Vérbosszútól tart Fony lakossága

Halálos lövés ért egy 39 éves cigányt Fonyban, az Aggteleki Nemzeti Park egyik erdejében. A természetvédelmi őrök tetten értek két helybeli férfit, apát és fiát az erdőben, favágás közben. Az őrök felszólítása után egyikük baltával támadt az intézkedő egyenruhásokra. Gázspray használata, több riasztólövés után a természetvédelmi őr úgy ítélte meg, az életveszélyes helyzetben célzottan kell lőnie. A cigány önkormányzat rasszizmust, az érintett romák hidegvérű gyilkosságot emlegetnek. Fony lakossága pedig retteg. Olaszliszka hirhedt esete után a falusiak a vérbosszútól félnek…

Mindenki hallgat Fonyban. Egy helyi asszony szerint félnek az emberek a faluban, elvadultak a cigányok, rettegnek a magyarok. Fony főtere kihalt. Az idős asszony szerint a romák megüzenték a falu lakosságának, hogy senki se menjen ki a temetésre a „parasztok”, magyarul a magyarok közül, mert mészárlás lesz.

A múlt hét szombaton több rendőrautó száguldott fel az Agyagostető felé, sőt helikopter is jött. Azt hitték az emberek, valami nagy baleset történt, de aztán kiderült, hogy a Zolit lőtték le a természetvédelmi őrök. Rajtakapták őt és a 74 éves apját, amint fát vágtak az erdőn.

Lopás? Naponta többször is fordult a kocsi, amint lehordták a tüzelőt a hegyről. A falubeliek szerint Zoli, akit a halálos lövés ért, magánakvaló ember volt, nem fogadta szomszédainak köszönését sem. Az apja más volt, ő előre köszönt mindenkinek.

Az asszony hirtelen elhallgatott, félve lépett be a ház fedezékébe, mert egy cigány férfi állt meg az utcasarkon. Az idős asszony azt mondta a Demokrata munkatársainak, nem beszélhet többet, még megláthatják. Suttogva tette hozzá, hogy most még jobban rettegnek, mint azelőtt. Az asszony félt attól is, hogy a két kötelességét teljesítő embert eléri a cigányok bosszúja.

Tolvajrafinéria

Fönn, a Szin fölötti hegyoldalon hosszú, keskeny ösvények láhatók. Szűkek egy turistacsoportnak, de elegendőek arra, hogy egy testes rönköt lehúzyanak rajtuk a tolvajok. Hosszú évek alatt alakultak ki, és mélyültek be a köves talajba ezek a járatok, mellettük lemetszett ágakat, nagy, hántott kéregdarabokat látni. Az avatatlan és idegen szem elég nehezen találja meg egyébként a tolvajok nyomait. Főleg azért, mert nem hagynak maguk után nagy, kopaszra vágott irtásokat. Inkább elszórtan vágják ki a fákat, egyet-egyet valahol a sűrűben. Így nem annyira feltűnő. Általában derékmagasságban fűrészelik el, illetve fejszézik át a törzset. Úgy hiszik ugyanis, hogy ez a módszer sokkal csendesebb, mert sokkal jobban terjed a talajközelben keletkező hang.

Az is jellemző, hogy csak a tüzelésre, fűtésre alkalmas keményfát, például tölgyet vágnak ki, a fenyőt békén hagyják. A levágott gallyak mellett az ég felé meredő csonkok jelzik a fatolvajok útvonalák. A kisebb ágakat nem viszik el a helyszínről, hanem hátrahagyják.

Bartha Csaba természetvédelmi őr szerint a Nemzeti Parkban, illetve az őrök által vigyázott területen a kisebb lopások jellemzőek. De még ezekben is érzékelhető a szervezettség. A tolvajok ugyanis gyakran megosztják egymás között a munkát. Egyikük felmegy az erdőbe, kivág egy fát, majd nyomban le is jön, otthagyja. A rönköt egy társa hozza le. Így, aki fejszével, fűrésszel jön le a hagyoldalról, annál nincs ott a fa. Aki fával jön le, annál pedig nincs ott az elkövetés eszköze. Ezért ingatagabb lábon áll az eljárás, ha leleplezik őket, és emiatt kisebb a bírság is. Ugyancsak gyakori, hogy gyerekekre, vagy értelmi fogyatékosokra bízzák a falopást. Előbbieket a felnőttek fedezik. Ők életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt nem büntethetőek.

A tolvajrafinériának vannak egészen sötét oldalai is. Az egyik lopási módszer lényege például, hogy a tolvajok már nyáron felmennek az erdőbe és lehántják két-három kiszemelt fáról a kérget. A fa kiszárad és elpusztul. Ekkor felmennek érte a tolvajok a hegyre, kidöntik és lehozzák. Méghozzá nagy-nagy nyugalommal. Mert hogyan is számítana falopásnak egy kiszáradt tönk lehúzása?

Bartha Csaba szerint a legbrutálisabb eljárás az, amikor a tolvajok felgyújtanak egy nagyobb erdőrészt. A Szin fölötti részen több ilyen kiterjedt, a szenességtől feketéllő részt is mutatott. A tűz – legyen bármekkora – nem emészt hamuvá minden fát. Csak tönkreteszi, azaz megöli őket. Ezeket később könnyűszerrel kivágják és lehúzzák a tolvajok. Felelősségre vonás? Kiszáradt fa volt az már, drága biztos úr!

Ami az eszközöket illeti, nincs nagy változatosság. Az összeszedett mennyiség határozza meg a hozzávalókat. Fejsze, motoros fűrész. Nagy és erős láncok a fa lehúzásához. A szállításhoz bicikli, ha pedig nagyobb távolságokba jár a tolvaj, tetemesebb mennyiségű gyújtósért, akkor egy szállításra átalakított, a hátsó ülésektől megszabadított, öreg Zsigulival kaptatnak fel az erdőszélre a tolvajok. Bartha Csaba azt mondta, Ózd környékén tömegével látni ilyen autókat, de ezen a vidéken is felbukkannak.

A sajtó az első napokban egyértelműnek tartotta a helyzetet. Két természetvédelmi őr tetten ért két fatolvajt, akik közül az egyik baltával rátámadt az intézkedő egyenruhásokra. Ezután dördültek el a lövések, először figyelmeztetésül a levegőbe, aztán célzottan. A 39 éves fonyi férfi belehalt a lövés okozta sérüléseibe.

Később fordulat állt be az ügyben, az Országos Cigány Önkormányzat meglehetősen rágalmazó, kissé hisztérikus közleménye szerint a Magyar Gárda szellemiségét követő rasszista természetvédelmi őr sütötte el a fegyvert.

Valóban? A természetvédelmi őrök diplomás, szakmájukhoz értő emberek. Bar­tha Csabának például három felsőfokú végzettsége van. A természetvédelmi őrök elkötelezettjei munkájuknak, persze nem az erőfitogtatásnak, hanem a pótolhatatlan természeti értékek védelmének. Tény, hogy kevesen vannak. Az uniós előírások szerint legalább ötszáz természetvédelmi őrnek kellene lennie Magyarországon, de a kétszázat sem éri el a számuk. Ráadásul a feladatuk nem korlátozódik csupán a fatolvajok tettenérésére.

Bartha Csaba úgy vélte, nagyon sokat számít már az őrök puszta jelenléte is. Ahol rendszeresen járőröznek, ott visszaesik a falopások száma. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága összesen hat természetvédelmi őrt foglalkoztat, több mint húszezer hektárnyi erdő tartozik a felügyeletük alá. Egyenruhában járnak, ruhájukon egy zsebmagasságban levő jelvény jelzi, hatósági emberek, hatósági jogkörökkel. A természetvédelmi őrök 1997 óta hordanak szolgálati maroklőfegyvert, amelyet azonban csak önvédelemre használhatnak. Még akkor is, ha az 1997-ben született, természetvédelmi őrszolgálatról szóló törvény nemcsak feladatul szabja meg nekik a természeti és a régészeti értékek védelmét, de katonai szervezethez hasonlóan ezt a kötelességükké is teszi.

Többféle kényszerítő eszközt használhatnak a jogszabály szerint, például gázsprayt is. De a pisztoly csak önvédelemre való. A gázspray ott függ a derékszíjukon. Nincs viszont szolgálati kutyájuk. Pedig ezt is engedné a törvény. Az őrök szerint azonban a kutya csak nehezebbé tenné az intézkedéseket. Például az előállítást. Merthogy előállítási joggal is rendelkeznek. A lefogott tolvajt a rendőrségre viszik be.

Bartha Csaba elmondta, évenként tartanak lőkiképzést, sőt részt vesznek lőbajnokságokon is. A fegyver azonban nem áll a mindennapok középpontjában. A fonyi eset volt az első, hogy fegyvert használt valaki közülük, holott rendszeresen kaptak fenyegetéseket.

Igyekeznek mindenre felkészülni. Házon belül rendszeresen megbeszélték és elemezték az addig történt intézkedéseket, a cigány kisebbség szokásaival, életmódjával kapcsolatosan pedig központi továbbképzést szerveztek a számukra.

– Tény, hogy magyarok is viszik a fát – igazít a nyilatkozaton a természetvédelmi őr. – Az elkövetők leképezik egy-egy falu etnikai összetételét.

– Nem félnek?

– Ez veszélyes munka. Mindenki tudja, aki erre a pályára készül. Mégis sok a jelentkező. De nagy az összetartás is – közli Bartha Csaba.

A Fonyban járőröző őröket most egyszerűen eldugták. Az ő biztonságuk a legfontosabb.

A természetvédelmi őrök is tudják, nagy a szegénység a környéken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy utat kellene engedniük a törvényszegésnek. Nem kell lopni, erősítgetik az őrök. Az Aggteleki Nemzeti Park engedélyezi bizonyos fák kivágását a lakosságnak is, de nem ingyen. Az ilyen engedélyezett kivágásokért az átlagos árnál kevesebbet kell fizetni: a jobb minőségű gyújtósért 8100, a gyengébbekért 6000 forintot kérnek köbméterenként.

– A természetvédelmi terület környékén lévő tepelülésekről sokan veszik igénybe ezt a lehetőséget, de Fonyból még sohasem vásárolt így senki – mondja Szmorad Ferenc erdészeti szakfelügyelő.

A park egyébként 11 ezer forintra tart egy köbméter tűzifát. Ugyanez Fonyban 15 ezer forintba kerül, plusz a szállítás, amiért 2-3 ezret kérnek a fuvarosok.

Kordé, fűrész, pisztoly

Fony polgármestere, Ivancsó János úgy vélte, nincs feszültség Fonyban a cigányok és a magyarok között. A lakosság harminc százaléka cigány, de megvannak a magyarokkal, egymáshoz lökte őket a szegénység. Az önkormányzat segélyezi a családokat, és néha egy kis közmunkát ad néhány embernek. De a polgármester szerint jól megvannak egymással az emberek, sohasem volt cigány-magyar ellentét Fonyban.

Besenyei József szerint a faluban a munkaképes emberek 90 százalékának nincs állása. Maga a település az itt működő alsó tagozatos iskolával és az idősek otthonával együtt is csak tíz embernek ad munkát. Azelőtt mindenki Budapestre járt dolgozni, a gépkezelő Besenyei József is. Csakhogy a rendszerváltás után megszűntek a nagy építőipari vállalatok. Itt a környéken pedig nemcsak a valamikori téeszek mentek tönkre, de a gazdák is. Amíg bírták, el lehetett szegődni hozzájuk napszámba, sokat számított az a pénz is egy-egy családnak. A település többsége most tényleg az erdőből fűt.

– De lehet-e ezen csodálkozni? – kérdezett vissza Besenyei József.

A férfi tizenhét éve munkanélküli, de nem talált állást. Négy érettségizett gyermeke sem. Ők is otthon vannak. Miben reménykedhetnek az itteniek? Látja mindenki, miként foszlanak semmivé a kormányzati ígéretek. A városokba mennek a fejlesztési pénzek, a falvaknak egyre kevesebb jut. Főleg az olyan kicsi falvaknak, mint Fony, amit lassan már meg sem találnak a hivatalos emberek a térképen.

Zolit minden cigány sajnálja Fonyban. Putnoki Ferenc is, akinek távoli rokona volt a lelőtt, 39 éves férfi.

– Lehetetlen, hogy így végezze valaki egy kis tűzifáért. Ráaádásul hidegvérrel lőtték le – teszi hozzá Putnoki Ferenc.

Fonyban úgy tudják, három golyótól halt meg Zoli. De, mondják sokat sejtetően, négy lövés csattant. És miért? Egy kis fáért.

– Mindenki hoz egy-egy fácskát magának az erdőből. Hát már csak nem fagyhat ki az ember a házából! Az a kevéske, 24 ezer forintos segély elmegy a kajácskára – mondja Putnoki Ferenc, miközben a kezében szorongat egy nejlonzacskót, benne három csirkefarháttal. – Félnek az őröktől az emberek, mert negyven-ötvenezer forint is lehet a fáért a bírság. Hogy mi volt most a baj? Az, hogy vannak, akik túlzásba viszik a dolgot és nem a családnak, hanem szinte már üzemszerűen hordják a fát az erdőről – magyarázza a helyzetet.

A természetvédelmi őrök már korábban észlelték, hogy nagy mennyiségű fát hordtak le illegálisan az Agyagostető környékéről. Szállításra összeaprított hasábhalmokat is találtak. Emiatt különös figyelemmel jár­őröztek az elmúlt hetekben ezen a részen.

Sok a szóbeszéd, az indulatkeltő találgatás Fonyban. Kompoltiné Jakab Ilona, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, az eddigi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy mindkét őr használta a fegyverét, de csak egyetlen találat érte a 39 éves A. Andrást. Az eset kora délután történt, s bár egy erdőben játszódott le, a látási viszonyok jók voltak. A rendőrség szerint az őrök tanúvallomásából arra lehet következtetni, hogy megvolt az úgynevezett fokozatosság is a történésekben. Felszólítás, gázspray használata, figyelmeztető lövés, majd a célzott lövés. Ami nem a falopással kapcsolatos intézkedés részeként dördült el. Tehát nem azért lőttek az őrök, mert tetten érték A. Zoltánt és édesapját, hanem azért, mert az őrök szerint A. Zoltán fejszével támadt rájuk, s úgy érezték, életveszélyben vannak.

A rendőrök a helyszínen egy szamaras kocsit is találtak, ami nyilván a fa szállításához kellett, egy motoros fűrészt, sőt egy riasztópisztolyt is. A kapitányság nyomozói egyébként nem ismerték a fonyi családot. De most arra gyanakodnak a rendőrök, hogy A. Zoltán nem saját használatra, hanem eladásra vágta ki a fákat. A gyanút arra alapozzák, hogy a család udvarában több köbméter felhalmozott fát találtak. Jóval többet, mint amit a család elhasználhatott volna.

Lapzártánkkor még nem volt meg a boncolás. A rendőrség emberölés miatt indított vizsgálatot a célzott lövést leadó őrrel szemben. A két őr nem kért védelmet a rendőrségtől, nem is védik őket. A tetten ért apát pedig lopás kísérletével gyanúsítják meg. A szóvivő elmondta, a megyében évente 25 ezer bűnesetet regisztrálnak, ennek 60 százaléka vagyon elleni cselekmény. Ezen belül 10-15 százalékot tesz ki a falopások aránya. A megye felső részén, az Északerdő Zrt. területén felfedezhetők a szervezett és üzletszerű falopások, külön kivágókból, figyelőkből, szállítókból és értékesítőkből álló bandákkal.

Megyery Ákos, az Északerdő Zrt. erdészeti igazgatója elmondta, évente 250-300 falopási esetet regisztrálnak a területükön, az ebből keletkező káruk 30 millió forint volt tavaly. A bandák által látogatott területeket nem az önvédelmi fegyverrel is rendelkező természetvédelmi őrök, hanem erdészek őrzik. Nekik is van fegyverük, de az sörétes, illetve golyós puska, amit csak az erdészeti-vadászati feladataikhoz használhatnak. Másra nem. Önvédelemre sem. Ezt tudják a szervezett tolvajok is.

A tévé kicsinálta őket

A főtéri kisboltban páran álldogálnak ráérősen. Senki nem siet, mivel az üzlet közepén egy fatüzelésű kályhában duruzsol a tűz, kellemes meleget árasztva az esős, őszi estén. A kályha mellett fahasábok sorakoznak. A vöröslő lángok fel-felcsapnak az Etna típusú kályhában. Mintha ez a név előre jelzett volna valamit a jövendőről Fonyban… Mintha Zoli esete vulkánszerűen hozná most felszínre azt a sok sérelmet, feszültséget, amit az itteni hétköznapok, a szegénység, a kilátástalanság teremt az emberekben. Fony lakói eddig is szenvedtek a termény- és baromfilopásoktól, de már betörések is történtek. Az elkövetők személye azonban titokban maradt.

Ahogy a bolti kályhában izzik a parázs, olyan forró a hangulat A. Zoltán családjánál. A falu központjába vezető Rákóczi úton áll az a ház, amelyben a lelőtt 39 éves férfi lakott a szüleivel. A rendezett lugassal hangulatossá tett épület, a falu leggondosabb portái közé tartozik. A szőlősor mellett műanyag kerti bútor. Az udvarban tető alatt fakupac, egy kis kézikocsin pedig fahasábok sorakoznak. A családnál éppen ott vannak Zoli testvérei, sógorai is. Mindenki feketében. A Kék Fény stábja érkezett hozzájuk, forgatni.

Zoli egyik öccse rámutat a kivilágított nyári konyhában a duruzsoló kazánra:

– Hát tolvaj az, aki ilyet tud építeni?

Besenyei József, a lelőtt A. Zoltán sógora megjegyzi:

– Zoli jó ember volt, értett a szakmájához, kiváló vízvezeték-szerelőként ismerték. Budapesten dolgozott, de idős szülei betegek lettek, feladta a munkát Pesten, hazajött ápolni az öregeket. Az édesapját hetente háromszor viszi a mentő dialízisre, Miskolcra.

Besenyei József szerint ingerült szóváltás előzte meg a tragédiát. Az őröknek lábra kellett volna lőni, ha már úgy látták, mindenképpen lőniük kell.

– Két golyó érte a sógort. Egy az oldalát súrolta, a másik viszont egyenesen a szívébe fúródott. Azonnal meghalt. Nem a fából élt, két darab kivágott fa volt odafönt az erdőn is mellette.

Besenyei József megnyugtat, csak egyetlen cigány esküdött bosszút.

– Inkább a cigányok félnek, hogy ezentúl már egy elszáradt gallyért is lelőhetnek valakit – mondja.

Hangosan sír Zoli egyik húga is.

– Mindent ő csinált itt a házban és a ház körül a két kezével. Rendet és tisztaságot tartott. Azért nem nősült, mert beteg szüleivel akart maradni. Baltázás? Nyugodt ember volt, aki senkit sem bántott. Elegünk van, mert a sajtó meg a kereskedelmi tévé kicsinálta az eset óta a családot! Tolvajoznak! – kiabálja, s egy-egy heves mozdulatnál megvillannak az arany karperecek a csuklóján.

A. Zoltán apja nem nyilatkozott a Demokratának. Azt mondta, csak a hivatalosoknak beszél. Azaz, a Kék Fény stábjának, amely egy fiatal roma riporterrel érkezett a helyszínre. Nyilván a jobb megértés végett. A Demokrata munkatársait pedig az egyik nagydarab, felhevült sógor mind hangosabban utasítgatja kifelé. Azt hajtogatja:

– Maguk most elmennek!

A végén már ordít:

– Maguk most elmennek!

Egyébként váltig állítják a romák, hogy nem lesz bosszú.

Sándor Csilla, Sinkovics Ferenc