Felépült a reménység temploma

A „Delhi” lakói fölött úgy zúgott el a történelem, hogy csak megtört lelkű embereket hagyott maga után. A rendszerváltozás után az itt élők zöme elveszítette a munkáját, a családok azóta sem tudtak talpra állni. Az alkohol, a drog, a gyermek-„házasságok” a maradék akaraterőt is felemésztik. A Delhi lakónak többsége nem lát reményt, esélyt arra, hogy önerőből változtasson az életén. Talán ha a templom felépül, ha sikerül megtérni… – mondják sokan.

Régen másként volt

A szüleink idején máshogy nézett ki a telep és mások voltak az emberek is, állítja Flóra Gyula, aki a gyülekezetben vezetői szolgálatot lát el, és most diplomázik a Baptista Teológiai Akadémián.

Mint mondja, sokan fürdőszobát építettek, vagy mert nőtt a család, újabb szobát ragasztottak a hetvenes években CS-lakásnak nevezett szoba-konyhák mellé. A házakhoz nagy kertek tartoztak, a többség konyhakertet művelt, de még állatot is tartott, nem kellett mindenért a boltba szaladgálni. De mára leamortizálódott a környezet és a lakosság is.

Flóra Gyula a romlást a rendszerváltás utáni munkahelyvesztéssel, az elszegényedéssel, a munkahelyek hiányával és a káros szenvedélyek terjedésével magyarázza, ami az itt élő 1000-1200 embert a mélybe húzta.

– A megyében nemigen lehet szakképzetlenül is betölthető állást találni – mondja. – Nyáron könnyebb a helyzet, idénymunkával egész jól lehet keresni. Amíg tart a vetés, aratás, kapálás, gyümölcsszedés, addig száz kilométeres távolságra is elmennek az emberek dolgozni. A napi vagy heti ingázást azonban megsínyli a család. Helyben végezhető közmunka kevés van, a megkereshető 80 ezer forintból pedig nem lehet a 3-4 gyerekes családot eltartani. A nyári keresetet kell beosztani egész évre. Ez pedig sokaknak nem sikerül.

– Télen, tavasszal sokan plazmáznak – ezt már Orbán Ildikó mondja, aki hitoktató a mezőberényi általános iskolában, de a telepen is gyakran maga köré gyűjti a gyerekeket és szervezi a nyári táboroztatásukat.

– A táborozók kapnak reggelit, tízórait, meleg ebédet és uzsonnát is – folytatja. – Ha a kedvenc ételeikről kérdezem őket, legfeljebb valamelyik menzán kapott fogást említik. A paradicsomos húsgombóc és a tarhonyás hús a favorit. Otthon nehezebb, zsíros ételeket esznek sok kenyérrel, és jellemző az alkoholizálás.

Orbán Ildikó nem kárhoztatja a családokat. Sok helyen már rég kikapcsolták a villanyt, gáz az utcákban sincs, sokan a kútra járnak vízért. Kevesek tudnak kivergődni az áldatlan állapotok közül.

Mint mondja, a legrosszabb az, hogy a gyerekek, a fiatalok el sem tudják képzelni, hogy másféle élet is létezik. Arra azonban büszke, hogy tanítványainál elérte, mára összetett mondatokban meg tudják fogalmazni, milyen szakmát szeretnének tanulni és miért. Ez nem kis eredmény, hiszen a lányok nyolcadik után többnyire teherbe esnek, és gyerekemberekre hárul a feladat, hogy eltartsák az új családot. Ez számukra nem újdonság: a kiskamaszokat már munkára fogják a szülők tavasztól őszig. Napszámba mennek a felnőttekkel együtt, mert kell a kereset.

Orbán Ildikó, hasonlóan a gyülekezet többi tagjához, nagy reményeket fűz a templom megnyitásához. Nemcsak a hitélet központja lesz, afféle közösségi házként is működni fog. Lesz fürdőszoba, mosógép és egy kicsi, jól felszerelt iroda is.

– Itt tartjuk majd a képzéseinket, segítünk mindenkinek a munkakeresésben, önéletrajzírásban, a tanulásban, minden ügyes-bajos dologban – mutatja a helyiségeket.

A templomépítésben, a gyerekek táboroztatásában, a templom felszerelésében külföldi adományokra is számíthat a Delhiben működő gyülekezet. Úgy mondják, hogy Aarne és Pirjo-Riitta Törmanen, a finn misszionárius-házaspár sok forrást fakasztott az építkezésre, a táboroztatásra, tűzifára, kályhára és más eszközökre. Tanáremberekként ők is izgalommal várják a templom megnyitását: Európában sem sok helyen szolgálja ilyen szép istenháza a hitéletet és a közösségeket.

A drog visz mindent

A templom felépülése, a gyülekezet megerősödése reményt ad arra, hogy megváltozik az élet Delhiben. De a valódi sikerért, a lelkek megmentéséért még sokat kell dolgozni. Nagy a konkurencia: a drog minden fajtája pusztítja a családokat. Nagy Jenő, a cigánymisszió munkatársa szerint aki függővé válik, annak semmi sem szent. Nem nézi, hogy széthullik a család, tönkremegy az élet. Minden pénzét elviszi a kábítószer. A drogfogyasztó szülőket az sem érdekli, hogy már a 11 éves gyerek is függővé vált. Hajtja őket a szenvedély.

Nagy Jenő tudja, miről beszél: maga is kábítószeres volt, és dílerkedett is, hogy előteremtse a pénzt a következő adagra. Megtérése után azonban megszabadult a szertől, és a rendőrséggel való együttműködésben drogprevenciós munkát végez.

– Az elosztóközpont az itteni diszkóban van – mondja. – Mindenki ismeri a függőket is, a dílereket is. Mégsem egyszerű megszabadulni a fertőzéstől, hiszen ha egy dílert lefog a rendőrség, kettő másik áll a helyére. Könnyű pénz, nagy pénz, mondják és bárhová elmennek, hogy megvegyék a szert, amit aztán itt drágábban adnak el.

Nagy Jenő szerint a tönkrement családoknak minden segítségre szükségük van. Amikor az adományokat, bútort, élelmiszert, tisztálkodószereket hozzák a Delhibe, akkor is próbálnak a lelkekre hatni. Meggyőzni az embereket, hogy van kiút, van reménység, Jézus Krisztus segít, ha valaki kész átadni magát Istennek. Szavai aranyfedezete, hogy neki sikerült kiszabadulnia az ördögi körből, az élete rendben van.

Kiút az ördögi körből

Sokan mondják, hogy bemerítkeznek, ha a templom tényleg elkészül – szögezi le Vagyon László, aki súlyos alkoholizmusból kigyógyulva diakóniai szolgálatot lát el a cigánymisszióban. A templomépítés gondolatának megszületése óta, vagyis hét éve ő látja el a gondnoki teendőket az építkezés körül, ma pedig már a templomban.

Bár már bent lakik a városban, édesanyja halála után felújította a szülői házat, most még ez ad otthont a Delhiben a házi csoportnak, vagyis a gyülekezetnek. De ez a ház kicsi, a csoport 23 tagja megtölti a szobát az istentiszteleteken.

– A mi csoportunk 2014–2015-ben indult, akkor ketten voltunk a feleségemmel, és a gyerekek. Jártuk az utcákat, a családokat. Az emberek tudták, honnan indultam el, hogyan sikerült megmentenem a családot a széthullástól azzal, hogy megszabadultam a bulizós életemtől, az italtól. Lassan egyre többen lettünk, és elkezdődhetett a missziós munka is.

Vagyon László úgy látja, Isten arra hívta el őt és a testvéreket, hogy szellemi küzdelmet folytassanak az elárvult lelkekért Jézus Krisztus segítségével.

– A templom a cigányság életében azt jelenti – mondja Vagyon László –, hogy Isten nem mondott le róluk, ők is fontosak. Bízni, reménykedni kezdenek abban, hogy van kiút az ördögi körből, mert Isten képes arra, hogy segítségével megváltoztassák a rettenetes életkörülményeket, és végre talpra álljanak.

A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziója 1996-ban alakult. Akkor három cigány gyülekezetük volt Szabolcsban. Ma országszerte 220 csoport működik, mondja Durkó Albert misszióvezető.

– Úgy dolgozunk, mint a kertész, aki eperültetvényt akar létrehozni. Az eper kinyújtja az indáit, ahová elér, ott új eperpalánta kezd növekedni, hamarosan egész ültetvény lesz abból az egyetlen növényből. Ha valaki megtér, megváltozik az élete, a régit elhagyja az alkohollal és a kábítószerrel együtt. Nekünk abban kell segítenünk, hogy megtanítsuk, miként kell élnie az új életét. Ehhez a feladathoz építettük ki az intézményhálózatunkat is. Vannak bölcsődénk, óvodánk, szociális gondozó és oktatási intézményeink, felnőttképzésünk, esti gimnáziumunk, hogy aki erőt, tehetséget érez magában, az tudjon tanulni, evvel is segítse az újjászületését.

Számos közösségi házuk is van szerte az országban. Nem csak hitéleti központok, a felzárkóztatásnak, a civilizációs különbségek felszámolásának színtere is. Nappal mosási, fürdési lehetőséget biztosítanak, életviteli tanácsadást tartanak, segítenek a munkakeresésben, képzési programokat folytatnak. A finanszírozás külföldi és hazai adományokból származik, az intézmények működtetéséhez állami források is rendelkezésre állnak. Emellett pályázati pénzekre is számíthatnak, és saját vállalkozásaikból önálló bevételeik is befolynak. Egyházakkal és civil szervezetekkel is futnak közös pályázataik, például a Felzárkózó Települések programban együtt dolgoznak a máltaiakkal. De minden egyházi cigánymisszióval szoros kapcsolatokat ápolnak.

A Delhiben felépült templom is emberi áldozatkészségből és rengeteg munkából született meg. A telket a cigánymisszió másik vezetője, Surman László vásárolta meg hét évvel ezelőtt és adta át a templomépítésre.

– A templom egyben szellemi központ is lesz, amely hatással lehet nemcsak Delhi életére, a környező falvak cigány lakosságára is – szögezi le Durkó Albert. – A munkában nemcsak a gyerekekre figyelünk, a változásban nagyon fontos szerep hárul a férfiakra, a családapákra. Hiszen ha ők megtérnek, hozzák magukkal az egész családot. Számukra is szervezünk gondolkodásformáló férfitáborokat, képzési programokat, miként kell jó férjenek és jó apának lenniük, hogyan tudják felépíteni az új életüket. Ha Krisztus belép az ember életébe, akkor az egész életvitele, gondolkodásmódja megváltozik, ami megváltoztatja a cigánytelep hangulatát és az az ott folyó életet is.

Mint a beszélgetésből kiderül, a cigánymisszió vezetői és munkatársai a hálózatépítésre is komoly figyelmet fordítanak. A közösségekben hamar kiderül, kinek vannak vezetői képességei, ki tud igazán hatni az emberekre. Őket kiküldik a környező települések cigánytelepeire, hozzák létre saját közösségeiket. Ezzel nem csak az igét terjesztik. Megelőzik azt is, hogy rivalizálás miatt sérüljenek a közösségek, vagy torzsalkodás üsse fel a fejét.

A közösségek vezetőit bátorítják, támogatják, hogy a munka és a szolgálat mellett tanuljanak is. Így mára elmondhatják, hogy a 220 gyülekezet vezetőinek 96 százaléka képzett cigány ember. Durkó Albert arra is büszke, hogy a mezőberényi induló gyülekezet tagjainak zöme mára érettségit tett vagy éppen diplomát szerzett.

A magyar hálózatépítő módszer egyébként mára nemzetközi hírnevet is szerzett az országnak. Évente hat-nyolc csoport érkezik külföldről, Németországból, Franciaországból vagy éppen Angliából, hogy megtudják, miként sikerült nálunk megszólítani a romákat.

– Békésen az 1978-as földrengés hozta el az ébredést a roma lakosságnak, tömegével tértek meg és léptek be a gyülekezetekbe – mondja a misszióvezető.

Durkó Albert erősen bízik benne, hogy a templom a Delhi telepen is elhozza a fényt az emberek életébe, és sikerül kivezetni őket abból a sötétségből, amit a szegénység, a drogfüggőség és az alkohol borított rájuk.