– Ellentmondó nyilatkozatok hangoztak el azzal kapcsolatban, hogy az interneten másfél hete névtelenül nyilvánosságra hozott ügynöklista egyezik-e azzal, mint amit Németh Miklós annak idején átadott Antall Józsefnek. Önnek, aki belügyminiszterként látta azt a listát, mi a véleménye róla?

– Akkor valóban kaptam egy másolatot, és a két lista a nevek tekintetében szinte teljes egészében megegyezik. A lista tartalmának hitelességéről azonban nem tudok mit mondani. Ha igaz, amit Németh Miklós nyilatkozott, hogy jó szándékkal adta át ezt a felsorolást Antall Józsefnek, akkor azt kell mondanom – elnézést a kifejezésért -, hogy megvezették őt. Ez ugyanis egy célirányosan összeállított lista. Az a szándék pedig, ami most vezérelte a nyilvánosságra hozókat, teljesen egyértelmű: elterelni a figyelmet az aktuális politikai ügyekről.

– Tehát osztja azok véleményét, akik szerint ez csak afféle gumicsont?

– Teljes mértékben, hiszen a kormánypártok számára több mint kellemetlen, hogy gazdák ilyen látványosan kiállnak jogaikért és követelik jussukat, az ország gazdasági helyzete pedig egyébként sem rózsás. Kellett valami, ami erről eltereli a figyelmet, jött tehát a már-már szokásosnak mondható ügynökügy.

– Ami a leginkább szembetűnő, hogy az MSZP egyetlen korábbi vagy jelenlegi politikusa sem szerepel a nevek között.

– Ezért mondtam, hogy ez egy célirányosan összeállított lista. Gál Zoltán egykori belügyminiszter, későbbi miniszterhelyettes, illetve munkatársai politikai és erkölcsi felelőssége ebben óriási. Nem a jó szándék vezérelte őket, nem azt akarták, hogy tiszta helyzet teremtődjön, hanem valószínűleg zavart szerettek volna kelteni az ellenzék soraiban.

– Minek köszönhető, hogy az egyházak még az akkori ellenzéki pártoknál is hangsúlyosabb helyet kaptak az összeállításban?

– Politikai megfontolások vezérelhették azokat, akik annak idején kiválogatták, kik kerüljenek fel e listára és kik ne. Mindenki tudta ugyanis, hogy a történelmi egyházak voltak a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt egyik legfontosabb támaszai. Az, hogy őket támadták, leginkább ezeknek a pártoknak a szavazóit érinthették érzékenyen, nem pedig a szocialista párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, vagy a mainál sokkal liberálisabb Fidesz támogatóit. Bár az egyházak lejáratása manapság is célja egyes politikusoknak, pártoknak, ahhoz, hogy megértsük a nevek kiválogatóinak célját, sokkal inkább az 1990 januári, februári helyzetre, a lista születésének időpontjára kell visszagondolnunk. Akkor minden eszközzel gyengíteni kellett az újonnan alakított, demokratikus ellenzéki pártokat.

– Egyesek úgy vélik, hogy most már ideje tiszta vizet önteni a pohárba, mások ugyanakkor azt mondják, hogy tizenöt esztendővel az úgynevezett rendszerváltoztatás után ne bolygassuk a múltat. Ön mit gondol?

– Nagyon dühít, hogy általában azokon a szerencsétleneken próbálják elverni a port, akik kényszerből lettek besúgók, vagy akkora nyomás volt rajtuk, hogy aláírták ugyan a beszervezési papírokat, ám később mégsem jelentettek. Ezeket az embereket egyszer már meghurcolták, most pedig újra őket használják fel és teszik tönkre az életüket. Sokan voltak olyanok is, akikről tudtuk nélkül állítottak ki hatos kartont. Nem őket kell felelősségre vonni, hanem a Medgyessy-féléket. Azokat, akik ennek a mocskos rendszernek a kiszolgálói, haszonélvezői, elméleti és gyakorlati működtetői voltak. Érdekes módon őket sokkal kevésbé bántják, pedig ha valakiknek normális esetben nem lenne helye a magyar közéletben, akkor ők azok…

– Lát reményt arra, hogy ebben a ciklusban olyan törvény születhet, ami az ön által mondott elvek szerint készült?

– Nagyon remélem, hogy még az idén megszavazza az Országgyűlés az erről szóló, a módosító indítványokkal működőképessé tett jogszabályt, és ezt követően nem lehet többé politikai célokra felhasználni, egyéni és pártérdekeknek megfelelően manipulálni a múltat. Bízom benne, hogy mindenki belátja, az időről időre kirobbantott ügynökbotrányok mindenkinek ártanak, a politikai élet szereplőinek és az állampolgároknak egyaránt.