– „Rólunk döntöttek nélkülünk.” Az elmúlt hetekben jelezte, hogy ezért nem vette át a Nagykeresztet március 15-én.

– Amikor a Medgyessy-kormány hivatalba lépett, ígéretet tett arra, hogy külpolitikájában az európai integráció és a jószomszédi kapcsolatok mellett kiemelt figyelmet fordít a határon túli magyar szervezetekkel való viszonyra. Ám elég hamar jöttek a problémák. A státustörvény kapcsán a magyar külügy nem vette figyelembe, amiben többek között a Magyar Állandó Értekezleten megegyeztünk, és megpróbálta keresztülvinni a saját elképzeléseit. Bizonyos kérdésekben a szlovák külügyminisztériummal hamarabb meg tudtunk egyezni, mint a Bem rakparttal. Ezek voltak az első komolyabb figyelmeztető jelek. Mindezeket a legutóbbi Máérten fel is vetettem. Ráadásul sokáig arról volt szó, hogy február második felében lesz a következő Magyar Állandó Értekezlet. Nem így történt, a Máértot Kovács Lászlóék azóta sem hívták össze, pedig már meg kellett volna beszélnünk a megszorítások ügyét, vagy akár az uniós csatlakozással kapcsolatos teendőket. A legnagyobb problémát az okozta, hogy költségvetési megszorításokra került sor, és elvártuk volna, hogy ha már rólunk döntenek, akkor közösen beszéljük meg, honnan is lehet lefaragni. Csodálkozva vettük tudomásul, hogy a magyar kormány döntött rólunk, de nélkülünk. A szeptemberben induló komáromi magyar egyetemtől több mint 100 millió forintot vettek el, pedig az most indul, ezekben a hetekben, hónapokban kell bebiztosítani a kollégiumi, az egyetemi épületeket és sok mást. A Máért egyik jegyzőkönyvében is benne foglaltatik, hogy a magyar kormány kiemelten kezeli a komáromi egyetemet. Úgyhogy mindezek miatt mondtam azt, hogy a kormány ne javasoljon a kitüntetésre, mert nem fogom átvenni. A vádakkal ellentétben még jóval Orbán Viktor szlovákiai látogatása előtt tettem így. Mindenesetre az illetékesek nem hitték el, hogy nem veszem át a kitüntetést. Medgyessy Péter aztán felhívott, és megkérdezte, hogy mi is igaz az egészből. Elmondtam, hogy időben jeleztem a döntésemet, és nem a kormánykoalíció ideológiai irányultsága befolyásolt, hanem az elfogadhatatlan döntések sorozata és a módszer, ahogyan tették mindezt. Nekünk az a feladatunk, hogy a mindenkori magyar kormánnyal igyekezzünk tisztességes kapcsolatot kiépíteni a minket érintő kérdésekben. De kettőn áll a vásár.

– Információink szerint a legutóbbi Máérten annak volt köszönhető, hogy a státustörvényből egyáltalán maradt valami, hogy az MKP ön által vezetett küldöttsége erélyesen fellépett bizonyos változtatások ellen.

– Mi az utóbbi években megszoktuk az olyan jellegű együttműködést, amely szerint ha előzőleg megállapodtunk valamiben, akkor azt csak úgy lehet megváltoztatni, ha az érintett felek megegyeznek. Az viszont elfogadhatatlan, hogy megegyezünk az oktatási-nevelési támogatás szlovákiai végrehajtásáról, a következő Máérten viszont ez már nem érvényes, anélkül hogy minket megkérdeztek volna. Ezek után tudattam Medgyessy Péterrel, hogy meg szeretnénk egyezni, de nem minden áron. Közöltem a kormányfővel, amennyiben nem tudunk megállapodni, nem írjuk alá a Máért vonatkozó dokumentumát. Szerencsére ez akkor hatott. Egyébként azóta is nagy kérdés számomra, hogy a magyar kormányfőnek mit és hogyan közvetít a külügyminisztérium.

– A Máértnek már több hete össze kellett volna ülnie, de Kovács Lászlóék ezt elszabotálják.

– Írtam egy levelet Medgyessy Péternek, hogy a Máértet még május 1-je előtt hívják össze, de hivatalos választ a mai napig nem kaptam.

– A Medgyessy-kormány megszorító intézkedései elérték az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, megakadályozva annak bővítését, sőt veszélybe sodorva működését, de a szeptemberben megnyíló komáromi magyar egyetemet is komoly érvágás érte a magyar kormány ténykedésének köszönhetően. Hogyan lehet ezt az összeget pótolni?

– Az egyetem most indul, a diákok előtt szeptemberben nyitja meg kapuit. A szlovák kormánytól is nagyon sokat várunk, elsősorban a szükséges épületek megvásárlásához. Egy megfelelő kapacitású kollégium biztosítása például elengedhetetlen. Mindenesetre az egyetemet beindítjuk, más kérdés, hogy milyen körülmények között. Az ominózus 100 millió forintot nem az induló felvidéki magyar egyetemtől kellett volna elvennie a magyar kormánynak. Azt persze jól tudjuk, hogy a magyar állam nem fejőstehén, a magyar adófizetők pénzét elherdálni nem szabad, ugyanakkor ha rólunk van szó, ráadásul ha korábban komoly ígéretek is elhangzottak, akkor egyeztetni kell velünk. Ha spórolni kell, akkor mi jobban el tudjuk dönteni, melyik területen tudunk nélkülözni. Az egyetem nem ilyen. Tizenöt év alatt értük el, hogy a szlovákiai magyarságnak legyen egy államilag támogatott egyeteme. A lehető legnagyobb butaság volt pont az induló egyetemtől elvenni a pénzt.

– Szlovákiában az iskolák működtetése önkormányzati hatáskörbe került, ami a decentralizáció szempontjából örvendetes, de a fejkvótarendszer miatt jó néhány magyar iskola is veszélyben van.

– Sikerült elérnünk, hogy a kisebbségi iskolák magasabb fejkvótát kapjanak. A magyar iskolákban a magyar nyelvvel és irodalommal együtt több tantárgyat kell tanulniuk a gyerekeknek, ezért 8 százalékkal nagyobb támogatást kapnak majd. Ám még így sem lesz elég pénzük, hogy minden lényeges költségüket fedezzék. Fontos, hogy minél több gyerek járjon magyar iskolába, s így az utánuk kapott fejkvóta is magasabb lesz. Ezért van óriási jelentősége a státustörvényből fakadó 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatásnak. A Dzurinda-kormány ez ellen tiltakozott a leghangosabban, mert a szlovák politikusok érzékelték, hogy a magyar iskolát választó szülőknek, illetve gyermekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásnak nemzetmegtartó ereje van. Végül a magyar és a szlovák fél abban állapodott meg, hogy nem személyek, hanem magyar szülői és pedagógus szervezetek, illetve iskolák kapják a támogatást. Ezek a szervezetek, intézmények könnyíthetnek a magyar szülők terhein, utazási, étkezési támogatással vagy akár tanszercsomaggal. Nagyon fontos, hogy a szülők érezzék, érdemes a gyereket magyar iskolába íratni. Nézzük meg az én szűk pátriámat, Somorját! A város 69 százaléka magyar a hivatalos adatok szerint, de a gyerekek 60-65 százaléka szlovák iskolába jár, pedig két magyar elemi iskola is van a településen.

– A magyar szülők egy jelentős része még mindig úgy érzi, hogy szlovák iskolát végezvén a gyerek majdan jobban érvényesül?

– Szerintem úgy gondolják, legalább nekik nem kell foglalkozniuk azzal, hogy a gyerek megtanuljon szlovákul. Sokan valóban azt hiszik, hogy ha jól tud majd a csemete szlovákul, akkor jobban fog érvényesülni. Kérdés, mi a cél, az, hogy a gyerek megtanulja a szlovák nyelvet, vagy az, hogy a gyerek okosodjon? A kettő nem ugyanaz. A hat-hétéves gyerek az anyanyelvén sokkal inkább okosodik, ezt megannyi kutatási eredmény is bizonyítja. Egyébiránt a szlovákok által olyannyira tisztelt Komensky szerint a gyerek az anyanyelvén sokkal gyorsabban elsajátítja a tananyagot, mint idegen nyelven. Egy szó mint száz, például az oktatási-nevelési támogatás az asszimilációt leállíthatja, legalábbis lelassíthatja.

– A felvidéki magyarok száma mintegy 12 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben a népszámlálási adatok szerint.

– A probléma nagyon összetett. Választópolgáraink jogosan várják el, hogy a jogbiztonság területén a maximumot érjük el, ugyanakkor nagy részük még azokat a jogokat sem használja, amelyeket kiharcoltunk. Azokban a járásokban, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot, magyarul szóban és írásban is lehet fordulni a hivatalokhoz. Van olyan járás, ahol egy kézen meg lehet számolni, eddig hányan is tettek így. Az emberek nem érzik ennek a fontosságát a rossz szociális körülmények közepette. Sajnos sokan nem érzik, hogy a magyarság harc a megmaradásért, harc azért, hogy gyermekeink magyar költőket idézhessenek, harc azért, hogy az unokák magyarul szóljanak a nagymamához. Mindezért nagyon sokat kell tenni minden felvidéki magyarnak. Döntő jelentőségű az iskolakérdés, ezért is küzdöttünk, hogy a többletterhek miatt a magyar iskolák magasabb fejkvótát kapjanak. Harcolnunk kell azért, hogy ne zárják be az iskoláinkat. Küzdenünk kell, hogy az egyetemünk jól működhessen. Az oktatásügyben az autonómiánkat ki kell teljesíteni. Ugyanakkor a döntés mindig a szülők kezében van. A Rákóczi Szövetség által kezdeményezett és elég sikeresen folytatott beiratkozási programnak megvolt az eredménye, hiszen néhány évig nem csökkent, sőt valamelyest nőtt a magyar iskolákba beíratott gyermekek száma, az összes szlovákiai gyermeket tekintve. Tehát megfordítható az a folyamat, hogy a magyar szülők egy jelentős része – egyes számítások szerint egyharmada – szlovák első osztályba adja a gyermekét. A 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatásra lehet ugyan mondani, hogy nem túl nagy pénz, de amíg az iskolák nagy részében nem jut például krétára, addig jelentős ez az összeg. Nem beszélve arról, hogy egy sor dél-szlovákiai településen 50 százalékos vagy azt meghaladó a munkanélküliség. Ezeken a helyeken a magyar szülőknek nagy szükségük van a tanszercsomagra, az utazási vagy az étkezési támogatásra. Ezek lététől is függhet, hogy a szülő szlovák vagy magyar iskolába adja-e a gyermekét. Ne felejtsük el, hogy nincs minden dél-szlovákiai településen magyar iskola, és a rossz anyagi körülmények között élő szülőknek sokszor nincs pénzük a gyerek buszköltségére. Ekkor jöhet nagyon jól, szinte mentőövként például az utazási támogatás.

– Ráadásul a határ túloldalán, a mai Észak-Magyarország nagy részén is hasonlóan rossz a helyzet. Mit hozhat az egy hónap múlva esedékes uniós csatlakozás e nagyrégióban?

– Esélyegyenlőségre kell törekedni, és nem csupán a retorika szintjén. Ám nem lehet a kormánytól elvárni, hogy megmondja, mit kell egy régióban vagy egy adott településen tenni. Ha viszont az emberek helyi szinten kitalálják, mit érdemes kezdeniük, akkor azt komolyan meg kell támogatni. A Kassához közeli Szepsi és környéke például ipari parkra specializálja magát. A szlovák-magyar határ mindkét oldalán rengetegen foglalkoznak a mezőgazdasággal. Az érdekelteknek meg kell vizsgálniuk, miképpen lehet együttműködni, melyik oldalon működik például jól szervezett felvásárló cég. Ha mondjuk egy felvidéki településen az emberek beindítanak egy feldolgozó üzemet, akkor azt is támogatni kell. De az ötletet helyben kell megfogalmazni! És van még egy nagyon fontos mozzanat. Dél-Szlovákiában a legtöbb ember a mezőgazdasággal foglalkozik, ezért rendkívül nagy a jelentősége, hogy a mezőgazdasági támogatások összege jócskán emelkedett. A gazdák érzik, hogy a tavalyi évhez képest már most 40 százalékkal többet kaptak és még hátravan az uniós kifizetés.

– Úgy tűnik, ezen a téren Szlovákiában szavahihetőbb a kormány, mint Magyarországon.

– A mezőgazdasági tárca immár másfél éve a Magyar Koalíció Pártja kezében van. Az MKP elég sokáig küzdött ezért. Az előző, Dzurinda-kormányban a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja – már elnézést – pofára adta a támogatásokat. Így rengeteg támogatást kellett felülbírálni vagy felülvizsgálni, számos esetben a bírósághoz, a rendőri szervekhez voltunk kénytelenek fordulni. Ugyanakkor az uniós támogatások, kifizetések kapcsán óriási harcot kellett vívnia az MKP-nak. Szlovákiában kezdetben 35 százalékról volt szó, de elértük, hogy 52,5 százalékot fizessenek a gazdáknak. Ez azért a maximálisan adható 55 százalékhoz képest nem rossz eredmény, különösen ilyen ellenszélben.

– A felvidéki magyar kulturális, közművelődési szervezeteknek a civil kezdeményezésekben, vagy akár az asszimiláció fékezésében óriási szerepe lehetne, ám jóval kevesebb pénzt kapnak, mint amennyi a szlovákiai magyarság mintegy 10 százalékos etnikai arányát tekintve járna nekik. Mi a megoldás?

– Mint ismeretes, Szlovákiában hosszú hetek óta kormányválság van. A Dzurinda-kormánynak már nincs többsége a parlamentben, a szavazásoknál külső támogatásra szorul. Az MKP-nak az adott kérdésben megvan a cselekvési terve, a vonatkozó jogszabály-tervezetet be is nyújtanánk, de a kormányválság miatt bizonytalan a szavazás kimenetele. Valószínű azonban, hogy már nem várunk sokáig. Olyan törvényt szeretnénk, amely a kisebbségi kultúrák ügyét, anyagi hátterét megnyugtatóan rendezi. Eddig úgy működött az egész, hogy a kormány évről évre jóváhagyott a költségvetésben egy összeget, amelyet a kisebbségi kultúrák támogatására szánt. Ez eddig 120-150 millió korona, azaz cirka 800-900 millió forint volt, ami nem túl nagy összeg, mivel a kisebbségi kultúráknak ennyi jut összesen. Ráadásul minél kisebb egy adott közösség, arányaiban annál nagyobb támogatásra van szükség. Gondoljunk csak arra, hogy egy 30 ezres kisebbség sokkal nehezebben tud fenntartani egy hetilapot, mint egy 600 ezres. Ezt be kell látnunk, mint a legnagyobb szlovákiai kisebbségnek. Ugyanakkor mindez azt eredményezi, hogy a kisebbségi kultúrákra szánt összegnek csak körülbelül 50 százalékát kapja a felvidéki magyarság, amely toronymagasan a legnagyobb kisebbség az országban. Végeredményben úgy 1 százalékát kapjuk annak az összegnek, amelyet a szlovák állam összességében a kultúra támogatására szán. Ezért az MKP-nak az az álláspontja, hogy törvényi úton kell jóváhagyni, hogy a szlovák költségvetés egy meghatározott százalékát minden évben különítsék el a kisebbségi kultúrák számára. A meghatározott összeget pedig az adott kisebbségek által létrehozott szervezeteknek kellene majd elosztaniuk a kisebbségek számarányának megfelelően, a kormány ellenőrzése mellett.