Fény derült a királyi csontok titkára

Elpusztult a magyar „Westminster Abbey”, az „El Escorial” vagy a „Wawel”, vagyis nagy királyaink temetkezőhelye, a Szent István király alapította székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika az utóbbi félezer év történelmi viharaiban. Árpádok, Anjouk, de Habsburg Albert, Hunyadi Mátyás és Szapolyai János királyunk is ide temetkezett, végső nyughelyüket többször kifosztották a törökök, és keresztény zsoldosok is robbantottak királysírt, kincsek után kutatva. Az egyik legszakrálisabb magyar templom pedig kőbányaként végezte, az utolsó megmaradt köveit is elhordták a XVIII. század folyamán. Eltűnt a föld színéről, mint a Magyar Királyság középkori nagysága.

Ám amikor 1848-ban magyar régészek feltártak öt sírt a bazilika déli hajójában, csoda történt. Megtalálták III. Béla és Chatillon Anna bolygatatlan sírját. Ennek a sírnak nem kellett volna léteznie. És mégis létezett. Azért maradhatott meg, mert az Árpád-korban a sírokat a padlóba mélyesztették, csak az Anjou-kortól kezdve készültek díszes, faragott szarkofágok (Szent István királyén kívül).

A 1800-as években a régészek még gyakran kevésre becsülték a csontokat, mivel elsősorban tárgyakat kerestek; persze a királyi párét és más csontokat később ugyan a Mátyás-templomba szállították, de Henszlmann Imre a többi csontot behányatta az egyik sírgödörbe. Ekkor kezdődött a „csontkeveredés”.

Az utóbbi évtizedben magyar tudósok azért tudták meghatározni az Árpád-ház genetikai sajátosságait, mert III. Béla sírja és csontváza megmaradt eredeti környezetében, háborítatlanul. Ez a genetikai kulcs, ami által végre azonosíthatják a többi Árpád-házi királyunkat is, és ezt az eredményt erősítette meg Szent László koponyájának vizsgálata is, szintén az MKI projektjeként.

Ma a fehérvári Osszáriumban hajthatunk főt az „azonosítatlan” magyar királyok előtt, mert nem tudjuk, hogy kinek a csontjai vesztek el az évszázadok során, és kiéi maradtak meg. Acéldobozokban őrzik csontjaikat és sok más királyi családtagét, előkelőét és egyházi személyét, akit oda temettek. Minden augusztus huszadikán meg lehet látogatni az első Fidesz-kormány idején létrehozott emlékkriptát.

Csaknem ezer ember csontjait őrzik a dobozok, a Magyarságkutató Intézet pedig már létrejöttekor elhatározta, hogy igyekszik rendet teremteni a „káoszban” és multidiszciplináris – történeti, antropológiai és genetikai – módszerekkel azonosítja királyainkat, magyarán megalapozza egy új nemzeti pantheon tervét. A Demokrata megtudta, hogy e több éve zajló munka idén véget ér, és korszakos eredményekről számolnak majd be a nyilvánosságnak.

Nagy valószínűséggel arról is, hogy több Árpád-házi királyunk csontját azonosították.

De először lássuk a koponyát, ami az egész magyar sajtót bejárta! Mátyás király vélt koponyáját.

Albert vagy Mátyás?

Amikor kinyitják előttünk a királycsontokat őrző szobát a Magyarságkutató Intézetben, kissé eláll a lélegzetünk. Olyan helyiségbe lépünk, ahol akár több királyunk földi maradványai is lehetnek. Kis, felcímkézett dobozokban tárolják őket – a fehérvári Szent István Király Múzeumtól kölcsönözték a csontokat a kutatás idejére –, és Kovács Bence genetikus megmutatja az I/10 jelzésű koponyát. Patinás, fémes elszíneződés látható a homlokcsontján, ami azt jelentheti, hogy halotti korona vagy diadém volt a fején (ilyen elszíneződés látható III. Béla koponyáján is), nagy szemgödre van, és kissé kiálló fogai. Sajnos ragasztóval és lakkal szennyezett a koponya, a fogait egyszerűen visszaragasztották. A genetikusok pedig fogják a fejüket, hiszen ez ronthat a csontban található DNS minőségén, vagy értékelhetetlenné is teheti.

Erről a koponyáról jelentették ki egy hetilap oldalán, hogy egy antropológiai arcrekonstrukciós eljárás során kiderült: nagyon hasonlít Corvin János arcára (akinek szintén ismerjük a koponyáját – de erről majd később), magyarán ez a koponya csakis Mátyás királyé lehet. Ez azért is nagy horderejű feltételezés, mert a korábbi szakirodalom más következtetésre jutott. A koponyát először publikáló Éry Kinga antropológus Habsburg Albertéként határozta meg az I/10-es jelzésű csontvázat. Hogy miért? Többek között azért, mert egy 42-47 éves férfiúé lehet, és csak két hasonló korú királyt temettek el a bazilikába: Habsburg Albertet és Hunyadi Mátyást. Habsburg Albertről maradt fenn korabeli festmény, és azt is tudni lehet, hogy kissé kiálltak a fogai – pont mint e koponyáéi –, ráadásul Biczó Piroska régész a szóban forgó koponyát az általa feltárt Anjou-kápolnában találta meg, 2002-ben, négy másik temetkezés nyomaival együtt (valószínű, hogy Nagy Lajos és kislánya csontjai is előkerültek). Felmerül a kérdés, hogyan kerülhettek Albert király maradványai Nagy Lajos kápolnájába? Buzás Gergely és Kovács Olivér szerint a székesfehérvári bazilikában az 1544-ben, a török foglalást követően, a még keresztény használatban lévő templomban áthelyezték Albert király kirabolt koporsóját a megrongált eredeti sírjából a talán épebben megmaradt Nagy Lajoséba, amit aztán talán csak 1568-ban romboltak le, megbolygatva a benne nyugvó maradványokat. Így a régészek és az antropológusok is arra a következtetésre jutottak, hogy ez esetben – megbolygatott sír lévén – csak a genetikai vizsgálat igazolhatja Albert vagy akár más király személyazonosságát. Magyarán csak a genetikai vizsgálat dönthet végérvényesen.

Viribus unitis

Higgye el, hogy keményen küzdünk, mondja Nagy Péter, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója.

– Ez egy különleges eset, rengeteg erőforrást fordítunk e koponya vizsgálatára, mert vannak árulkodó nyomai, hogy egy fontos személyé. Óvatosan optimista vagyok – fűzi hozzá. Az Amerikában élő genetikust telefonon értük el, egy kinti laborban vizsgálják az osszáriumi mintákat. Nagy Péter nevéhez fűződik az Árpád-ház haplocsoportjának pontos megállapítása, e vizsgálatkor derült ki, hogy az Árpád-dinasztia férfiági ősének mai Észak-Afganisztán területén jött létre az a különös mutációja (R-Z2125 haplocsoport), amit továbbörökített férfivonalon, 4500 évvel ezelőtt. Nagy Péter szívügyének tekinti a királycsontok vizsgálatát, többek között ezért vállalta a kutatóközpont vezetését.

– A DNS-degradáció határozza meg, hogy gyors eredményt lehet-e kapni vagy sem. A kérdéses mintából többször próbáltunk DNS-t kivonni, ám a szekvenálás eddig eredménytelenül zárult. Minden csontban változó mértékben marad meg a kivonható DNS mennyisége és minősége. Mivel összesen 600 csontmintát vizsgálunk, először arra törekedtünk, hogy mindegyiket szekvenáljuk, és ne ragadjunk le egynél. A 140 kérdéses, degradált DNS-t tartalmazó mintát a munkafolyamat végére hagytuk, mert egy új módszerrel kíséreljük meg kiszedni az örökítóanyagot, a dúsítással. A kísérlet folyamatban van, remélem, hogy hamarosan lesz eredményünk – mondja Nagy Péter.

Hogy mi fán terem a dúsítás? A genetikai kód komplementaritása alapján szintetizálni tudnak olyan DNS-darabkákat, amik hozzátapadnak az emberi DNS-hez, és kivonják a sok egyéb genetikai kód (moszat, alga, baktérium) közül azokat a részeket, amikre kíváncsiak vagyunk. A genetikus szerint minden csont állapota különböző, ronthat a genetikai örökítőanyagán az időjárás, a talajvíz vagy a szélsőséges hőhatás – és ilyen károsodásokra bőven volt lehetőség a fehérvári bazilikában is.

– Most 12 mintát próbálunk dúsítani és szekvenálni, mindegyik jól ismert és fontos személyiségé. Azért is kellenek ezek az adatok, mert így megalkothatjuk az Árpád-ház genetikai családfáját, precízen feltérképezhetjük az általunk azonosított Árpád-házi személyek egymáshoz való viszonyát. Vannak olyan nemzedéki távolságok, amelyeket nehéz áthidalni, ezért minél több adatunk van egy bizonyos családból, annál jobban meg tudjuk állapítani, hogy ki kicsoda – mondja Nagy Péter.

A genetikus megkérte kollégáit, hogy vegyenek újabb DNS-mintákat a fontosnak tűnő, de kérdéses csontokból, ha netalán mégsem járna sikerrel a dúsítás, mert akkor más technológiát is alkalmaznának. A Magyarságkutató Intézet meg is hosszabbította a csontok kölcsönzési szerződését, hogy kontrollvizsgálatokat végezhessenek, tehát a csontok egy része még az intézetben marad, amíg írják a tudományos tanulmányt.

Ami pedig a várva várt eredményeket illeti, Nagy Péter mindenkit türelemre int. Érti, hogy milyen felfokozott várakozás van a magyar közvéleményben, hiszen királycsontokról van szó, de a Demokratának is hangsúlyozta, hogy először egy rangos, nemzetközi tudományos folyóiratban szeretnék publikálni az eredményeket, mert az Árpád-ház genetikájának kérdése „forró” téma a nemzetközi tudományban is. Ha bárki kiszivárogtat hipotéziseket a sajtónak, az ronthatja a tanulmány publikálásának esélyeit, mert egy – akár csak sajtóban bejelentett – tudományos eredmény „utóközlését” komoly lapban már nem vállalják.

Csak a tudomány

Az Árpád-háziak azonosításáról idén fog születni tudományos publikáció, mert hamarosan az utolsó elemek is a helyükre kerülnek, a kontrollvizsgálatokat is elvégzik.

– A természettudományos módszerektől mindenki csodát vár, és már holnapra! Kiderült azonban, hogy sokkal tovább tartanak, mint bárki feltételezte volna, nem sikerült olyan könnyen, gyorsan lezárni a vizsgálatokat, mint 2019-ben remélték. Ráadásul a nemzeti öntudat és identitás szempontjából rendkívül kényes történet az uralkodók genetikai vizsgálata. Csak nagy-nagy tapintattal, odafigyeléssel és kutatói korrektséggel lehet hozzányúlni egy ilyen témához, teljes tudományos vértezetben – mondja B. Szabó János történész, az MKI tudományos főigazgató-helyettese. Úgy látja: nem szabad egy újabb barguzini Petőfi-történetet kreálni a királycsontokból. Tehát ha egy személy vagy intézmény úgy áll a nyilvánosság elé – akár egy koponya vélt uralkodói azonosításával –, hogy az nincsen tudományosan teljes mértékben megalapozva, az rendkívül sokat árthat az ügynek. A történész szerint ezt a kérdést multidiszciplinárisan kell vizsgálni (történeti, antropológiai és genetikai módszerrel, együtt), mert ha bármi kétséges marad, azt később fel lehet használni a publikált eredménnyel szemben. A Nemzeti Pantheon program a Magyarságkutató Intézet működésének egyik alappillére és az archeogenetikai kutatásoknak fő csapásiránya, amelyben a nem Árpád-házi királyokat is megkísérlik azonosítani.

Mivel az Anjou-királyok genetikai kódjának megállapításához keresztvizsgálatok is szükségesek, az intézetben felmerült, hogy az Anjou-ház Nápolyban eltemetett uralkodóinak csontjából vennének DNS-mintát, de ehhez fel kellene nyittatni az itáliai Anjou-királyok sírjait, ami egyházi és kultúrdiplomáciai szempontból is nehéz feladvány.

– Ez mindenütt nemzeti presztízskérdés, ha vizsgálják őket, ha nem. Romániában például tudtommal elkezdték elemezni a Basarab-ház DNS-ét, de végül leállították a kutatást … – mondja B. Szabó János.

Ezeken a csontvázakon kívül vizsgálják, illetve vizsgálni kívánják IV. Béla lányainak, Árpád-házi Szent Kingának és Boldog Jolánnak a csontjait, amelyek Lengyelországban találhatók. Lányainak mitokondriális, anyai ágon öröklődő DNS-én továbbhaladva eljuthatnak közvetve az Anjou-ház azonosításához, hiszen Boldog Jolán lánya Piast Erzsébet, Károly Róbert királyunk felesége lett, tehát Nagy Lajos királyunk Boldog Jolán X-kromoszómáját hordozza; Nagy Lajos Y-kromoszómája által pedig azonosíthatják Károly Róbertet, az apját.

– Ha megjelent a publikáció, a Nemzeti Pantheon projekt folyományaként el lehet majd gondolkodni azon, hogy a magyar állam hogyan akar méltó módon gondoskodni a királyi családhoz tartozó személyek végső nyughelyéről. Egy nemzeti, szakrális emlékhely létrehozása a cél, minden magyar számára – mondja a főigazgató-helyettes.

Pantheon épül

Hunyadi János a gyulafehérvári katedrálisban volt eltemetve, gyermekkoromban láttam, hogy a szarkofágokat kidobták a székesegyház elé, csontjai pedig rég elvesztek a dúlásokban, idézte fel emlékeit a kutatások kezdetéről Kásler Miklós, az MKI főigazgatója, volt emberierőforrás-miniszter.

– Mátyásról pontosan tudjuk, hogy Fehérváron temették el, de ha meg is van a csontja, nincs kihez viszonyítani… amíg eszembe nem jutott, hogy voltak leszármazottai! – mondja. Nagy diplomáciai küzdelemmel sikerült elérniük, hogy feltárhassák és mintát vegyenek Corvin János és Corvin Kristóf horvátországi, lepoglavai pálos kolostorban található sírjából; Kásler Miklós szerint a varasdi püspök atya közbenjárása sokat nyomott a latban. A két minta tökéletesen megegyezett, egymást igazolták, így határozták meg a Hunyadiak apai ágú DNS-ét, mindketten az E1b1b1a1b1a6a1c~ Y-kromoszómás haplocsoportba tartoznak (melyet őseurópainak mondanak). Kásler Miklós szerint ha megvan Mátyás csontváza, akkor a degradált DNS-eket tartalmazó csontok között lehet, mert egyelőre még nem történt pozitív azonosítás.

– Természetesen antropológiai szempontból is vizsgálni kellett a csontvázakat, a fehérváriak közül kettő igen gyanús: az egyik épp az I/10-es. Az arcon vannak jellegzetes pontok, amelyekre fel lehet építeni egy rekonstrukciós tervet, sőt 3D-szkennerrel és CT-vel a legpontosabb digitális másolatot lehet készíteni róluk. Minden egyes vizsgálatnak rendkívül precíznek kell lennie, és legalább kétszer, háromszor el kell végezni, hogy az eredmény vitathatatlan legyen. Tudományos szempontból azonban teljes bizonyosságot – egyezést Mátyás királlyal vagy más uralkodóval – csakis a genetikai vizsgálat adhat. III. Béla DNS-ét annak idején a Göttingeni Egyetem archeogenetikusai is megvizsgálták és visszaigazolták – mondja a főigazgató. Magyarán csak a genetikai vizsgálat dönthet végérvényesen minden ilyen ügyben.

Amint már említettük, III. Béla volt az origó, és Kásler Milós szerint a III. Béla sírja mellett feltárt, jobbra elhelyezkedő csontváz is biztosan Árpád-házi, de hogy kié, azt még nem tisztázták. A kutatások jelenlegi szakaszában most azt vizsgálják, hogyan lehetne pontosabban meghatározni és elhelyezni a családfán ezeket a dinasztiába tartozó személyeket.

– Hihetetlen és felemelő érzés volt a kezemben tartani III. Béla koponyáját, a koponya olyan gyönyörű volt, hogy szebbet nem lehet kitalálni. Mintát vettünk mindegyikből, előtte ennek nem volt irodalma, a legsűrűbb csontból, a sziklacsontból vettünk mintát, hogy a fogaknak ne ártsunk. Mindegyik csontvázról csináltunk CT-felvételt. Amikor III. Béla csontját egy beteghordó kocsira próbáltuk felrakni, nem fért fel rá, 192 centi magasnak becsültük, a korban az átlagos magasság 150 körüli lehetett, igencsak kortársai fölé magasodott; ha ez az ember kiállt a csatamezőre, biztos, hogy volt hatása – véli a főigazgató.

Kásler Miklós felidézi, hogy az Árpád-ház genetikai vizsgálatának ötlete az ősi európai dinasztiák épen maradt temetkezési helyeit meglátogatva merült fel benne. Ebből született meg az első királysír vizsgálatának, majd a Magyarságkutató Intézet megalapításának gondolata is.

– Megkerestem Erdő Péter bíboros urat, és egyből azt mondta, hogy meg kell nézni! Az egyházi engedély után Pintér Sándor miniszter úrhoz fordultam, akkor hozzá tartozott a régészet, és adott húszmillió forintot, hogy elinduljon a projektünk. Így készült el III. Béla-féle vizsgálat, és csaknem egy évtized múlva sikerülhet azonosítani az osszáriumban megmaradt királyi csontokat, nagy kegyeleti és tudományos kötelességet törlesztve. Remélem, hogy majd a királyainkhoz méltó és minden magyar lelkéhez, szívéhez szóló emlékhelyen hajthatunk fejet előttük, hiszen mi nekik köszönhetően létezünk és beszélünk magyarul, miattuk létezik ma is Magyarország – mondja végezetül Kásler Miklós.