Föderalisták és szuverenisták

–  Lehet, hogy nincs már meg az az Európa, amiről annak idején a vasfüggöny mögött ábrándoztunk – mondta a konferencia záró gondolataként Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője.

Üzenet volt ez azoknak, akik még mindig a brüsszeli gravitációban látják Magyarország jövőjét. Célként kezelve az EU-ba való hézagmentes beilleszkedésünket, noha számunkra az unió nem cél, hanem eszköz.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója egyébként hármas fogalomrendszerben határozta meg Európa lényegét. Hangsúlyozva, hogy a földrész nem egyenlő az unióval. E hármas rendszer a kereszténység, a család és a nemzet fogalmából áll össze. A gond az, hogy a leköszönő brüsszeli vezetés erőteljesen megkérdőjelezte mindhárom fogalom létjogosultságát, és megkezdte a hozzájuk kötődő értékek, a belőlük fakadó identitás erőszakos leépítését. Magyarország és a magyar politikai vezetés volt az első, amely fellépett ez ellen. Ezért is van része a nyugati média és általában a nyugati politikai elit szűnni nem akaró támadásaiban.

Szájer József, a Fidesz EP-képviselője arról beszélt, hogy mára térségünk jól érzékelhető erősödéséhez vezetett a magyar ellenállás. Aminek jele az is, hogy fontos pozícióhoz jutott Várhelyi Olivér, aki biztosként az EU bővítési ügyeit viszi ezután. Mint köztudott, jelenleg a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamata áll a reflektorfényben, ami hivatalosan deklarált magyar érdek is egyben. Másrészt pedig, ha óvatosan is, de úgy tűnik, hogy az új brüsszeli elit elindult a realitások irányába. A képviselő szerint érzékelhető, hogy az Európai Tanácsban helyet foglaló vezetők többsége kezdi kormányon lévő pártja és a mögötte álló szavazók véleményét képviselni, ez pedig a nemzeti jelleg erősödését mutatja. Szájer József egy rövid passzusban áttekintette az EU-t uraló német–francia tengely történetét, hozzá­téve, hogy megjelent e tengely mellett a visegrádi szövetség. Sőt, az EU gazdasági súlypontja is kezd immár a V4 felé tolódni.

Szájer József kemény kritikával illette a távozó brüsszeli elitet, amely klasszikus balos jelmezét ledobva most a liberalizmus és a klímavédelem jelszavait tette magáévá. Tovább erőltetve az Egyesült Európa koncepcióját, és újra meg újra rárontva az ezt ellenző államokra. És tagadva a tagországok egyenrangúságát, furkósbotként forgatva a jogállamiság kérdését, miközben maga semmibe veszi a jog fogalmát, viccet csinálva saját szabályaiból is – elég csak a Sargentini-jelentés szavazására utalni. Ez az elit azt hirdeti, hogy az EU – és általában a világ – minden baja a nemzetek létéből és a hozzájuk kötődő törzsi gondolkodásból fakad.

A kutatást Fricz Tamás politológus vezette. Szerinte az alapító atyák föderális Európában gondolkodtak, azóta hol az egyik, hol a másik felé billen a mérleg nyelve. A kettősségből adódó feszültséget pedig nem oldja fel semmi. A politológus úgy véli, a föderális Európa hamis illúzió, a nemzetek talapzatán viszont igenis működőképes lenne az unió. A politológus csúsztatásnak tekinti a föderalisták folytonos hivatkozását az Egyesült Államokra. Az USA-ban keretbe foglalt népek ugyanis alulról jövő módon és közösen vívták ki a szabadságukat, ez egyesíti őket. Európában viszont a nemzetek önmagukban igyekeztek boldogulni, kiharcolni a számukra kedvező életfeltételeket. Az Egyesült Európa tehát egy elitista, a népek érdekeit félretaszító cél, aminek nagyszerűségéről – ideértve a multikulturalizmus elvét is – főként a techkultúrán keresztül igyekeznek meggyőzni Európa polgárait. A nyomulás fő bázisa eddig a Soros Györgyöt is jó barátként fogadó Brüsszel volt. A kiszolgált érdekcsoportokról annyit, hogy maga Jean-Claude Juncker is úgy lett az EB vezetője, hogy luxemburgi pénzügyminiszterként, majd miniszterelnökként ötszáz multinacionális cégnek adott jelentős adókedvezményt hazájában.

Fricz Tamás arra is rámutatott Soros kapcsán, hogy Brüsszel eddig informális módon döntött a legfontosabb kérdésekben, gyakran a pénzember tanácsai alapján. Ezért hozta létre Soros György a Külkapcsolatok Európai Tanácsát. Egykori biztosok, techóriások, médiavezetők, gazdasági és pénzügyi mogulok ülnek benne. Hasonmása ez a Council of Foreign Relationsnek, vagyis a Külkapcsolatok Tanácsának, amit 1921-ben alapított New Yorkban többek között David Rocke­feller, Herbert Hoover és Paul Warburg.

Navracsics Tibor eddigi magyar EB-biztos lényegesen visszafogottabb álláspontot fogalmazott meg. Kijelentette, hogy az unió problémái és feszültségei abból adódnak, hogy az EU-ban hosszú évekre leállt a gazdasági fejlődés. Hozzá­téve, hogy a föderalizmus és a vele szemben álló szuverenizmus felkorbácsolt vitája félrevitte az unió működését. És hogy a nemzeti érdekeket szakpolitikai területeken kell képviselni, már ha tudjuk egyáltalán, mit akarunk az EU-tól – mert a kérdések 88 százalékában szerinte nem tudjuk. A politikus úgy véli, a tagállamok bizonyos kérdésekben föderalista, másokban szuverenista álláspontot képviselnek.

Varga Judit igazságügyi miniszter szerint a föderalista elit azt szeretné, ha a döntésekből kimaradna az emberek, az európai polgárok tömege. És hogy ez az elit az Egyesült Államok példájából csak az egyesültséget látja, a patrióta, nemzeti jelleget nem. Rossz célok ezek, amelyekre csak a család és közösség fogalma jelentheti az ellenszert. Az idegen kultúrákkal való manipulációkra, azok erőszakos behozatalára pedig az, ha az európai társadalmak szilárd értékrendet tudhatnak magukénak.