Arra a kérdésre, hogy a megszúrt személy lehetett-e Marian Cozma, azt válaszolta: „Igen”. Raffael Sándor, a büntetőügy elsőrendű vádlottja egyszer sem mondta ki Marian Cozma nevét, de az utalásokból rá lehetett ismerni az elhunyt sportolóra. A tánctéren egy személyt, Marian Cozma kézilabdázót szúrták meg a veséjén. Ezzel kapcsolatban a vádlott azt mondta, hopgy szét akarta választani a verekedő Németh Győzőt (másodrendű vádlottat), valamint Marian Cozmát.

– Egyszer elsötétült előttem a világ, valaki fejbe vágott, ekkorát még nem kaptam – vallotta a tánctéren történtekről. Automatikusan benyúltam a zsebembe a késért, azért, hogy megvédjem magam. A szúrással kapcsolatban azt mondta, „tettem felé egy szúró mozdulatot jobb kézzel, ebbe belecsúszott”. Azzal pontosította, hogy a 10-12 centiméter pengehosszúságú kés a sértett farmerján megcsúszott. Eltette a kést a bal zsebébe, mivel nem látta a társait, elindult felfelé a lépcsőn. – Nem követtem senkit, elég volt a magam baja – mondta. (Az ügyészség vádirata szerint a vádlottak üldözték a kimenekülő Cozmát és társait.) Tiszta vér volt a fejem, elfogott a halálfélelem – emlékezett vissza Raffael.

Raffaelt elmondása szerint Németh Győző hívta ki az utcára, a kocsijához indult, mert el akart menni a helyszínről. Kilépve a szórakozóhelyről egy négy-öt fős társaságot látott, Cozmától öt méterre álhatott akkor, a sportoló bal kezével fogta a csipőjét. Visszaemlékezése szerint a fal mellett nyolc-tíz ember sorakozott „L”-alakban, ketten elállták az útját. „Mit akartok” – kiálltott feléjük; ezen kívül mást nem mondott az utcán – állítása szerint, tehát az sem hangzott el, amit több tanú is állított, hogy „hozzátok a pisztolyt”.

– Nem akartam senkit bántani, azt akartam, hogy engem ne bántsanak – hangoztatta többször a tárgyaláson. Az utcán történt szúrással kapcsolatban azt mondta el, hogy bal oldalán néhány méterre Győző küzdött két emberrel. Visszafordult jobbra, amikor egy alak berobbant a látóterembe. A vádlott úgy érezte, hogy eszközökkel támadnak rá, erről meg volt győződve.

Az utcai szúrást Raffael úgy magyarázta: olyan érzése volt, hogy meg kell akadályoznia a támadást, reflexszerűen tett egy kitörési mozdulatot, oldalról, félívesen szúrt egyet. A második esetnél sem mondta ki a sportoló nevét, „rosszul lettem, nem akartam elhinni, néztem a sértettet. Még nem ért földet a test, amikor elfutottak”. A férfi úgy magyarázta, hogy nagyjából féltérdre rogyva a késsel 80-90 centiméter magasságban szúrt, azt ő sem tudja, hogy miként érhette a hasán az áldoztatot. Egy támadást akartam megakadályozni.

Raffael szerint azok a tanúk, akik azt állítják, hogy Cozmát a falhoz szorítva szúrták le, nem mondanak igazat.

További részletek a Napló Online-on.