Függöny le!
– Mondja, Hacsek, ért maga az adókedvezményekhez?
– Nagyon keveset… De még nem jogerős!
Ez a dialógus Sas József szilveszteri kabarétréfájából való, amely az elmúlt szerdán aktualitását vesztette. Ekkor hirdetett ugyanis ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla Sas József vádlott ügyében, jogerősen egy év – két évre felfüggesztett – börtönbüntetéssel, valamint 300 ezer forint pénzbüntetéssel sújtva a Mikroszkóp Színpad jelenlegi direktorát. Hogy Sas meddig marad még az intézmény vezetője, az a hatályos jogszabályok szerint nem kérdés, hiszen valamennyi intézmény élén csak olyan személy állhat, akinek a BM kiadja az erkölcsi bizonyítványt. Sas József pedig ettől kezdve nem az a kategória, akinek az erkölcsijén a „bűntettesek listájában nem szerepel” kitétel állna.
Horváth Csaba szocialista főpolgármester-helyettes a Nap-keltében közölte: Sas József levonta a szükséges következtetéseket és önként távozik a Mikroszkóp Színpad éléről.
Sas ellen az ügyészség kezdeményezett eljárást többrendbeli adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt még 2005-ben. A megállapított tényállás szerint a direktor számlát vásárolt, vagyis az őt megillető díjazásokat egy másik személy számlázta le, aki 10 százalékot megtartott az apanázsból, a többit átnyújtotta a baloldal nagy nevettetőjének. Ilyen módon Sas József az adózó átlagpolgárokkal ellentétben tíz százalékot vesztett csupán a jövedelméből, a többit pedig megtartotta. Ez a gyakorlat alig üt el Bajnai Gordon, Oszkó Péter vagy Simor András adóoptimalizáló tevékenységétől, azzal az eltéréssel, hogy az off shore cégek működtetőit – bár ők is maximum tíz százalékot veszítenek Cipruson tartott jövedelmükből – még nem fenyegeti a büntetőjog.
Sas József – érdemes figyelni az időszakra – 1998 és 2001 között mintegy 35 millió forint adóval, hétmillió forint egészségügyi hozzájárulással, négymilliót kitevő tb-járulékkal, vagyis összességében 46 millió forinttal maradt az állam adósa. A kabaréművész időközben önrevízió keretében befizette a megnevezett összeget, ami azt mutatja, hogy vagy jelentős anyagi tartalékokkal rendelkezik, vagy jó barátokkal.
Emlékezetes, Zuschlag János MSZP-s politikus is visszaadta annak a pályázati pénznek egy jó részét, amelyet társaival együtt ellopott, máig ismeretlen forrásból. Sas Józsefnek ezzel szemben teljesen jól körülhatárolható segítői vannak. A Mikroszkóp Színpad ugyanis közhasznú társaságként működik, amelynek többségi tulajdonosa a Demszky-vezette főváros, míg 49 százalékban Sas József. A Mikroszkópot évente 117 millió forint közpénz segíti a kabarétréfák kiagyalásában és színpadra állításában, ebből 80 milliót az állam, 37 milliót a főváros áll. Sas Józsefnek igazgatóként bruttó 448 ezer forintos fizetés jár, éves fizetése száz százalékát prémiumként kifizeti neki a többségi tulajdonos. Sas ezen túlmenően szeret önmagával is szerződni. Mint az egyik hetilap nyilvánosságra hozta, a Mikroszkóp Színpad Kht., akit Sas József képvisel, megbízta a Miksas Bt.-t, akit szintén Sas József képvisel, többek közt a „Közkívánatomra” című kabaré megrendezésével, valamint hat jelenet megírásával, de írt még dalszöveget is, amely tevékenységeiért külön díjazásban részesítette önmagát. Sas természetesen nem tudta visszautasítani saját maga ajánlatát.
Kossuth-díj: visszavonva
„A díjat örömmel veszem, boldogan fogadom el, és bízom benne, hogy amikor az ügyem tisztázódik, számomra pozitív jogerős ítélet születik, akkor megfelelő körülmények között majd átvehetem.” Ez a mondat Sas Józsefnek a kihirdetett jogerős ítélettel aktualitását vesztett tavaly tavaszi nyilatkozatából származik, reakcióként arra, hogy az akkori kormányfő, Gyurcsány Ferenc visszavonta Sas Kossuth-díjra jelölését egy évvel ezelőtt. Érdekes elemzés tárgyát képezhetné, hogy Gyurcsány miért riadt vissza az első fokon akkor adócsalásért már elítélt Sas kitüntetésétől, holott korábban nem jelentett számára morális aggályokat a pufajkás Horn Gyula, vagy a posztkommunista Fekete János kitüntetésre történő felterjesztése. Sas sejtetni engedte, hogy első fokon való elítélését nem véletlenül időzítették a Kossuth-díj átadásának idejére. „Tudom, hogy hol élek, milyen országban és tudom, hogy kabarét csinálok, és abban is biztos vagyok, hogy a kabaré veszélyes műfaj, de hogy ennyire veszélyes, ezt nem gondoltam volna” – fogalmazott az ATV Egyenes beszéd című műsorában, követve a szokásos balliberális fősodort, vagy is amikor már üldöz a vádhatóság, meg kell vádolni az ügyészt, bírót részrehajlással.
„Azt is tudom, hogy hát büntetlenül nem lehet minden kabarészámot előadni”, fogalmazott, vélhetően arra a „tréfára” utalva, amit feltételezhetően Orbán Viktorról eresztett meg, annak ellenére, hogy a polgári kormány időszaka alatt az elcsalt adót alapul véve igen jól keresett.
Emlékezetes, a Magyar Nemzet közölt hírt a következő párbeszédről, amelyet a Mikroszkóp színészei adtak elő: „Azt hallotta, hogy új elnöke van a cigány önkormányzatnak? – Hallottam, és hogy hívják? – Hát Kolompár Orbánnak. – Jól hallom? Kolompár? Orbán? Hát mégis igaz a hír? Hát mégis igaz?” Az „előadáson” részt vevő Lendvai Ildikó és Vágó István nem tartotta szükségesnek, hogy a nyilvánvalóan Orbán Viktort cigányozó Sas jelenete nyomán sajtótájékoztatón utasítsák vissza a rasszizmust, kirekesztést, és Sas József munkásságát sem hozták fel bizonyítékként a fasizmus honi terjedésére.
Az MSZP akkor is minden követ megmozgatott, amikor tavaly lejárt a Mikroszkóp Színpad közszolgáltatási szerződése, amelyet végül három év helyett Sas József legnagyobb bánatára csak idén július 31-ig hosszabbítottak meg.
Érdemes felidézni az akkor elhangzott mondatok közül Steiner Pál szocialista frakcióvezetőjét, aki a Horn Gyula féle „nem erkölcsös, de jogszerű” elve alapján azt mondta: „Tudjuk, hogy erkölcsileg felróható, amit Sas tett, de akkor lehet majd azt mondani, hogy bűnös, ha a másodfokú bíróság is így ítéli meg”.
Érdekes módon még az SZDSZ is másképp vélekedett az ügyben. „Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a közpénzek helyesen használódnak fel egy olyan cégben, amelynek a vezetőivel szemben adóhiány miatt büntetőeljárás folyik”– mondta Dancs Gábor, a párt képviselője, osztva Csomós Miklós fideszes frakcióvezető-helyettes véleményét, aki szerint „részrehajló, pocsék színvonalú politikai kabarékat nem lenne szabad az adófizetők pénzén működtetni”, illetve Sas Józsefnek önként kellett volna lemondania azután, hogy a Bíróság első fokon adócsalásban bűnösnek találta.
Sas Józsefet a tavalyi döntés, a megfogalmazott kritikák felháborították, mivel szerinte olyanok mondanak véleményt a Mikroszkópról, akik még életükben nem láttak egy előadást sem. A Mikroszkóp Színpad támogatásának megvonására irányuló kísérletet minősítve kifejtette, „azzal a színházzal szórakoznak, amelyik működése óta olyan nagy neveket vonultatott fel, mint Bessenyei, Mensáros, Rátonyi, Ruttkai, valamint hasonló kaliberű színészek.”
A valóban nagyszerű elődök helyén ma már sokak szerint a kevéssé kiemelkedő haknizók olcsó poénjai szerepelnek. Stílusos példával élve úgy fogalmazhatunk, a magyar miniszterelnöki székben ült már Batthyány Lajos és Nagy Imre is, de egy ideig Gyurcsány Ferenc is megpihent benne.
A Sas elszáll
„Józsi az életben maradásért küzd valamennyi színpadon töltött percében, a mélyről jöttek elszántságával, a létükben fenyegetettek elkeseredett lázadásával. A Sas Józsi-félék többé már nem hajlandók veszíteni” – fogalmazott az Élet és Irodalom február eleji számában Verebes István, megválaszolatlanul hagyva azt a kérdést, hogy aki 46 millió forint adót el tud csalni, miért számít „létében fenyegetettnek”. Miután azonban „Józsi” napjai immár meg vannak számolva a Mikroszkóp Színpad élén, mivel Sas részben tulajdonosa a teátrumnak, kérdéses az is, hogy megmarad-e a Mikroszkóp.
Beszédes, hogy az óévbúcsúztató alkalmával közvetített Sas-kabarét az az ATV adta le, amelyik beleilleszkedik abba a folyamatba, hogy a baloldali elfogultságú kereskedelmi csatorna adjon teret a baloldali elfogultságú újságíróknak, művészeknek, közpénzből történő táplálásuk pedig szűnjön meg.
„Nem tudom, ha egyszer otthagyja a Mikroszkóp Színpadot, a vidéki kultúrházak deszkáin kívül vár-e rá máshol is tér. Ha nem, az a magyar színházi állapotok újabb nagy mulasztásai közé sorolható majd” – írta Verebes István az ÉS-ben, cikkében a legnagyobb komikusokhoz, Latabárhoz vagy egyenesen Hofi Gézához hasonlítva az adócsaló direktort. Verebesnek illene óvatosabban bánnia az ilyesféle hasonlatokkal, ugyanis Hofi egyszer már kifejtette a véleményét hasonló témában. A valóban humoros Hofi Géza Csortos Gyuláról osztott meg egy anekdotát, miszerint amikor egy színésznő megszólította azzal, hogy: „kolléga úr…”, annyit válaszolt: „Kolléga? Mióta vagyok én kurva?”
Udvarhelyi István