Gender, az új gyarmatosítás ideológiája
Sokan hajlamosak elfelejteni a háború árnyékában, hogy április 3-án nem csak országgyűlési választások lesznek. Népszavazáson dönthetünk arról, beengedjük-e a genderfluid aktivistákat az óvodákba és az iskolákba. Ennek kapcsán érdemes végiggondolni, hogyan és miért jutott el idáig a nyugati civilizáció, és milyen következményekkel járhat ránk nézve ez a gyakorlat.
Egy kínai közmondás szerint ha egy évre tervezel, ültess rizst; ha húsz évre tervezel, ültess fákat; ha száz évre tervezel, oktasd a gyerekeket. Vélhetően ezt a bölcsességet szívlelték meg azok, akik immár főszereplővé tették a világ színpadán az LMBTQ-mozgalom szervezeteit.
Mi azonban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen egyelőre távolról szemlélhetjük, miként hurcolnak meg egy már leköszönt minisztert Északon csak azért, mert a genderideológia ellenében a Bibliát merte idézni. Hallunk híreket arról, miként zárnak börtönbe édesapákat a valamikor szabad világnak mondott USA-ban csak azért, mert ellenzik tinédzserkorú leányuk hormonkezelését. És persze értesülhetünk arról is, hogy miként veszítik el állásukat, egzisztenciájukat azok, akik nem a politikailag korrekt nyelvezetet használják. Eközben egyetemi katedrájuktól megfosztott professzorok tanulmányaikban állítják: a nyugati civilizáció már nem is hanyatlik, hanem zuhanórepülésben süvít a szakadék felé.
Genderforradalom
A vészharang megkongatása közel harmincéves késében van. A kilencvenes évek elején, amikor a világ szellemi elitjének meg kellett volna tennie, eufóriában úszva még mindenki a Szovjetunió összeomlását, az egypólusú világrend, a Pax Americana megszületését ünnepelte. Az emberek azt hitték, végleg magunk mögött hagytuk a huszadik század ordas ideológiáit, a fasizmust és a kommunizmust.
Akkoriban még kevesen voltak, akik a tekintélyes nemzetközi szervezetekkel jó kapcsolatokat ápoló feminista közösségekre vagy az ötvenes évek francia és amerikai egyetemeinek vitafórumain csiszolódott genderelméletre, azok agresszív változásaira felfigyeltek volna. Az eredetileg a nemek egyenjogúságát hirdető elméletek diadalmenetéhez az kellett, hogy bekerüljenek a hatalomba a 60-as, 70-es évek szexuális és kulturális forradalmának teoretikusai, a diáklázadások titkosszolgálati hátterű vezéralakjai, az új lendületet kapó neomarxizmus és a szélsőséges liberalizmus követői, akik a genderelméletekben az új, globális világrend ideológiájának alapjait vélték megtalálni.
És persze kellett egy hálózat, amelynek harcos aktivistái terjeszthették az eszmét. E hálózat megteremtése Soros Györgyre és az akkor még minden országban tárt karokkal fogadott Nyílt Társadalom Alapítványokra várt. És mert a dolgok olajozottan működtek, a 2010 utáni évekre már semmiféle akadálya nem volt, hogy a nyugati gondolkodás feletti uralmat teljesen átvegye a genderforradalom.
Marguerite A. Peeters Genderőrület, útmutató a globális mesterterv megértéséhez című tanulmánykötete szerint azonban a valódi fordulatot e területen az ENSZ IV. Nőügyi Világkonferenciája hozta el, amelyet 1995-ben Pekingben tartottak meg. Az ott megszületett pekingi nyilatkozat és cselekvési platform immár globális normaként határozta meg a nemek közötti egyenjogúságot. Az ezekben lefektetett elvek a globális kormányzás alapelvévé váltak, olyan működési szabályzattá, amelyek megadták a globális világrend kulturális és politikai változásainak stratégiáját. Ezek mellett megfogalmazták azokat az oktatási célokat is, amelyek megszabják a következő nemzedékek nevelésének alapelveit is. Ezenkívül a magasztos elveket összekötötték például környezetvédelmi, fenntarthatósági kritériumokkal is. Megkezdődhetett a világ gyökeres átalakítása.
Élet és halál urai
A forradalmi változáshoz persze nem lett volna elegendő, hogy a nemzetek képviselői aláírják a Pekingben, majd a további konferenciákon a hangzatos dokumentumokat. Az előírások betartását azonban a gazdag nyugati országok vasszigorral megkövetelték. A teljesítés ellenőrzését többnyire a Nyílt Társadalom Alapítványokból kinőtt NGO-szervezetekre bízták. Ellenőriztek, ítéltek, jelentéseket írtak például az Amnesty Internationalnak, a Nők Környezeti és Fejlesztési Szervezetének, a Greenpeace-nek az aktivistái vagy éppen a nemzetközi Planned Parenthood szövetség szervezetei. Ez utóbbi elsősorban a reprodukciós jogok, vagyis az abortuszhoz való jog kiterjesztésének bajnoka azóta is. A szervezet az Egyesült Államok több tagállamában elérte, hogy abortusznak nevezzék a közvetlenül a szülés előtti vagy a megszületés utáni „terhességmegszakítást”, vagyis a csecsemőgyilkosságot is.
E szervezetek jelentéstevői mondhatni élet és halál urai voltak Afrika és Ázsia szegény országaiban. Mint Marguerite A. Peetersnél olvasható, a gazdag országok és a nemzetek feletti szervezetek gyakran az NGO-aktivisták által írt pozitív jelentésekhez kötötték, hogy egy-egy ország hozzáférhet-e a különböző segély- vagy fejlesztési programok dollárszázezreihez…
Az egyenjogúságot, a mindenki szabadságát hirdető ideológia kiválóan alkalmas volt rá, hogy átformálja a nyugati ember világát is, fellazítva a család fogalmát, egymás ellen fordítva a nemzedékeket és a különböző népcsoportokat. Mindezt a nemzetállamok felszámolása érdekében, hiszen azok akadályozzák, hogy a nagy nemzetközi tőketulajdonosok hatékonyan működtethessék a korábban nemzetállami tulajdonban lévő javakat. A Glóbusz nagy részén győzött a genderforradalom.
Ledöntött tabuk
Hogyan függ mindez össze a nők egyenjogúságával? Sehogyan sem. A kulcs a gender, vagyis a társadalmi nem fogalma. Az a liberális meggyőződés, hogy a biológiai nem, hasonlóan a családhoz, az emberi közösségekhez, a nemzethez tartozáshoz, pusztán társadalmi képződmény. A túlhatalom, a kizsákmányolás melegágya, ezért mindezt le kell bontani. És dőlni kezdett a pénz a tízes évek elejére azokhoz az egyetemi kutatókhoz, akik további elméletekkel igyekeztek igazolni a gender kitűnőségét. És persze dőlt a pénz az egyre nagyobb nyilvánosságot és teret kapó homoszexuális-szervezetekhez is. Az egyetemi emberek és a melegszervezetek bizarr együttműködésének, valamint a nagy techcégek üzletpolitikájának köszönhetően pedig szaporodásnak indultak a társadalmi nemek a közösségi oldalakon is, immár valahol száz körül jár a számuk. A liberálisok pedig megkezdték a küzdelmet azért, hogy elismertessék a családon belüli, azaz vérfertőző szexuális kapcsolatot, a pedofíliát, a nekrofíliát és más hasonló irányultságokat.
A sokféle „társadalmi nem” között legkevesebb becsületük a „ciszgender demiszexuálisoknak” van. Ők azok a majdnem aberráltak, akik meg vannak elégedve születési nemükkel, és érzelmeket is belekevernek a kapcsolataikba – legalábbis a genderhívők szerint.
A liberális oldal kíméletlenül megtorol minden lázadást. A nyugati világban állásvesztéssel, börtönnel fenyegetnek mindenkit, aki hangot ad ellenérzéseinek. A latornak mondott államok, mint Magyarország és Lengyelország, szintén büntetésre számíthatnak, akár az Európai Uniótól, akár az ENSZ-től, a nemzetközi bíróságoktól.
Április 3-án tehát azért kell részt venni a gyermekvédelmi törvényt védő népszavazáson, mert nem hagyhatjuk a gyerekeink megrontását egy rettenetes ideológia nevében. És azért is, mert mindent meg kell tenni azért, hogy hosszabb távon megvédhessük az életünk kereteit adó család intézményét és emberi közösségeinket. Nem utolsósorban azért is, hogy megőrizhessük a józan eszünket a mohó és embertelen globális erőkkel szemben.