Fotó: MTI/Komka Péter
<br>
Hirdetés

Gulyás Gergely ünnepi beszédében úgy fogalmazott: a Salgótarjánban élők munkájukkal kivívták az ország tiszteletét. Salgótarján száz éves teljesítménye sokat adott az országnak, a bányával, az öblösüveggyárral, a síküveggyárral, a Salgótarjáni Bányász Torna Clubbal, amely még az UEFA-kupát is megjárta, és több válogatottat, olimpiai bajnokot adott az országnak – mondta a miniszter.

Kiemelte: az országban mindenütt emlékeznek arra, hogy a tarjániak a legreménytelenebb helyzetben is hűségesek maradtak.

1956-ban a fenyegetés sem tántorította el a munkásokat attól, hogy kiálljanak az igazuk, az egész nemzet igaza mellett – mondta, hozzátéve: a következményeket ismerjük, a hősök előtt fejet hajtunk.

Gulyás Gergely kitért rá: Salgótarján olyan település, amely korábban egy ország közepén állt, és egyszer csak a határ közelében találta magát. Trianon után saját jogán vált várossá, és ezáltal vállalta az elcsatolt területeken maradt városok feladatait is – mondta.

Korábban írtuk

A Miniszterelnökséget vezető miniszter szólt a jövőről, a Modern Városok program adta lehetőségekről is.

A salgótarjáni embereknek is hozzá kell férniük a jó színvonalú közszolgáltatásokhoz, a jó minőségű közlekedéshez, a sportolás, szórakozás mellett a méltó munkáért méltó bért fizető munkahelyekhez – hangsúlyozta. Elismerően szólva a városvezetéssel e téren való együttműködésről, a már megvalósult fejlesztések között említette a 21-es főút kétszer kétsávossá építését, a megyei kórház fejlesztését, az új onkológiai centrum létrehozását. Elmondta, együtt dolgoznak az ipartudományi kalandpark megvalósításán, az új uszodát is magában foglaló sportcentrum, az új atlétikai pálya, ás a jégcsarnok megépítésén.

Jószerencsét! – így köszönt Hiller István, aki mondani kezdte, majd a közönséggel együtt mondta végig a Bányászhimnusz szövegét. Azért kezdte ezzel a visszaemlékezést, mert a salgótarjániak szülei, nagyszülei, dédszülei így köszöntek, amikor dolgozni mentek reggel, amikor leszálltak a bányába, és amikor hazatértek.

Hiller István beszédében azt mondta: egy évszázad egy nemzet történetében is jelentős korszak. Salgótarjánban az intézmények, épületek, a csodálatos tájak, a régi és az új országhatár együtt formálják a közösség öntudatát.

Hozzátette: „leginkább akkor tudjuk megjeleníteni az önök büszke elmúlt évszázadát, ha emberekben gondolkozunk”. Egy Salgótarjánból kapott levél alapján felidézte egy család történetét, amelyben a nagyapa a csehországi Plzenből került a városba, ahol kovácsként dolgozott. A fia már salgótarjáninak mondta magát, és egyike volt az olvasóegylet létrehozóinak.

Hiller István megemlékezett a salgótarjáni születésű, 2014-ben elhunyt Várkonyi Ágnes történészről, aki – mint mondta – nemzedékek magyar tudományára számára meghatározó lett, és egész életében hű volt a városához.

Fekete Zsolt polgármester (Salgótarján, Szeretem! Egyesület – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd, Tarjáni Városlakó Egyesület) tisztelettel emlékezett meg a város első képviselőiről.

Úgy fogalmazott, eseménydús, sokszor viszontagságos évszázad volt ez. Hozzátette: megtépázott bennünket a második világháború, az 1944-es tragédiát egy évtizeddel később újabb tragédia követte, 1956. december 8-án vérbe fojtották a gyári munkások demonstrációját. Később az addig tervezetten fejlődő város a rendszerváltás áldozata lett, az elmúlt 30 évben súlyosan kezdett üresedni.

Nem csupán emlékeink, hanem gyermekeink, unokáink iránt érzett felelősség is arra ösztönöz bennünket, hogy mindent megtegyünk egy szebb, élhetőbb Salgótarjánért – hangsúlyozta a városvezető.

Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd fotókon, régi filmkockákon, új drónfelvételeken villantottak fel képeket a tíz évtized történetéből. Az imázsfilm azzal a nem titkolt céllal készült, hogy országosan is hírét vigye Salgótarjánnak.

Átadták a megyei jogú város önkormányzata által alapított kitüntető címeket és díjakat is. Salgótarján bányászmúltjának megismertetésért, hagyományainak ápolásáért végzett munkája, valamint kiemelkedő közéleti és érdekképviseleti tevékenysége elismeréseként „Pro Urbe” díjban részesült a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottsága.

A díszpolgári címet idén nem adták ki. Fekete Zsolt azt mondta, Salgótarján mindenkori életét az itt élők formálták azzá, ami. A bányászok, a gyári munkások, a vendéglátósok, a tisztviselők, a pedagógusok, sportolók – mindenki, aki itt élt, tanult, dolgozott. Ezért ebben az évben minden salgótarjániak köszönetet mondanak, aki itt élt, itt él, hogy hozzájárult a város gyarapodásához, mindennapjainak alakulásához.

Az ünnepségre meghívták a jelenlegi és egykori országgyűlési képviselőket, a korábbi polgármestereket és jegyzőket, és az elmúlt harminc év képviselő-testületeinek tagjait is.

Salgótarján nagyközség várossá alakulását Förster Kálmán készítette elő, majd amikor 1922. január 27-én az acélgyári olvasóegylet nagytermében megtartotta alakuló közgyűlését Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testülete, őt választották polgármesterré. Ezt a tisztséget 1944-ig töltötte be.

A városban délelőtt emléktáblát avattak a Kohász Művelődési Központban, majd a tisztelet virágait helyezték el az első polgármester 2012-ben állított szobránál a Förster Kálmán Emlékparkban.