Ez lesz a legnagyobb roma demonstráció a rendszerváltás óta, mondta Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke (JRPSZ), mielőtt október 3-án néhány aktivistával együtt gyalogosan elindult Jászladányból Budapestre, hogy Sólyom László köztársasági elnöknek petíciót adjon át.

– Minden ötödik gyerekünket hülyének nézik. A mi gyerekeink nem hülyék, csak esélytelenek – jelentette ki Kállai, aki a cigányság legégetőbb problémájának az iskolai szegregációt tartja. Példának Jászapátit hozta fel, ahol a második osztályos tanulóknak nyilatkozniuk kellett, kitől félnek a legjobban. – Akiktől féltek, azokat a tanulókat elkülönítették a többiektől, és azt mondták nekik, ha jó lesz a magaviseletük, visszamehetnek az osztályukba. Hát hol élünk? – tette fel a kérdést Kállai.

A JPRSZ Jászladányon alakult meg 2002 novemberében. Kállai László, a szervezet alapítója korábban a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke volt, de az úgynevezett jászladányi iskolabotrány kirobbanása után úgy vélte, a helyi cigányságnak hatékonyabb szervezetre van szüksége az iskolai szegregáció ellen vívott harcban. Az iskolás gyermekek elvándorlása miatt aggódó jászladányi városvezetés még 2000-ben elhatározta, havi háromezer forintos tandíjért létrehoz egy alapítványi magániskolát a tanulni vágyó és a házirendet betartani kívánó diákoknak. Az alapítványi iskola létrehozása ellen Kállai László tiltakozott a legélesebben, mert szerinte az csak azt a célt szolgálja, hogy a magyar gyerekeket elvigyék az önkormányzati iskolákból.

Kállai nemcsak a település polgármesterével, de több országos cigányvezetővel is nézeteltérésbe került. Például Teleki Lászlóval, a Miniszterelnöki Hivatal cigányügyekért felelős politikai államtitkárával is, akit lemondásra szólított fel, mondván: „a ladányi cigányságért végzett munkáját nem tudtuk érzékelni, mert egyebet sem tett, csak cigányul köszönt”. Kolompár Orbánról pedig azt mondta, „az OCÖ elnökének szavai hiteltelenné teszik az országos cigánypolitikát a jászladányi roma közösség szemében.” Kállai éles szavakkal bírált mindenkit, aki nem ítélte el Jászladányban elég határozottan a roma szegregációt.

Kállai cigányvezetőkről alkotott véleménye azóta sem változott. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a demonstráció a cigányok részéről teljes érdektelenségbe fulladt.

– Az országos roma vezetőknek már mind le kellett volna mondaniuk, miattuk fajult idáig a helyzet. Úgy látszik, Farkas Flórián vagy Kolompár Orbán engedélye nélkül nem mertek találkozni velünk – nyilatkozta Kállai már gyaloglás közben az egyik baloldali napilapnak. Elmesélte, hogy a Jászságban felhívott több cigány kisebbségi önkormányzati képviselőt, akik mozgósították volna a romákat, de csak akkor, ha pénzt kapnak érte. Ezt a nyilatkozatot értelmezte úgy több hírforrás, hogy a cigányok csak pénzért hajlandóak tüntetni. Ami féligazság, mert, mint ahogy Kállai a Demokratának elmondta, a cigányok nem is tudtak a demonstrációról, mert a helyi vezetők nem adták tovább az információt. Mint riportunkból kiderül, az sem felelt meg a valóságnak, hogy a cigányok féltek csatlakozni a menethez, mert elterjedt a hír, hogy „kilövik őket az országúton.” Kállai az egyik kereskedelmi televízió riporterének kérdésére azzal indokolta az érdektelenséget, hogy a Jászságban nem élnek sportos testalkatú romák, akik bírnának ilyen hosszú távot.

Miután elhagytuk Budapestet a 31-es úton és beértünk Mendére, már tisztes távolból megpillantottuk a nyolcfős menetet, amelynek élén egy magyar zászló haladt. Az öt demonstráló mögött három sárga mellényes biztonsági őr kísérte az öt gyaloglót. Éppen akkor értünk oda, amikor Trefák Istvánné, Mende polgármestere üdítőkkel és ásványvízzel kínálta a gyaloglókat, akik a bemutatkozás után rögtön azt kérdezték, milyen a cigányság helyzete Mendén.

– Nálunk nincs fajgyűlölet az iskolában, nem teszünk különbséget cigány és nem cigány között – felelte a település első embere.

– A polgármesternőt gyerekkora óta ismerem, nagyon jól képviseli a cigányok ügyeit, vette át a szót egy helyi lakos. – Az a lényeg, hogy nálunk nincs cigánytelep, már a hatvanas években felszámolták, folytatta, majd kitért arra, hogy a cigánygyilkosságok idején engedélyt kaptak a monori rendőrkapitánytól, hogy a polgárőrökkel együtt járőrözzenek. – Cigányok vigyáznak a magyarokra és magyarok vigyáznak a cigányokra, tette hozzá.

Amikor a polgármester asszony elnézést kért, amiért az utcán és nem a hivatalban fogadta őket, az egyik gyalogló erre úgy válaszolt, hogy nagyon örülnek a fogadtatásnak, mert sajnos sok helyen, főleg Jász-Nagykun-Szolnok megyében senki nem köszöntötte őket, szinte tudomást sem vettek róluk.

Mintegy negyedórás beszélgetés után a demonstrálók továbbindultak Mendéről. Csatlakozván a menethez Kállai Lászlótól először azt kérdeztük, szerinte mi az oka annak, hogy a cigányok otthon maradtak.

– Szervezési hiba történt. Elkövettem azt a hibát, hogy nem a helyi romákat kerestem meg, hanem a kisebbségi önkormányzatokat. Tudni kell, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat soha nem azonos a romákkal. Sok információt elhallgatnak, hatalmi harc folyik közöttük. Ezt a demonstrációt is elhallgatták, a cigányok nem is tudnak róla – válaszolta, majd hozzátette, roma politikusoknak amúgy sem lenne helye a menetben, egyszerű, mezítlábas cigányemberekre van szükség.

Kállaitól megtudjuk, szervezetével három éve járja az országot, az oktatási szegregációt vizsgálják.

– Három év alatt hetvenhat településen voltunk. Sajnos kilencven százalékban az a helyzet, mint Jászladányon. A cigány gyermekek az alapszintű oktatást sem kapják meg – hívta fel a figyelmet, majd rátért a foglalkoztatásra, a szerinte második legsúlyosabb problémára. – Ha a többségi társadalom nem is szegregál minket, akkor sincsen munkahelyünk. A szegregáció felszámolása önmagában nem elég. Annak együtt kell járnia a foglalkoztatási és a szociális helyzetünk javításával. Az egymás iránti tolerancia már az óvodában, sőt a szülőszobán kezdődjön el, amikor a cigány nő a nem cigány nővel együtt szül. A kórházakban az orvos a cigány gyereket a sarokba teszi, a nem cigány gyerek pedig mehet az ablakhoz. A szociális kártya sem más, mint a legkiszolgáltatottabb ember megszégyenítése – sorolta a cigányságot ért sérelmeket, majd kérte, hogy továbbítsuk az olvasóhoz: hiába nyitják ki a vagonokat a cigányok előtt, nem fognak úgy felsétálni, ahogy azt nagyszüleik megtették.

Lázók Ferenc, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnökhelyettese szerint minden faluban van egy-két cigány család, akik bűnözésből akarnak megélni.

– Őket mi kiközösítjük. A magyarok is kivetik maguk közül a bűnözőket. Ez természetes, egészséges dolog – magyarázta az 56 éves férfi , akitől megtudtuk, Jászladányon öt ilyen család él a kétezer fős cigány kisebbséggel bíró településen.

– Jászladányon nincsenek konfliktusok a többségi társadalommal. De őszintén megmondom, ha a Fidesz nyer, száz százalék, hogy gondok lesznek. Az MSZP legalább nem engedi, hogy bántsák a romákat – tette hozzá.

– Lehetséges, hogy azért nem jöttek el a romák, mert félnek, hogy kilövik őket? – kérdeztük Bordás Róberttől, aki szintén a menettel haladt.

– Hol hallották, hogy félnek a romák? – kérdezett vissza. – Aki ilyet állít, az csak kitalálja, biztos nem megy oda a romákhoz beszélgetni. Mi nem félünk – válaszolta.

Beszélgetésünket Mende és Maglód között félúton taps szakította meg. Oláh Csaba, a Heves Megyei Roma Polgárjogi Mozgalom elnöke és néhány aktivista várt a menetre:

– Éljen a magyar Gandhi, éljen a magyar Gandhi – skandálták.

A menet október 11-én, vasárnap délelőtt ért a Hősök terére, ahol mintegy ezer vidéki roma gyűlt össze. Kállai elmondta, hosszú volt az út, de minden út egy kis lépéssel kezdődik. Ők ezt most megtették, a következő lépéseket a cigányságnak és a többségi társadalomnak kell megtennie, hogy a romáknak is egyforma jogai legyenek, és ne érje őket naponta hátrányos megkülönböztetés. Erre példaként az iskolai szegregáció mellett az igazságszolgáltatást is említette, mert szerinte a cigány származású gyanúsított nagyobb büntetésre számíthat, mint a nem cigány.

A menet erős rendőri kíséret mellett elindult az Andrássy úton a Várba, a Sándor-palotához, hogy Sólyom László köztársaság elnöknek átadják a „Tiltakozás az apartheid ellen” elnevezésű petíciójukat, amely tizenkét pontban foglalta össze a legfontosabb követeléseket: az iskolai szegregáció megszüntetése, a gettók felszámolása, munkahelyek létrehozása, a fejlesztési források egyenlő elosztása, egészségügyi programok indítása.

„Munkát, kenyeret! Minőségi oktatást!” – kiabálta perceken át a tömeg a Sándor-palota előtt, ahol a hivatal egyik alkalmazottja vette át a petíciót.

Két középkorú cigány asszony táblát emelt a magasba: „Az áramot fizetni, nem lopni szeretnénk.”