Gyurcsány tragédiája

Az, hogy mi nem számolunk vele, egy dolog, de az ő tragédiája az, hogy a Nyugat sem számol vele, már 2006 óta.

Akkor ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy olyan pénzszivattyús pályát építsen ki Magyarországon, olyan törvényeket és rendeleteket alkosson a magyar források nyugati kiaknázására, amin nemhogy felháborodna, de éppenséggel örülne is neki a hazai közvélemény. Ehelyett azonban 2006-ban, kormányzása idején egyszerűen összeverte a rendőrség – és az ahhoz csatlakozó, máig azonosítatlan külföldi segédcsapat – a békés ellenzéki demonstrálókat.

Ne mélyedjünk bele az ütközetek történetébe, a rendőrség, de bizonyos politikai személyiségek a mai napig is gondosan titkolják az események valós menetét, a sebesültek, a halottak, a kilőtt lőszerek számát…

Rövid emlékezést írunk most, nem életrajzot, az utóbbi legyen a történészek feladata, hiszen a kor sajátosságait és bonyolult viszonyrendszerét is boncolgatniuk kell majd. Kihagyjuk tehát a Gyurcsány Ferenc családi hátterének bemutatását, a KISZ-ből induló felemelkedését, szerencsés párválasztását, gazdasági térnyerését és együttműködését Medgyessy Péterrel, valamint az őszödi beszédét is, ami alapvetően egy vallomás volt, még ha súlyos vallomás is. Rávilágítva arra, hogy Gyurcsány vezetői képességei korlátozottak, semmi érdemlegeset sem alkotott a Gyurcsány-kabinet azonkívül, hogy a társadalom nyakába zúdította a devizahitelesek megrendítő válságát. A nagy, 2008-as nemzetközi krízis – amelyről azt állította, hogy nem fog begyűrűzni Magyarországra – végül távozásra kényszerítette. Így indította útjára, afféle szakadár szervezetként a Demokratikus Koalíciót, amelynek az lett a legfőbb ismertetőjele, hogy szakított a hagyományos értelemben vett baloldali politizálással, és a kisebbségekre, a kisebbségek jogainak védelmére helyezte a hangsúlyt.

Kétségtelen, hogy már a miniszterelnöki évei alatt is kiépült a saját rajongótábora. Ennek a tengelyét többek között a Kádár-időket visszasíró, ötven pluszos asszonyok alkották, akik „folytasd csak, Feri!” közbekiáltásokkal buzdították a miniszterelnököt vidéki fórumain. Jóllehet, a politikus súlyos hitelességi problémákkal küzdött. Elterjedt róla, hogy így, már magas polcra jutott államférfiként egykori, gimnáziumi sérelmeit is igyekszik megtorolni. Aztán: szoros üzleti szövetségben állt a 2002-ben miniszterelnökké lett Medgyessy Péterrel, aki nehezen induló, MSZP-beli karrierjét is segítette, mégis megpuccsolta 2004 nyarának végén. Bár korábban – beszéltünk vele a párt egyik, 2003-as tanácskozásán – még bizonyos nemzeti kérdésekről is vallott , megszervezte és végig is vitte a 2004. december 5-i népszavazás magyarellenes kampányát. Europernek tartotta magát, de a csatlakozásunk után nem sokkal bizonyos elszámolási problémák miatt majdnem kirúgták Magyarországot az EU-ból. A szocialista Almunia pénzügyi biztos bő lére eresztett magyarázatai miatt maradhattunk végül. A miniszterelnök ellen nyomozás indult Nomentana nevű cége kapcsán, de az ügyészség „részben bűncselekmény hiányában, részben elévülés miatt” megszüntette a nyomozást.

Bár sokan bíztak ebben, a 2006-os események miatt a kormányváltás után sem marasztalta el a bíróság, elmaradt a katarzis. Tehát Gyurcsány Ferenc lehetőséget kapott a további politizálásra, illetve a nagy visszatérésre, hiszen hosszú ideig az a képzet alakult ki benne, hogy lesz ő még Magyarország miniszterelnöke. Meg is villant valami, mert 2015-ben az EB Gyurcsány Ferenc cégét, az Altust bízta meg azzal, hogy ellenőrizze politikailag a magyarországi fejlesztéseket. Ez a megbízatás azonban nem a korábbi miniszterelnököt akarta helyzetbe hozni, hanem nyílt, uniós provokáció volt Orbán Viktorral és kormányával szemben. Gyurcsány Ferenc azonban bizakodott. Úgy gondolta, hogy egyesíti az ellenzék fragmentált táborát, méghozzá egy olyan DK zászlaja alatt, amely jóval 20 százalék fölött járna, és ebben a pozícióban csatolná magára az LMP-t, a Momentumot, az MSZP-t és a többieket.

Talán nem tudta, vagy nem kapott hírt róla, hogy Soros már nem számol vele, és inkább olyan formációkat igyekszik előtérbe tolni, mint Márki-Zay mozgalmát vagy a Momentumot. Ezért is döntött úgy a Gyurcsány család – immár felismerve az új összefüggéseket –, hogy Dobrev Klárát, Gyurcsány Ferenc feleségét állítja az előtérbe.

Természetesen Gyurcsány Ferenc vezette továbbra is az autót, csak most már a hátsó ülésről.

Most elvált a híres pár. Sokan trükköt sejtenek emögött, mint ahogy Gyurcsány Ferenc bejelentett lemondása és háttérbe húzódása mögött is. Nincs trükk, Dobrev Klára úgy érzi, és utal is erre, hogy ő nem lesz senkinek – még saját férjének sem – a politikai bábja. Egyedül viszi győzelemre a DK zászlaját…

Akik trükkre gyanakodnak, azok jó, ha a fejükbe vésik, az egykori miniszterelnök már nem tud visszatérni jószerivel egyetlen korábbi pozíciójába sem.

Az EU-t gazdasági reformelképzelésekkel, ötletekkel zaklatta. Kinevették, mondván, először tegye rendbe a saját gazdaságát, utána beszéljen.

Nem feledkezhetünk meg arról a 2005-ös nagy, három hétig tartó gazdademonstrációról, amelynek Budapest lett a centruma, az ország minden részéből érkeztek ide „tiltakozó” traktorok. Azért fontos ez, mert Gyurcsány Ferenc már akkor megtagadta a gazdákkal aláírt megegyezését, amikor távozott az egyezség megkötéséről. Az volt az MSZP vezetésének véleménye, hogy nem szabad úgymond a gazdákra, családi gazdaságokra pazarolni az uniós agrártámogatásokat, oda kell adni azokat az olyan nagyüzemeknek, amelyeket a szocialista kötődésű zöldbárók tulajdonolnak. Gyurcsány Ferenc nem volt tisztában azzal, hogy ezzel elveszítette a magyar vidéket. Még megnyerte a 2006-os országgyűlési választásokat, de ahogy Őszödön mondta, hazudni kellett. Éjjel-nappal. A szavazók végül 2010-ben zárták le a nevével fémjelzett időszakot.

Visszatérve Gyurcsány Ferenc külkapcsolataira, Vlagyimir Putyinnal való szoros, a nyilvánosság előtt is demonstrált barátsága sem ébresztett iránta bizalmat Nyugaton. Pedig ennek ellenére is igyekezett megfelelni az elvárásoknak, szellemi, ideológiai tekintetben is fejet hajtani a Nyugat – értsd Brüsszel – politikai filozófiája előtt. Például

azzal traktálta a hazai közvéleményt, hogy nincs olyan, hogy nemzet.

Be kell illeszkednünk az unió széles rendszerébe, és ott majd felmérjük a magunk lehetőségeit, tudomásul véve annak a mozgástérnek a szélességét, amit kiszabnak számunkra.

Csak a profit az érdekes, úgy kell vezetni egy országot – itt Magyarországra gondolt –, mint egy nagyvállalatot. Nincs mese. Főleg magyar népmese ne legyen!

Talán nem sértődik meg az egykori szocialista miniszterelnök, ha azt mondjuk, hogy a 2010-es választásokat követő pályája már olyan lejtő volt, amin nem tudott megállni sem ő maga, sem pártja, a DK. A Dobrev Klárával végrehajtott személycsere sem használt, ahogy nem használt, hogy az EP-képviselővé választott feleség is csak az Orbán-kormánynyal szembeni fellépéseivel szerzett ott magának némi figyelmet.

A többit tudjuk.

Ellett volna még egy darabig a DK a pártok népszerűségi indexének tízes zónájában, de jött Magyar Péter.

És itt már nem segített semmi. A konkurenseknek szánt üzengetés, a Budapesten még úgy-ahogy megtartott pozíció sem, és a kirobbant viták sem tisztáztak semmit. Sőt, kikezdték a politikus-páros házasságát is.