Nádas György egy kabaréjelenetben a Talpas Lajos nagykereplői tanácselnököt megszemélyesítő Markos Györgyöt faggatja a faluban folyó visszaélésekről. „Talpas elvtárs! Mi igaz abból, hogy maga a Gyógyászati Segédeszközök Gyárától kipróbálásra kapott tizenkét tolókocsit áramszedővel felszereltette és elvitette a vurstliba, amiért igen szép pénzt kapott?” – kérdezi a riporter. „Ez így, ebben a formában nem igaz” – válaszol Talpas elvtárs. Majd más szavakkal elismeri, hogy dehogynem: „Nem tudtuk megszerezni szocialista relációban az elvtársaktól a dodzsemet, mert a szovjet elvtársak csak keményvalutáért szállítják. Arra gondoltam, hogy a tolókocsi pont akkora, mint egy dodzsem. Rátesszük a partvisnyelet, arra meg a drótot, aztán hadd menjen!”

Ez a komédia juthat eszébe annak, aki figyelemmel követi a szocialista párt kétségbeesett, amatőr erőfeszítéseit egy új arculat kialakítására. Az új imázs alapvetése, hogy a pártnak mihamarabb hitelessé, feddhetetlenné kell válnia, ami azonban nem megy, ezért reménykedően épít az amnéziára: a szocialista Bajnai-kabinet például antikkorrupciós csomagot terjesztett be a közelmúltban.

Nem varázsszer – jellemezte a korrupció elleni új intézkedéseket a kormányfő, aki sokakat akar érdekeltté tenni a korrupció felszámolásában, és elrettenteni a kenőpénzektől. A munkavállalók ezután bátran feljelenthetik az állam megkárosítóit, ha pedig valakit emiatt kirúgnak, az állam jogi segítséget ad és megfizeti a kieső munkabérét. A Fidesz szerint a kormány húzása merő szemfényvesztés. „Teljességgel hiteltelen, hogy azok jelentenek be korrupcióellenes csomagot, akik a legkorruptabbnak bizonyultak az elmúlt hét-nyolc évben Magyarországon. Az MSZP akkor tesz a legtöbbet a korrupcióellenes küzdelemért, ha minél hamarabb távozik a hatalomból” – értékelte a javaslatot Cser-Palkovics András helyettes szóvivő. Szavai alátámasztására olyan szocialista potentátokat idézett, mint Medgyessy Péter, aki szerint „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, vagy Tóth Károly, aki szívből utálja a korrupciót, „mert ráment az MSZP”, illetve Szili Katalin volt házelnököt, aki azt állítja: „a szocialista párt azért veszítette el a szerethetőségét és a társadalom bizalmát, mert morálisan megkérdőjelezhető helyzetekbe került.”

Lendvai Ildikó pártelnök az MSZP huszadik születésnapján egyenesen felhívást intézett a „listatotózókhoz és a hatalombrókerekhez, a párt értékeire vigyázni nem tudókhoz”, akik létét eddig a párton belül következetesen letagadták: húzzanak el, hiszen nehéz idők jönnek miattuk a szocialistákra.

Hasonló hitelességi problémával küzd a szocialista–szabad demokrata városvezetés a fővárosban is, amelyet a szocialisták a budapesti koalícióból való kifarolással kívánnak megoldani. Az új felállás azt jelenti, hogy az SZDSZ-nek Demszkyvel az élen kisebbségben kormányozva minden javaslathoz egyenként, az ellenzékkel folytatott tárgyalások révén kell megszereznie a szükséges számú támogató voksot.

Szanyi Tibor, a szocialisták ökle szerint a vidéki szocialista képviselők a BKV-botrányban egyértelműen a fővárosi pártvezetést marasztalták el, ugyanakkor sem Hagyó Miklós, sem Horváth Csaba főpolgármester-helyettes nem kívánt felelősséget vállalni az általuk évekig felügyelt közlekedési cég végkielégítési gyakorlatáért. Mint emlékezetes, a BKV-nál több olyan eset vált ismertté, ahol tíz- és százmilliós nagyságrendben fizettek ki végkielégítéseket jogellenesen.

Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője úgy fogalmazott, az MSZP a történteket elfedni igyekszik, holott 15 éve van szocialista városüzemeltetési főpolgármester-helyettes, és az utóbbi 3 évben a BKV-nál duplájára, 22 milliárd forintra nőtt a hiány. Tarlós szerint a fővárosi szocialisták önmaguk ellenzékét akarják eljátszani, amikor a BKV ügyeinek rendezéséről beszélnek. Tarlós véleményét több szocialista képviselő is osztotta, hiszen a budapesti pártvezetőket az MSZP berkein belülről lemondásra szólították fel, mire a fővárosi elnökség bizalmi szavazást kért maga ellen, amelyen nagy többséggel támogatást kapott.

A módszer Gyurcsány őszödi hazugságbeszédének receptjére emlékeztet, amelyről Sólyom László köztársasági elnök emlékezett meg idén október 23-i beszédében. Sólyom úgy fogalmazott: az alapvető normák bizonytalanná válása maga a morális válság, „az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése ezt a morális válságot tette sokkoló módon nyílttá. Az alapoknak ezt az elbizonytalanodását erősítette meg és tette tartóssá a parlamenti többség, amikor a hatalom megszerzésének Őszödön bevallott módját bizalmi szavazáson jóváhagyta.”

Válaszul Szanyi Tibor szocialista képviselő – nyilván az új arculat jegyében kádári retorikát használva – „gyalázatos alaknak” nevezte az államfőt, ami érthető is, hiszen ha a polgárokkal nem sikerül elfeledtetni Őszöd emlékét, sikertelenné válik a hite kísérlet. Márpedig ha a választó nem felejt elég hatékonyan, jövő tavasszal a szocialisták a jobbikosokkal versenyezhetnek majd a parlamentbe jutásért. A szocialisták gyógyíthatatlan romlottságát mutatja, hogy a „gyalázat” Szanyi elvtárs szerint nem az őszödi beszéd vagy a BKV ügyei, hanem az, ha ezeket a közerkölcs legfőbb őre, az elnök szóvá teszi.

Szanyi Tiborhoz hasonlóan a kabarétréfában szereplő Talpas elvtársnál is elfogyott a cérna. Talpas elvtárs reinkarnációja, Gyurcsány Ferenc párttársai tapsától kísérve a párt huszadik évfordulójára időzítette visszatérését. Fő mondanivalója a megszorító intézkedések, létbizonytalanság csapdájában vergődő emberek felé a tőle megszokott éleslátással a fasiszta veszély volt. Medgyessy Péter viszont nem jelent meg az ünnepségen. Üzenetében ugyanakkor utalt arra, szívesen közreműködik, ha az MSZP rászánja magát az elmúlt évekkel való szembenézésre. Az MSZP hitelességi harcában az sem számít meglepetésnek, hogy az új uniós biztos szerepére egy régi ismerős, Veres János tartja magát a legalkalmasabbnak, Bajnai Gordon pedig úgy tesz, mintha Veres személye egy pillanatig is komolyan vehető lenne.

A volt pénzügyminiszter önkéntes jelentkezése tökéletesen beleillik az MSZP hitelességének visszaállítását célzó programba, hiszen Veres abban az uniós szervezetben kíván dolgozni, amelynek miniszterként három évvel ezelőtt hamis államháztartási adatokat küldött. Veres a nyelvvizsgát lapzártánkkal egy időben megszerezve elhárította az utolsó akadályt is, ami közte és a hiteles uniós biztosi poszt között húzódott.

Kovács László, az MSZP által delegált korábbi biztos pedig nyilván ugyancsak az MSZP hitelességének visszanyerése érdekében tér haza. A Th e Economist szerint Kovács biztosként egyértelműen gyenge teljesítményt nyújtott, Brüsszelben semmilyen nyomot nem hagyott maga után, legfeljebb arról híresült el, miszerint annyira alkalmatlan volt energiaügyi biztosnak, hogy Barrosónak új posztot, az adóügyeit kellett felajánlania számára.

A MSZP egyetlen vitathatatlan eredménye, hogy az esztétikailag vitatható Nyakó István szóvivő helyére Budai Bernadett volt kormányszóvivőt szerződtette. A kommunikáció fontos. Ugyanis nagy a baj, az MSZP boltozata rogyadozik. Karsai József MSZP-s képviselő október 10-én együtt tüntetett a Fidesszel a várható önkormányzati megszorítások ellen a budapesti Kossuth téren. Warwasovszky Tihamér, Székesfehérvár szocialista polgármestere kijelentette, hogy a városát érintő megszorításokat nem tudja támogatni.

Szép Béla MSZP-s képviselő a Nyíregyháza-Vásárosnamény közti vasúti szárnyvonal megmaradásáért tüntetett együtt a Fidesszel, tovább erősítve a skizofréniát. Baja város képviselő-testülete egyöntetűen, az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők szavazataival szólította fel a városban nevelkedett Bajnai Gordont, hogy vonja vissza az önkormányzatokat érintő megszorításokat. Pécsen a közgyűlés minden frakciója, így az MSZP is támogatta a vízközmű visszavételét önkormányzati tulajdonba.

Talpas elvtársat a kabaréjelenet végén szembesítik azzal, hogy eltávolította a köztéri Kossuth-lovasszobrot. „A gyerek harangot akart önteni, nem tudtam máshonnan bronzot szerezni. Gondoltam, ha a lovat kiszedem, attól még Kossuth marad, különben is, Kossuth elvtárs gyalogos típus volt” – hangzik az újító szellemű tanácselnök válasza.

A hivatalban lévő miniszterelnök kormánya az újító szellem jegyében október 23-án adta át a Húszéves a köztársaság díjat. Bajnai szerint „a kitüntetettek nemcsak az 1989-es fordulatkor, hanem az elmúlt húsz évben is tettek azért, hogy a Magyar Köztársaság, a magyar demokrácia jobb és erősebb legyen.” Olyan közéleti hírességek kapták meg az elismerést, mint Debreczeni József, akinek Gyurcsány tollba mondta a „köteles beszéd”, vagy a 23 millió román munkavállaló esetének forgatókönyvét; Kósáné Kovács Magda szocialista EP-képviselő; Levendel Ádám, a balra húzó Szonda Ipsos közvélemény-kutató cég vezére; Ormos Mária történész, az MSZMP KB volt tagja. A sorból – mint tudjuk – Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Nyers Rezső, Kéri László politológus, Kornai János közgazdász, Esterházy Péter író neve sem lóg ki. A listát böngészve csupa olyan névre bukkanunk, akik a balliberális oldal véleményformálói, szálláscsinálói.

A kitüntetést odaítélő szocialisták Talpas elvtárs szellemében, az újítás jegyében úgy gondolták, hogy ha ezen személyeket elismerve október 23. lényegét kiveszik az ünnepből, mint Talpas elvtárs a lovat a szobor alól, attól az még ünnep marad. Az idén húszéves, de minden plasztikai beavatkozás ellenére ráncosan ősöreg párt a végnapjait éli.

Udvarhelyi István