Hirdetés

Ma már teljes pompájában áll Kolozsvár főterén a Rhédey-palota, néhány éve gondosan felújították, földszinti részén elegáns kávézó és teázó kapott helyet. A sokat megélt épület igazi jelképe a magyar világnak, Erdély aranykorától a boldog békeidőkig.

A helyén álló korábbi ingatlanok legrégebbi ismert tulajdonosa Baráth István királybíró volt. Utána Kathonay Mihály kolozsvári főbíró, korábbi királybíró következett, ő engedte be a városba Báthory Zsigmond fejedelmet, amikor az vissza akart térni az erdélyi trónra. Bátor tette az életébe került: Mihály vajda, a románok Mihai Viteazulja, aki Rudolf császár akaratából néhány hónapig Erdély fejedelme lehetett, kivégeztette, előtte szálanként kitépetve a szakállát. Később Vicei Mihály gazdag kereskedő és ötvösmester szerezte meg az épületet, perrel. 

– Mivel nemesember nem vásárolhatott házat a városban, Kamuthy Balázst Vicei bírói ítélettel kényszerítette az eladásra. A tilalom oka az volt, hogy a nemesek akkoriban nem adóztak, a város pedig nem akarta, hogy olyanok éljenek Kolozsváron, akik nem fizetnek adót – magyarázza Gaal György helytörténész, aki a jelenlegi tulajdonos Debreceni Református Kollégium kérésére részletesen meg is írta a ház történetét.

Nagyvárad 1660-as eleste után Kolozsvárt végvárrá minősítették, onnantól nem a bíró, hanem egy hadnagy vezette a települést. A Rhédey-ház egy időben városi fogadóként üzemelt. Itt szállt meg Rákóczi Ferenc is, miután Marosvásárhelyen beiktatták a fejedelemségbe, és itt avatta fel a Nemes Ifjak Társaságát, soraiban a jezsuita diák Mikes Kelemennel.

Korábban írtuk


Az épület végül az 1760-as évek közepén került mai névadója, Rhédey János tábornok tulajdonába, aki nemcsak az első grófi cím birtokosa volt a családban, de a bécsi magyar testőrség főhadnagya is. Címere és monogramja díszítette a későbbi palota homlokzatát, előbbiről a kommunisták leverték a koronát, a monogramot azonban sértetlenül hagyták. A díszítések ma is láthatók, csupán a korona helyrehozatala várat magára. Rhédey Jánostól Rhédey Mihály örökölte az ingatlant, akinek a felesége, Bánffy Terézia gyakran látta vendégül a nemesi családok tagjait. A házat átépítették, és helyet kapott benne egy bál- és színházteremnek is alkalmas karzatos épületrész is. Ebben a helyiségben tartotta 1791–92-ben színielőadásait az első magyar színtársulat, az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság. A színházi életnek nagy hagyományai vannak Erdélyben és Kolozsváron, az első magyarországi kőszínház szintén a városban létesült, 1821-ben.

Gaal György felelevenít egy másik korabeli történetet is, amikor az újonnan épített főtéri palota termének a teteje egy éjszaka beomlott.

– Kolozsvár puritán polgárai azt rebesgették, hogy ez isteni jel volt: ez nem is bálterem, hanem Baál terme. A pletykás helybéli nép ugyanis tudni vélte, hogy előadások alatt mindenféle illetlen dolgok történnek az épületben.

Mikor ifjabb Rhédey Mihály lett a kolozsvári ház birtokosa, testvérének lánya, Rhédey Klaudia a téli báli időszakot minden évben nála töltötte. Az ő személye azért is érdekes, mert később Württembergi Sándor főherceghez ment férjhez, lányuk pedig az egyik angol királyi herceg felesége lett – Rhédey Klaudia így II. Erzsébet angol királynő egyik ősanyja. Ezt számontartja az angol királyi család is, Károly herceg gyakran időzik a família erdélyi birtokán. A Rhédey-ház értéke és jelentősége még inkább megnőtt, miután 1790 környékén Kolozsvárra költözött a főkormányszék, illetve ide helyezték át az Erdélyi Fejedelemség országgyűléseit. Utóbbiak akár 2-3 hónapig is elhúzódhattak, ezért megnövekedett a bérlakások iránti igény, ami a palota és a város fejlődését is meghatározta.

Az épület mai formája Rhédey János Mihály nevéhez fűződik. A munkálatok az 1850-es években kezdődtek, miután megvásárolta a hátsó telekrészeket, és egy kétszintes, bérház jellegű épületet húzatott fel. A földszinten főúri lakosztályt rendezett be magának, ez ma az Erdélyi Múzeum-Egyesület otthona , a főtérre néző részekben üzlethelyiségeket, a másik felében bérlakásokat alakítottak ki. Az 1830-as évektől a főtéri házak földszintjén sorra nyíltak az üzletek: vegyeskereskedések, számtalan ötvösműhely, aranyművesek, posztóbolt, vasáruda stb. Az első kolozsvári kávéház is a Rhédey-házban üzemelt, Orbán József alapította 1875-ben, a helyén ma is működik egy, a Rhédey család nevét viselő kávézó. Civil intézmények ugyanúgy szívesen bérbe vettek helyiségeket az épületben, a felső emeleten működött évtizedekig a polgári kaszinó – a Deák Ferenc utcai úri kaszinó, azaz a nemesség találkozóhelye párjaként. Rhédey János Mihály halála után lánya, Johanna örökölte meg a házat, amelynek mai, végleges külalakja az 1890-es években formálódott ki a Jókai utca felőli fal meghosszabbításával. Az 1912-ben meghalt Rhédey Johanna végrendeletében annak emlékére, hogy édesapja a debreceni reformátusoknál tanult, a kollégiumra hagyta nemcsak a Rhédey-házat, de a Főtér máig legszebb épületét, a New York szállót is. 

Csoda, de amikor a kommunisták átvették a hatalmat Romániában, a Rhédey-házat nem államosították. A ható­ságok úgy ítélték meg, hogy túl hosszadalmas és bonyolult lenne egy külföldi intézmény tulajdonát elkonfiskálni, ezért meghagyták a Debreceni Református Kollégium birtokában. A kommunizmus évtizedei alatt végig mint intézményi tulajdon szerepelt a nyilvántartásban, de az állam rendelkezett vele: itt rendezte be irodáját a főtéri Securitate és az állami vasúttársaság is. A rendszerváltás után a debreceni kollégium aztán minden különösebb ellenállás nélkül visszakaphatta jogos tulajdonát, ma is ők igazgatják, illetve adják ki az üzlethelyiségeket. 

A New York szállóval sajnos más a helyzet, elvette az állam, és ahogy még nagyon sok magyar egyházi tulajdont, ezt az épületet is igyekeztek végleg román kézre játszani. 1994–95 táján az önkormányzat sebtében fillérekért privatizálta, így a debreceni reformátusok értelemszerűen nem kaphatták vissza. Az ingatlan azóta négy-öt tulajdonos kezén is megfordult, a legutóbbi éppen börtönben ül gazdasági bűncselekmény miatt.