Ez leginkább az óvodások és kisiskolások esetében égető probléma, bár az sem árt, ha a hatodikos kiskamasz sem csak a haverjaival csellengve tölti az egész nyarat. A legtöbben éppen ezért már áprilisban elkezdik megtervezni a nyári felügyeleti beosztást, szerencsés esetben bevonva a nagyszülőket, a tágabb rokonságot vagy a hasonló korú gyerekekkel rendelkező baráti családokat is. Ám, ami régebben kézenfekvő volt, ma már egyáltalán nem az: a nyugdíjkorhatár felemelése, illetve más szempontból a szülések kitolódása alaposan hazavágta a nagymamák, nagypapák nyári bébiszitteri szolgáltatásaiban bízók reményeit.

Oldja meg!

– Viszonylag korán, a harmincas éveim elején szültem, ezért az ötvennyolc éves édesanyám még fiatal, bőven munkába jár. A tíz évvel idősebb férjem anyukája viszont éppen ellenkezőleg, már túl van a hetvenen, fizikailag sem olyan állapotban, hogy a másodikos kislányomat és a nagycsoportos fiamat több napon keresztül rá lehetne bízni – meséli Anita. Ők úgy oldották meg a helyzetet, hogy az egykor egy nagy építészeti vállalat irodavezetőjeként dolgozó anyuka a kicsik születése óta folyamatosan otthon van. Ez év közben is kapóra jön, mivel sem hat-, sem négyórás munkát nem talált, így másként nem tudnák megoldani, hogy a zeneórákra és az uszodai edzésekre valaki elvigye a gyerekeket, nem beszélve arról, hogy a legtöbb iskolában és óvodában amúgy is ferde szemmel néznek a fél öt után beeső szülőkre. És bár a nagyobbik gyerek idén két ottalvós iskolai táborba is megy, nyáron nagyjából az édesanya lesz velük, kivéve a férj kéthetes szabadságát, amikor is igyekeznek legalább a Balatonig eljutni néhány napra közösen.

A legtöbben persze nem ilyen szerencsések, hogy ha a nadrágszíjat alaposan összehúzva is, de megengedhetnek maguknak efféle luxust. A magyar társadalom, mint tudjuk, a kétkeresős családmodellre épül, ezért aki egyébként szívesebben terelgetné a csemetéit otthon, annak is dolgoznia kell.

Misi és Mari például mindketten villamosmérnökök, a férfi egy magáncégnél fejlesztő, a nő pedig az egyik legnagyobb állami vállalat alkalmazottja. Mivel azonban – bár mindkét oldalon vannak – a nagyszülők idős koruk miatt nem vállalják két élénk kisfiú felügyeletét, a táborokkal és a szabadságaikkal sakkoznak.

– A cégnél már májusban be kell jelentenünk az úgynevezett holiday menedzsernek a nyári szabadság időpontját, ami azért nehéz, mert akkor még gyakran a táborok pontos idejét sem tudom. Ezt azonban nem igazán fogadják el érvként, a leggyakoribb válasz, hogy oldja meg és punktum. Amíg a fiúk óvodába jártak, ez kevésbé volt gond, hiszen ott csak körülbelül egy hónapos a leállás, összevont csoportok egyébként működnek, amióta azonban iskolások, már januártól spórolunk a táborokra, a fennmaradó körülbelül négy hétben pedig felváltva megyünk a férjemmel szabadságra – meséli a nő, aki csak azt sajnálja, hogy így, a pénz és közös szabadidő hiányában alig jut pár nap arra, hogy a család valóban együtt legyen.

Napközitől a Balatonig

Ami szintén nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Bár a gyerekek örülnek, hogy végre nem kell korán kelni, a nagyvárosok panelrengetegeiben vagy a Budapest belvárosában élőknek akkor is ki kell találniuk valami programot, ha „csak otthon” van mindenki, hiszen a negyvenfokos kánikulában nem is olyan egyszerű dolog egész napra lekötni a különböző korú izgő-mozgó gyerekek energiáit. Legalább egy-egy fagyinak vagy strandnak bele kell férnie a programba, ami a belépők árait tekintve szintén nem olcsó szórakozás, és a legtöbben nem is engedhetik meg maguknak mindennap.

– Egyedül nevelem a kislányomat, ezért nekem különösen nagy gondot jelent a hosszú nyári szünet – meséli Andrea, a tízéves Karolina édesanyja. Idén először tehetem meg, bár nagyon sok lemondás és spórolás árán, hogy ketten egy hétre el tudunk menni egy kis hajdúszoboszlói panzióba, egyébként marad a megfizethető iskolai napközis tábor, a hétvégi hosszú biciklitúrák, illetve a nagyszülők. Ők leviszik ugyan a kislányomat két hétre Balatonra, a gyerek azonban társaság híján végigunatkozza ezt az időt, sőt, idén már ő kérte, hadd menjen helyette a napközibe. Mert ott legalább gyerekek között van, igaz, július közepére a több iskolából összevont csoport létszáma is csak alig húsz főt tesz ki. Ők azok, akiket már végképp nem tudnak hova tenni – a nyárra már amúgy is leharcolt pedagógusok nagy örömére.

Kevesen tudják ugyanis, hogy a tanév végeztével nem szűnnek meg az iskolák kötelezettségei. Legalábbis abból a szempontból, hogy a helyi önkormányzatoknak a hatályos uniós jogszabály szerint nyáron is biztosítaniuk kell a munkába járók gyerekeinek felügyeletét, nevelését, étkeztetését, sőt, az óvodákban elvileg egyáltalán nem is kellene semmiféle szünetnek lennie. (A közalkalmazotti törvény szerint ugyanis a pedagógusoknak nincs nyári szünetük, ám a szabadságukat, hogy év közben ne bénuljon meg az élet, ilyenkor kell kiadni.)

Elméletben ez működik is: a szünetekben a helyi oktatási-nevelési intézmények, legalábbis a nagyobb városokban (kis településeken, ahol csak egy óvoda, iskola van, gyakorlatilag bezár minden) felváltva tartanak nyitva, és mindig más épület, illetve nevelői gárda vállalja a felügyeletet. Ez persze nagyon jól hangzik, de a valóság mást mutat: a kicsik a legtöbbször nehezen alkalmazkodnak az idegen dadushoz, tanító nénihez, ismeretlen környezethez, és mivel mindenki igyekszik e helyzetből kimenekíteni a sajátját, a szünidő közepére már csak kevés gyerek marad. Ráadásul ők is leginkább a szűkös, kihalt folyosókon vagy a közeli parkokban, játszótereken aszalódnak, a szerencsésebbeket azonban, mint a budapesti ötödik kerület gyerekeit, reggelente külön busz szállítja az egykori csillebérci úttörőtábor területére, ahol, ha más nem is, medence és jó levegő van.

Kérdés persze, hogy a felső tagozatos gyereket mennyi ideig tudja az ember rákényszeríteni az ezeken való részvételre, ha már a haverok sem mennek, és mennyi idegeskedéssel jár még a mobiltelefonok korában is, ha az ember fia-lánya „kulcsos” gyerekként flangál egész nap céltalanul.

– Mi szerencsés helyzetben vagyunk, én magam is tanár vagyok, így nagyjából szabad a nyaram nagy része, és van egy kis örökölt telkünk Surányban, ahova ilyenkor hosszú hetekre leköltözünk. A kislányom ezt nagyon élvezi, a tizenöt éves fiam már kevésbé. Abban egyeztünk meg, hogy hét közben otthon maradhat, előre megfőzök neki, de mindennap be kell jelentkeznie többször telefonon, hétvégén pedig kijön hozzánk. Persze már megy az egyezkedés, hogy mindez történjen inkább fordítva, mert így pont a legnagyobb bulikból marad ki – meséi nevetve Csilla, aki a férjén kívül egyáltalán nem számíthat senkire: mindkettőjük szülei már régen meghaltak.

– Minden évben hálát adok az égnek, hogy nem kell ehhez hasonló problémákkal küzdenünk – veszi át a szót Judit, akinek valóban kivételesen „jó sora” van a hosszú szünet idején. – Nálunk két gyerek van, a sógornőméknél négy, apósom és anyósom pedig minden évben fogja a hat unokát és levonul velük a csopaki családi nyaralóba. Hétvégeken és a szabadságok alatt váltjuk őket, akkor bevásárolunk és telepakoljuk a hűtőt is. Soha egy zokszó nem hangzott el még sem a papa, sem a mama szájából, hogy mindez sok lenne, a dolog legfőbb pozitív hozadéka pedig, hogy az unokatestvérek a balatoni nyaraknak köszönhetően sokkal jobban kötődnek egymáshoz, mintha csak a nagy családi ünnepekkor találkoznának.

A jogászként dolgozó Tünde is hasonló cipőben jár, az ő két kisiskolás kislányát szívesen fogadják a zalai rokonok, akár több hétre is.

– Elutazni ugyan együtt szoktunk, idén például Horvátországba megyünk, de megmondom őszintén, nekem ez a tizenöt-húsz nap, amíg ők vidéken vannak, a valódi pihenés az évben, mert akkor nem kell mindennap főzni, munka után meg rohanni haza, mert, hiába a kispesti kertes ház, a lányok megőrjítik egész nap az egész éves szabadságát ilyenkor kivenni kénytelen apjukat.

Rövidebb szünet?

A túlélési stratégiák tehát sokfélék lehetnek. A vidéki gyereknek ott a kert és a veszélytelenebb életmódból – például nem kell kétpercenként attól rettegni, hogy biciklizés közben átgázol rajta egy busz – adódó kötetlenség, a szerencsésebbeknek a méregdrága táborok, a gyereket fogadni is képes falusi nagymama vagy a kötetlen munkaidőben dolgozó szülő. Hogy ez utóbbi esetben az ő munkája általában a mesenézés idejére és éjjelre korlátozódik, tehát nyár vége felé már egy ültő helyében elalszik ebéd közben, az persze senkit nem érdekel.

2013-ban azonban nem ártana elgondolkodni azon, hogy a megváltozott világ igényeihez miként lehetne felzárkózni a szünidő tekintetében is. Mennyire lehetne alternatíva például az a néhány éve a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) által felvetett javaslat, miszerint a két és fél hónapos szabadságra küldött pedagógusokat munkanélküli, a pályán valamely okból kívül rekedt vagy fiatal nyugdíjas tanerőkkel pótolják időlegesen és teljes munkaidőben, vagy az a többször elhangzott, ám pszichológiai-pedagógiai szempontból talán valóban nem szerencsés gondolat, hogy a szünet két héttel rövidebb legyen.

Ugyanakkor az is tény, hogy minden intézménynek szüksége van legalább egy hét teljes leállásra, az évi nagytakarítások, egészségügyi festés elvégzésére, amire egy gyermekektől hemzsegő épület esetében máskor valóban nincs lehetőség. A szülők pedig szintén nem tolhatják a gyermekelhelyezés felelősséget csak az államra: érdemes időben utánanézni a különböző alapítványi lehetőségnek, az Erzsébet-táborok nyújtotta kedvezményeknek vagy a helyi önkormányzatok által sok helyütt biztosított, általában csak az étkezések árába kerülő nyári napközis gyerekfoglalkozásoknak, sőt az Emberi Erőforrások Minisztériuma által ma már törvényben biztosított (30/2013 EMMI-rendelet), rászoruló gyermekek támogatását megcélzó nyári szociális gyermekétkeztetési lehetőségnek is. Mert ami a legszomorúbb, hogy vannak az országnak szép számmal olyan települései, ahol még a napközis tábor is csak álom, az iskolai ebéd és uzsonna híján éhező gyerek viszont annál inkább valóság.

Farkas Anita

Változatok szünidőre – Pár száz forintos napközitől a csillagos égig

Csiperke Erdei Iskola és Tábor – E-misszió Egyesület, Márokpapi – 7 nap, 6 éjszaka 26 700 Ft/fő (házban), 24 500 Ft/fő (sátorban)

Gastropolis Nyári Főzőtábor – egyhetes turnusok, 8–17 óráig, 41 000 Ft/fő/hét

People Team Alapítvány Kecskemét – nyelvi táborok (angol, német, magyar külföldieknek), média és film, informatika, fotózás, irodalom, kortárs képzőművészet, sport, tánc, zöld tábor, színészet, hétnapos turnusokban 60 000 Ft/fő (egyes esetekben alapítványi támogatással 25 000 Ft/fő)

Vitorlástábor Balatonfűzfőn – 6 nap 69 000 Ft/fő (ottalvós), 49 000 Ft/fő (bejárós)

Wintersport S. C. – UTE – Velence, Kecskemét bentlakásos sporttáborok, 6 nap, 35 000 Ft/fő, UTE Megyeri úti pálya napközis forma 5 nap, 16 000 Ft/fő

Zoo tábor – Fővárosi Állat- és Növénykert – ötnapos turnusok 49 500 Ft/fő (féléves állatkerti belépővel és cirkuszlátogatással), Veszprém ötnapos turnusok 23 900 Ft/fő

Csillebérci Kalandpark – napközis tábor, 5 nap 28 500 Ft/fő

Lovastáborok – öt-hat nap bentlakással vagy napközi jelleggel kb. 30-45 000 Ft/fő Önkormányzati vízparti és egyéb saját szervezési általános iskolai táborok – kb. 20 000–30 000 Ft/fő

Iskolai napközis táborok pedagógus felügyelettel – 300-500 Ft/fő/ nap (az étkezés díja fizetendő csak) Erzsébet-táborok – megnyert pályázatok esetén és rászorultságtól függően az egyhetes turnusok önrésze 2-5000 Ft/fő