Virtuális utazási irodát nyitott a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kezdeményezésére létrehozott, a Norvég Alap és az Ökotárs Alapítvány által is támogatott honlap, amely városnézés helyett terhességmegszakításokat ajánl szerte Európában. Íme a hazug és megtévesztő feminista jogvédők újabb akciója.

Az utazáshoz általában új élmények, ízek, illatok, a világ felfedezésének öröme, csodás látnivalók, az ismeretlen vonzása, új barátságok izgalma kapcsolódik, legyen szó akár rokonlátogatásról, üzleti útról, kirándulásról, tanulmányokról, munkáról vagy egy feledhetetlen nyaralásról. De hogy valaki azért „ruccanjon ki” külföldre, hogy megszabaduljon a nem kívánt terhességétől, vagyis megölje a saját magzatát, és ehhez még szórakoztató, pihentető, élménygazdag helyszínt is keressen magának, az legalább annyira elképesztő, mint maga az oldal, amely ezeket az utakat hirdeti.

Abortourism. Így nevezi magát az az utazási iroda, aminek már a neve is abszurd. Az abortourism a terhességmegszakítás és a turizmus szó egymáshoz ragasztásával jött létre. A két össze nem illő fogalom mesterséges megerőszakolásával azonban nemcsak egy kiejthetetlen szó, hanem egy hátborzongató üzenet is megjelent a világhálón, amihez gyakorlatilag bárki hozzáférhet.

Ez a gyomorforgató oldal utazásokat ajánl terhességmegszakítás céljából a legkülönbözőbb országokba, miközben tagadja, hogy a fogamzásgátlást és a terhességmegszakítást reklámozni akarná. Ennek némileg ellentmond, hogy január 31-én a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület a Patent Egyesülettel együttműködésben projektbemutatót is szervezett, hogy népszerűsítse a Norvég Alap és az Ökotárs Alapítvány által is támogatott feminista kezdeményezést:
„Tankolj fel jókedvvel, spanyol napfénnyel és recept nélkül kapható fogamzásgátlóval!” – hirdeti az oldal, amelyen tucatszámra szerepelnek a legkülönbözőbb ajánlatok. Kisinyovban egy gyógyszeres terhességmegszakítás ára magánklinikán 17 700 forint, a szállás és utazás költségeivel együtt 61 160 forint. Athénban „felvilágosultan és kíméletesen a civilizáció bölcsőjében” 200 ezer forintért öletheti meg magzatát vegyi úton az erre vállalkozó, East-Croydonban, az Egyesült Királyságban ennél valamivel olcsóbban, 162 700 forintért. Az oldalról az is kiderül, hogy a szomszédos Szlovéniában, illetve Ausztriában is végeznek gyógyszeres terhességmegszakítást, Salzburgban például kötelező regisztráció, „felesleges” vizsgálatok és tanácsadás nélkül, a terhesség korai szakaszában, a 12. hétig. A honlapon ugyanis az az információ is szerepel, hogy a terhesség hányadik hetéig lehet az adott kórházat felkeresni…
A honlap célja, hogy „az emberi jogokat sértő, tévhiteket terjesztő propagandatevékenységet leleplezze, a nők ellen az egészségügyi intézményrendszeren keresztül megnyilvánuló gyűlöletkeltést megmutassa.”

A feminista jogvédők kampánya a harcos ateisták istentagadásához hasonló, agresszív és megtévesztő érveket sorakoztat fel: emberi jogokért, a nők jogaiért kiált, miközben a legkiszolgáltatottabb emberke jogát az élethez nemcsak teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, de tagadja is: a magzatot és annak élethez való jogát nem ismeri el. Az abortuszt pártoló portál azt állítja, hogy Magyarországon egészséges nőkre hatalmi önkénnyel kényszerítenek beavatkozást, mivel az abortusz legális ugyan, de nem tablettával, és egyebek közt azért lesznek a nők abortuszturisták, mert a gyógyszeres terhességmegszakítás nálunk nem érhető el.

A valóság ezzel szemben az, hogy 2012-ben sor került Magyarországon is az abortusztabletta hazai törzskönyvezésére, de mivel a tabletta alkalmazása kapcsán olyan mértékű szakmai vita alakult ki, amely nem megnyugtató és nem rendezhető, Szócska Miklós egészségügyi államtitkár bejelentette, a készítmény beszerzésére, OEP-támogatására, forgalmazására nem fog sor kerülni. A gyógyszeres abortuszra Magyarországon tehát nincs lehetőség, ezért a feminista szervezetek akcióba lendültek, és bár ezt tagadják, nyilvánvalóan épp ők azok, akik abortuszturizmusra buzdítanak.

Ennek hatására egyre több magyar nő utazik Ausztriába, ahol a gyógyszerrel végzett terhességmegszakítás engedélyezett. Hetente átlagosan 5-6 magyar nő keresi fel a bécsi klinikát, ahol 490 euróért juthat hozzá a tablettás abortuszhoz.
Magyarországon a terhesség tizenkettedik hetéig igényelhető a beavatkozás, amit állami intézményben, műtétileg végeznek. A terhességet orvosnak kell megállapítania, az abortusz előtt kötelező részt venni egy kétlépcsős tanácsadáson, amelynek a fordulói közt három napnak kell eltelnie. A Családvédelmi Szolgálatot a várandósságról kiadott orvosi igazolással kell felkeresni. A művi terhességmegszakítás költsége 29 710 forint, ami szociális indokkal csökkenthető.
Bár Magyarországon történelmi távlatból nézve és az elmúlt években is látványosan csökken az abortuszok száma, az adatok még így is aggasztóak. A hatvanas-hetvenes években évi 206 ezer, a kilencvenes években 90 ezer, az ezredfordulón 59 ezer művi terhességmegszakítást hajtottak végre. 2010 óta tovább csökkent az abortuszok száma: 40 ezerről 35 ezerre, ám még ez is egy közepes város teljes lakosságának felel meg. Minden órában négy abortuszt végeznek, amit még tovább súlyosbít, hogy épp a tinédzserek és a 20-29 éves korosztály körében nőtt hat százalékkal a terhességmegszakítások gyakorisága, abban az életkorban, ami a gyermekvállalás szempontjából a legkedvezőbbnek tekinthető.

Magyarországon már 1953-ban engedélyezték az abortuszt. A jogszabályt 1956-ban, 1973-ban, majd 1992-ben tovább liberalizálták, aminek az lett a következménye, hogy a magyar abortuszszabályozás Európa egyik legliberálisabb szabályozása lett. A nőknek ugyan engedély kell az abortuszhoz, azonban a folyamat a valóságban formalitás. Az ELTE kutatói szerint, ha kivennék a súlyos válsághelyzetre való hivatkozást az indokok közül, akár 13 millióra is nőhetne a hazai népesség. Magyarországon a várandósságok harmada terhességmegszakítással végződik. Ez az arány az Európai Unióban a harmadik, világviszonylatban a nyolcadik legmagasabb. Az abortuszkérelmek majdnem mindegyike a súlyos válsághelyzetet nevezi meg a beavatkozás indokaként, csak az abortuszok három százalékát végzik a másik három indokra hivatkozva (az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok, a magzat súlyos fogyatékossága, a fogantatás bűncselekmény következménye). Ha tehát nem lehetne többé a súlyos válságra hivatkozással abortuszt kérvényezni, nem kellene óránként négy magzat halálát okozva tovább rontani az amúgy is szégyenletes statisztikát.

Csakhogy a törvényi szigorítás a liberális jogvédők és a feministák malmára hajtja a vizet. Amíg a környező országokban az abortusz még a hazai gyakorlatnál is könnyebben elérhető, a hazai szigorítás hatására fellendül az abortuszturizmus, főleg ha vannak olyan szervezetek, amelyek ezt még reklámozzák is.

Nem könnyű az abortusz ellen eredményesen fellépni egy olyan európai közegben, ahol Mona Sahlin, korábbi svéd miniszterelnök-helyettes, az erőszakos szélsőségekkel szembeni nemzeti koordinátor a minap a dzsihádistákhoz hasonlította azt a svéd szülésznőt, akit többször elbocsátottak már állásából, mert a lelkiismereti szabadságra és keresztény hitére hivatkozva nem segédkezett abortuszokban.

Hogyan lehet egy kalap alá venni a terroristát, aki embereket gyilkol, az élet védelmezőjével? Előbbi a halál, utóbbi az élet kultúráját építi. „Olyan döntést hozni, hogy a gyermeknek meg kell halnia ahhoz, hogy a saját akaratunk szerint éljünk – ez nyomorúságos” – mondta Teréz anya, aki szerint az abortusz a béke legnagyobb ellensége. Ellinor Grimmark svéd szülésznőt azért bocsátották el, mert nem asszisztált abortuszoknál. A szülésznő arra tette fel az életét, hogy a gyermekeket a világra segítse, nem pedig arra, hogy elvegye az életüket. Ellinor Grimmark védőjét, Ruth Nordstörm ügyvédet szintén erőteljes támadások érik, mert az ügy mellé állt.

Van azonban az abortusznak egy olyan hatása, amelyről mélyen hallgatnak a feminista jogvédők. Ez pedig a testi tüneteken túl a gyász, a lélek mélységes mélyén. Az abortusz ugyanis nem egy gyors és biztonságos megoldás arra, hogy a felelőtlen fiatal megszabaduljon a nem kívánt terhességétől, hanem a védtelen és kiszolgáltatott magzat ellen elkövetett tudatos gyilkosság.

Évtizedekig nem foglalkoztak azzal a számos negatív következménnyel, amellyel a beavatkozás jár, a nők pedig nem beszéltek róla, hogy mit éltek át. Mára azonban változott a helyzet: a depressziónak, az érzelmi kifosztottságnak és a vele járó bűntudatnak azóta nevet is adtak, amit a szakirodalom posztabortusz-szindrómának (PAS) nevez. Az abortusz után átélt lelkiállapot a leginkább a poszttraumás stressz szindrómához (PTSD) hasonlít. A PTSD áldozatai olyan eseményt élnek át, amelynek során valaki komolyan megsérül, meghal, vagy fenyegetést jelent másokra. PTSD-t élnek át háborúban, nemi erőszak következtében, egy erőszakos bűncselekmény áldozataként vagy szemtanújaként, gyilkosság láttán, vagy valamilyen természeti katasztrófa túlélőjeként.

Egy olyan nő, akinek abortusza volt, átéli a saját gyermeke halálát, a tudatalattijában ott él a lenyomata annak, hogy a természet rendje ellen cselekedett, ráadásul a magzat elpusztítását ő maga idézte elő. Sokan képesek teljesen elfojtani anyai ösztöneiket a beavatkozás előtt, ám az abortusz után rádöbbennek, hogy ők a felelősek gyermekük haláláért, és úrrá lesz rajtuk az évekig tartó önvád, a gyász és a düh.

Felsorolni is nehéz, milyen tüneteket okoz, amikor egy nő elveteti a kisbabáját, majd később rádöbben, mit is tett valójában: a társas kapcsolatok megromlása, a izoláció, a szexualitás elutasítása, az önbecsülés elveszítése mellett jellemző tünet a szorongás, a pánikrohamok, a rémálmok, a szégyen, a harag, a depresszió, de könnyen kialakulhat drogfüggés, alkoholizmus, megjelenhetnek öngyilkos gondolatok, sőt maga az öngyilkosság is. Erről az abortuszturizmusra buzdító oldal szerkesztői és a feminista jogvédők mélyen hallgatnak, az abortusz helyszínét egy kellemes utazás desztinációjaként tüntetve fel. Azonban azok, akik nem ismerik fel az összefüggést a posztabortusz-szindróma és a beavatkozás között, vagyis az elfojtást, az önpusztítást, a tagadást választják, számos későbbi betegség kialakulását segítik elő. A beteg egyénekből pedig csak beteg társadalom épülhet fel.
Az abortusz a béke legnagyobb ellensége – mondta Teréz anya. A háborút a harag, a düh és elkeseredés szüli, a békét viszont olyanok őrzik, akik a halál kultusza helyett a nap minden órájában a családot, a nemzetet és az életet szolgálják.
Hernádi Zsuzsa