Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség Országos Választmányának elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke lapunknak kifejtette, hogy nem mindegy, mit tartalmaz majd a jogszabály, valós autonómiát vagy csupán a nyelvi jogok törvényesítését.

– Az EMNT megalakulása óta, három autonómiatervezetünk tavalyi beterjesztése után, az autonómiáról szóló román-magyar párbeszéd nyomán megérett az idő a jogszabály elfogadására. Ez ugyanis közjogi státussal ruházná fel az adott kisebbségi közösség által választott testületet, de a törvény jelenlegi szövegét sok mindenben módosítani kell ahhoz, hogy az autonómia valós legyen. A magyar történelmi egyházak, az erdélyi civil szervezetek és az MPSZ is azt kérték, hogy ebben a formában, a diszkriminatív és antidemokratikus kitételekre való tekintettel, ne terjesszék elő.

Szilágyi Zsolt az anyanyelvhasználat kapcsán elmondta, hogy a tervezet igyekszik csokorba gyűjteni a most is létező jogokat, így nagy újdonságot ezen a téren nem tartalmaz.

– Trianon óta tudjuk, hogy csak az intézményes garanciákkal rendelkező törvények hoznak előrelépést, ugyanis sok olyan nyelvi vagy kulturális jogot szavatoló törvény született már, amelyet nem lehetett betartatni. Amennyiben tehát intézményes garanciákat keresünk a kisebbségi törvény tervezetében, akkor azokból elég keveset találunk.

Kérdésünkre, miszerint bizonyos etnikai arányok esetén az államnak kötelessége lesz-e biztosítania az anyanyelvhasználatot szóban és írásban a közigazgatásban, Szilágyi Zsolt egy részletet citált elő a jogszabály tervezetéből. „Az állam biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek, hogy anyanyelvükön fejezhessék ki magukat a bírósági szervek előtt, a törvény keretei között.” Az EMNT alelnöke úgy véli tehát, hogy a leendő törvény – a jelen állás szerint – nem a teljes körű anyanyelvhasználatot biztosítja majd, és a büntető vagy polgári perrendtartásról szóló törvény még ezt is korlátozhatja.

Mindazonáltal az EMNT-alelnök úgy véli, a román állam finanszírozási kötelezettsége a kisebbségi intézményrendszert illetően megjelenik a tervezetben, azonban a közjogi státus megemlítésén túl eléggé elnagyolt az erre vonatkozó rész. Márpedig az autonómia kinyilatkoztatása semmit sem ér a hatáskörök pontos meghatározása és az anyagi alapok nélkül.

– Minden autonómiának az alapját képezi, hogy a közösség által demokratikusan megválasztott vezetők saját hatáskörükben döntenek a közösség életét érintő kérdésekben, és a végrehajtáshoz megfelelő anyagi és intézményi eszköz áll a rendelkezésükre – fejtegeti Szilágyi Zsolt. – Amennyiben tehát feltesszük a kérdést, hogy a magyarság leendő kulturális autonómiatanácsa garanciális módon megfelelő anyagi források felett szabadon dönthet-e majd a jelenlegi szövegváltozat szerint, akkor meg kell állapítanunk, hogy a törvény működéséhez szükséges anyagi hátteret nem írták körül pontosan. Ráadásul a törvény, a jelek szerint, az RMDSZ monopóliumát erősíti majd, egy antidemokratikus módon megválasztott testületet, azaz a kulturális autonómia tanácsot pedig nem lehet a közösség teljes jogú képviselőjének tekinteni majd.

Az EMNT és az SZNT legutóbbi ülésén egyébiránt egy úgynevezett védzáradékot javasolt, vagyis amennyiben Románia 2007. január 1-jéig nem fogadja el Székelyföld területi autonómiáját és az erdélyi magyarok személyi elvű autonómiáját, akkor az Európai Parlament határozata alapján tolják ki a csatlakozás időpontját.

– Romániának érdeke, hogy a politikai kritériumokat teljesítve kerüljön az EU-ba, Európának pedig fontos, hogy a kontinens stabilitását 80 éve kedvezőtlenül befolyásoló kérdés megoldódjon – ecseteli az erdélyi magyar politikai elit jobboldalának legutóbbi közös akcióját az EMNT alelnöke. – Az a közös érdekünk, hogy az integrációból mindenki nyertesen kerüljön ki, nem pedig az, hogy minél hamarabb csatlakozzunk, és majdcsak lesz valahogy. A tavalyi esztendőben sikerült megmozdítanunk a közvéleményt az autonómia kapcsán. Ennek nyomán a tavalyi választási kampányban az RMDSZ is az autonómiára épített. A választások után azonban Székelyföld területi autonómiájából előbb regionális autonómia, majd fejlesztési régió lett az RMDSZ programjában. Mindezek ellenére állítom, hogy az autonómia megvalósításához a testvérháború helyett összefogásra, magyar-magyar párbeszédre van égető szükség.

Sógor Csaba, Hargita megyei RMDSZ-es szenátor szerint a kisebbségi törvénytervezet elfogadásának jók az esélyei, de nehéz megmondani, hogy pontosan milyen változatot és mikor szavaz meg a bukaresti parlament két háza. Úgy véli, ha a román koalíciós partnerek korrektnek bizonyulnak, akkor az eredeti, RMDSZ által kidolgozott szövegváltozat is átmehet néhány kisebb módosítással.

– Egyes román miniszterek kifogásolják, hogy a kisebbségi autonómiatanácsoknak döntési jogkörük lesz az RMDSZ által kidolgozott törvénytervezet szerint, vagyis egyes koalíciós politikusok attól tartanak, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség saját hatáskörében rendelkezhet majd olyan összegek felett, amelyet kultúrája ápolására fordíthat – hangsúlyozza a székelyföldi szenátor. – Jó néhányan egyébként az erdélyi magyarok közül úgy vélik, hogy ez a jogszabály tartalma szerint valójában nem is lesz igazi kisebbségi törvény. Ugyanakkor úgy néz ki, a jogszabályba bekerül majd az a kitétel is, hogy egy terület etnikai összetételét nem lehet erőszakkal megváltoztatni, ami már önmagában hatalmas előrelépésnek számít. Sokszor a hagymakupolás honfoglalásról beszélnek, amikor az ortodox egyház székelyföldi térhódítása szóba kerül, pedig nem ez a lényeg, hanem az idegen ajkúak tömeges beköltözése. Ezért sorsdöntő ránk nézve, hogy a románság folyamatos beszivárgását megállíthatja a remélhetőleg hamarosan megszülető kisebbségi törvény.

Sógor Csaba elmondta, hogy az új román alkotmány szavatolja a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban a kisebbségek anyanyelvhasználatát, és ezt a jogot a készülő kisebbségi törvény megerősíti majd. Már most is igaz, hogy az adott önkormányzat vagy törvényszék köteles tolmácsot biztosítani annak az állampolgárnak, aki anyanyelvén szeretné intézni ügyeit. Nem mintha erre mindig szükség lenne, hiszen Csíkszeredában például majdnem minden tisztségviselő, hivatalnok magyar nemzetiségű vagy beszél magyarul, így egy pillanat alatt átválthatnak magyarra.

Sógor szenátor szerint a fő gond az, hogy az ügyintézés során az anyanyelv használatára csak azokon a településeken nyílik lehetőség, ahol az adott kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, holott például Temesváron már a 10 százalékot sem éri el a magyarság aránya, de Kolozsvárott is csak mintegy 16-18 százaléknyi magyar lakik. Ezért 5 százalék lenne az ideális küszöb.

Kérdésünkre, miszerint a kisebbségi törvény tervezetében az állam finanszírozási kötelezettsége megjelenik-e, Sógor Csaba azt válaszolta, hogy a beérkezett kiegészítő és módosító javaslatok egy részét minden bizonnyal beépítik a jogszabály tervezetébe, és ezek közül nem hiányzik a kincstári normatív finanszírozás kötelezettsége sem.

– Pontosan ez okozza a legnagyobb gondot, hiszen mi ragaszkodunk ahhoz, hogy az adott kisebbségi intézményrendszert az érintett kisebbség működtesse, míg egy-két miniszter úgy gondolja, hogy se önálló döntési, se vétójogot ne kapjanak a kisebbségek saját kulturális, oktatási ügyeikben – hallhatjuk a Hargita megyei szenátortól. – Ez a lényege a kormányban a románok és a magyarok közti egyeztető vitának, mindeközben nem hanyagolhatjuk el néhány alapvető kérdést, tekintve az erdélyi magyar-magyar szembenállást sem. Szerintem az erdélyi magyar politikai élet szereplőinek okos kompromisszumot kell kötniük a fő kérdésekben. A kisebbségi törvényből fakadóan a romániai magyarságnak tehát olyan Kulturális Autonómia Tanácsot kell választania, amely nemzeti közösségünk, illetve képviseletének túlnyomó része számára elfogadható. Minden évben jelentősen csökken az erdélyi magyarság, ezért a szembenállás politikáját meg kell haladnunk. Tetszik, nem tetszik, mindkét oldalnak önkorlátozásra van szüksége. Ezért is gondolom úgy, hogy Markó Bélának és Tőkés Lászlónak nem Szlovákiában kellene találkoznia – ahogyan hírlik -, hanem mondjuk Bözödújfalu határában, ahol a vízből már csak a hajdani falu tornya látszik ki. Ez a szimbólum mindannyiunkat arra kell intsen, hogy a megmaradás érdekében egyetértésre kell törekednünk.

Sógor Csaba úgy tartja, hogy az EMNT és az SZNT által javasolt uniós védzáradék nem feltétlenül rossz ötlet, hiszen ha az erdélyi magyar politikában megjelennek a keményebb hangok, akkor a kormányzati pozícióban lévő RMDSZ mértéktartó erőként fellépve könnyebben tud lobbizni Bukarestben és Brüsszelben. A szenátor szerint az RMDSZ-nek ezért is szüksége van ellenzékre.

– Egyébiránt, ha a kisebbségi törvényt viszonylag elfogadható formában fogadják el, az akkor is csupán egy, bár fontos lépés lesz a magyarság kulturális autonómiájának az irányába. A bukaresti parlamentben újra napirendre kellene tűzni a kulturális autonómia tervezetét, majd el is kéne fogadni azt, amit pedig a székelyföldi területi autonómiáról szóló jogszabály megszavazása kell hogy kövessen – állítja a Hargita megyei RMDSZ-es szenátor. – Mindazonáltal nem mutogathatunk mindig másokra. Nemrégiben egy 14 millió eurós (!) európai uniós támogatástól esett el Székelyföld három nagyobb városa. Ez az óriási összeg infrastrukturális beruházásokat szolgált volna, de a székelyföldi önkormányzati emberek szembenállása, személyes sérelmei miatt elúszott. Szólnunk kell a gazdasági fejlesztési régiókról is, amelyek hangsúlyosan jelennek meg az RMDSZ programjában.

Sógor Csaba szerint a kialakítandó székelyföldi gazdasági fejlesztési régió nem olthatja ki a területi autonómia iránti igényt, de az első ügyben mihamarabb lépni kell. A jelenlegi beosztás ugyanis működésképtelen, ezért az RMDSZ hivatalos álláspontja szerint a jelenlegi 8 fejlesztési régióból 16-ot kell kialakítani. Sógor szenátor kifejtette, hogy az új határok megszabásánál az etnikai, gazdasági és kulturális sajátosságokat feltétlenül figyelembe kell venni, de a székelyföldi fejlesztési régió szükségességéről nem csupán Bukarestet, hanem Brüsszelt is meg kell győzni, bebizonyítván, hogy az uniós alapok felhasználásához új régiókra van szükség. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az Európai Parlamentben már jelenlévő anyaországi és felvidéki magyar képviselők is támogatást nyújtsanak.

– Jó hír, hogy a koalíciós berkekben készül a decentralizációról szóló törvény is, amely óriási jelentőségű lehet a magyarság számára, ugyanis eldönthetjük majd, hogy mondjuk Marosvásárhelyen vagy Gyergyószentmiklóson melyik iskolát vagy éppen hokicsapatot mekkora összeggel támogatjuk. Ez a jogszabály remélhetőleg azt szolgálja majd, hogy minél több döntés helyben szülessen. Jelenleg az a helyzet, hogy például a Hargita megyei önkormányzat a költségvetési pénzei csak 2-3 százalékának a sorsáról határozhat, hiszen a többi 97-98 százalékról Bukarestben jogszabályban előre eldöntik, hogy milyen területen lehet azt elkölteni. Ám a decentralizációt szolgáló jogszabály abban is fontos szerepet játszhat majd, hogy a rendőrség az önkormányzatok hatáskörébe tartozzék. Aki valaha járt már Székelyföldön, az tudja, mekkora jelentősége lehet ennek.