Bár az eredeti tervezethez képest megengedőbb lett a civiltörvény, az árnyékállamot építő balliberális jogvédő szervezetek nyílt jogsértésre készülnek, megtagadva az új előírások betartását. Ezzel a népakaratot semmibe vevő politikai szereplőként lépnek föl, és erodálják a jogállamot.

Fotó: MTI, archív

Az Országgyűlés múlt héten a kormánypárti képviselők támogató szavazataival elfogadta az úgynevezett civil törvényt, amelynek értelmében a jogszabályban érintett egyesületek és alapítványok 15 napon belül kötelesek a bíróságon bejelenteni külföldről támogatott szervezet minősítésüket, amennyiben az általuk kapott tárgyévi támogatások összege eléri a pénzmosás elleni törvényben meghatározott összeg dupláját, 7,2 millió forintot. Könnyítés, hogy ebbe nem számítanak bele azok a támogatások, amelyeket európai uniós forrásból, költségvetési szerven keresztül kapnak. További lazítás az eredeti tervezethez képest, hogy a Velencei Bizottság ajánlása nyomán az érintettek nem kötelesek nyilvánosságra hozni azon külföldi finanszírozók kilétét, akik-amelyek támogatása egy év alatt nem éri el a félmillió forintot.

Két, köztudottan George Soros birodalma által is finanszírozott alakulat, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), valamint a Magyar Helsinki Bizottság bejelentette, hogy ők nem fogják betartani a jogszabályt. Az okokat firtató kérdéseinkre a Helsinki Bizottság a témában kiadott közleményeit és más formációkkal közösen megjelentetett állásfoglalásait ajánlotta figyelmünkbe. Ezekben rögzített véleményük szerint az új szabályozás fölösleges, mert az alapítványok és egyesületek átláthatóan működnek hazánkban. Emellett a külföldről támogatott szervezet státus rögzítése miatt megbélyegzőnek tartják a civil törvényt, és megtévesztőnek, hazugnak és kártékonynak vélik az új szabályozást, amelynek szerintük hamis indoklását „ósdi etnicista érvelésnek” tartják.

A TASZ a Demokrata érdeklődésére azon véleményének adott hangot, hogy a civil törvény sérti a vélemény és az egyesülés szabadságát, mivel szerintük az érintett szervezeteket és azok nézeteit külföldi támogatottságúnak minősítve kirekeszti a demokratikus közéleti vitákból, mintha e vélemények károsak és illegitimek lennének. A külföldről támogatottság kötelező feltüntetését megbélyegzőnek gondolják, mivel szerintük e minősítés a kormányzati kommunikációban a Magyarország-ellenesség, a magyar érdekekkel való szembenállás szinonimájává vált.

Figyelemre méltó a Helsinki Bizottság álláspontjának azon kitétele, mely szerint a magyar civil világ sokszor állami feladatokat lát el és hiánypótló tevékenységet végez. Nos, ez kétségtelenül így lehet a mintegy 65 ezer civil szerveződés többsége esetében, de a Helsinki és a hasonló profilú szervezetek esetében megkérdőjelezhető. Az illegális migráció és az illegális migránsok segítése, a nevükben Magyarországgal szembeni perek indítása ugyanis nyilvánvalóan ellentétes a magyar állami érdekekkel, nem mellesleg szervesen illeszkedik a nemzetállamok kormányait megkerülni akaró erőszakos nemzetközi bevándoroltatási politikába.

Ami pedig a külföldi támogatottságot mint megbélyegzést illeti, a Helsinki Bizottság tavaly 365,135 millió forintból gazdálkodott. Ennek 34 százaléka származott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól, 28 százaléka az ENSZ különböző szervezeteitől, 16 százaléka pedig európai uniós forrásokból. Vagyis a Helsinki Bizottság 78 százalékban külföldi szponzorációból dolgozott 2016-ban, és hasonlóak az arányok a korábbi években is. A TASZ bevételeinek 2011-ben 84,3 százaléka, 2012-ben 87,2 százaléka, 2013-ban 83,5 százaléka, 2014-ben 79,4 százaléka, 2015-ben 84,7 százaléka, tavaly pedig 82,41 százaléka származott külföldi forrásokból, jelentős részben, 37,6 százalékban a Soros-birodalomtól, de 36,9 százalék volt 2016-ban a svédországi „filantrópról”, Sigrid Rausingról elnevezett londoni központú emberjogista Sigrid Rausing Trusttól érkezett támogatás is. 2015-ben a TASZ bevételeinek 78,5 százalékát adta a Soros-intézményrendszer, 2014-ben 85 százalékát. Tényszerűen kijelenthető tehát, hogy döntően külföldi támogatású szervezetekről van szó, amelyek szponzorai között meghatározó a Soros-birodalom.

A teljes kép ismeretében nyílt hadüzenetnek tekinthető a szabályozás betartásának megtagadása.

– Egy jogállamban, különösen jogvédő szervezetek részéről rendkívül veszélyes vizekre visz, ha nem tartják be a törvényeket, és másokat is erre szólítanak fel. Természetesen amennyiben aggályaik vannak, lehetőségük van jogorvoslatra itthon az Alkotmánybíróságnál vagy akár Strasbourgban, de amíg nem születik ezzel ellentétes döntés, addig a hatályos jogszabályok egyértelműen vonatkoznak rájuk – mondta a Demokratának Cservák Csaba. Az alkotmányjogász szerint cinikus álláspont a jogállamiság vélelmezett megszűntére hivatkozva engedetlenséggel tovább erodálni a jogállamot, hiszen a jogállami státusz nem értelmezhető önkényesen.

Ilyen alapon bárki bármilyen, számára sérelmes rendelkezést megtagadhatna. De hol a határ?, tette föl a kérdést Cservák Csaba.

– Megdöbbentő, hogy jogvédő szervezetek a jogállam határait feszegetik. Ezek a szerveződések nemzetállami keretek között működnek, tudomásul kell venniük, hogy a magyar törvények rájuk is vonatkoznak. Kötelességük ezeket betartani, és ha a tételes jogszabályok megsértésére bujtogatnak, az nem jogvédő pozíció, hanem súlyos szereptévesztés – mondta Tóth Gy. László.

A neves politológus szerint ugyanakkor ez nem egyedi jelenség. A második világháború után az Egyesült Államok támogatásával világszerte létrejöttek az úgynevezett nem kormányzati szervezetek, az NGO-k, Saul Alinsky pedig kidolgozta a felforgatás módszertanát is. Van tehát ideológia, és van eszköz annak gyakorlatba ültetésére, véli Tóth Gy. László.

A politológus véleményét alátámasztja az a tény is, hogy – mint arról a Demokrata több alkalommal beszámolt – e szervezetek más, hasonló profilú formációkkal együtt évek óta folyamatos nyomást gyakorolnak többek között a rendőrségre, a bíróságokra és az ügyészségekre, saját balliberális világnézeti kánonuknak megfelelő nyomozati munkát és ítélkezést követelve a magyar állam ezen intézményeitől. Vagyis a jogvédelem álarcát felöltve, valójában árnyékállamot építenek, ami lopakodó puccskísérletként, a szabad választásokon demokratikusan kinyilvánított népakarat megkerüléseként is értelmezhető. S mivel az árnyékállam ágensei nem óhajtanak fényre lépni, a jogvédelem jogtagadássá, sőt jogsértéssé válik.

– Mindez igazolja az új szabályozás szükségességét, hiszen joggal tehető fel a kérdés, hogy e szervezetek valójában kit képviselnek, mik a valódi céljaik. Világszerte azt látjuk ugyanis, hogy a tevékenységük nem jogvédelemre irányul, hanem a társadalmak fellazítására, egy bizonyos világnézet alapján történő átalakítására. Elég csak az úgynevezett békés kormánybuktatás módszereinek oktatásában való közreműködésükre gondolni. Ezáltal ezek a szervezetek valójában politikai aktorként lépnek föl, ráadásul nem szabad és demokratikus választás útján, hanem azt megkerülve, alternatív megoldásokkal igyekeznek befolyásolni az állam­életet. Ezért jogos igény, hogy a magyar társadalom tudja, hogy a közélet szereplői, legyenek azok alapítványok, jogvédő formációk, netán politikai kutatóintézetek, mint például a Political Capital, milyen külföldi szempontokat képviselnek, kapcsolatban állnak-e bármilyen külföldi titkosszolgálattal – mondja az első Orbán-kormány miniszterelnöki főtanácsadója.

Tóth Gy. László szerint az ilyen szervezetek befolyásának visszaszorítására a jogi szabályozás mellett a legjobb módszer, ha nem tekintjük őket és nézeteiket politikailag legitim tényezőnek. Vagyis nem szabad figyelembe venni a véleményüket, nem szabad vitapartnernek tekinteni őket. Ily módon nem tudnak társadalmilag jelentős tényezőként fellépni, hanem megmaradnak szűk körű, belterjes értelmiségi csoportosulásnak.

Ágoston Balázs