Boráros tér, csütörtök délután háromnegyed négy. A hajóállomáshoz legközelebb eső fa árnyékában, ahol csak 35 fok van, nyolc-tíz ember várja az északra tartó D11-es hajójáratot. Vannak merészebbek is, ők a tűző napon teszik ugyanezt.

Kis késéssel megérkezik a Budavár nevű hajó, a felszállók türelmesen megvárják, míg egyesével lesegítik őket a két lépcsőfokon, innen ki a hajó orra, ki a hátulja felé veszi az irányt, helyet keresve. A kis asztalok mellé helyezett műbőr székek majdnem mindegyike foglalt már.

– Nagyon szeretem a vizet, eddig is gyakran hajókáztam. Nem fogom rendszeresen használni, de örülök neki, ha mégis kedvem tartja, nem kell külön fizetnem érte, a bérletemmel is felszállhatok – mondja az ötvenes éveiben járó Éva, aki egyedül utazik. – Amúgy is terveztem, hogy ki fogom próbálni, s mivel most épp a Boráros tér felé jártam, gondoltam, itt az alkalom.

Hasonló indíttatásból szállt fel a vele szemben ülő fiatal pár, Dávid és Viktória is. Ők amúgy is Dél-Pestről akartak eljutni Újpest irányába, s mivel nem siettek, úgy döntöttek, hajóval mennek.

– Olvastam, hogy elég régiek a hajók, bevallom, rosszabbra számítottam, nagyon hangulatos így az út – teszi hozzá Viktória.

Ami a Budavárat illeti: bár a negyvenes éveiben jár, két évtizedet nyugodtan letagadhatna a felújítás után. Az utasteret újrafestették, a sötétbarna, hajópadló-mintájú linóleum is kifejezetten kulturált, főleg a hasonló színűre festett faasztalokkal és műbőr székekkel. Mindehhez tiszta és szintén felújított mellékhelyiség és büfé is társul, apró kritika, hogy utóbbiból délutánra minden elfogyott.

Kivételezettként a vezetőfülkébe is felmehetünk, ahol azért jobban látszik a kor. De ez legfeljebb esztétikai szempontból érdekes, hiszen a régi műszerek mellé modern GPS-t szereltek, ami a parthoz viszonyított sebesség mellett a közelben lévő hajókat is jelzi a képernyőn, ráadásul a motor is új, vagyis az utasok teljes biztonságban érezhetik magukat.

Az érdeklődésből úgy tűnik, nem is fél senki. Már az első napokban lehetett hallani arról, hogy a nagy népszerűség miatt sűríteni kellett a járatokat, de így is minden megállónál kígyózó sor vár felszállásra. A Budapesti Közlekedési Központ munkatársa, aki egyrészt számolja, másrészt tapasztalataikról kérdezgeti az utasokat, elárulta, egész nap száz-százhúsz utassal közlekednek, és a többség végig, vagy majdnem végig megy az úton.

– Nagyon szép a város, mindenkinek ajánlom, hogy innen is nézze meg Budapestet. Bár már évek óta itt élek, erre a látványra még mindig rá tudok csodálkozni – mondja Edina, aki azonban fenntartásait sem hallgatta el. – Azért jöttem el még most kipróbálni, mert nem vagyok biztos benne, hogy hosszabb távon is megmarad a járat, mivel a sebessége miatt nem praktikus például munkába vagy iskolába járásra, a kezdeti lelkesedés pedig hamar alább fog hagyni.

A menetrend szerinti hajójáratokon a közönség egyelőre a BKV 30-45 éves járműveivel utazhat, amelyek valóban nem túl gyorsak: hegymenetben, vagyis Óbuda és Újpest irányába a parthoz viszonyítva óránként kilenc-tíz kilométeres sebességgel haladnak. A mostani időszak azonban tesztként fogható fel, hogyan fogadják a lehetőséget a turisták és a budapestiek.

Nos, ha a fogadtatásból indulunk ki, jó esély van arra, hogy megvalósulhat a következő lépcsőfok. A BKK tervei szerint ugyanis 2014 után – az unió kilencvenszázalékos támogatásával – új, modern katamaránokkal oldanák meg a dunai tömegközlekedést. Ezek végsebessége óránként 40-45 kilométer lenne, vagyis a hajózás ekkor már versenyképes volna a szárazföldi közlekedési eszközökkel.

A mintegy félmilliárdos beruházás eredményeként ráadásul az agglomerációt is bevonnák a fejlesztésbe: a hajók Visegrádtól Százhalombattáig közlekedhetnének. Ezek tehát a jövő tervei, ám szerencsére úgy tűnik, nem túl távoli és nem is elérhetetlen tervek.

Bándy Péter, Tóth Eszter

A Kopaszi-gáttól a Rómaifürdőig

A hajók két vonalon közlekednek. A D11-es a Haller utcától az Árpád hídig, az utazás ideje kicsivel több mint egy óra. A D12-es a Kopaszi-gátat köti össze a Rómaifürdővel. Itt végállomástól végállomásig, északi irányba egy óra húsz perc alatt juthatunk el. Az Egyetemvárosban az A38-nál tudunk felszállni, ahonnan bő fél óra alatt juthatunk el a Jászai Mari térig, de felszállhatunk például a Batthyány téren vagy a Szent Gellért téren is.