Halálparancs avagy az új magyar genocídium

sfdgsfdgfd

Halálparancs avagy az új magyar genocídium

Balliberális politikai technikák és Raphael Lemkin definíciója

A köznyelv népirtáson az emberek fizikai elpusztítását érti. A nemzetközileg is elismert – többek között az ENSZ által alkalmazott – definíció szerint, amelyet Raphael Lemkin alkotott meg, „a népirtás nem szükségszerűen jelenti egy nemzet azonnali elpusztítását (…), sokkal inkább célja egy olyan, összehangolt lépések sorozatából álló terv végrehajtása, amely nemzetiségi csoportok életének alapvető alkotóelemeit rombolja szét, végeredményben így pusztítva ki magukat a csoportokat.” Téves tehát az a felfogás, amely egy adott csoport fizikai meggyilkolását tekinti genocídiumnak, valójában ez csak a terv utolsó fázisa. A történelemből számos példát hozhatunk arra, hogy a tömeges kivégzéseknek hosszú évekre visszanyúló előzményük van. Ahogy Lemkin is írta, a terv végrehajtása erkölcsileg és szellemileg olyan mélypontra juttat egy társadalmat, hogy ellenállás nélkül nézi végig saját megsemmisítését. Mint ma Magyarországon. A forgatókönyv sok tekintetben a globalizmus logikai rendszeréből fakad, ami mellesleg magyarázatot ad az európai népesség lélekszámának hanyatlására is, ám számunkra mindenképpen aggasztó, hogy a balliberális kormányok, folytatván elődeik munkáját, erre a negatív hatásra ráerősítenek.

Posta-, iskola- és óvodabezárások, halálra ítélt falvak. Családalapítást ösztönző állami támogatások megszüntetése, drogliberalizáció, sterilizált nők, a homoszexuálisok párkapcsolatának jogi elismertetése. Megfélemlített és meghurcolt közéleti, értelmiségi emberek, kultúraellenesség, abortusz, nemzetfóbia… Ha ezeket az elemeket nem elszigetelten, önmagukban nézzük, hanem összehangolt lépések sorozatából álló terv szerves részeiként, akkor eljutunk oda, ahová Raphael Lemkin az 1940-es évek borzalmai után jutott el. A lengyel jogász az általa elkészített törvényjavaslatban nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy meghatározza azokat a lépéseket, amelyek elvezettek addig, hogy egy adott népcsoport léte végveszélybe kerüljön. Lemkin nyolc fő területet nevezett meg, amelyekkel szemben az elnyomó csoport elindítja az összehangolt támadását. Az alábbiakban Lemkin nyolc pontját vesszük szemügyre a magyarság aspektusából.

1. POLITIKA

önkormányzati intézmények szétrombolása, az ügyvitel (…) módszerének kierőszakolása és a (…) gyarmatosítás

A baloldali hatalom pusztítását leginkább az önkormányzatok szenvedték meg az elmúlt időszakban. A kormányzat rájuk terhelte a közalkalmazotti béremeléseket, anélkül hogy annak fedezetét kiutalta volna. Ennek következtében a települések működése ellehetetlenült, arra kényszerültek, hogy először tanárokat, óvónőket bocsássanak el, végül bezárták az intézmények kapuját. Hasonló sorsa jutottak a vidéki kisposták is, a fiatal lakosság a városokba menekült, halálra ítélve a kisfalvakat. Az elvándorlást felgyorsította, hogy a MÁV számos szárnyvonalát szüntette meg, a Volán-társaságok pedig egyre kevesebb járatot küldenek a pár száz fős településekre. A szocialista kormány az elmúlt négy év folyamán 300 milliárd forintot vont el az önkormányzatoktól. A települések működésképtelenné tételének célja azonban csak a 2006-os kormányprogram kihirdetésekor vált világossá mindenki számára. A pénzmegvonások miatt a feladatainak egy részét ellátni képtelen falvaktól ugyanis erre hivatkozva a kormány megvonja az önrendelkezés jogát, az 1000 főnél kisebb településeken például megszünteti a jegyzőségeket. Az önkormányzatiság Gyurcsány által reformnak nevezett átalakításának végcélja a Szent István által kialakított megyerendszer felszámolása. A több mint ezeréves közigazgatási egységek helyét úgynevezett régiók vennék át.

2. TÁRSADALOM

az elnyomott nemzetiség társadalmi egységének megbontása, a szellemi vezetők – például az értelmiség – meggyilkolása vagy eltávolítása

2003 júniusában megtámadták és brutálisan összeverték Szász Károlyt, a PSZÁF elnökét. Az áldozat kórházi ágyán azt mondta, hogy politikai bűncselekmény történt, és létezik egy cselekvési terv az eltávolítására. Szászt azon a napon támadták meg, hogy a felügyelet jelezte: egy szövevényes gazdasági bűncselekmény nyomára bukkant, amiből később az évtized legnagyobb sikkasztási botránya bontakozott ki, és több szocialista politikus érintettsége is felmerült. A 2002-es kormányváltás után alakították meg Keller László vezetésével a közpénzek felhasználását vizsgáló államtitkárságot. A szocialista politikus kizárólag az Orbán-kormány időszakát, azaz a polgári oldal értelmiségi és gazdasági holdudvarába tartozó embereket és cégeket vizsgálta – Keller feljelentései nyomán egyetlenegyszer sem sikerült bebizonyítani a korrupció gyanúját, tevékenysége nyomán azonban számos embert meghurcoltak. Családja mellől vitte el a rendőrség a fogdába Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. igazgatóját, ahol többször meztelenre vetkőztették és megkínozták. A történtek hatására Berkecz Mária idegösszeroppanást kapott. Ugyancsak rendőri zaklatások hatására öt hónapra szülte meg gyermekét Csépányi Nóra, a Happy End Kft. egykori ügyvezetője. Célkeresztbe kerültek a polgári értékrendet képviselő újságírók is. A Népszava alaptalanul megrágalmazta Kondor Katalint, a Magyar Rádió elnökét. Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét egy rágalmazási perben – a bevett bírói gyakorlattól ordítóan eltérve – első fokon tíz hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság, s majdnem egy éven át tartotta fenyegetett helyzetben, míg a Legfelsőbb Bíróság végül – visszatérve a megszokott jogi normákhoz – pénzbüntetésre változtatta a másodfokon már felfüggesztett szabadságvesztést. Gyurcsány Ferenc a 2006-os választási kampányban is hadat üzent az őt kritizáló értelmiségnek: „Ha mások kóbor kutyákat küldenek ki az utcára, akkor nekünk nem az a válaszunk, hogy mi meg veszett rókákat küldünk. Nem. Hanem: mit csinálnak a kóbor kutyákkal? Be kell fogni őket, és telepre kell őket vinni.” 2003-ban a baloldali kormány bevezette a szomszédos országokkal szembeni vízumot. Mindezt Magyarország várható uniós csatlakozással való hivatkozással tette, váratlanul nehéz akadályokat gördítve azonban a határainkon túli magyarok vízumkérelmei elé is. Ezzel sok délvidéki család – a délvidéki családok jelentős részét valósággal szétkergette a jugoszláv polgárháború – kapcsolatrendszerét szakította szét. Ebben az időszakban több üzenet is érkezett a kormányhoz a Délvidékről a várható szerbiai földprivatizáció miatt. A magyar kormány ebben a kérdésben sem tett semmit, pedig a délvidéki magyar gazdák több lehetséges módszert is ajánlottak arra, hogy az ottani földek továbbra is a magyar termelők kezében maradjanak. A szerbek látták, hogy Budapest magára hagyta az ottani magyarságot. Délvidéken tovább szaporodott a magyarellenes támadások száma. 2002. december 1-jén a Kempinski szállóban Medgyessy Péter Erdély elcsatolására koccintott Adrian Nastase akkori román miniszterelnökkel, 2004. december 5-én a kettős állampolgárságról is szóló népszavazás kampányában a balliberális politikusok szavazóikat a határon túli magyarságnak visszaadandó állampolgárság elutasítására biztatták. A népszavazás kudarca máig ható sebet okozott a nemzet lelkében. Bár az országban számos helyen volt és van példa hasonlóra, egy jászladányi eset országos hírűvé vált: az önkormányzati iskola falain belül szinte tarthatatlan helyzet alakult ki, a tanulók előmenetelét akadályozta, hogy a tanórák nagy része a fegyelmezéssel telt el. Egy osztályba kerültek ugyanis a magatartás- és tanulási problémákkal küzdő diákok a speciális foglalkozást nem igénylő társaikkal. A szülők ezért alapítványi iskolát szerveztek, és inkább vállalták a tandíj fizetését, hogy gyermekeiket oktassák. A jászladányi cigány kisebbség azonban kirekesztésről beszélt az iskolaalapításkor, pedig az új intézménybe számos roma származású diák is járt. Magyar Bálint oktatási miniszter mindenesetre nem adta meg az iskola működéséhez szükséges minisztériumi engedélyt.

3. KULTÚRA

kulturális intézmények és tevékenységek megtiltása vagy elpusztítása, illetve a bölcsésztudományok helyett a szakképzés előtérbe helyezése, ezzel pedig a humanisztikus gondolkodás kiirtása, mivel az elősegíti a nemzeti gondolkodást, amit az elnyomók veszélyesnek tartanak

A liberális szellemiség ihlette Nemzeti Alaptanterv (NAT) semmiféle kötelező ismeretanyagot nem határoz meg, és még minimális mértékben sem írja elő azokat az ismereteket, amelyeket minden magyar gyermeknek el kellene sajátítania. A tanáron, illetve az adott intézményen múlik, hogy az ott tanuló gyerekek tanulnak-e Arany Jánosról vagy Ady Endréről. A nemzeti öntudatra emelés egyik alapvető eszközét dobta el az oktatási tárca azzal, hogy nem írt elő egy minimális tudásszintet. Alsó tagozatban nem lehet a gyerekeket megbuktatni. Ezáltal nincs kötelességtudata a diáknak, hiszen akármilyen teljesítményt nyújt, akkor is egy osztállyal tovább léphet. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány nem biztosította az óvodák, iskolák működtetéséhez szükséges pénzt. 2002 és 2005 között több mint 150 állami, önkormányzati óvodát zártak be, 245 iskolát szüntettek meg. Ennek hátterében az állt, hogy 2002-ben az 50 százalékos pedagógus-béremelés fedezetét az állam nem utalta át az önkormányzatoknak, így azok csak elbocsátásokkal, vagyis az oktatás színvonalának csökkentésével tudtak törvényi kötelezettségüknek eleget tenni. A Horn-kormány után a Gyurcsány-kabinet is üzleti alapokra helyezte az oktatást, többek között a tandíj újbóli bevezetésével, amely szerint az államilag finanszírozott szakokon végzett diákoknak utólag kell majd képzési díjukat kifizetni, vagyis az iskola falai közül kikerülve azonnal többmilliós, elit szakokon több tízmilliós adóssággal a nyakukban kezdenek dolgozni. Jelenleg minden ötödik friss diplomás állástalan. Az Oktatási Minisztérium illetékeseinek asztalán fekszik az a tervezet, amely szerint a jövőben egyes szakképesítések megszerezhetőek lesznek az általános iskola nyolc osztályának elvégzése nélkül is. Szóról szóra, épp, mint Lemkin definíciójában. Magyar Bálint utóda, Hiller István felszólította az egyetemek rektorait, hogy a takarékosság jegyében minél több oktatót távolítsanak el, minél több intézményt szüntessenek meg. Cserébe a kollaboráns rektorok fizetését a kormány a hatszorosára emeli, ami így minimum egymillió, de akár kétmillió forint is lehet havonként. A szocialista hatalom mindent megtett azért, hogy megakadályozza a nemzeti öntudat megerősítését, múltunk megismerését, ugyanakkor semmit sem tesz a magyarság büszkeségét sértő cselekedetek ellen. Mindössze egy levélben tiltakozott a diplomáciai vezetés amiatt, hogy szobrot állítottak Prágában a jogfosztó rendelkezéseiről ismert Benesnek. A hírhedt dekrétumok a mai napig érvényben vannak, emiatt a felvidéki magyarok nem részesülhettek rendszerváltás után kárpótlásban. 2005-ben heves baloldali felzúdulás támadt a budapesti XII. kerületi turulszobor felállítását követően. Szocialista és szabad demokrata politikusok felváltva szónokoltak náciveszélyről a magyarság legősibb jelképének felállítása kapcsán. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára Budapesten egy olyan emlékművet terveznek felállítani, amely a budapesti felkelést leverő, a magyar fővárosba ék alakban benyomuló szovjet hadseregnek állít emléket.

4. GAZDASÁG

a vagyon német (globalista – a szerk.) kézre juttatása, és annak megtiltása, hogy azok, akik nem „feltétel nélküli” hívei a németesítésnek (globalizációnak – a szerk.), kereskedjenek vagy munkát vállaljanak

Az elmúlt években számos értékes állami cégtől, ingatlantól vált meg a kormány. Ezek döntő többsége – például a közműszolgáltatások szinte teljes egésze – külföldi kézbe került, de jelentős rész vándorolt olyan személyek kezébe, akik kötődnek a szocialista párthoz. Nincs már állami tulajdonban a Postabank, amelytől alig 102 milliárd forintért vált meg a kormány. Elkelt a Hajógyári-sziget egy része is, csakúgy, mint a stratégiai fontosságú Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., a hungarikumnak számító, bizonyos értelemben Magyarországot reprezentáló Hollóházi Porcelángyár, vagy a tájékoztatás terén alapvető jelentőségű Antenna Hungária Rt. Ezekhez képest csekély súlyú ügy, de a Lemkin által felvázolt folyamatnak mégis ékes példája maga Gyurcsány Ferenc, aki lízingszerződéssel szerezte meg a balatonőszödi kormányüdülőt, illetve a Szalay utcai Képviselői Klubot, amelyet aztán kedvező feltételekkel visszabérelt tőle az állam. Mindeközben a nemzet gerincét és a fejlődés motorját jelentő középosztály alól fokozatosan kihúzzák a talajt. 2002 júliusában a Gazdasági Minisztérium leállította a magyar vállalkozások fejlesztését szolgáló Széchenyi Terv pályázatainak befogadását – hatására Magyarország minden második településén megvalósult valamilyen fejlesztés, úgy, hogy minden, az állam által adott 1 forintos támogatás további négyforintnyi vállalkozói tőkét mozdított meg. A magyar kis- és közepes vállalkozások, valamint az állam által elindított beruházások 236 ezer embernek teremtettek munkalehetőséget – a keretek kimerülésére hivatkozva, majd nem sokkal később végleg megszüntette az Orbán-kormány által elindított és nemzetközi elismerést is kiváltó gazdaságfejlesztési programot. Ezután a Nemzeti Autópálya Rt. olyan előminősítési feltételeket szabott az M3-as, az M7-es autópálya építésére kiírt pályázatában, amellyel nyíltan a multinacionális cégeknek kedvezett. Az építtető cégnek ugyanis öt évre visszamenőleg kellett referenciamunkát bemutatnia, amivel gyakorlatilag kizárták a beruházásból az egyetlen versenyképes magyar vállalatot, amely a polgári kormány idején kapta első sztrádaépítési megbízását. A kormány nem támogatta a Fidesznek azt a javaslatát sem, hogy az állami beruházások meghatározott részét kapják a hazai vállalkozók. Lemkin szerint a népirtás folyamatába tartozik, ha a hatalom gazdasági érdekkörbe bevon, illetve onnan kiszorít csoportokat. Draskovics Tibor egykori pénzügyminiszter elrendelte az uniós adószámmal rendelkező áfa-visszaigénylő vállalkozásoknál az átfogó ellenőrzést. Az áfa visszatartása elsősorban a magyar tulajdonban lévő vállalkozásokat érintette hátrányosan, a külföldieknek viszont kedvezett ez a döntés. A késedelmes kifizetések körbetartozási hullámot generáltak a vállalkozók körében. Az áfa elhalasztott visszafizetése a szféra egészét érintette, azokat is, akiket ellenőrzés alá vontak, és azokat is, akik a vizsgálat alatt lévő cégekkel voltak üzleti kapcsolatban. Az intézkedés egyedüli nyertesei a külföldi tulajdonú vállalkozások voltak, hiszen nekik a késedelmes kifizetés miatt az APEH a határidőn túli utaláskor a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő pótlékot fizetett. Ezzel párhuzamosan juttatott zsírosabbnál zsírosabb megrendeléseket a holdudvarában lévő cégeknek. Medgyessy Péter romániai sajtóhírek szerint egy állami bankot használt fel arra, hogy erdélyi barátainak 2,5 milliárdos hitelt nyújtson, mindezt állami garanciavállalással. A Medgyessy-kormány első éve alatt a 16 miniszter közül tízet hoztak összefüggésbe valamilyen korrupciógyanús üggyel. Emiatt viszont csak Kiss Elemér kancelláriaminiszter távozott posztjáról. (Kiss ügyvédi irodája minisztersége alatt több zsíros állami megrendelést is kapott, így többek között a Malév és a Nemzeti Autópálya Rt. cégeinek átvilágítását is.) Medgyessy Péter barátja, Mudura Sándor alapítványa kapta meg a kormánytól azt a 320 millió forintos állami támogatást, amelyet valójában a Tőkés László által vezetett Királyhágó-melléki református egyházkerület nyert el pályázat útján. Közbeszerzés nélkül, tárgyalásos eljáráson szerezte meg az MSZMP Központi Bizottságának egykori prominense, Fejti György cége a Magyar Posta 178 millió forintos megbízását biztonsági táska és pénztárca gyártására. A Medgyessy-kormány az uniós csatlakozást a magyar agrárium sok évtizedes lemaradásának lefaragása helyett a magyar gazdatársadalom ellehetetlenítésére és a nagyüzemek megerősítésére használta fel. A szocialisták az unió agráriumra vonatkozó szabályozásáról és a lehetőségekről szóló információkat visszatartotta. A csatlakozást lezáró koppenhágai egyeztetésen Medgyessy a vidékfejlesztés helyett a földalapú támogatásokat igényelte az uniótól, hogy a több ezer hektáros nagyüzemeket támogassa. Ezzel párhuzamosan a kormányzat azt állította, hogy ha 500 hektárnál kevesebb földterülettel rendelkezik egy gazda, ne is kezdjen semmibe, mert bukásra van ítélve. (Csak a tények kedvéért: az unióban az átlagos birtoknagyság 19 hektár.) A szocialisták csak 80-100 ezer embert akarnak a magyar agráriumban tartani, pedig jelenleg 766 ezren dolgoznak itt. Több mint hatszázezer ember feleslegessé vált… Az uniós források kifizetése súlyos késedelmet szenvedett, mert a kormány által megrendelt számítógépes ellenőrzési kifizetési rendszer nem működött. A kabinetnek amúgy sem volt szándékában fizetni, visszatartotta a Brüsszelből jövő pénzeket, miközben az egyik legfőbb vetélytársnál, Szlovákiában a gazdák rég megkapták a mezőgazdasági minisztériumtól és annak magyar miniszterétől az uniós támogatások nemzeti részét. Többek között a késedelmes fizetés, illetve ki nem fizetés vezetett oda, hogy a cseh, a szlovák és a szlovén mezőgazdaság versenyelőnybe került hazánkkal szemben, és ennek következtében Magyarországot tömérdek külföldi agrártermék árasztotta el. Szétszakították a mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értékesítés kölcsönösségén alapuló rendszerét. A felvásárlás, raktározás és értékesítés az egykori téeszvezetésből zöldbárókká átvedlett szocialista érdekkör kezébe került, míg az élelmiszeripar hatvan százaléka külföldiek tulajdonába vándorolt. Az áruházláncok a hazai élelmiszer-kereskedelem 80 százalékát szerezték meg. A termelő ma kiszolgáltatottja a felvásárlóknak, a feldolgozóiparnak és a legnagyobb értékesítőknek, a multinacionális áruházláncoknak. 2004 szeptemberében egyes magyar fűszerpaprika-őrleményekben májrákot okozó, mérgező anyagot találtak. A termékforgalmazó cégek szoros szálakkal kötődnek a szocialista-szabad demokrata kormányhoz. A Gyurcsány-kabinet csak hosszú várakozás után, október végén tiltotta be a szóban forgó pirospaprika árusítását. A kormány mindaddig hallgatott, amíg a szlovének és az osztrákok be nem jelentették, hogy Brüsszelhez fordulnak, mert Magyarország nem figyel az élelmiszer-biztonságra. A magyar üzletek polcai kiürültek. Mindemellett óriási erkölcsi kár érte a hungarikumnak számító, a nemzeti ételeink alapját adó fűszerpaprikát. Az európai országok sorra mondták vissza megrendeléseiket. Az elmúlt tizenhat évben a világ élelmiszeripara 23 százalékkal nőtt, ezalatt Magyarországé 30 százalékkal csökkent, míg élelmiszer-behozatalunk évről évre nő. Magyarország az unió szemétlerakata lett: az egészségre ártalmas, fertőzött vagy eleve gyengébb minőségű alapanyagból előállított, ámde olcsón kínált termékek áradata zúdul az egyre kisebb pénzű magyar fogyasztókra.

5. BIOLÓGIA

a népszaporulatot csökkentő politika, az elfoglalt területeken a (…) a lakosság szaporulatának elősegítése

A társadalom fejlődésének alapeleme, legkisebb természetes egysége a család. Szociológusok és pszichológusok egyetértenek abban, hogy egy nemzet legfőbb tulajdonságai (szellemi, fizikai és morális állapota) lemérhető a népszaporulat alakulásából. Ezen mutatók alapján a magyarság mélyponton van. Az utóbbi években ugyanis – egyre gyorsuló ütemben – morálisan és fizikailag is aláássák a család intézményét és a gyermekvállalást a társadalom előtt – előbbit például a szingli életvitel propagálásával, valamint a homoszexuálisok párkapcsolatának a házastársi kapcsolattal való jogi egyenrangúvá tételével, utóbbit az abortuszok szinte programszerű elfogadtatásával, legújabban a művi meddővé tétel szabályainak fellazításával érik el, miután nemrég az Alkotmánybíróság a kormánykoalíció előterjesztésére engedélyezte a nők művi sterilizációját – már 18 éves kortól… Pedig Magyarországon így is évi közel 60 ezer abortuszt végeznek el, száz élveszületésre 74 művi terhességmegszakítás jut, ami világviszonylatban is kiemelkedően magas, hiszen ugyanez az arány Franciaországban 11, Hollandiában 15, de az Európai Unióban legrosszabb arány is csupán majdnem fele a hazainak. Az elmúlt ötven évben Magyarországon az alábbi adatokat alapul véve hétmillió életet pusztítottak el… A természetes szaporodás tekintetében is rendkívül rosszak a mutatóink, harminc éve csökken a születésszám. Tavaly 2300 gyermekkel kevesebb született, mint 2004-ben. 2002-ben például 96 804 élveszületésre 132 833 halálozás jutott. A helyzet még tovább romolhat, hiszen szeptembertől hazánkban is bevezetik az abortusztablettát. Vagyis a nem kívánt élettől egy pirula segítségével megszabadulhatnak a nők. De nem csak direkt fizikai eszközökkel folyik a népszaporulat minél gyorsabb viszszaszorítása, a családok elleni harc is ennek a folyamatnak a része. A Medgyessy-kormány hatalomra jutása után megnyirbálta a polgári kabinet által nyújtott otthonteremtési támogatásokat annak ellenére, hogy Lendvai Ildikó azt ígérte, nem nyúlnak a kedvezményes lakáshitelekhez, csak hozzáteszik azt, ami szerintük hiányzik belőle. Nem sokkal ezután hetven százalékkal csökkent az államilag támogatott lakáshitelek száma, s 2005-ben csaknem 90 ezerrel kevesebb család tudott élni ezzel a lehetőséggel. Az új kormány bejelentette, megvonná a lakáshitel törlesztése után járó szja-kedvezményt, és megszüntetné a forrásoldali jelzáloglevél kamattámogatását a tervezett elvonások részeként. A fejezet második pontjában (az elfoglalt területeken a […] lakosság szaporulatának elősegítése) foglaltak is egyértelmű részét képezik az elmúlt évek magyar külpolitikájának. Miközben – mint azt a 2. pontban kifejtettük – a határon túli magyarok átjárását és esetleges – csökkenő lélekszámú országban egészséges lépésnek tartható – letelepedését a baloldali kormány komoly akadályokkal nehezíti, Gyurcsány Ferenc nemrég például pekingi látogatása során vízummentességet ajánlott a kínaiaknak. Az sem magyarázható kizárólag gazdasági okokkal, hogy az elmúlt néhány évben robbanásszerűen megnőtt a Magyarországon épülő külföldi tulajdonú lakóparkok száma, és a külföldiek ingatlanszerzése, ami az ingatlanárakat olyan magasra kényszerítette, ami az ingatlanpiac rendkívüli beszűkülését eredményezte.

6. FIZIKAI LÉT

az éhínségi fejadag bevezetése a nem németek körében, valamint tömeggyilkosságok, elsősorban zsidók, lengyelek, szlovének és oroszok ellen

Mindeközben a magyar lakosság egészségügyi állapota rohamosan romlik, ami – a fejlett világban ezzel ellentétes tendenciák tükrében – a konkrét fizikai kihalás irányába mutat. Magyarországon minden harmadik ember rendszeresen szed gyógyszert, a teljes lakosságot tekintve a nők 42, a férfiak 27 százaléka rendszeres fogyasztó. A tüdőrákban elhalálozottak ranglistáját a magyar férfiak vezetik, a nők a másodikok. Jelenleg évente nyolcezer új beteget regisztrálnak, közülük évente 7500-an halnak meg. Az elhunytak 90 százaléka aktívan dohányzott. Az EU átlagától való elszakadásunkat jelzi az is, hogy míg 1980-ban a daganatos megbetegedések aránya hazánkban közel állt a tagországok átlagához, mára ez a szám a kétszeresére nőtt. Magyarországon a várható élettartam hat évvel marad el az unió átlagától, a férfiaknál nem éri el a 70-et, a nőknél alig haladja meg a 75 évet. Ráadásul a 2004-es év demográfiai mélypont volt, még soha nem született ennyire kevés gyermek. Ha ez a tendencia folytatódik, 2050-re hazánk lakossága 7,8 millió főre csökkenhet. Egy ilyen helyzetben nehezen magyarázható puszta szakmai hozzá nem értéssel vagy tévedéssel mindaz, ami az egészségügy területén folyik. Kökény Mihály, az MSZP volt egészségügyi minisztere 2004 januárjában azt mondta, „Rögzíteni kell, hogy mely egészségügyi szolgáltatások járnak ingyen, és melyek azok az igény szerint »megvásárolható« többletszolgáltatások, amelyek térítési díj ellenében vehetők igénybe.” Gyurcsány Ferenc egy interjúban elmondta, „receptdíj, vizitdíj, ezeknek a kérdéseknek nagyon gyorsan napirendre kell kerülniük”. Veres János pénzügyminiszter 2006 februárjában kilátásba helyezte a fizetős egészségügy bevezetését: „Valahogy korlátoznunk kell a jelenleg korlátozás nélkül rendelkezésre álló szolgáltatásokat. Ez igaz a támogatott gyógyszerekre, az orvosi és a kórházi ellátásra. Ilyen intézkedés lehet az egészségügyi szolgáltatásoknak a tb-hozzájáruláshoz történő kapcsolása és valamiféle társfinanszírozás bevezetése, például, hogy a betegek fizessenek a gyógyszerfelírásért vagy a vizsgálatért.” Mindez azt jelenti, hogy egy egyre rosszabb egészségügyi állapotú társadalomtól fokozatosan megvonják az orvosi ellátást, azaz – a középréteg gazdasági ellehetetlenítésével egyre szűkülő és egyre behatárolhatóbb – vagyonosabb réteg kiváltságáva teszik. A baj azonban nem áll meg a határoknál, a Kárpát-medence egész magyarságát sújtja. Az elmúlt bő egy évtizedben háromszázezerrel csökkent a határon túli magyarok lélekszáma. A nemzeti hadsereg leépítésével párhuzamosan egyre gyávább külpolitika közvetve járul hozzá a környező országokhoz csatolt területeken élő magyarság lélekszámának mesterséges csökkentéséhez: a Felvidéken ötvenezerrel, Erdélyben kétszázezerrel, míg a Délvidéken ötvenezerrel kevesebb honfitársunk él, mint a rendszerváltáskor.

7. VALLÁS

beleszólás az egyház tevékenységébe, amely sok országban nem csupán szellemi, de nemzeti vezetői szerepet is ellát

„Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni” – ezt az üzenetet fogalmazta meg Gyurcsány Ferenc annak a nemzetnek, amelyet több mint ezer éve ajánlott fel Mária oltalmába Szent István. Ez a kijelentés azonban csak nyitánya volt az egyházak elleni támadásoknak. Az időközben sportminiszteri székét kormányfőire cserélő Gyurcsány, akár egy besúgó, úgy tett jelentést vatikáni látogatása során II. János Pál pápának, hogy a Magyar Katolikus Egyház püspöki kara néha a „pártpolitika tárgykörébe tartozó kérdésekben állásfoglalásokat tesz közzé”. A szocialista kormányfő kifogásolta, hogy az egyház véleménye olykor túlterjeszkedik a hit szabad megvallása és a vallás szabad gyakorlásának kérdésein is. Az SZDSZ minden évben azt javasolta, hogy a költségvetési támogatások helyett a hívők felajánlásaiból kellene támogatni az egyházak hitéleti tevékenységét. Az adózók által felajánlható kétszer egy százalékot vonják össze, így az egészében felajánlható lenne a vallási, illetve a civil élet szereplőinek. Az állam az SZDSZ javaslata szerint a jövőben állami támogatást már csak az oktatási, egészségügyi tevékenység ellátásáért adna. Ma – még az Orbán-kormány döntése nyomán – az egyházak a legnagyobb bevételt jelentő egy százalék mellett állami támogatásban részesülnek úgy, hogy a 2001-es népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adatai alapján határozzák meg az állami kiegészítés elosztását. Ez gátat szab a szekták elszaporodásának és stabil hátteret biztosítana a történelmi egyházaknak. A szociálliberális végrehajtó hatalomnak azonban az a szándéka, hogy az egyházak szerepe egy hétvégi programra, a misére zsugorodjon az emberek életében. Ennek jegyében elkezdték megnyirbálni az egyházi iskolák költségvetési támogatását. A 2004-es évben az egyházi iskoláknak az 1,9 milliárdos kiegészítő támogatás helyett mindössze 112 milliót akartak fizetni. A Katolikus Püspöki Kar tiltakozására a parlament úgy határozott, hogy ezt az összeget 912 millióra emeli, ám ez még mindig messze elmarad az 1,9 milliárdtól. Eközben magnókkal felszerelkezve útnak indultak a Szocialista Egyetemisták Szövetségének (SZESZ) tagjai, hogy megfigyeljék, rögzítsék, majd jelentsék, melyik pap mikor, miről prédikál. A szocialista- liberális hatalom valláshoz fűződő viszonya megegyezik azzal, ahogyan Adolf Hitler vélekedett az egyház közéleti szerepvállalásáról. (Az 1930-as években a Hitlerjugend tagjait küldték a templomokba, és aki nem a Führer szája íze szerint hirdette az igét, annak a papnak a templomában, lakhelyén komoly anyagi károk keletkeztek. Hasonló eszközökkel dolgozott Sztálin is.) A pénzügyi megszorítások, az egyház szereplőinek lejáratása mellett a harmadik legfőbb fegyver a hívek provokálása. A hitüket, értéküket védelmező embereket a média segítségével könnyen beállíthatják hőzöngő, szélsőséges csőcseléknek, ahogy ezt a Tilos Rádió előtti tüntetésen meg is tették. Az állami támogatásban részesülő Tilos Rádióban bizonyos Barangó nevű műsorvezető karácsonykor a keresztények kiirtására szólította fel hallgatóit. Azt mondta: „Jézus fattyú volt. Kiirtanám az összes keresztényt.” Hasonló a végkicsengése az SZDSZ 2006-os választási kampányában használt jelmondatának: „Jöjjön el az én országom”.

8. ERKÖLCS

pornográf publikációk és filmek terjesztése, illetve a túlzott alkoholfogyasztás elősegítése, amellyel erkölcsileg megalázó hangulatot teremtenek

Ebbe a fejezetbe csak két szót kellene írni: liberális média. A pornográf feltárulkozást is – vagyis sokkal inkább elsősorban – közvetítő, úgynevezett valóságshow-k, a testi-lelki kapcsolatot szexuális tornagyakorlatként bemutató különféle csevegőműsorok, a közbeszélgetésben már nem csupán megengedett, de egyenesen kötelező alpáriság és primitív testiség, a pornográf csatornák legális működése, és az internet, amelynek legnagyobb bevételét ugyancsak a pornográf szolgáltatások hozzák. Ezek a hatások másutt is rombolják a közerkölcsöt, de a magyar társadalom a sok más káros befolyás következtében védtelenebb. Ennek következtében Magyarországon isszák a legtöbb alkoholt a világon. Honfitársaink évente fejenként 17 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiségű alkoholos italt fogyasztanak. Hazánkban kétszer olyan gyakori a májzsugor okozta halálozás, mint az unió átlagában…

* * * Gyurcsány Ferenc egyre többször árulja el magát – és megbízóit. A közelmúltban vérig sértette a jövő generációját, amikor azt mondta, az a baj a mai fiatalokkal, hogy nem elég mobilisak, nem akarják elhagyni hazájukat, nem akarnak külföldre menni, ezért ők jelentik az ország számára a legnagyobb tehertételt. A minap még világosabban be

A genocídium mint olyan Részlet Raphael Lemkin: Tengelyhatalmak Európában c. művéből

A „népirtás” egy nemzet vagy etnikai csoport elpusztítását jelenti. Ez az új kifejezés a görög „genos”-ból (faj, törzs), illetve a latin „cide”-ból (gyilkosság) keletkezett, így olyan szavakkal hozható kapcsolatba, mint a tyrannicide (zsarnokgyilkosság), a homicide (emberölés), az infanticide (gyerekgyilkosság) és így tovább. Általában véve a népirtás nem szükségszerűen jelenti egy nemzet azonnali elpusztítását, kivéve akkor, amikor tömeggyilkosságot követnek el egy nemzet összes tagján. Sokkal inkább célja egy olyan, összehangolt lépések sorozatából álló terv végrehajtása, amely nemzetiségi csoportok életének alapvető alkotóelemeit rombolja szét, végeredményben így pusztítva ki magukat a csoportokat. Egy ilyen terv célja a politikai és társadalmi szervezetek szétzilálása, csakúgy, mint a kultúra, a nyelv, a nemzeti érzelmek, a vallás, illetve a nemzetiségi csoportok gazdasági létének ellehetetlenítése, valamint a személyes biztonság, szabadság, egészség, büszkeség lerombolása, néha még a csoport tagjai életének elvétele. A népirtás a nemzetiségi csoport mint egyetemes egész ellen irányul és a hozzá kapcsolódó tettek az egyént nem emberi mivoltukban, hanem mint a nemzetiségi csoport tagját érintik. A népirtásnak két fázisa van: egyrészt az elnyomott csoport nemzeti karakterének megsemmisítése, másrészt az elnyomó saját nemzeti karakterének rákényszerítése az elnyomottra. Ezt a kényszert gyakorolhatják az elnyomottak megmaradó része felett, illetve kizárólag a terület felett, miután onnan eltávolították a népességet és azt az elnyomó nemzetiség tagjai gyarmatosították. A nemzeti karakter szétrombolására korábban a denacionalizáló (elnemzetietlenítés) kifejezést használták. A szerző szerint azonban a következő okok miatt nem megfelelő a kifejezés használata: (1) nem fejezi ki a biológiai rendszer elpusztítását, (2) az elnyomottak nemzeti karakterének elpusztításán túl nem foglalja magában az elnyomók nemzeti karakterének rájuk kényszerítését, (3) bizonyos szerzők a denacionalizáció alatt kizárólag az állampolgárságtól való megfosztást értik. A népirtás az elnyomott népcsoportok elleni összehangolt támadásban valósul meg: 1. politikai téren (az önkormányzati intézmények szétrombolása, az ügyvitel német módszerének kierőszakolása és a német gyarmatosítás), 2. társadalmi téren (az elnyomott nemzetiség társadalmi egységének megbontása és a szellemi vezetők, például az értelmiség – meggyilkolása vagy eltávolítása), 3. kulturális téren (kulturális intézmények és tevékenységek megtiltása vagy elpusztítása, illetve a bölcsésztudományok helyett a szakképzés előtérbe helyezése, ezzel pedig a humanisztikus gondolkodás kiirtása, mivel ez elősegíti a nemzeti gondolkodást, amit pedig az elnyomók veszélyesnek tartanak), 4. gazdasági téren (a vagyon német kézre juttatása és annak megtiltása, hogy azok, akik nem „feltétel nélküli” hívei a németesítésnek, kereskedjenek vagy munkát vállaljanak), 5. biológiai téren (a népszaporulatot csökkentő politika, az elfoglalt területeken a német lakosság szaporulatának elősegítése), 6. a fizikai lét terén (az éhínségi fejadag bevezetése a nem németek körében, és tömeggyilkosságok, elsősorban zsidók, lengyelek, szlovének és oroszok ellen), 7. a vallás terén (beleszólás az egyház tevékenységébe, amely sok országban nem csupán szellemi, de nemzeti vezetői szerepet is ellát), 8.az erkölcsiség terén (pornográf publikációk és filmek terjesztése, illetve a túlzott alkoholfogyasztás elősegítése, amellyel erkölcsileg megalázó hangulatot teremtenek).

Mi a genocídium?

A népirtásról szóló nemzetközi tudományos publicisztikákban Lemkin meghatározását tartják mérvadónak. Nem tudni, miért, a hazánkban kiadott lexikonokban a genocídiumon a lengyel jogász meghatározásával szemben, amely az életfeltételek erőszakos megváltoztatását is népirtásnak tekinti, csak a fizikai megsemmisítést értik. Kivétel ez alól az 1978-as büntető törvénykönyv.

nnépirtás: népnek, népcsoportnak (idegen) elnyomói által való tervszerű irtása. (Magyar Értelmező Kéziszótár) nnépirtás: genocídium népek, valamint etnikai, vallási és egyéb csoportok kiirtása, a nemzetközi jog az 1948. XII. 9-i konvenció alapján tiltja és üldözi. (Egyetemes lexikon) nnépirtás az, ha valaki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából a csoportot olyan létfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik. (1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről, 155. §-a)

Népirtások Tabuk, kötelező körök és kínos csend Az emberek emlékezete és a történelemtudomány jobbára csak azokról az eseményekről emlékezik meg a népirtásokkal kapcsolatban, amelyek valamely etnikai vagy társadalmi csoport tervszerű, tömeges kivégzésével jártak. Kevés figyelmet fordítanak azoknak az eseményeknek a feltárására, amelyek a fizikai erőszakhoz vezettek, pedig a törvény értelmében már az is népirtásnak számít.

A holokauszt a „holokauton” görög szóból ered, jelentése „teljesen elégő áldozat”. A holokausztban érintett népek kezdetben saját nyelvükön – a zsidók „soának” (csapás) a cigányok „porajmosnak” (elemésztésnek) – nevezték el a népirtást. A II. világháborúban a nácik által népcsoportok (cigányok, zsidók), csoportosulások (homoszexuálisok, fogyatékosok) ellen elkövetett népirtást, etnikai tisztogatást nevezi a közbeszéd a holokausztnak. Az egyes holokausztok áldozatainak számáról a történészek vitatkoznak. A második világháborús, németek által elkövetett holokauszt adatainak megkérdőjelezése azonban számos országban bűncselekménynek minősül. Ezért ítélték börtönbüntetésre David Irving történészt is.

Indián holokauszt

Amerika őslakóinak száma a Kolumbusz előtti időkben elérte a 25 milliót. Számuk a módszeres pusztítások és kényszer-áttelepítések révén a gyarmatosítók miatt drasztikusan lecsökkent. Ma Amerika északi részén már csak 950 ezer indián él, Közép-Amerikában sem haladja meg lélekszámuk az egymilliót. Jó részük a számukra létrehozott rezervátumokban tengődik.

ÖRMÉNY holokauszt

A török szultán ellen harcoló ifjútörök mozgalom nevéhez fűződik az örmény holokauszt. Az ifjútörökök 1915 tavaszán a keresztény örmény férfiakat munkaszolgálatra hívták be és sokukat kivégezték. Azokat az örményeket, akik otthon maradtak, a férfiakat és a nőket egyaránt vagyonuktól megfosztották, egymástól különválasztva a sivatagban lévő koncentrációs táborokba zárták, ahol éhen haltak. Előfordult, hogy várandós nőket és gyermekeket feszítettek keresztre. A népirtás egészen az 1920-as évekig folytatódott, az áldozatok számát minimum egymillióra becsülik. A törökök napjainkban sem ismerték el az örmény holokauszt tényét.

MAGYAR holokauszt

1944-45-ben a szerb partizánokból létrehozott fegyveres alakulatok katonai közigazgatást vezettek be a Délvidéken. A kommunista pártvezetés parancsára etnikai alapon per nélküli büntetőeljárásokat kezdtek. 1944-45 telén korra és nemre való tekintet nélkül lakóhelyükön vagy gyűjtőtáborokban tömegesen kínozták meg és végezték ki a magyar és német lakosságot. A II. világháborúban való részvételük miatt kollektív bűnösséggel vádolták a legyilkolt embereket. Több helységben a helyi szerb lakosság is részt vett a népirtásban. Az áldozatok számáról csak becsült adatok vannak, eszerint 30-40 ezer magyar és német polgárt, köztük mintegy 35 római katolikus papot végeztek ki a szerbek.

NÉMET holokauszt

1945 után a II. világháború kirobbantásáért felelősségre vontak minden német polgárt, emiatt számos európai országban módszeres, hidegvérű etnikai tisztogatás zajlott le. Ennek keretében a német származású embereket értékeiktől megfosztva Németországba toloncolták. A kitelepítések a Vörös Hadsereg által megszállt területeken rögtön a háború befejezése után elkezdődtek. Csehszlovákiában a nácik módszerét átvéve, a zsidókhoz hasonlóan, akikkel a második világháború idején sárga csillagot varrattak ruhájukra, elrendelték hárommillió német ember számára, hogy ruhájukon viseljék a „N”, (nemec vagyis német) megkülönböztetést. A pozsonyi járásban a magyaroknak „M” jelölést kellett hordaniuk. 1945 májusától, alig három hónap leforgása alatt a „wilde Vertreibung” (vad kiűzés) akció során 750 ezer, majd 1946-48 között a közismert holokauszt módszerét átvéve, marhavagonokban több mint kétmillió németet telepítettek ki Csehszlovákiából. Az étlen-szomjan, összezsúfolva szállított németek százezerszámra vesztették életüket az utazás során. A lipcsei pályaudvaron 400 ezer, a Szudéta-vidékről kiűzött ember holttestét égették el a járványveszély miatt. Ez szó szerinti „holokauton” volt. Az áldozatok száma egyes becslések szerint hárommillió.

MAGYAR GULAG

Az 1934-ben megalakult Glavnoje Upravlenyije Iszpravityelno-Trudovih Lagerej (Javító Munkatáborok Főhatósága) rövidítése a Gulag. Azzal a céllal hozták létre, hogy a kényszermunkatáborok adminisztrációját központosítsák. 1945-ben becslések szerint 640 ezer magyar katona és polgári személy esett a szovjetek fogságába, közülük 220 ezren soha nem láthatták viszont hazájukat. Az elhurcoltak fele bűntelen polgár volt, őket a hadműveleti területen vették őrizetbe. Sokukat az utcán fogták el és „málenkij robotra” (kis munkára) vitték el, de voltak, akiket valami mondvacsinált politikai bűnért ítéltek sok évig tartó szibériai kényszermunkára. Az utóbbiaknak mintegy 90 százaléka pusztult el a gulag-táborok borzalmai közepette. A kémkedés vádjával elítélteket Szibériába deportálták, ahol rabszolgamunkát végeztettek velük. Akik életben maradtak, azok nyolc, tíz vagy tizenöt év után, a Sztálin halálát követő években kerültek vissza hazájukba. Olofsson Placid katolikus pap és volt bencés szerzetes szerint – aki tíz évet töltött a Gulagon – a szovjet katonai bíróságok harmincegyezer magyart ítéltek el, s közülük hatezerötszáz vagy hétezer, tehát mindössze 20 százalék tért vissza. Ebben azonban nincsenek benne azok, akiket málenkij robotra vittek, őket mindenféle bírósági ítélet nélkül szedték össze és vitték el a Gulag egyik kényszermunkatáborába. A történettudomány mai állása szerint a Szovjetunióba került magyar hadifoglyoknak, politikai elítélteknek és kényszermunkára hurcoltaknak a kimutatható száma csaknem hétszázezer, akik közül körülbelül négyszázezer, vagyis csaknem 60 százalékuk belehalt a borzalmakba. További 120 ezer magyar a gulagokra vezető hosszú úton vesztette életét.

RUANDAI holokauszt

1994-ben egymillió ruandait gyilkoltak meg. A hutu milíciák és a hutu többségű kormány etnikai tisztogatást végzett az országban élő másik törzs, a tuszik, valamint a népirtást ellenző hutuk soraiban. Az ENSZ annak ellenére, hogy pontos adatokkal rendelkezett a genocídiumról, nem avatkozott be az eseményekbe. Húszezer tuszi vált a népirtás áldozatává, 200 ezren a környező országokba menekültek. A lista lapzártakor – különös tekintettel a közel- és távol-keleti harci cselekményekre – még nem teljes.