Harc a néma gyilkos ellen

Az egészségügyi kormányzat várakozásai szerint a következő két évben 2,4 millió 50-70 év közötti férfi és nő vesz majd részt az ősszel induló országos vastag- és végbélszűrési programban. A szűrőprogram teljesen ingyenes, a költségeket a kormány állja. A kezdeményezés segítségével évente ezer emberi élet menthető meg – nyilatkozta lapunknak Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

Az észak-magyarországi régióban élő Erzsébet ma már nagyon bánja, hogy évekkel ezelőtt nem ment el vastagbélszűrésre. A nyugdíjaskorú hölgynél tavasszal diagnosztizáltak végbéldaganatot. Májusban műtötték, jelenleg sugár- és kemoterápiás kezelést kap az Országos Onkológiai Intézetben.

– Két évig voltak hasi fájdalmaim, de ezt leszámítva panaszmentesen éltem, végül egy aranyérvizsgálat során derült ki, hogy nagy a baj – meséli Erzsébet. – Sokkot kaptam, amikor közölték velem, hogy rákos daganatom van. Olyan volt, mint egy villámcsapás. Szavakkal el sem lehet mondani az akkori érzéseimet. A kezelések során fogytam 14 kilót, bevallom, volt olyan pillanat is, amikor fel akartam adni.

Erzsébet arról is mesél, hogy szerencsére erős akaratú, több mint negyven évig fizikai munkát végzett, megtanult küzdeni. Sokat jelentett számára az is, hogy családja a kezdetektől maximálisan mellette állt. Bár még vár rá egy műtét, de a köz­érzete jó, az elmúlt hónapokban pedig sikerült visszanyernie az életkedvét.

Tünetszegény betegség

Prof. dr. Ottó Szabolcs, az intézet osztályvezető főorvosa arról tájékoztat, hogy főként a nyugati világban, még évtizedekkel ezelőtt úgy nevezték ezt a betegséget, hogy a „néma gyilkos”. Azért néma, mert 1-2, de akár 3 évig is tünetszegény. Előfordul, hogy a páciens ez alatt az időszak alatt semmiféle fájdalmat nem érez. A szakorvos éppen ezért felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon oda kell figyelni a betegség kialakulásának árulkodó jeleire. Ilyen például az, ha a székletürítés jellege megváltozik: aki hasmenéses volt, annak szorulása lesz, és fordítva. A betegség előrehaladásával ugyanis a bél beszűkül, a széklet elvékonyodik. Amennyiben ezeket a korai tüneteket tapasztaljuk, azonnal orvoshoz kell fordulni! Azt szokták mondani, hogy a vastagbélrák a civilizáció, a jólét betegsége. Elsősorban azokban a társadalmakban üti fel a fejét, ahol jellemző a túlzott húsfogyasztás, a zsírdús, fűszeres étkezés, ezzel párhuzamosan pedig kevésbé népszerűek a zöldségek és a gyümölcsök. Japánban például, ahol a lakosság az utóbbi évtizedekben már átvette az amerikai életstílust, a korábban uralkodó gyomorrák helyett ma már a vastag- és végbélrák vezeti a halálozási statisztikákat. Nem sokkal jobb a helyzet nálunk sem. A betegség szorosan felzárkózott a rangsor első helyén álló tüdőrák mögé, az érintettek száma pedig – még ha lassú mértékben is – folyamatosan emelkedik.

– Ma már ugyan megfigyelhetők kedvező tendenciák is, de a magyar konyha még mindig számos, zsírban gazdag, rost- és zöldségszegény táplálkozási elemet tartalmaz – sorolja Ottó Szabolcs. – További rizikótényező a dohányzás és az alkoholizálás, ezen belül pedig a tömény szesz fogyasztása. Nem mindegy az sem, hogy honnan származnak az élelmiszerek. A talaj- és növényvédelem terén a vegyszerek, permetezőszerek használatát érdemes lenne felülvizsgálni, és a korábbinál szigorúbban megkövetelni a tisztességes piaci magatartást. A biogazdaságok terjedésének támogatása helyes irány, de csak abban az esetben, ha azok bizonyítottan megfelelnek a szakmai kritériumoknak – magyarázza a professzor.

Majd hozzáfűzi, hogy ez az úgynevezett elsődleges megelőzés azt célozza, hogy a daganatkeltő tényezők ne is kerüljenek kapcsolatba szervezetünkkel.

Korán még gyógyítható

Ottó Szabolcs azt is hangsúlyozza, hogy a másodlagos megelőzés, vagyis a szűrővizsgálatok azért fontosak, hogy a betegség kialakulását minél korábbi stádiumban fel lehessen ismerni. Az állami szűrőprogramok elindítása a professzor szerint amennyire egészségügyi, legalább annyira össztársadalmi, illetve egészségpolitikai kérdés is. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy amikor Ronald Reagan amerikai elnök a nyilvánosság előtt is felvállalta betegségét, vagy amikor Bill Clinton 2001-re meghirdette a vastag- és végbélrákszűrés évét, a vizsgálatokon való részvételi hajlandóság kimutathatóan megemelkedett az USA-ban. Az ismert emberek, művészek, államférfiak tehát sokat tehetnek az emberek felelősségteljesebb magatartásának kialakításáért. A főorvos kiemeli, hogy nem ijesztgetni, hanem felvilágosítani kell! Meg kell értetni az emberekkel, hogy mit veszítenek, ha otthon maradnak, és mit nyernek azzal, ha elmennek a vizsgálatra. A legkorábbi stádiumban felfedezett kór esetén – vagyis amikor még csak a bél nyálkahártyáját fogja meg a daganat – a betegek ötéves túlélési esélyei 90-95 százalékosak. A gyógyítás eredményessége tehát nagyon magas lehet. Áttétek megjelenésekor azonban ez a mutató 35 százalék alá esik.

– Az ősszel induló országos program nem csak egy behívó alapján történő szűrés, sokkal több annál – mondja a professzor. – Azokat a betegeket, akiknél a székletminta-vizsgálat problémát, vagyis székletvért jelez, két héten belül újra behívják, hogy elvégezhessék a béltükrözést, amelynek során a szakemberek a rák előállapotának tekinthető polipot is eltávolítják. Majd a szövettani vizsgálat után, szükség esetén egy onkoteam dönt a további gyógykezelés módjáról. A betegútkövetés nagyon fontos, csakúgy, mint az, hogy az érintettek minél hamarabb biztos információhoz jussanak, és ne kelljen rettegésben élniük. A daganatos beteg kezét egész életében fogni kell!

Lelki tényezők

A professzor úgy véli, hogy a betegséggel folytatott pszichés harcban nagyon sokat segíthetnek a betegszervezetek. Az egyik ilyen a nemzetközi ILCO Szövetség, amely magyar tagszervezettel is rendelkezik. Az ILCO és az Országos Onkológiai Intézet közös kutatásának eredményei azt mutatják, hogy az ötéves túlélési adatok sokkal kedvezőbbek azoknál a rákbetegeknél, akik gyógyulásuk során a szövetség tagjainak lelki támogatását élvezték. Ottó Szabolcs végezetül arra hívja fel a figyelmet, hogy a hazai szűrőprogramok mindegyike része az 1993-ban megalkotott Nemzeti Rákellenes Programnak. A folyamatosan megújított programot pedig közép-kelet-euró­pai mintaprojektként jegyzi az ENSZ és különböző nemzetközi egészségügyi szervek.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata