A bíróság csütörtöki ítéletével 12 éve húzódó jogvitát zárt le. Az ügy elhúzódásában szerepet játszott összetettsége, a korabeli szabályozás hiányosságai, valamint olyan körülmények is, hogy az ügy kirobbanásakor Magyarországon még nem volt bejegyzett tőzsdei szakértő, aki véleményt alkothatott volna a történtekről a bíróságon.

A Globex-ügy a korai magyar vadkapitalizmus talán legtipikusabb története. A cég aránytalanul magas hozamok ígéretével csábított magához befektetőket, akik nem mérték fel a befektetés kockázatait, vagyis azt, hogy akár teljes egészében el is veszíthetik pénzüket. Miután szembesültek veszteségeikkel, vissza akarták szerezni befektetésüket, bár azok visszafizetésére nem volt garancia. Sokat mond a befektetők felkészületlenségéről, hogy a kisbefektetők 1999-es kártalanításakor több károsult semmilyen nyugtával nem tudta igazolni befektetését.

Az első Globex-céget, a Globex Tervező és beruházó Kft.-t a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben alapította Vajda László. A filmes szakembert ismerői úgy jellemezték, kiválló kommunikációs készséggel tudta elhitetni magáról, hogy jó kapcsolatai vannak, ennek köszönhetően idővel tényleg jó banki és politikai kapcsolatai lettek.

A vállalkozás 1991-ben részvénytársasággá, majd 1993-ban holdinggá alakult. Ekkor bonyolították első sikeres ügyletüket, a mesés hozamokkal kecsegtető Rezidencia értékpapír piacra dobását, amiből 1,5 milliárd forint bevételre tettek szert. És ekkoriban csatlakozott a céghez Postáné Vellai Györgyike Klára, aki korábban a Leumi Bank vezetőjeként finanszírozta a társaság működését.

Vellai a szakmában is elismert közgazdász volt, hamarosan nagy sikereket ért el a Globexszel. Ebben segítette a céget egy rövid ideig fennálló jogi kiskapu is – az akkori szabályozás szerint a szövetkezeti üzletrész után adókedvezmény jár. A cég tízezer befektetőtől milliárdos értékben szerzett kárpótlási jegyeket, a befektetők cserébe 30 százalékos adókedvezményt kaptak.

A Globex következő nagy dobása a Globex 98 és a Globex 2000 kötvény volt, ezekre 32, illetve 36 százalékos hozamot ígértek – ez többszörösen felülmúlta az akkori banki kamatokat.

A Globex eddigre hétmilliárd forintos vagyonra tett szert, de 40 százalékban el is adósodott. A kötvények után fizetni kellett, az ingatlanberuházások rövid távon nem hoztak bevételt. Az eladósodottság beindította a spirált. A cég újabb és újabb befektetőket vont be nagy hozamokat ígérve, a befolyó pénzből pedig újabb és újabb nagyszabású beruházásokat finanszírozott. A cég tervei között szerepelt a Rózsakert üzletközpont és az önmagában is regényes történetű rózsadombi SZOT-szálló, amely mind a mai napig befejezetlenül áll, elcsúfítva a budai Dunapartot.

Az új befektetők között három önkormányzat is volt. Sopron 3,2 milliárdos részvényvagyonának vagyonkezelésével bízta meg a céget, a főváros XI. és XII. kerülete 500, illetve 600 millió forintot fektetett be. A botrányt végül a soproni önkormányzat robbantotta ki, amikor a Globex 1998-ban már az első fizetési kötelességét késedelmesen teljesítette.

Sopron panaszai nyomán derült ki, hogy a Globex-csoport gyakorlatilag kiürült. A cégvezetők az ügyészség vádjai szerint felelőtlen gazdálkodással felélték a cégvagyont, a rájuk bízott értékpapírokat szabadon értékesítették, a befolyó pénzekből pedig fennálló tartozásaikat, illetve a cégcsoport tagjait finanszírozták. Összességében hatmilliárd forintos károkozás a vád, ebből 300 millió forintot hatszáz kisbefektető bukott el. A kisbefektetők nagy részét még 1999-ben kártalanította a brókercégek saját biztosítási alapja, a Befektető Védelmi Alap – amely egymillió forintig vállalt garanciát a tőzsdei cégek befektetéseire.

A Globex vezetői a botrány kirobbanása után Németországba távoztak, a német hatóságok 1999 januárjában, nemzetközi elfogatóparancs alapján adták ki Vellait és Vajdát a magyar hatóságoknak. A két fővádlott 2001 augusztusáig volt előzetes letartóztatásban, 2002 júliusáig pedig házi őrizetben.

Vellai az eljárás során végig tagadta bűnösségét, írásban benyújtott védekezése szerint ha nem lett volna a Globex-ügy, egyetemen taníthatott volna.

Bár a vád alapján Vellait és Vajdát 2-12 évre is ítélhették volna, az első fokon eljáró Varga László végül enyhe büntetéseket szabott ki 2006-os ítéletében. Vellait 2 év 4 hónap, Vajdát 1 év 8 hónap börtönre ítélte, ám mivel 2,5 évig előzetes letartóztatásban voltak, a büntetés letöltöttnek számított.

A 2008. januári másodfokú ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla jelentősen súlyosbította a büntetéseket. Vellai Györgyikét 7, Vajda Lászlót 6 év börtönre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság azonban megsemmisítette az ítéletet és új másodfokú tárgyalásra kötelezte az ítélőtáblát. Az indoklás szerint a másodfokú ítélet több ponton is törvénysértő volt.

Az ügyészség vádjai szerint az ugyan igaz, hogy a vádbeli cselekmények a magyar gazdaság átalakulásának szabályozatlan időszakában történtek, az viszont már évszázadok óta egyértelmű, hogy mások rábízott vagyonával senki sem bánhat sajátjaként, a vádlottak pedig ezt tették. Vellai ügyvédje szerint viszont az ügyészség összetett folyamatokat próbál leegyszerűsíteni. Szerinte a Globexre bízott értékpapírok értékesítéséből származó bevételt a cég szabadon használhatta fel. A védekezés jogilag aggályosnak tűnik, hiszen azon alapul, hogy a Globexen legfeljebb a már értékesített papírokat követelhetnék a befektetők.

(Index)