– A pince nyugalmából a frontvonalba került. Miként lesz borászból politikus?

– A rendszerváltozás hajnalán a villányi emberek nagy része megérezte, hogy új szelek fújnak. Családunk 1746 óta foglalkozik szőlő- és bortermeléssel Villányban, ami az államosítás idején megszakadt. Hozzátartozóink nagy részét kitelepítették Németországba, egyedül nagyapám tudott megszökni, s egy 30 kilométerre lévő faluban bújt el. Később visszajött Villányba, az állami gazdaságban kezdett dolgozni, 1964-től édesapám is ott kapott munkát. Tehát a családunk évszázadok óta a mezőgazdaságból, a szőlészetből és a borászatból él, ezért világos volt, hogy ezen az úton megyünk tovább, bár én az 1980-as években – humán beállítottságomnak is köszönhetően – a testnevelés szakos tanítói pályát választottam. 1989-ben indítottuk el családi vállalkozásunkat, s a többiek is hasonlóan rajtoltak abban az időben. Ez az életforma magában hordozza azt, hogy e családok erősen kötődnek a nemzeti, keresztény alapokon nyugvó politikához, nem véletlenül voltak a jó értelemben vett kisgazda mozgalom, a kereszténydemokrácia hívei. Irányadó jelmondatomat Széchenyitől kölcsönöztem: „Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.” Ez az alapállásom. 1998-ban a villányi borvidéket már olyan családok fémjelezték, melyek megmutatták itthon és határainkon túl is, hogy Villány csodálatos borokkal van jelen a magyar és a nemzetközi borkultúrában. Gondolok itt többek között Geréékre, Bockékra, de a fiatalabbakra is. Mindezek miatt nem ért váratlanul 1998-ban a felkérés, hogy lépjünk be a Fideszbe, és alakítsuk meg a helyi szervezetet. Többen, borászok, így cselekedtünk. Korábban sosem voltam tagja semmilyen pártnak, a kommunistának főleg nem, hiszen nem lehetünk barátai azoknak, akik tönkre akarták tenni a családjainkat. Így lettem a villányi Fidesz elnöke 1999-ben, 2004-ben pedig – elég aktív voltam a régióban, és a 2002-ben győztes választási küzdelemben kampányfőnöke voltam Kékkői Zoltánnak, aki egész mostanig országgyűlési képviselő – a Baranya megyei Fidesz választmányi elnökévé választottak. Képviselő-jelöltségem azonban nem jelenti azt, hogy otthagyom a pincét. Igyekszem időben, energiában összeegyeztetni a kettőt. Szeretném képviselni az egész borásztársadalmat, annál inkább, mert tudtommal én vagyok az egyetlen borász a Fidesz képviselő-jelöltjei között.

– Az országos sajtóban olyan hírek röppentek fel, hogy feszültség támadt, miután a helyi Fidesz-tagság egy része továbbra is Kékkői Zoltánt szerette volna képviselőjelöltnek, ám az országos pártvezetés önt választotta. Mi az igazság ez ügyben?

– Kékkői Zoltán tizenkét éve dolgozik képviselőként tisztességgel, eredményesen. Sokáig szoros munkakapcsolatban voltam vele, s most én váltom őt. Nem én ajánlkoztam fel, a párt vezetése kért erre, vélhetően a borászathoz és a térséghez fűződő viszonyom miatt is. Nincs olyan döntés, ami mindig mindenkinek jó, természetes, hogy akadnak, akiknek más elképzeléseik vannak. Az megszokott már, hogy az ellenérdekelt sajtó az ilyesmit felkapja, csócsálja. Nem mondom, hogy nem zavart; ezt még szoknom kell, ha ugyan meg lehet szokni. Én mindenesetre nem haragosokat, hanem szövetségeseket keresek ahhoz, hogy megfelelőképpen bemutathassam és képviselhessem programomat. Akik rosszallották jelölésemet, azokat arra kérem, a választási eredmények és a parlamenti munka ismeretében ítéljenek. A magam részéről fel vagyok rá készülve, hogy később esetleg nekem is megköszönik az eddigi munkámat, mert egy rátermettebb személy tűnik föl a színen.

– Mit kell tudni a körzetéről?

– Ez Magyarország egyik legnagyobb választókerülete, több mint kilencven településről van szó, sok aprófaluval. Területileg is nagy, magába foglalja az Ormánságot, amely hazánk egyik legelmaradottabb térsége. Ezenkívül olyan nagyobb települések találhatók itt, mint Siklós, Harkány, Villány és Sellye. Tehát van egy polgárosodó rész, mely a turizmusra építve felívelő pályára léphet, és van egy egészen más jellegű tájegység, az aprófalvak, amelyek a háztartások és az önkormányzatok szintjén is naponta vívnak gigászi küzdelmet a létfenntartásért. Programomat ennek figyelembe vételével építem fel. Ezekben a falvakban bezárták az iskolákat, a postahivatalokat, megszüntették a vasútvonalat, a buszközlekedés nagyon hiányos. Az ittenieket gyakorlatilag elszigetelték. Nagy kihívás a munkahelyteremtés, a népesség megtartása. Emellett itt is érezni a kormány folyamatos forráskivonó politikájának hatását: csak feladatokat oszt az önkormányzatoknak, forrást ezek elvégzéséhez már nem biztosít, sőt a meglévőket is brutálisan megnyirbálja. Az Ormánság az első világháborúig virágzó térség volt, s a lehetőségek ma is adottak, gondoljunk a Dráva értékteremtő képességére, a kitűnő természeti adottságokra, az ehhez kapcsolódó gazdasági és turisztikai lehetőségekre. Ezeket ki lehetne aknázni. Az világos, hogy az itteniek nem az iparból élnek, nincsenek olyan nagy kulturális és egyéb munkahelyteremtő intézmények, melyek kiszámítható jövőt kínálnak a fiataloknak. A megfelelő képzésnek és átképzésnek tehát nagy szerepe kell legyen. Véget kell vetni annak, hogy négyévente választási csomagokat osztogatnak nekik, majd elfelejtik őket. Át kell állítani a váltókat, hogy a kilátástalanságból elindulhassunk előre. Persze ez hosszú évek kemény munkájával valósítható csak meg, senki ne várjon egyik napról a másikra tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A lényeg, hogy rendszerben kell látni az egész tájegységet, ilyen szellemben kell programot alkotni. És persze sokat kell beszélgetni az emberekkel, meg kell hallgatni őket, ki kell kérni véleményüket.

– Borászként mi az, amin politikusként változtatna?

– Pontosabban: politizáló borászként. A magyar borászat a magyar mezőgazdaság egyik, még talpon lévő ágazata, amely problémái ellenére kitűnő borászokkal és borokkal büszkélkedhet. Ha van hitünk, akaratunk, képességünk, akkor fel lehet lendíteni az ágazatot. Ehhez azonban olyan folyamatokat kell beindítani, amelyek egészségesebb, kiszámíthatóbb kereteket teremtenek a munkához. A magyar borászat Európa és a világ bortermelésének szerves része, hiszen a magyar boroknak versenyezniük kell olyan pincészetek alkotásaival, melyek a hazainál összehasonlíthatatlanul nagyobb tőkeerővel, mélyebb szakirányú képzettséggel rendelkeznek. Fontos lenne, hogy megújítsuk a kutatást és az oktatást. A tudásalapú társadalom eszménye a borászatban, a mezőgazdaságban is érvényes. A magyar borászatot kiemelt ágazatként kellene kezelni. Ahhoz, hogy a magyar gazda versenyképes legyen, a bor jövedéki és termékdíját teljesen át kell alakítani, olyan szabályozást kell létrehozni, ami nem akadályozza a gazdákat az előrelépésben. A tervek részletes kidolgozása folyamatban van. A hegyközségi törvény és a rendtartás átgondolására, ésszerűsítésére is szükség lesz. Gazdabarát szabályozás kell. A gazdákat versenyképessé kell tenni ahhoz, hogy egyáltalán a hazai piacon életben maradjanak. Jelenleg olyan bonyolult a támogatási kérelmek beadása, hogy az szinte ellehetetleníti a termelőket. Sok idős szőlőtermelő, aki világéletében a földből élt s ehhez ért, elvész a nyakatekert adminisztráció útvesztőiben. Hasznos lenne minden borvidéken olyan intézmény felállítása, mely ilyen ügyekben segítséget nyújt a gazdáknak, és egyébként is komplex módon alakíthatja az adott térség arculatát. Probléma még az alkalmi munkavállalás feltételeinek életszerűtlen szabályozása, a saját készítésű párlatok vagy habzóborok forgalmazásának indokolatlan nehezítése, a borok fogalomba helyezésének elképesztően bonyolult, idegőrlő folyamata. Olyan mennyiségű papírt kell kitölteni, amit a nagyközönség el sem tud képzelni, ráadásul megnőtt az átfutási idő. Ilyen agyonszabályozás sehol másutt a világon nincs. Helyben kellene felállítani európai uniós akkreditációval rendelkező laborokat, hogy olcsóbb és egyszerűbb legyen a fogalomba hozatali eljárás. Ez az ellenőrzést is megkönnyítené és alaposabbá tenné, hiszen a helyben dolgozók rendszeresebben tudnák ellenőrizni a borászatokat…

– Van még?

– Rengeteg! Problematikus a magyar bor reklámozása is. A Magyar Bormarketing Kht. gyakorlatilag megszűnt, noha a gazdák által befizetett jövedéki adó 60 százalékát állítólag e célra fordították. Ez milliárdos nagyságrendű összeg. Hogy hol ez a pénz, mi lesz vele, senki nem tudja. A marketingpénzek felhasználásának látható eredménye kell legyen, nem folyhat el a semmibe. Ez ügyben is lépni kell. A befizetett összegek egy részét legalább regionális felhasználásúvá kellene tenni, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét. Gondot jelent a borvidékek összetett arculatának ügye is. Bordeaux-ban, Toszkánában vagy másutt nemcsak a szőlőültetvények, a dűlők által rajzolódik ki egy-egy tájegység sajátos arculata, hanem az ott honos építészeti stílus is meghatározóan nyomja rá bélyegét. Nálunk sajnos gyakori, hogy tájidegen építészeti megoldásokat alkalmaznak, szinte plázákat húznak fel a szőlőhegyek oldalában, afféle modern tájsebeket, melyekről üvölt, hogy nem odavalók. Egy borvidéken központi szerepe van a turizmusnak, s ehhez szervesen hozzátartozik az egyes térségek összetett, sajátos arculata a szőlőfajtáktól a borokon és a helyi gasztronómiai különlegességeken keresztül az építészetig. És még egy dolog: a pincében fejlődő borok rendszeres végigkóstolása szerves része a borászok munkájának. Ilyen alkalmakkor néhány centiliter bort fogyaszt a gazda, majd a szőlőhegy aljában a rá leső rendőrök karjaiba fut. Ilyen csekély mennyiségű bor elfogyasztásáért ne büntessék az embereket!

– A történelmi Baranyát kettévágja a trianoni határ, így, bár kevesen tudják, a drávaszögi magyarok képviseletét is vállalja. Milyen elképzelései vannak e téren?

– Köszönöm ezt a kérdést, ez az egyik szívügyem. A baranyai Fidesznek és nekem személy szerint is különlegesen jó, bensőséges baráti kapcsolatunk van a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségével, annak vezetőivel, ezért hatványozott felelősséget érzünk a határ túloldalán élő magyarok iránt. Gyakran találkozunk. Nemrég Vukováron tisztelegtünk a város háborús hősei, mártírjai előtt. Meggyőződésem, hogy minden határ menti választókerületnek, régiónak intenzív kapcsolatokat kell építeni az ott élő emberekkel. Itt, a Baranya-háromszögben több tízezer lelket számláló magyar közösség él. Úgy kell politizálnunk, hogy számoljunk velük, bevonjuk őket a közös munkába. Horvátország hamarosan az Európai Unió tagja lesz, a határ gyakorlatilag megszűnik. Ez lehetővé teszi, hogy jól működő kulturális és gazdasági együttműködést is kialakítsunk drávaszögi testvéreinkkel közös régiónkban, hiszen ők is Baranyában élnek. Ily módon ismét bekapcsolhatjuk őket az egyetemes magyarság szerves vérkeringésébe.

Ágoston Balázs


TIFFÁN ZSOLT

testnevelő tanár, borosgazda, Tiffán Ede és Zsolt pincészetének társtulajdonosa, marketing-vezetője

Mohácson született 1965-ben.

1987-ben végzett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán, 1995-ig tanított a villányi általános iskolában.

1998 óta a Fidesz tagja, 2004 óta a Baranya megyei választmány elnöke.

Az Új Társadalom Szalon alapítója.

Nős, három gyermek édesapja.