Szerdán itteni idő szerint hajnali öt óra után néhány perccel két robbanás rázta meg az Irakban szolgáló magyar szállítóalakulat Al-Hillahban lévő bázisát. A reggeli órában a tábort övező betonfalnak egy furgon hajtott neki, amely felrobbant, a támadók tervei szerint az így keletkezett résen kellett volna behajtani egy robbanóanyaggal megrakott tartálykocsinak a bázis területére. A két gépjármű egyikének sem sikerült bejutnia a táborba, mert a laktanya külső védgyűrűjénél lévő mongol katonák lelőtték a sofőröket. A két irányíthatatlanná vált jármű a támaszponton kívül robbant fel. A detonáció következtében tizenöt méter átmérőjű, két méter mély kráter keletkezett, négy, az egykori tüzérlaktanya szomszédságában lévő lakóépület összeomlott. Szakértők szerint a pusztítás mértéke alapján a tartálykocsiban 700 kilogrammnyi robbanóanyag lehetett. A támadásban tizenegy iraki személy meghalt. A robbanáskor megsérült tíz magyar katona, szerdán két súlyos sérültről adott tájékoztatást a honvédelmi tárca, csütörtökön azonban kiderült, szállítóalakulatunk három tagjának kellett kórházi ellátást kapnia. Egyikük a szemén, másikuk a nyaki ütőerén, harmadik társuk a fülén szerzett a robbanáskor kitört üvegszilánkoktól olyan súlyos sérülést, hogy komolyabb orvosi beavatkozásra szorultak. A honvédelmi tárca tájékoztatása szerint a sérült magyar katonák egyike sincs életveszélyben, kettejük időközben elhagyta a kórházat.

A szerda reggeli támadás újra a politikai viták kereszttüzébe helyezte az iraki magyar szerepvállalást. Az MDF és a Jobbik Magyarországért Mozgalom a 300 fős kontingens azonnali hazahívását követelte. A demokrata fórum ezzel kapcsolatban már benyújtotta indítványát a parlamenthez. A Fidesz–MPSZ részéről Simicskó István a Honvédelmi Bizottság azonnali összehívását kezdeményezte a támadás napján, hogy a tárca illetékeseitől tájékozódjanak a merénylet körülményeiről és arról, hogy meghozták-e a megfelelő biztonsági intézkedéseket a magyar katonák védelmének érdekében. Keleti György, a testület szocialista elnöke azonban csak csütörtökre hívta össze a Honvédelmi Bizottságot, így a kérdésben illetékes testület utolsóként kapott tájékoztatást a Hillában történtekről. Szerdán délután Medgyessy Péter és Juhász Ferenc videotelefonon létesített kapcsolatot az Irakban szolgáló kontingens tagjaival. A honvédelmi miniszter azt mondta ekkor, hogy bármilyen elgyengülés és a katonák hazahívása tönkretenné az eddigi munkát. „Az élet megy tovább” – mondta Juhász, aki szerint a történtek miatt nem szabad meghátrálni. A szövetségeseinkkel együtt mentünk, együtt jövünk!

Azzal a szövetségesünkkel, amely a hillai események kapcsán ismételten bebizonyította diplomáciai érzéketlenségét. Senki nem várta a választási lázban égő Bushtól, hogy telefonon keresztül személyesen fejezze ki együttérzését, vagy a cégei iraki pályázataival bajlódó Cheneytől, hogy pár biztató szót szóljon a sebesült magyar katonákhoz. De legalább a budapesti amerikai nagykövetség valamelyik munkatársának eszébe juthatott volna, hogy sajtóközleményt adjon ki az ügyről, biztosítva a sebesülteket és hozzátartozóikat a támogatásukról. Nem tették meg.

A helyzet fokozódik

Simicskó István, a Honvédelmi Bizottság fideszes alelnöke szerint elképzelhető, hogy idő előtt vissza kell hívni Irakból a magyar alakulatot. Erre akkor kerülhet sor, ha a Bagdadból kiszorított iraki ellenálló erők a fővárostól délre, a magyarok szolgálati területén folytatják az általuk megszállóknak tekintett katonák elleni támadásokat, és a sorozatos támadások nyomán a szállítókontingens nem tudja ellátni feladatát. Az ellenzéki honatya úgy vélte, a mostani robbantásos merénylet után meg kell vizsgálni, hogy a magyar kormány megtett-e mindent a katonák legnagyobb biztonságáért. A bizottsági ülésen kiderült, hogy az alakulat tagjainak sérülése elkerülhető lett volna, ha a körletek ablakait befóliázták volna. A fólia ugyanis megvédi a robbanáskor keletkezett légnyomástól kitörő ablaküvegszilánkoktól a katonákat. Mint kiderült, a szerdaihoz hasonló akciók megakadályozására, az öngyilkos merénylők robbanóanyaggal megrakott autóinak feltartóztatására betonakadályokkal veszik körbe a táborokat. A magyarok bázisánál azonban százméteres szakaszon hiányzott ez az erődítés, és a támadók itt kísérelték meg a bejutást. Simicskó szerint a merénylet nyomán kiderült hiányosságok pótlásán túl nagyobb hangsúlyt kell helyezni a helyiekkel való kapcsolattartásra. Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az iraki lakosság nem fogadja el az idegen katonai erők megszállását. A szomszédos országokból beszivárgott, jól kiképzett vallási fanatikus csoportok tagjait a helyiek segítik lőszerrel, robbanóanyaggal és helyismerettel a szövetséges erők elleni támadásaikban. Az alelnök arra emlékeztetett, hogy a nyár végén a robbantásos akciók az úgynevezett szunnita háromszögből a Bagdad–Tikrit–Moszul térségéből egyre délebbre tevődtek át. A támadások célpontjává a megszálló katonai erőkön kívül azok az irakiak váltak, akik elfogadták az amerikai fennhatóság alatt újjászerveződő karhatalmakban a felkínált beosztásokat. Az ország stabilitása az ellenzéki honatya szerint úgy érhető el, ha az ENSZ venné át a parancsnokságot Irakban, mert a kéksapkásokat a lakosság nem tekintené megszálló erőnek, szemben az Egyesült Államok és szövetségeseinek katonáival, köztük a magyarokkal.

A 300 fős szállítóalakulat augusztus végén utazott el Irakba, hogy megkezdje féléves mandátumának letöltését. Már a kiküldés kapcsán nagy vita bontakozott ki a politikai erők között amiatt, hogy a magyarok amerikai típusú egyenruhában a bal karjukon egy nemzetiszínű jelzéssel, amerikai járműveket vezetve kezdték meg szolgálatukat. A kiküldés időszakában ráadásul a megszállók elleni támadásokban egy új taktika rajzolódott ki. Az irakiak, mint azt korábban jelezték, mindennap megölnek egy megszálló amerikai katonát.

Az ígéretüket betartották, ám kora ősztől az amerikai célpontok mellett egyre rendszeresebben támadták a közreműködő erőket: olaszokat, spanyolokat, ukránokat, lengyeleket is. A magyar kormánynak ekkor lehetősége lett volna, hogy csak később küldje ki az alakulatot, mivel a mandátum teljesítésére 2004. december végéig lett volna lehetőség, a szocialisták ennek ellenére útnak indították a 300 fős alakulatot. Isaszegi János dandártábornok, a koalíciós erők hadműveleti főnökének első helyettese arról tájékoztatta a magyar katonai vezetést, hogy a támadások súlypontja folyamatosan délre helyeződik. „Augusztustól soha nem látott erővel terrorista akciók indultak” – állt a jelentésben. A magyarok táborát a szerdai előtt már több támadás érte, kétszer aknavetővel, egyszer gépkarabéllyal, illetve kézi páncéltörő rakétával lőtték. A nyár végi terrorhullám következtében India és Pakisztán is elhalasztotta katonáinak a térségbe küldését, a magyar kormány azonban nem.

Szerepzavar

A magyar katonák a szokatlan körülmények ellenére kiválóan látták el feladatukat, októberben teljesítették az ötvenedik szállítási feladatukat, egy hónappal később pedig túl voltak ennek dupláján is. Mindezt úgy, hogy a feltételek nem voltak adottak. Erről Kiss Dezső tájékoztatási tiszt számolt be, amikor azt írta Hillából: közel az ötvenedik szállítási feladatát hajtja végre a szállító zászlóalj annak ellenére, hogy a szállítóeszközeik egy része még mindig nem érkezett meg.

A helyszíni beszámolókból tudhattuk meg azt is, hogy „az sem volt itthon előre látható, hogy a többnemzetiségű hadosztályban igencsak szigorúan ki kell állni a nemzeti érdekek képviseletéért. Sokszor szeretnének velük olyan feladatokat elvégeztetni, amelyek nem tartoznak a zászlóalj alaprendeltetéséhez, vagy nincs rá parlamenti felhatalmazásuk.”

A Honvédelmi Minisztérium hetilapja, a Magyar Honvéd május elején azt közölte, hogy: „Közép-Kelet-Európa országai – köztük a már NATO-tagállamok és a még jelölt államok – már jelezték részvételüket a rendfenntartó erőkben. Emellett nem harci cselekményekben való részvételre küldenénk erőket, hanem a konszolidáció elősegítésére. A felkérés elfogadásával szerepet remélhetnénk az újjáépítésben. (…) Katonai vonatkozásban lehetőségünk lenne »nem háborús körülmények között«, a szövetséges és a nem NATO-tagország fegyveres erőkkel való együttes tevékenységre.” Ugyanebben a lapszámban arról olvashatunk, hogy amerikai részről egy jelentősebb magyar békefenntartó, rendfenntartó esetleg műszaki alakulat részvételére számítanak. Szintén az említett hetilap novemberben arról írt, hogy az Irakban szolgáló magyar katonák feladata harci körülmények között, a lengyel hadosztály alárendeltségében a stabilitáshoz való hozzájárulás és a humanitárius segítségnyújtás.

Ahogy a feladat megnevezésében, úgy a katonák esetleges hazahívásáról is egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangoztak el. Juhász Ferenc az iraki szerepvállalásról szóló parlamenti vita idején azt mondta: katonáink a békét szolgálják és vészhelyzet esetén hazánk azonnal visszahívja őket. Később a honvédelmi miniszter arról beszélt, adott esetben megváltoztatja a 300 fős alakulat összetételét, erősítve a harcoló egységeket. Majd szintén Juhász nemrégiben azt mondta: nem fegyvertelen békefenntartókat küldünk Irakba.

Az Országgyűlés által elfogadott határozatban az szerepel, hogy Irak demokratikus újjáépítéséhez szükséges stabilizációs és humanitárius műveletek elősegítése érdekében egy legfeljebb 300 fős katonai kontingenst kell létrehozni szállítási és humanitárius feladatok ellátására. A kommunikációban keveredik a békefenntartó, a stabilizációs és a humanitárius feladatok ellátása. Békefenntartásról a Demokratának nyilatkozó katonai szakértő szerint szó sincs Irakban, hiszen nem két nemzet összecsapását kell megakadályoznia egy nemzetközi erőnek, mint Koszovóban vagy Cipruson. A magyarok a parlament felhatalmazása alapján stabilizációs feladatot látnak el, amely hármas szerepkört ró rájuk. Jelenlétükkel elő kell segíteniük Irakban a belpolitikai helyzet stabilizálását, hogy az ország ne süllyedjen a közigazgatási rendszer, a végrehajtó hatalom összeomlásával anarchiába. Szintén a szövetséges erők feladata Szaddám rezsimjének megdöntése után keletkező biztonsági vákuum kitöltése, az országhatárok védelme a területi követeléseket megfogalmazó Iránnal és Törökországgal szemben. A nemzetközi katonai alakulatokra hárul a vallási és etnikai csoportok közötti fegyveres öszszecsapások, vagyis a polgárháború kirobbanásának megakadályozása.

A Honvédelmi Minisztérium hetilapja nemrég összegezte a kontingens által november 21-ig végrehajtott szállítási feladatokat. Ebből kiderült, hogy az addig végrehajtott 136 feladat közül 61-szer biztosítottak a magyar erők szállítmányokat, ötvenegy esetben hadosztályérdekű, 18-szor saját zászlóaljának szállított az alakulat és mindössze hat esetben végeztek humanitárius anyagszállítást.

Az utolsó önkéntesek

Az iraki misszió a rendszerváltás óta a Magyar Honvédség legveszélyesebb küldetése, melyre mint azt a szaktárca illetékesei mindig elmondják, túljelentkezés volt. A nemzetközi tapasztalatszerzésen túl nem titok, a katonák többsége a pénz miatt vállalta a veszélyes küldetést. A kontingens katonái havonta 1900 és 3200 euró közötti illetményt kapnak, előbbi a rendfokozat nélküli szerződéses katonáknak, utóbbi a parancsnokoknak jár. Emellett jár a misszióban részt vevőknek az itthoni beosztási illetményük, illetve 33 ezer forintnyi különleges igénybevételi pótlék.

Jelenleg a Magyar Honvédség 300 katonája önkéntesként teljesít szolgálatot Irakban. Ez az utolsó kontingens, ahová így lehetett jelentkezni, mert a kormánypártok megváltoztatták a szolgálati törvényt, vagyis ezután a katonák parancsban kapják meg, hogy a világ mely pontján, milyen feladatot kell ellátniuk a mindenkori kormányzat felajánlásai alapján. A Medgyessy-kormány által bejelentett haderőreform ráadásul a hon védelmét azonos szintre helyezte a nemzetközi szerepvállalással. Az Irakban történtek nyomán azonban talán nem késő, hogy az illetékesek újra átgondolják, a nemzet érdekét szolgálja-e, hogy az arab világban a magyar katonákra és rajtuk keresztül az országra mint megszálló erőre tekintsenek. A kormány képviselői a misszió kezdetén az újjáépítésben való részesedéssel indokolták a részvételt, időközben lezárult a cégek kiválasztásának első és második köre. Magyar vállalat nem kapott megbízást. A szocialisták érvrendszerében a humanitárius szerepvállalást hangsúlyozták. A Honvédelmi Minisztérium által közzétett adatok szerint azonban csak a szállítási feladatok töredéke szolgálja ezt a célt, az iraki lakosság élelmiszerrel, gyógyszerrel történő ellátását.

* * *

Háborús számmisztika

A médiumok, mint rossz híreknél szokás, apránként, a híreket adagolva számoltak be a történtekről, időt hagyva a polgároknak, hogy megemésszék az eseményeket. A reggeli magyar híradások még egy magyar sérültről beszéltek. Pár óra múlva kiderült, két magyar katonát szállítottak kórházba. A végleges szám a nap végén derült ki, amikor a beszámolók közölték: huszonnyolc magyar katona sérült meg. Az amerikai médiumokban, így a CNN műholdas csatornán, a beszámolók mindvégig egy-egy lengyel, mongol, thaiföldi és két magyar sebesültről szóltak. A magyar médiumok kizárólag azután jutottak autentikus információhoz, hogy Medgyessy Péter videotelefonon keresztül kapcsolatba lépett Sramkó Mátyással, az Irakban állomásozó magyar egység parancsnokával. Ez annak bizonyítéka, hogy az amerikai hadsereg szóvivői, gondos cenzorként szabályozzák a világ közvéleményéhez eljutó információkat, így a veszteségek mindig kozmetikázva érnek el a nyugati médiumokhoz. Az iraki katonai objektumokra vezető utakat elzárják a kihelyezett tudósítók elől, akik így kizárólag a hadsereg hivatalos információira és a helyi lakosok beszámolóira tudnak hagyatkozni. Az utóbbiak információit az amerikai szóvivők igyekeznek hiteltelenné tenni, arra hivatkozva, hogy azok a lakosság közé a korábbi vezetők által beépített ügynököktől származnak. Erre hivatkoztak most is, amikor napvilágot látott a hír, mely szerint a hillai támadásnál szemtanúk beszámolója alapján, a környékbeli lakóházakban bekövetkezett sérülések nem a robbanás által keltett légnyomás miatt keletkeztek, hanem két célt tévesztett kézirakéta okozta azokat, melyeket a bázis mongol származású őrei lőttek ki a robbanóanyaggal megrakott teherautóra. Arab műholdas csatornák szinte minden iraki ellenállási akciót követően másfél-kétszer annyi amerikai sebesültről vagy halottról számolnak be, mint amennyit a hivatalos amerikai források bevallanak. A sebesültek számával ugyanis könnyű variálni. Csupán megítélés kérdése, hogy mi számít sebesülésnek és mi karcolásnak. A halottak esetében ez némileg egyértelműbb. Még ha azonban mindkét forrásról elfogultságot feltételezünk, és egy köztes átlagot veszünk helytállónak, akkor is maradnak elkönyveletlen halottak. Feltételezések szerint, ezek amerikai állampolgársággal nem rendelkező, egyedülálló, zömében közép- és dél-amerikai bevándorlók, akik az állampolgárság megszerzése reményében vállalkoztak önkéntesen az iraki szolgálatra.

Sayfo Omar