El nem tudom képzelni, hol vannak az állítólag éhhalállal fenyegetett jószágok tízezrei, hacsak nem annál a korábbi haszonbérlőnél, aki cégei révén több ezer hektárt használt a Hortobágyi Nemzeti Parkban, ám mivel ezek a cégek budapesti bejegyzésűek, pályázataik az új rendszerben érvénytelenek voltak – mondta a Demokratának Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója.


– Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága támogatja, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága viszont ellenzi, hogy a nemzeti parkok védett területei a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) vagyonkezelésébe kerüljenek; milyen változást jelent, ha végül mégis így alakul?

– A nemzeti földvagyon vonatkozásában ma is az NFA képviseli a tulajdonos magyar államot, a nemzeti parkok pedig vagyonkezelőként gyakorolják a tulajdonosi jogosítványokat. A mostani kezdeményezés újdonsága, hogy az ilyen területek egy részén 2016. április 1-től a vagyonkezelői jogot is az NFA venné át. Erről azonban egyelőre nem született jogszabály, még csak tervezetről van szó. Mi részletes indoklással ellátva kérelmezni fogjuk az NFA-nál az alapfeladataink ellátásához szükséges területek vagyonkezelői jogát, ide értve a pályázati kötelezettséggel terhelt földeket is.

  • 1964-ben született Nyíregyházán. A Debreceni Egyetemen szerzett biológusi, illetve angol–magyar szakfordítói diplomát.
  • 1992-től tíz évig a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi felügyelője, később osztályvezetője, majd szakmai igazgatóhelyettese volt.
  • 2001 júliusától három és fél évig a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatójaként tevékenykedett, majd másfél hónapig egy vadon élő, veszélyeztetett fajok védelmére irányuló európai uniós projektet irányított Litvániában.
  • 2006-tól a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságán a Natura 2000 ügyintézőjeként, majd fejlesztési osztályvezetőként dolgozott.
  • 2010 szeptembere óta a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója.

Szilágyi Gábor


– Tulajdonképpen mi egy nemzeti park fő feladata?

– Küldetésünk összefoglalva az ökológiai rendszerek megóvása, fenntartása, ennek egyik eszköze a gazdálkodás. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében több mint százezer hektár állami terület van. Területeink egy részét magunk kezeljük, más részét haszonbérbe adjuk. Az NFA által megkötött bérleti szerződésekhez képest lényeges különbség, hogy mi feladatkörünkből fakadóan részletesen meghatározzuk, birtoktestenként mekkora területet lehet lekaszálni, mekkora lehet a legelőnyomás, és így tovább. Nálunk a legeltetéses állattartás, az ezzel járó kaszálás, a gyephasznosítás nem gazdasági célból történik, hanem a természetvédelmi kezelés legfontosabb eszköze. Tehát ilyen értelemben a legelő állat is eszköz.


– Biofűnyíró?

– Leegyszerűsítve így is mondhatjuk. A modellt úgy kell elképzelni, hogy a jószágnak legelő kell, nekünk pedig az ökológiai rendszer fenntartása szempontjából hasznos, ha például a mocsaras laposok az állatoknak köszönhetően nem nádasodnak, gyékényesednek, gyomosodnak el, mert így továbbra is élőhelyül szolgálhatnak például különböző vízimadaraknak.


– Tetszetős megoldás, csakhogy a hortobágyi földpályázatok nagy vihart kavartak a sajtóban.

– Ezzel kapcsolatban hadd oszlassak el egy tévedést. Különböző politikusok és újságírók arról beszélnek, hogy szétosztják a Hortobágyi Nemzeti Park földjeit, sőt egy orvos ismerősöm egyenesen azzal vont kérdőre, hogy miért engedem felszántani a nemzeti parkot. Nos, felszántásról természetesen szó sincs, mint említettem, a gazdálkodási tevékenység nálunk épp a természetvédelem eszköze, ami a helyi adottságoknak megfelelően legeltetést jelent. Ennek egyébként sok évszázados hagyománya van a Hortobágyon. Ami a haszonbérleteket illeti, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság durván százezer hektárjából nagyjából hatvanezer hektárnak korábban is voltak magánbérlői, akik azonban pályáztatás nélkül, egyéni döntések alapján jutottak területekhez. A mostani földprogram már a puszta létével jóval nagyobb nyilvánosságot, átláthatóságot, esélyegyenlőséget jelent a korábbi időszakokhoz képest. A vonatkozó jogszabályt és miniszteri utasítást az elmúlt években több alkalommal finomhangolták, és ha kell, várhatóan a jövőben is lehetnek változtatások. A 2012-ben indult földprogramban eddig közel 66 ezer hektár nemzeti parki igazgatósági területre köttetett szerződés körülbelül 800 gazdával. Korábban a Hortobágyi Nemzeti Parkban nagyjából 360 bérlőnk volt, ezek fele kevesebb mint 50 hektáron tudott gazdálkodni, miközben néhányan akár több ezer hektárt is béreltek, mint említettem, pályáztatás nélkül.


– Ők milyen szempontok alapján jutottak lehetőséghez?

– Sejtéseim vannak, de azokat megtartom magamnak. Mindenesetre akkoriban nem volt ritka, hogy a legelők állapota nem mindig tükrözte a papíron létező állatlétszámot, noha a területalapú vagy az agrár-környezetgazdálkodási támogatás biztos bevételt jelentett. A mostani pályázati rendszer eredményeként mintegy 90 százalékkal csökkent az 50 hektáros vagy annál kisebb birtoktestek száma, miközben a 200-300 hektáros területek mennyisége megháromszorozódott. Tehát kiegyensúlyozottabb, egészségesebb lett a birtokszerkezet a Hortobágyon.


– Nem épp a kisbirtokok számának növelése lenne a cél?

– Hortobágyi viszonylatban gondolkodva nincs értelme néhány tízhektáros területeket külön pályáztatni, mivel ekkora legelőn, ahogy mondani szokták, meg se fordul a gulya. A legeltetésnek terület kell. A Hortobágy erre alkalmas. Az elmúlt években az itteni birtokszerkezetet sikerült optimalizálni.


– Mégsem lehetett minden rendben, hiszen a botrányok nyomán végül maga Orbán Viktor miniszterelnök rendelt el vizsgálatot, s a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) több esetben kifogást is emelt, sőt legalább 14 esetben szerződést is kell bontaniuk egyes bérlőkkel.

– Hadd pontosítsam: a KEHI véleménye szerint az említett legalább 14 pályázat esetében a pályázók valótlan adatokat adtak meg, ezért indulásuk érvénytelen. Viszont nagyon fontos tény, hogy a KEHI a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság eljárása ellen nem emelt kifogást, hiszen nem vagyunk hatóság, nincs törvényi felhatalmazásunk a pályázók adatainak ellenőrzésére, így az értékelés során el kellett fogadnunk büntetőjogi felelősségük tudatában tett nyilatkozataikat. A felelősség tehát azoké, akik esetleg megtévesztettek minket. Megjegyzem, a „mutyi” kifejezés a francia „moitié” szóból származik, ami valaminek a felét jelenti, s eredetileg a hamiskártyások nevezték így a csalással megszerzett közös nyereség elosztását. Az efféle gyanúsítgatást kikérem magamnak, már csak azért is, mert az említett KEHI-jelentésben semmiféle mutyi vagy korrupció gyanúja nem merült föl.


– Ugyanakkor országosan visszatérő kifogás, hogy a pályázatok elbírálása során a szubjektivitásra alkalmat adó gazdálkodási tervre lehet a legtöbb pontot kapni. Miért?

– A bírálatok során jogszabályi előírás szerint dolgozunk. Az egyes pályázatokra adható maximális pontszámnak csak 40 százalékát teszi ki a gazdálkodási tervre adható 80 pont, míg a természetvédelmi megfelelés, illetve a pályázó gazdálkodási helyzete összesen 120 pontot érhet, vagyis még esetleges elfogultság esetén sem lehetne ez a döntő szempont. Minden pályázatot azonos mércével bíráltunk el, nem voltak kivételek.


– A pályázatok eredményhirdetéseit böngészve feltűnő, hogy számos esetben jogi személyek, például polgárjogi társulások is nyertek haszonbérletet, noha az állam célja deklaráltan az egyéni és a családi gazdák helyzetbe hozása. Nincs itt ellentmondás?

– A polgárjogi társulás nem bejegyzett jogi személy, hanem magánszemélyek szerződéssel létrejött együttműködése, jelen esetben a Hortobágyon nagy hagyománnyal rendelkező közösségi állattartás mai formája. Tehát nem valamiféle tőkés társaságról van szó. Van olyan polgárjogi társulás, melynek 16 tagja van, ők közösen bérelnek területet, és az állatlétszámuk arányában használják azt. A társulások tagjaival egyenként kötöttünk szerződést. Beszédes adat, hogy az általunk megpályáztatott birtoktestek 80 százalékát őstermelő, családi gazdálkodó magánszemélyek nyerték el, akiknek a negyede ráadásul fiatal gazda.


– Több helyi gazda szerint 35 ezer birka és 4000-5000 szarvasmarha pusztulhat éhen legelő híján, miután, ahogy mondják, számos terület került illetéktelen kezekbe. Nem éreznek értük felelősséget?

– Ez blöff. A Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságnak egyébként sem feladata mindenkinek legelőt biztosítani. A jogszabályok alapján kiírt és elbírált pályázatokra négyszeres túljelentkezés volt, természetes, hogy háromszor annyi vesztes van, mint nyertes. Ami az említett állatszámot illeti, a biológiai katasztrófával riogató gazdálkodóknál jó, ha ezek tizede megtalálható. El nem tudom képzelni, hol vannak ezek a jószágok, hacsak nem annál a korábbi haszonbérlőnél, aki cégei révén több ezer hektárt használt a Hortobágyi Nemzeti Parkban, ám mivel ezek a cégek budapesti bejegyzésűek, a pályázatuk az új rendszerben érvénytelen volt. Teljesen értelmezhetetlen, hogy olyanok nevezik magukat károsult, kisemmizett gazdáknak, akik soha nem béreltek területet tőlünk, és nem is pályáztak. Az egyik ilyen úgynevezett károsult, Szi­lágyi László felesége pályázott ugyan, de érvénytelenül, egy másik hangadónak, Rezes Gábornak a fia próbálkozott, de a helyi gazdálkodókkal szemben alulmaradt a versenyben. Ellenben az NFA-nál sikeresen pályázott szántóföldre a meglévő 100 hektáros nagyságrendű saját területe mellé. Van olyan gazda is, Mavranyi Zsigmond, aki eddig 3,6 hektárt bérelt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságtól, ami jó, ha 20-22 birkának elég, ennek ellenére rendre azt a kérdést teszi fel a sajtóban, hogy hová hajtsa a 350 birkáját. Erre azt tudom mondani, hogy oda, ahová eddig hajtotta, merthogy eddig sem a tőlünk bérelt parányi területen legeltette őket. A pályázatok során mindenben a törvényi előírásoknak megfelelően jártunk el, egyetlen hektár legelő sem került illetéktelen kezekbe, vagy ha az idei kihajtás után azonnal megkezdődő ellenőrzések során ilyenre fény derül, megtesszük a szükséges jogi lépéseket, ami akár a szerződés felmondásával is végződhet. Az új bérlők munkája nyomán a korábban alullegeltetett területeken ismét élet van, a korábbi, hektáronként átlagosan 0,25 állategységet megdupláztuk, aminek már az idén szemmel látható eredménye lesz, sőt a 2013-ban birtokba adott bérleményeken már most kézzelfogható valóság.

Ágoston Balázs