Miközben a héten – a kormányzat és az Országos Roma Önkormányzat közös munkája nyomán – megalakul a Foglalkoztatási Szövetkezet, amely első lépcsőben félezer, később több tízezer hátrányos helyzetű ember számára segíthet a munkához jutásban, az ellenzéki sajtó hevesen támadja az új romapolitikát. Januárban például Láthatatlan intézet címmel jelent meg terjedelmes írás a Magyar Narancsban. A cikk azt próbálja bizonygatni, hogy a cigánysággal kapcsolatos feladatokra az elmúlt években elköltött pénz jelentős része tulajdonképpen felesleges volt, az Országos Roma Önkormányzat kezdeményezésére létrehozott Roma Kutatóközpont munkájának eredményessége erősen vitatható.

A Demokratában többször írtunk arról, hogy a Farkas Flórián vezette roma önkormányzat – együttműködve a kormánnyal – szakítani akart a szocialista-liberális kormányok idején jellemző eszközökkel, amelyek valódi felzárkóztatás helyett leginkább segélyezésben és más szociális juttatásokban merültek ki. Az ORÖ épp ezért együttműködött például a Belügyminisztériummal a közmunkaprogram kidolgozásában, hogy ezen keresztül minél több állástalan romát vezessenek vissza a munka világába. Előkészítette a Foglalkoztatási Szövetkezet létrejöttét, s célul tűzték ki azt is, hogy néhány éven belül tízezer érettségizett és ötezer diplomás cigány fiatal legyen az országban.

Újabb lépcsőfokot jelentett a már említett Roma Kutatóközpont tavaly szeptemberi létrehozása. A munkacsoport feladatai közé sorolták a romák általános helyzetének elemzését, a felzárkóztatást szolgáló közpolitikai célok megfogalmazását, valamint a támogatási források hatékony és célzott felhasználását biztosító elemzések készítését. Mindez azonban nem nyerte el a liberális sajtó tetszését.

Birher Nándor címzetes egyetemi tanár szerint alaptalanok a támadások.

– A kormányváltást követő átalakítások során hangsúlyos törekvés volt, hogy a felzárkóztatási struktúrákat is hatékonyabbá, átláthatóbbá kell tenni, lényegében erről szólt az Államreform Operatív Program 1.1.9-es pontja. Ehhez szervesen kapcsolódott Balog Zoltán akkori államtitkár, jelenlegi miniszter azon szándéka is, hogy szülessen egy egységes európai romastratégia, s ennek Magyarország álljon az élére – mondta a Demokratának Birher Nándor – Ne kerteljünk: a cigánysággal kapcsolatos programok korábban sem átláthatóak, sem mérhetőek, sem hatékonyak nem voltak. Ezt nem csupán Farkas Flóriánék 2010 utáni vizsgálatai mutatták meg, de már egy 2008-as számvevőszéki jelentés is kimondta.

Birher Nándor közelről ismeri a problémát: munkatársaival lehetősége volt az elmúlt években arra, hogy kutatókkal együttműködve javaslatokat, koncepciókat fogalmazzanak meg a hatékonyabb felzárkózási politikával kapcsolatban. Saját szerepvállalásuk kapcsán elmondta, egy 2012-es közbeszerzési pályázaton kapták meg a lehetőséget arra, hogy lefektessék egy – a korábbiakkal ellentétben – hatékony rendszer irányelveit. Összesen ezerhatszáz oldalon írták le kutatási eredményeiket és javaslataikat.

– Hogy nem volt haszontalan a munkánk, azt az is mutatja, hogy ezekben az években bontakoztak ki a napokon belül létrejövő Foglalkoztatási Szövetkezet működésének alapelvei is, amiket el is fogadtak a döntéshozók. A Foglalkoztatási Szövetkezet célja, hogy az állástalanokat visszavezesse a munkaerőpiacra, s a program nagyjából ötvenezer embert érint, fogalmazott Birher Nándor.

– Nem csupán arról van szó, hogy ezeket az embereket beszervezzük a közmunka­programba, mert az gyakran nem garantálja az elsődleges munkaerőpiacon való tartós megjelenést. A foglalkoztatási szövetkezeten keresztül folyamatos szociális hálót biztosítunk, egyúttal azonban garantáljuk azt is, hogy meglegyen a megfelelő kontroll. Hogy egy konkrét példát mondjak: a Mátraalján a mezőgazdasági idénymunkák nagy részét roma brigádok végzik. A gazdáknak azonban nagy problémát jelent, hogy évről évre kiválasszanak öt, tíz, harminc megfelelő embert, aki megbízható és jól végzi a munkáját. A papírmunkával, az adminisztrációval is sok gond van. A másik oldalról viszont számos roma ember úgy érzi, hogy a bizalmatlanság miatt nem kap munkát, hiába szeretne dolgozni. A foglalkoztatási szövetkezetek ezt a többrétű problémát tudják feloldani azzal, hogy segítünk a megfelelő emberek kiválasztásában, könnyebbé válik a munkaügyi adminisztráció, sőt a közmunkás pénzek bevonására is adódhat lehetőség.

Birher Nándor hozzátette, ennek a problémának a megoldása nem csupán a cigányság ügye. Hiszen miközben a falvak, kistelepülések egyre inkább elöregednek, a romák körében továbbra is sok a fiatal, ők jelenthetnék a kieső munkaerő utánpótlását. Ha nem sikerül őket bevezetni a munka világába, az óriási társadalmi feszültségekhez vezethet.

Ám ahhoz, hogy minél többen dolgozzanak, megfelelő szakképzésre is szükség van. Mint Birher Nándor elmondta, részt vettek egy ösztöndíjprogram kidolgozásában, a jelentkezők száma már most meghaladja a háromezret, és megkezdődött az első szerződések megkötése is, a résztvevők „elvárt létszáma” pedig hatezer fő.

Munkájukhoz tartozott a Cigányügyi Egyeztető Tanács alapjainak megteremtése is. Erre a fórumra azért volt szükség, mert Birher Nándor szerint a közigazgatás alapvetően ágazati és vertikális gondolkodású, míg a romák problémáinak rendezése ágazatok közötti és horizontális gondolkodást, megoldásokat igényel.

– Ha megnézzük például az imént említett foglalkoztatási vagy ösztöndíjprogramot, mindkettő két tárca, a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériumának együttműködésével valósulhatott meg. Ennek koordinálása pedig csak egy tárcák feletti szervezettel lehetséges, amely nem túl nagy, könnyen irányítható és átlátható.

Ami a liberális sajtó által élesen bírált Roma Kutatóközpontot illeti, Birher Nándor elmondta, nagyon fontosnak tartja a működését, s bár annak munkájában nem vesz részt, saját koncepciója sok szempontból kiegészítheti a kutatóközpont tevékenységét. A már említett Magyar Narancs-cikk kritikáival kapcsolatban közölte, valóban nem a „mainstreamhez tartozó szociológusokkal” dolgoztak, de ennek szakmai oka van. Szerették volna a rendszerelméleti szempontokat, a minőségbiztosítási szempontokat, illetve a különböző pedagógiai módszereket is bevonni, vagyis nem egyszerűen szociológiai munkát akartak letenni az asztalra, hanem egy olyan kutatást, amely ennek határterületeire is kitér.

Olyan szakmai anyagok készültek az elmúlt időszakban, amelyek nemcsak egy esetben, hanem hosszabb távon is a cigányság felzárkózását segítik.

A kisebbségekkel kapcsolatos társadalomkutatás egyébként nem áll távol Birher Nándortól: a Nobel-díjas Oláh György például 2006-ban a róla elnevezett ifjú tudós díjjal tüntette ki társadalomtudományi kutatásaiért, s volt a Közép-európai Kulturális Intézet igazgatóhelyettese is, ahol szintén megkerülhetetlen volt a térségben élő kisebbségek helyzete. Jelenleg az Emberi Méltóság Tanácsa ifjúsági tagozatának elnöke.

A mostani kutatásban egyébként elismert szakemberek vettek részt, mások mellett Veress Gábor professzor, az MTA doktora, a minőségbiztosítás egyik első tudományos megalapozója Magyarországon, illetve Czakó Kálmán egyetemi docens, aki a pedagógiai-egyéni fejlesztési területtel foglalkozik, s az UNICRI integrált prevenciós program vezetője.

Munkájuk valós értéke a gyakorlatban derül ki, vagyis akkor, ha a döntéshozók elfogadják a javaslataikat, s ezek valóban megoldást hoznak a romakérdésben. Ám azt már csak mi tesszük hozzá: meglehetősen furcsa, hogy egyesek a programok indulása után néhány hónappal már az eredményességet kérik számon, miközben a magyarországi cigányság helyzete 2010-ig évtizedeken át rohamosan romlott.

Bándy Péter