Hová tűnt Gyurcsány Ferenc? Viharos távozása óta ez izgatja a politikai elemzőket és a közélet iránt érdeklődőket. Kit azért, mert messiást lát benne és visszatértét várja, kit pedig azért, mert soha többé nem akarja látni, hacsak nem valamely büntetés-végrehajtási intézet lakójaként.

Tény, hogy mióta meglepő hirtelenséggel átadta omladozófélben lévő politikai építménye kezelői jogát Bajnai Gordonnak, Gyurcsány, ha nem is futva, de öles léptekkel eltűnt a színfalak mögött, s azóta csak nagyon diszkréten, szinte kívülállóként dugta elő orrát. Ez sokakat fellélegzésre késztetett, mások ellenben a „nagy formátumú reformer” vélt bukásán szomorkodnak. Egy dologban azonban alkalmasint mindkét tábor téved: Gyurcsány Ferenc nem adta fel politikusi pályafutását, legalábbis annak szándékát.

Nem halt meg, csak pihen, hogy a Monty Python társulat egyik jelenetének kisállatkereskedőjét idézzük, ki egy magát becsapva érző vásárlónak e rövid mondattal magyarázza meg, hogy az általa vásárolt papagáj miért nem mozog.

A helyzet megértéséhez higgadtan tanulmányozni kell Gyurcsány Ferenc személyiségét. Annyi bizonyos, hogy rendkívüli ambíciói mellé jelentős hatalomtechnikusi tehetség is társul. A talán mítoszteremtő céllal is drámaira festett pápai szoba-konyhából indult politikus a KISZ-ben, majd az üzleti életben szerzett tapasztalatait ügyesen és igen gyorsan kamatoztatta a nagypolitika világában. Csak 2000-ben lépett be a Magyar Szocialista Pártba, hogy négy esztendő múltán már a miniszterelnöki székben kössön ki, elfoglalva végül a pártelnöki tisztséget is. Gyurcsányról messziről ordít, hogy le akarja győzni a világot. A sikerért, az érvényesülésért semmi sem túl drága a számára.

Lendületes, sikerre éhes, mindenáron győzni akaró személyisége egy ideig magával húzta az MSZP-t is, ám rohamtempója gyorsan zavart eredményezett a pártban. Mintha egy összeláncolt csoport első embere addig szaporázná lépteit, amíg az egész társaság botladozni nem kezd, s végül mindenki elvágódik. Valami ilyesmi történt az MSZP-vel az elmúlt években.

Gyurcsány azonban nem ostoba. Bár harcias, mindenáron győzni akaró személyisége néha felülírta taktikai érzékét, mégis hiba volna őt leírni, pláne pezsgőt bontani lelépése okán. Gyurcsány ugyanis nem tett egyebet, mint – érzékelve, hogy pártja nem képes követni őt – ájtatos arccal félreállt, hogy az MSZP vigye el a balhét. Vagyis gyakorlatilag cserbenhagyta a pártot.

A szédítő pofonok sorozatát már elkezdte abszolválni az MSZP, Pécsett éppenséggel agyrázkódást kapott, de a kudarc már nem Gyurcsányé lesz, hanem a megújulni képtelen szocialista párté. E húzás a maga nemében zseniális, hiszen a mindig ütközni, küzdeni, harcolni kész Gyurcsányban felülkerekedett az ördögi taktikus, amennyiben megértette, hogy a látszólagos meghátrálás valójában a túlélés útja számára. Ő már tét és felelősség nélkül hahotázhat kedvére pártja agóniáján. Sőt szánakozva mondogathatja, hogy lám, lám, nélküle nem megy.

Mi több, a maga módján még fel is gyorsítja az agóniát, hiszen június 15-én szófogadóan támogatni fogja a Bajnai-féle adótörvényt annak parlamenti végszavazásán. Addig viszont nagy ívben elkerüli a Kossuth Lajos teret, helyette nejével, Dobrev Klárával Münchenbe utazott, hogy meglátogassák Anna lányukat és Tamás fiukat, kik a bajor fővárosban járnak elitiskolába – merthogy az esélyegyenlőségről és az integrált oktatásról világgá kürtölt szocialista nézetek nem jelentik feltétlenül azt, hogy hirdetőik élni is kívánnak e lehetőséggel…

A kérdés azonban továbbra is az, mi lesz Gyurcsánnyal a jövőben, akkor, ha véget ér az agónia Bajnai nevével fémjelzett korszaka. Merthogy utána is fölkel majd a Nap, még Gyurcsánynak is.

További pályafutását illetően több feltételezés is napvilágot látott. Az első a már említett börtönkoncepció, hogy tudniillik a hatalomváltás után elszámoltatás következik, s kinek-kinek érdemei szerint büntetés. Gyurcsány Ferenc személyét illetően azonban erre kevés az esély. Politikai szempontból ugyanis túlságosan kockázatos lenne perbe fogni Gyurcsányt. Túl sokat tud ahhoz, hogy a nyugati baloldal tétlenül nézze, amint bíróság elé állítják, így nagy a politikai kockázat. Nem biztos, hogy a Fidesz-kormány az Európai Unió soros elnökségét folyamatos nemzetközi pergőtűzben kívánja ellátni. Olyannyira nem, hogy a maga módján továbbra is intenzíven véleményt formál a közélet eseményeivel kapcsolatban.

Rendszeresen írja ugyanis internetes naplóját. E sorok írásakor legutóbbi bejegyzése a május 19-i volt, amelyben Adornóra, az olasz marxista ideológusra hivatkozva az előítéletekről értekezett. Egy korábbi, április 6-i bejegyzésében pedig nem hagy kétséget jövőbeli szándékai felől. Gyurcsány ezt írja: „Van elég dolog az országban és a baloldalon is. Aki tenni akar, az talál magának feladatot, márpedig én tenni akarok. Tenni akarok azért, hogy megerősödjön a magyar baloldal szellemi hátországa, és megerősödjön a magyar baloldal bázisa. Ez egészen biztosan sok-sok évre munkát ad. […] …ez az elköszönés nem jelent teljes elvonulást. Azt jelenti, hogy befejeztem egy munkát. Befejeztem egy feladatot, és elkezdek egy másikat.”

Vagyis a frontember visszavonul az ideológus kényelmes, felelősség nélküli pozíciójába, ahol kedvére gyárthat új és újabb elméleteket a baloldal megújítására. A Tony Blair-i szerep szemlátomást továbbra is kedves Gyurcsánynak, noha példaképe munkálkodásának eredményeként a brit Munkáspárt romokban hever. Az ideologizálás sosem állt távol a háttérbe vonult politikustól, a 2000-es évek első felében számos hosszabb lélegzetvételű cikkben elmélkedett a Magyar Szocialista Párt megújításáról, a piacpárti, egyszerre liberális, szocialista és kapitalista baloldal utópisztikusnak tűnő modelljéről. E felfogásból született Útközben című könyve is.

Mindennek jegyében Gyurcsány Ferenc a jövőben az MSZP Táncsics Mihályról elnevezett pártalapítványánál folytatja tevékenységét. Ez egyébként már március végén gyakorlatilag egyhangúlag eldőlt a pártban, ha nem is verték nagydobra. Az alapítvány évente nagyjából félmilliárd forintot kap a központi költségvetéstől, s ezt az intézmény tetszése szerint használhatja fel a párt ideológiai hátterének építgetésére.

A Táncsics Mihály Alapítvány „tartós közérdekű célja” egyebek mellett a saját honlapján olvasható információk szerint, hogy (zavaros mondatszerkesztés az eredetiben) „elősegíti a Magyar Szocialista Párt Alkotmányban biztosított, a népakarat kialakításában, valamint kinyilvánításában történő hatékony közreműködését; szélesíti az állampolgárok tájékozódását a magyar társadalmat érintő társadalmi és politikai kérdésekről, a szociáldemokrácia elméleti megközelítéseiről; előmozdítja a szociáldemokrata gondolkodás fejlődését és a szociáldemokrata eszmeiség terjesztését, különös figyelmet fordítva olyan értékekre, mint az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a nemzeti és etnikai kisebbségek identitásának megőrzése és érdekérvényesítési képességének javítása, a demokrácia, a humanizmus, a szekularizmus, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság; segíti a nemzeti érdekeknek a változó körülményeknek megfelelő időszerű megfogalmazását, különös figyelmet fordítva Magyarország uniós tagságából következő feladatokra.”

Mindezek mellett „az Alapítvány céljainak megvalósítása érdekében, fő tevékenységként segíti a Magyar Szocialista Párt működését azzal, hogy a tudományos kutató tevékenység körében támogatja a szociáldemokrata eszmeiség gyökereinek, eredményeinek, irányzatainak kutatását, a Magyar Szocialista Párt számára fontos politológiai kutatásokat, a szociáldemokrata gondolkodás fejlesztését tanulmányok írásával, programok készítésével, előadások tartásával, hazai és nemzetközi konferenciák, szemináriumok és konzultációk szervezésével, a vitákat és következtetéseket tartalmazó művek kiadásával, szakmai műhelyek szervezésével és a meglévők támogatásával.”

A Táncsics Mihály Alapítvány segíti továbbá az MSZP programjainak kidolgozását, megvitatását és terjesztését, illetve támogatja a párt oktatási intézményrendszerével kapcsolatos fejlesztéseket, oktatási módszerek, programok kidolgozását és megvalósítását, az MSZP társadalmi beágyazottságának növelését, az önkormányzati testületekben vagy a közigazgatásban dolgozók politikai képzését (!).

Vagyis egyfajta modern agitprop intézményről van szó. A Táncsics Mihály Alapítvány afféle káderképzőként működik, feladata legfőképp az utánpótlás kitermelése. A kuratórium elnöke jelenleg Lamperth Mónika volt önkormányzati-területfejlesztési, illetve belügyminiszter, a kuratóriumban ott van Újhelyi István, Mesterházy Attila és Varga László, az ifjúszocialista vonal, a felügyelő bizottságban pedig megtalálhatjuk az örök túlélő és szürke eminenciás Puch Lászlót, korábbi pártpénztárnokot, leendő MSZP-pártigazgatót, a párt februárban megválasztott Baranya megyei elnökét.

A Táncsics Mihály Alapítvány tehát az MSZP egyik legfontosabb intézménye, nélküle nemigen történhet semmi a pártban. S bár Zuschlag János egyik vallomásában burkoltan tiltott kampányfinanszírozással vádolta meg az alapítványt, az Állami Számvevőszék csak kisebb szabálytalanságokat talált működésében legutóbbi, 2006-os vizsgálódása során, így a szocialista intézmény él és virul. Ezen intézmény vezetését veszi át Gyurcsány Ferenc, tehát elmondható, hogy a Magyar Szocialista Párt továbbra is erősen függ majd akaratától. Az alapítvány segítségével ráadásul olyan hátországot és intézményrendszert szervezhet maga mögé, amely a későbbiekben biztosíthatja visszatérését a politika frontvonalába. Ez persze akár éveket is jelenthet, hiszen az MSZP még az európai parlamenti és a jövő évi országgyűlési választásokon bekövetkező csúfos bukás előtt áll, s a 2010-es helyhatósági választásokon sem biztos, hogy sok babér terem a szocialistáknak. Gyurcsány azonban több lépéssel előre gondolkodik, arra számít, hogy az adott gazdasági körülmények erodálják, megroppantják a Fidesz jelenleg meglévő vitathatatlan fölényét.

Ha ez bekövetkezik, akkor ismét eljöhet Gyurcsány ideje, aki kíméletlenül harcias ellenzéki vezérként felelősség nélkül mondhat majd bármit. Gyurcsány tehát egyáltalán nem lesz passzív a Táncsics Mihály Alapítvány élén. Egyáltalán nem tanácstalan, csupán kivár.

Az alapítvány kuratóriumi elnöki pozíciója anyagi szempontból sem érdektelen. A költségvetés évente nagyjából félmilliárd forinttal támogatja az intézményt. Emellett a Táncsics Mihály Alapítvány létrehozta a Kapcsolat Kommunikációs Kft.-t, amely a kapcsolat.hu internetes portál üzemeltetője. E portálon található Gyurcsány Ferenc blogja is. Az oldal célja, hogy afféle közösségteremtő portálként működjön az interneten, fiatalok tömegeit csábítva magához és így az MSZP-hez. Az alapítvány a virtuális tér mellett a valóságos életben is igyekszik meríteni az ifjúságból, ennek érdekében működik a KlubNext nevű hálózat, mely változatos programokkal nyújtogatja csápjait a szórakozásra, társaságra vágyók felé. Nem érdektelen, hogy a manapság oly divatos retro/őrület elterjesztése is e hálózathoz köthető.

Ez a szocialista intézménybirodalom anyagilag és politikailag is elég erős ahhoz, hogy túlélést biztosítson Gyurcsánynak. Keresve sem találhatott volna jobb menekülési útvonalat, kényelmesebb pozíciót. Sok pénz fölött fog rendelkezni, a kuratórium elnökeként továbbra is befolyása lesz minden döntésre, anélkül azonban, hogy vállalnia kellene a felelősséget, s ha az MSZP reménytelenül összeomlik, Gyurcsány ügyes kommunikációval bebizonyíthatja, hogy ez azért történt, mert a párt nem bírta őt követni. De hogy lássák, mennyire szívén viseli a baloldal sorsát, hajlandó lesz meghozni azt az áldozatot, hogy másodszor is megkíséreljen a baloldal megmentőjévé válni.

A „kapitány” behúzódott egy szélcsendes kikötőbe, hogy rendbe hozza viharvert kalózhajóját, feltöltse készleteit. Most várja a jó szelet, és bosszúra készül.

Ez Gyurcsány Ferenc középtávú terve. Számításait csak két dolog húzhatja keresztül. Az egyik az, ha netán szakadásra kerül sor a Magyar Szocialista Pártban. Ha így lesz, a baloldal számára akár évtizedekig nincs visszatérés a hatalomba. A másik a világválságokat mindeddig elkerülhetetlenül követő gazdasági fellendülés…

Ágoston Balázs