Hun vér csörgedez bennünk

A Magyarságkutató Intézet (MKI) 2020 őszén fogott neki az abasári Bolt-tetőn az egykori nemzetségfői, királyi és vallási központ feltárásának az intézet akkori Régészeti Kutatóközpontját irányító Makoldi Miklós vezetésével. Abasár elsőre talán a történelem fősodrától félreeső településnek tűnhet, ám a feltárás bebizonyította, hogy nagyon is meghatározó jelentősége van őstörténetünk, nem utolsósorban az Árpád-kor története szempontjából.

A munkálatok során nem csupán az 1041-től 1044-ig uralkodó Aba Sámuel király által alapított, Boldogasszonynak szentelt, apátsági jelentőségű bencés templom és monostor romjai kerültek elő, hanem a nemzetség több tagjának földi maradványai is, amelyekből DNS-mintát vettek a szakemberek.

Az 2022-ig elvégzett feltárási munkálatokat követően alapos archeogenetikai vizsgálatok következtek, ezek pedig valódi szenzációt eredményeztek. És fordulatot, helyesebben a valósághoz való visszatérést a másfél évszázada eltérített magyar őstörténet-kutatásban.

A feltárás eddigi eredményeit összefoglaló tanulmány, amelynek megírásában az MKI és a Mongol Tudományos Akadémia is részt vett, tavaly ősszel jelent meg a Science Direct tudományportálon. Megállapításai, következtetései tovább erősítik a magyar krónikás hagyományt, amelynek szerves része a magyarság és a hunok rokonsága. Az archeogenetika ugyanis egzakt természettudományként súlytalanná teszi az ezt tagadó elméleteket.

A tanulmányból kiderül, hogy bár éppen Aba Sámuel király temetkezési helyét nem találták meg a kutatók (azt vélhetően megsemmisítették a betörő tatárok), a templom és a kolostor romjainál a család hat másik tagjának sírját meglelték. Az egyik fedőlapján latin nyelvű felirat jelezte, hogy a nemzetség két tagja nyugszik ott. Ők valószínűleg unokatestvérek voltak, és távolabbi, hatod-, hetedfokú rokonságban álltak a másik négy sírba eltemetett személlyel. Vagyis ily módon az Aba nemzetség két ága képviselőinek maradványaira bukkantak a kutatók. A feltárt maradványokon elvégzett genetikai vizsgálatokkal azonosíthatóvá vált az Aba nemzetség apai ága, amelynek genomját ezek után már csak össze kellett vetni az e célra rendelkezésre álló hatalmas nemzetközi adatbázissal.

Ebből pedig egyértelműen kiderült, hogy ez a vonal a mai Mongólia, az egykori ázsiai hun birodalom területére mutat vissza, és Árpád honfoglalóknak nevezett magyarjainak elitjével együtt érkezett a Kárpát-medencébe.

Az Aba nemzetség ugyanakkor meglepő módon genetikailag kapcsolódik a Báthory családnak az erdélyi Szilágyperecsenben feltárt ágához. És hogy még izgalmasabb legyen az egész, az is bebizonyosodott, hogy az Abák távoli genetikai rokonságban állnak Hunyadi Mátyás király unokájával, Corvin Kristóffal is.

– Az Aba Sámuel által alapított monostor puszta ténye cáfolja azt az állítást, amely szerint a király a pogánysághoz való visszatérés híve lett volna. Épp ellenkezőleg, mélyen hívő keresztény volt, nem mellesleg Szent István sógora és így nagy műve beteljesítője – állítja Makoldi Miklós, aki ma már a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ munkatársa, egyben a Bárdi László Magyar–Kínai Tudományos Kutatási Program tudományos ügyekért felelős szakértője. Arra is felhívja a figyelmünket, hogy az abasári bencés apátság elöljárójával közvetlenül leveleztek a pápák, vagyis európai léptékben is különös jelentőségű volt a monostor, amit a tatárok megsemmisítettek, de már a XIII. században újjáépült.

– Az újjáépített monostor 45×12 méter alapterületű volt, hasonló méretű, mint a Margitszigeti domonkos rendi kolostor, amit az oda szerzetes nővérnek visszavonuló lánya, Szent Margit közelsége miatt IV. Béla király építtetett. Ez is jelzi az abasári építmény rangját – mondja Makoldi Miklós, és még egy izgalmas tényre hívja fel a figyelmünket.

– A kolostortól keletre feltártuk a romjait egy attól eltérő tájolású körtemplomnak is, amely legkésőbb Szent István korában már állt, de valószínű, hogy még korábbi, ugyanis mintegy ötven megegyező tájolású, kőlapokkal bélelt és fedett sírt is találtunk, és ez a temetkezési mód az időben előrehaladva egyre ritkább, a tatárjárás időszakára gyakorlatilag el is tűnt.

A szakember szerint az Abák nagyon is keresztények voltak, amit az is erősít, hogy a birtokaikhoz tartozó falvak majdnem mindegyikében van olyan templom, amit a nemzetség alapított.

– Az Abák pogány eltévelyedésének legendája onnan ered, hogy IX. Benedek pápa 1043-ban kitagadta az egyházból Aba Sámuel királyt. De ennek nem vallási, hanem politikai oka volt, a pápa ugyanis a király ellenfelét, Orseolo Pétert patronáló III. Henrik német császár bábja volt. Az 1044-es ménfői csatában magyar püspökök is hősi halált haltak a magyar szabadságért Aba Sámuel oldalán; ők tudták, hogy nem egy pogány lázadót támogatnak.

Az Abák jelentőségét mutatja, hogy Géza fejedelem négy lányából hármat külföldre házasított ki dinasztikus kapcsolatok kiépítése céljából, a negyediket pedig Aba Sámuelhez adta. Ily módon a későbbi király Szent István király sógora lett. De már a házasság előtt palotaispáni címet viselt, ez a későbbi nádori rang előzménye, vagyis a király után az ország második embere volt.

Az Abák jelentős birtokokat uraltak már a honfoglalásnak nevezett időszak óta, ők alapították Gyöngyöspatát, jelesül a nemzetség egy Pata nevű tagja, aki megépíttette a település földvárát legkésőbb a XI. században. Ez volt akkoriban az ország legnagyobb ilyen erődítménye. Romtemplom is előkerült ott, tudjuk meg Makoldi Miklóstól, amihez egy egész esperesség tartozott 28 egyházközséggel. Vagyis nagy jelentőségű központ volt. A romtemplom domboldalában pedig feltártak egy 200 síros avar temetőt is, ami arra utal, hogy az istenháza és talán a földvár is már Szent István kora előtt létezhetett.

Érdekesség, hogy az Abák ugyanazt a turulos címert használták, mint Attila király, valamint az Árpádok. Igaz, a nagy hun uralkodóval fennálló közvetlen kapcsolatra nincs bizonyíték – de a hun leszármazás tény.

Az abasári feltárással is bebizonyosodott, hogy az Abák apai vonala az ázsiai hunokhoz mutat vissza; korábban pedig az is egyértelművé vált, hogy az időben 4500 évvel ezelőttig, földrajzilag pedig a mai Afganisztán területén egykor létező Baktriába visszavezethető Árpád-ház szintén genetikai kapcsolatban áll az ázsiai hunokkal.

– Az Abák apai leszármazási vonala olyan genetikát mutat, amely Krisztus születésekor nagyon elterjedt volt az ázsiai hunok között, akiknek egy része Krisztus születése után nyugatra vándorolt, és később az Urál déli vidékén európai hunokként jelent meg. Ma már tudjuk, hogy egyetlen népről van szó, nem két különbözőről. És ez a vonal felbukkan a honfoglalók között is, azok egy komponense – mondja a tanulmány egyik szerzője. Neparáczki Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Természettudományi Múzeum Molekuláris Taxonómiai Laboratóriumának tudományos főmunkatársa, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának volt vezetője hangsúlyozza, hogy az árpádi magyarság ősei is éltek ugyanebben a térségben, ez magyarázza a kapcsolatot. Bár egy időben egyes kutatók úgy tartották, hogy a magyar őshaza az Urál északi térségében volt, ott a körülmények által megengedett vadászó-halászó, gyűjtögető életmód nem tett lehetővé akkora népszaporulatot, ami ki tudott volna rajzani onnan, ellentétben az Uráltól délre húzódó hatalmas sztyeppével. Ennek megfelelően délről húzódhattak északra a nyelvrokonnak tartott népek, nem pedig fordítva.

– Ez azt jelenti, hogy a krónikáinkban írtak nagy részét igazolja a genetika és a régészet. A hun származástudat sokáig élt a magyar elitben éppúgy, mint a köznépben. Kijelenthető, hogy a legújabb eredmények ismeretében a krónikákat érdemes elsődleges forrásoknak tekinteni, ha nem is kritika nélkül. Ebből pedig következik, hogy akár izgalmas nyelvtudományi kutatásokat is lehet folytatni – hangsúlyozza Neparáczki Endre.

Az abasári eredmények tehát igazolják a hun–magyar genetikai kapcsolatot, azt a hagyományt és tudást, amit mintegy százötven éve kizárólagos dogmákká erőszakolt hipotézisekkel zavartak meg. A legújabb tudományos eredmények azonban megkerülhetetlenül visszahelyezik a korábbi vágányra az őstörténet-kutatást, újra összekötve a jelent a valódi múlttal.