Kenderes, az újratemetés helyszíne a 4-es főút mentén fekszik, Debrecen és Szolnok között nagyjából félúton, ahogy mondani szokták: az Alföld szívében. Itt élt hajdanán Horthy István feleségével, Halassy Paulával. Fiuk, Miklós ide született. Lakóhelyük, a késő barokk stílusú Horthy kastély egy egyszerűnek számító, U-alakú épület volt. Hozzá tízholdnyi föld: egy hatalmas park, illetve gyümölcsös- és zöldségeskert is tartozott, valamint egy halastó. Ebben a közegben gyermekeskedett nyolc testvérével Horthy Miklós, aki – mint arról saját maga is megemlékezik – élénk képzelőerővel megáldott, kalandvágyó, eleven kisfiú volt.
Édesapja olyannyira nehezen tolerálta csínytevéseit, hogy Miklós alig nyolc esztendősen már Debrecenben találta magát, két bátyjával közös szálláson. Mégis jelentősnek érezte a kenderesi éveket, természetes volt, hogy halála után, amint lehet, őt is itt helyezzék végső nyugalomra a családi kriptában. Horthy Miklós végakaratának értelmében azonban addig nem szállíthatták haza, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról.
1993. szeptember 4-én temették újra az egykori kormányzót. A szertartásra több mint ötvenezren érkeztek, a Horthy-családból ötvenhatan jelentek meg. A család az újratemetés ceremóniáját magánjellegű aktusnak nyilvánította, és a kormány állásfoglalása is hasonló volt az ügyben. Az új politikai pártok már előzetesen kinyilvánították ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Eszerint a Fidesz és az SZDSZ semmilyen formában nem kívánt megjelenni Horthy újratemetésén.
A KDNP úgy nyilatkozott, hogy nem képviselteti magát, azonban tagjainak nem tiltja meg a temetésen való részvételt. Nem meglepő módon az MSZP elhatárolódott, a Munkáspárt pedig tiltakozását fejezte ki az eseménnyel szemben.
Az MDF azonban támogatta az eseményt. A szertartáson magánemberként több közismert kormánypolitikus is megjelent, többek között Horváth Balázs, Boross Péter, Lezsák Sándor, Für Lajos, Kónya Imre, Surján László, Balsai István, Kádár Béla, Nagy Ferenc József, Szabó Tamás, Pongrátz Tibor és Kiss Gyula. Antall József, Magyarország akkori miniszterelnöke betegsége miatt nem vehetett részt a szertartáson, azonban felesége, Klára asszony és két fia jelen volt.
A Demokrata megbízható információi szerint Antall József néhány nappal később személyesen megjelent és tisztelgett a kormányzó sírjánál.
A temetésen elsőként vitéz Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya tisztelgett Horthy Miklós, rendjük alapítójának emléke előtt, majd Baranyi Mihály, Kenderes akkori polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Kéri Kálmán nyugalmazott vezérezredes azokat képviselte, akikkel együtt esküdött fel a kormányzóra annak idején. Beszédet mondott még Hegedűs Lóránt püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő, Horthy István kormányzóhelyettes felesége, valamint Ifj. Horthy István is, aki nemzeti megbékélésre, összefogásra szólított fel.
Az ökumenikus egyházi szertartást Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Szalai Pál kenderesi lelkipásztor és Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke mutatta be. Ezt követően koszorúkat helyeztek el a kápolnában, és a Himnusz hangjai zárták a szertartást. Végezetül a Horthy-kastély parkjában felavatták Horthy Miklós mellszobrát.
Az akkori sajtóorgánumok világnézetük alapján tudósítottak az eseményről. A Magyar Fórum hetilap szerint a nemzetellenes erők „Budapesten tobzódtak” a temetés alatt. Az akkor még liberális Magyar Hírlap újságírója ugyan elismerte Horthy erkölcsös mivoltát, de az egykori kormányzó szerinte nemigen alkotott maradandót. Ifj. Thürmer Gyula, a Marxista Ifjúsági Szövetség elnöke pedig úgy nyilatkozott: szervezete elfogadhatatlannak tartja az állami vezetők részvételét az eseményen. A Magyar Narancs hetilap a Demokratikus Charta, a Zsidó Hitközség és az autonóm fiatalok szervezetének ellendemonstrációjáról cikkezett. A tüntetés résztvevői következetesen fasisztának titulálták a volt kormányzót, és aggasztotta őket szellemiségének újjáéledése. A Demokrata szellemi elődje, a Pesti Hírlap napilap egész oldalas Horthy-fényképpel, egy külön erre a célra szerkesztett melléklettel jelent meg szeptember 4-én. A címoldalon a lap főszerkesztője, Bencsik András kéthasábos vezércikkében tisztelgett a kormányzó emléke előtt: „Mi megtanultunk panasz nélkül idegen akaratok rabszolgájaként élni. Mi megtanultuk zokszó nélkül elviselni, hogy idegen fináncok kotorásszanak a zsebünkben, amikor magyarként magyarokhoz utazunk. Mi megtanultuk eltűrni, hogy a nemzet nagyjainak emlékhelyeire útlevéllel kell utazzunk. Megtanultuk eltitkolni a szív sajgását, amikor azt mondjuk arra, ami öröktől fogva hozzánk tartozik, hogy nem a miénk. De nem tanultunk meg felejteni, és nem is tanulunk meg soha… Most, Horthy Miklós kormányzó sírjánál kell hogy visszapörölje a nemzet elrabolt történelmét…”
Szerdán református istentisztelet várja Kenderesen az egybegyűlteket. A rendezvényen beszédet mond Pádár Lászlóné, Kenderes polgármestere, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, valamint Horthy István is. Az újratemetés húszesztendős évfordulóján ezúttal már egy egészségesebb politikai és társadalmi közegben emlékezhetnek a jelenlévők Magyarország hajdani kormányzójára.
Ráth Orsolya
