Az igazi vizsgát az utasokkal való találkozás jelenti, amikor az idegenvezetők emberismeretükről is tanúbizonyságot tesznek.

– Ők az idegenforgalom kulcsemberei. Hasonlattal élve megvehetem én a piacon a legjobb alapanyagokat, megfőzethetem a legjobb szakáccsal, de ha a felszolgálásnál a pincér ujja beleér a tányérba, akkor kárba veszett minden addigi munkám. Hasonlóképpen megszervezheti az utazási iroda a legjobb utat, ha az idegenvezető és a két buszvezető nem tökéletes, akkor megette a fene az egészet. Valójában ők adják el az utat, nem én és az irodában dolgozó munkatársaim – vall az idegenvezetők munkájáról Horváth Vilmos, a Kisalföld Volántourist igazgatója, aki egykor maga is idegenvezető volt. A méltatás nem véletlen, és nem is túlzás. A szakma képviselői tükröt tartanak az idegen érdeklődő elé az országról, olykor csak egy háromórás városnézés erejéig, amely alatt oly mesterien kell sűríteni mondanivalójukat, hogy azzal a hallgatóban ellenállhatatlan vágyat ébresszenek a visszatérésre. Éppen ezért nem mindegy, hogy ezt ki mondja és hogyan. A fentiek alapján talán még irigylésre méltónak is nevezhető foglalkozást nálunk csak azok űzhetik, akik kizárólag az ország területére szóló, a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala által kibocsátott idegenvezetői igazolvánnyal rendelkeznek. Ennek előfeltétele a használatos idegen nyelveken történő szakvizsga. A hangsúly az igazolvány kizárólagos magyarországi érvényességén van, ugyanis csoportos utazás estén a magyar vezető például Németországban egyetlen szóval sem hívhatja fel az utasok figyelmét a külhoni nevezetességekre. Ellenkező esetben úgy járhat, mint annak a faipari szakcsoportnak az idegenvezetője, aki a szakmai napirend után Nürnberg óvárosában csupán Albrecht Dürer magyarországi származására hívta fel a figyelmet és meggondolatlanságáért komoly pénzbüntetéssel sújtotta őt a szemfüles, polgári ruhás német ellenőr. Ezt már Szunyogh Ildikó német nyelven dolgozó vezetőtől tudjuk meg, akárcsak az alábbiakat.

– Miközben több országban csak a külföldi idegenvezető jelenlétében fordíthatjuk magyarra az általa mondottakat, nálunk napi gyakorlat, hogy megfelelő képzettség és végzettség nélkül, igazolvánnyal nem rendelkező magyar és külföldi személyek is vezetnek. Elsősorban más nemzetiségű gépkocsivezetők folytatnak utazásszervezési tevékenységet, akik élettársukkal kísérik a csoportokat Magyarországra, ahol hiányos ismereteikkel hamis képet festenek hazánkról – tolmácsolja több munkatársa sérelmét Szunyogh Ildikó.

Ezek között tényként említi, hogy saját, hazulról hozott élelmiszereiket azzal sózzák rá gyanútlan honfitársaikra, hogy a magyar éttermek egészségtelenek, gyatra tudásukat pedig azzal pótolják, hogy korábbi magyarországi útjaikon a helybéli idegenvezetők hangszalagra rögzített helyismertető magyarázatát játsszák le.

– Az egészben az a legfelháborítóbb, hogy ezt nálunk senki nem ellenőrzi – összegzi az évek során rengeteg kedvezőtlen tapasztalatot szerzett munkatársai nevében is Szunyogh Ildikó.

Bálint Zoltán, a Magyarországi Idegenvezetők Szövetségének (MISZ) elnöke megerősítette a visszás helyzet, azaz az évek óta súlyos gondot jelentő, engedély nélküli idegenvezetés tényét. A kérdés rendezése érdekében a MISZ javaslata szerint az EU polgárainak saját hazájukban érvényes vizsgájukhoz még az ideiglenes magyarországi vezetéshez is kötelezően le kellene tenni magyar nyelven a különbözeti vizsgát. Ez egyébként több uniós országban jelenleg is gyakorlat. Javaslatukban szerepel továbbá egy látványossági felsorolás összeállítása, amely a kizárólag ezen igazolvánnyal rendelkező idegenvezetők által bemutatható idegenforgalmi helyeket tartalmazná. Az összeállítás elfogadása azonos feltételeket teremtene a Magyarországon vezető külföldi és a külföldön vezető magyar idegenvezetők számára, a hatóságoknak pedig biztosítaná a rendszeres helyszíni ellenőrzés és a jogsértők megbüntetésének lehetőséget.

– Szövetségünk szoros kapcsolatot tart a szakmai szövetségekkel, a Magyar és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával, képviseltetjük magunkat az Országos Idegenforgalmi Bizottságban, a Parlamenti Idegenforgalmi Bizottságban, a Fővárosi Közgyűlésben. Ezen tevékenységünk révén továbbítani tudjuk tagjaink véleményét, kéréseit, kívánságait az illetékes szervezetekhez. Csatlakozunk az Európai Idegenvezetők Szövetségéhez, és ennek révén átvesszük, és mindennapi munkánkhoz alkalmazzuk ottani szaktársaink tapasztalatait – mondta Bálint Zoltán. A biztató jövő azonban nem oldja meg a jelen gondjait. Ezek megértéséhez hallgassuk meg ismét Horváth Vilmost, ezúttal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Turisztikai Kollégiumának elnöki tisztében. Tapasztalatai szerint az Európai Unió korábbi tagjai a kamarák segítségével jó előre kialakították saját véd- és dacszövetségeiket. Biztosítják ugyan a külföldi idegenvezetők szabad mozgását, mondjuk Olaszországban, csak éppen oly sok kivételt szabnak, hogy a maradék lényegében elhanyagolható. Az ilyen rendeletek betartását a helyi idegenvezetői szövetségek ellenőrzik, ennek azonban Magyarországon nyoma sincs. Horváth úr meggyőződése, hogy kedvező változás kizárólag erős kamaráktól várható, csakhogy a politika nálunk nem akar erős kamarákat. Miközben nyugaton, de még Marokkóban is a városházák mellett ugyanakkora épületben találhatók a kamarai székházak, nálunk süket fülekre találnak a változásokat sürgető javaslatok.

– Volt időszak, amikor a kamarák adták ki az idegenvezetői, utazásszervezői engedélyeket, de ez nem tetszett a közigazgatásnak és visszavették. Ezért is 820 ezer fős a magyar közszféra, amíg az alig kisebb Ausztriában ez a létszám 417 ezer. Az államszervezet méreteiben pedig nem lépheti túl a gazdaság teherbíró képességét, mert amellett, hogy költséges, a valódi gond, hogy az íróasztal munkát csinál magának és lehetetlenné teszi a civil öntudat és önrendelkezés kialakulását – ad helyzetelemzést Horváth úr, egyben elhibázottnak tartja az uniós csatlakozáskor tett fölöslegesen sok önkéntes, megszigorító vállalást, ahogyan az éttermek üzemeltetési feltételeit tartalmazó HACCP előírások nem kötelező, mégis maradéktalan átvétele esetében is történt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Turizmus és Vendéglátó Osztályának vezetője, Aubel Ervin sem tagadta az engedély nélküli idegenvezetés ellenőrzésének hiányát. Kérdésünkre, hogy érdek-képviseleti szervként volt-e alkalmuk eljárni idehaza, vagy külföldön magyar idegenvezetők érdekében, azt a választ kaptuk, hogy nem volt rá szükség. A fentebb említett és a hazai kamarákkal kapcsolatos álláspontok ismeretében inkább az lehetne a válasz, hogy nem is volt rá lehetőség. Ahogyan a turistacsoportokat zaklató koldusok, kéregetők és zsebesek esetében sincs orvoslat. A budapesti Hősök terén az utasok közé vegyülő kétes elemek ellen mindenki szélmalomharcot folytat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Osztályának vezetője, Kozák László rendőr alezredes, rendőrségi tanácsos, osztályvezető arról tájékoztatott, hogy bár az erőszakos és a gyermekkel való koldulás szabálysértésként százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, nehéz eljárni egy lakhellyel és bevételi forrással nem rendelkező egyénnel szemben. A hajléktalanok egyes körzetekből való kitiltása pedig sem a törvényekkel, sem az alkotmánnyal nem lenne összeegyeztethető. A zsebesekkel más a helyzet, mert csak a tettenérés esetén lehet fellépni ellenük. Az egyik idegenforgalmi szakember mondta erre némi keserű öniróniával, hogy talán az lenne jó megoldás, ha minden turista Budapestre érkezésekor egy felhúzott egérfogót tenne a zsebébe. Az idegenforgalom megoldatlan kérdései közé tartozik Bálint Zoltán szerint többek között az erőszakos árusok jelenléte, a buszok élettartamát megrövidítő kátyúk tömege, a városnézés útvonalán található, elhanyagolt, felújításra váró műemlékek sora, elegendő számú nyilvános illemhely hiánya, a meglévők használatának drágasága, tisztasági hiányosságai és további 25 észrevétel, amelyeknek orvoslásáért a BKIK tagjai remélhetőleg eredményesen fogják hallatni hangjukat a Demszky Gábor vezette Főváros Közgyűlése előtt. Amíg mindez megvalósul, maradnak az idegtépő hétköznapok, amelyeken azért már felbukkannak a németországi és magyarországi vizsgakövetelményeknek egyaránt megfelelt olyan személyek, mint például Mátyás Sándor, aki Szunyogh Ildikóhoz és a többi, a nemzet hamisítatlan bemutatása iránt elkötelezett idegenvezetőhöz hasonlóan az említett nehézségek közepette végzi munkáját. A Hősök terén járunk, egyszer csak néhány fős külföldi csoport kászálódik ki egy kisbuszból. Kiejtése szerint nem magyar vezetőjük hadarni kezd egy világnyelven történelmi nagyjainkról, ám az köszönő viszonyban sincs a valósággal. Körülnézünk, de sehol egy ellenőr, aki megtenné azt vele, amit bármelyik olasz, francia, német hasonló esetben Rómában, Párizsban, Nürnbergben a magyarokkal. Van még tennivalónk.