Több mint tíz kiadóvállalat csatlakozott a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz, ezzel nagyon jelentős, televíziókat, rádiókat, nyomtatott és internetes sajtóorgánumokat is magába foglaló nonprofit médiaholding jött létre a jobboldalon. A célokról, változásokról beszélgettünk az alapítvány kuratóriumi tagjával, Szánthó Miklóssal, aki egyben az Alapjogokért Központ igazgatója is.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata, archív

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Nagy felhördülés fogadta az ellenzéki oldalon a médiaholding megalakulását, a szélesebb közvélemény azonban nem sokat tud arról, hogy egyáltalán mikor és milyen céllal jött létre az alapítvány.

– A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt a Liszkay Gábor által alapított Média Fundamentum Nonprofit Zrt. kifejezetten abból a célból hozta létre idén ősszel, hogy ápolja és megerősítse a nemzeti, konzervatív és keresztény alapokon nyugvó magyar újságírás hagyományait, tevékenységével segítse a magyar közélet, a nyilvánosság kiegyensúlyozott működését. Itt főleg a nyomtatott sajtóra kell gondolni, hiszen bár tudjuk, hogy a modern idők szelei más irányba fújnak, mégis nagyon fontosnak tartjuk, hogy az online, tévés és rádiós újságírás mellett a nyomtatott magyar jobboldali sajtó is fennmaradjon, és legyen jövője. Emellett természetesen minden olyan más médiafelület munkáját, működését segíteni szeretnénk, amely osztja az alapítvány eszmeiségét, és mivel nem a Soros-féle, hanem jogi értelemben vett nyílt alapítványról van szó, bárkinek lehetősége van csatlakozni, aki elfogadja ezt az értékrendet. Nagyon fontos a nonprofit jelleg, hiszen egy alapítvány fő célként természetesen nem végez vállalkozási-gazdasági profitorientált tevékenységet, a mi médiaalapítványunknak pedig kifejezett célja a köz és a haza szolgálata. A baloldalon ezt mindig valamiféle hagymázas-délibábos frázispuffogtatásnak bélyegzik, pedig ezek azok a célok, amelyekért valóban érdemes akár elemzéssel, akár politikával, akár újságírással foglalkozni. Még ha ez a balliberálisok számára felfoghatatlan is.

– A nonprofit jelleg mit jelent a gyakorlatban?

– Egyrészről azt, hogy a csatlakozók ellenszolgáltatás nélkül ajánlhatják fel juttatásaikat, amelyeket utána az alapítvány a gondos és jó gazda módjára kezel. Másrészt a nonprofit jelleg miatt nincs „osztalék”, hanem az esetleges nyereséget az alapítvány alapító okiratban rögzített céljaira, a tulajdonában álló társaságok működtetésébe forgatja vissza.

– Csak a gazdasági háttér megteremtése lesz az alapítvány feladata, vagy a most a tulajdonukba került médiumok mindennapi működésére, az ezeknél folyó szakmai munkára is lesz ha­tásuk?

– Az alapítvány a tulajdonosi jogok gyakorlója az összes alá tartozó médiavállalkozás tekintetében, és felkértük Liszkay Gábort, hogy az e cégek operatív működésével kapcsolatos előkészítő munkálatokat kezdje meg. Ezt követően dönt majd a kuratórium arról, hogy pontosan milyen módon valósulhat meg a konkrét, napi szintű működtetés.

– A csatlakozott, illetve csatlakozási szándékukat jelző kiadóvállalatok összesen hány sajtóorgánumot, tévét, rádiót jelentenek?

– Számszerűen több százat. Ez abból fakad, hogy egy-egy csatlakozott céghez az esetek többségében számos „médiaeszköz” is tartozik: ingyenes lapok vidéki mutációi, nyomtatott és online felületek és így tovább. Valóban egy átfogó, a klasszikus és modern értelemben vett média összes területét lefedő entitásról van szó, amelyekben, a fent említett célok és értékek mellett, közös, illetve közös kell hogy legyen a progresszív gyökerű hírhamisítás, dezinformálás és a politikai korrektség elleni fellépés.

– Az alapítvány csak azon médiumok működtetésével foglalkozik majd, amelyeknek a tulajdonosa, vagy adott esetben a hasonló szellemiségű, de nem az Európai Sajtó és Média Alapítványhoz tartozó sajtóorgánumokat is támogatnak a jövőben?

– Jelenleg a felálló struktúra véglegesítése történik: az operatív működés tekintetében előkészítés zajlik, de szükséges megvárni a jogi eljárások lezárultát is, most elsősorban ezekre koncentrálunk. Ez azonban persze nem zárja ki, hogy később a kuratórium egyéb, például oktatási, kutatási, tehetséggondozáshoz kapcsolódó vagy egyéb kulturális területeken is támogasson nemzeti, polgári ideát szolgáló projekteket.

– Hasonló tematikájú médiumoknak is tulajdonosai lettek, említhetnénk az Echo TV-t és a Hír TV-t, vagy a Borsot és a Ripostot. Ezek a párhuzamosságok megmaradnak a jövőben is?

– Ahogy mondani szokták, akkor kell átmenni a hídon, amikor odaértünk. Először záruljanak le a folyamatban lévő jogi eljárások, utána lépünk tovább. Az eszközök, formák fontosak, de nem keverendőek össze a céllal: a cél márpedig világos, az eszközpark pedig e célt fogja szolgálni.

– Médiatermékek alapítványi tulajdonú működtetésére számtalan példát találhatunk Európa-szerte, Svédországtól Nagy-Britanniáig. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy az elmúlt években hány és hány ügyben támadták alaptalanul Magyarországot különböző uniós intézmények részéről, mint ahogy az is jellemző, hogy a hazai ellenzéki narratívát előbb-utóbb átveszik bizonyos uniós politikusok. Nem fognak ebbe az ügybe is belekötni?

– Valóban, majd mindegyik skandináv országban jelentős nonprofit médiaalapítványok fedik le az ottani piac egy részét, de a brit Guardian-csoport mögötti entitás is ilyen formában működik. Egyébiránt bár talán lerágott csont, de elnézve az elmúlt napokban az alapítványunkkal kapcsolatos balliberális megszólalásokat, tényleg megdöbbentő a kettős mérce és a szavakban toleranciát hirdetők intoleranciája más világnézetekkel szemben. Ha egy külföldi multimilliárdos a tőzsde­spekulációból összeszedett pénzéből nemzetközi alapítványi hálózatot hoz létre az úgynevezett nyílt társadalom győzelemre vitele és a nemzetállamok elveszejtése céljából, az „filantrópia”. Amikor a hazájuk iránt elkötelezett gazdasági szereplők úgy döntenek, hogy a nemzeti, konzervatív, keresztény újságírás érdekében és a polgári Magyarország értékeinek tovább­örökítése céljából alapítványt hoznak létre, illetve annak felajánlják sajtóorgánumaikat, az „hatalomkoncentráció” meg a „médiapluralizmus megszűnése”. De jogi oldalról válaszolva a kérdésre: az alapítvány is, a csatlakozók is valamennyi, egyébként jórészt uniós előíráson alapuló magyar jogszabályt betartottak és betartanak, és abban bízom, hogy a versenyhivatali eljárást követően az ilyen típusú viták lezárulnak. (Lapzártánk után a Gazdasági Versenyhivatal közölte: nem indít versenyfelügyeleti eljárást a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány összefonódás bejelentése alapján, miután a kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a tranzakciót – a szerk.) Az érintett médiaeszközök lokális jellege, valamint az értékhatárok miatt uniós szervnek elvileg nincs beleszólási lehetősége az ügybe. Persze láttunk már karón varjút, amikor uniós testületek kendőzetlenül avatkoztak be a tagállamok szuverenitásába.

– Jogi oldalt említett, de azért már az elmúlt napokban sem a jogi kommentárok domináltak az ügy kapcsán.

– Az egész kortárs magyar médiahelyzet kapcsán őrült frusztrációt érzékelek, mind a hazai balliberális világ, mind a nyugati véleményalkotók részéről. A magyar progresszió élharcosai frusztráltak, mert az elmúlt években lépésről lépésre elveszítették a korábban domináns, már-már monopolisztikus helyzetüket. Hogy most a pártállami időszakra külön ne térjek ki, de éppen annak örökségéből fakadóan, a 90-es évektől egészen a 2000-es évek közepéig a balliberális oldal élvezett egyértelmű hatalmat a nyilvánosság értelmezése, „keretezése” felett – és ez nem csupán, de jórészt a sajtót jelentette. Ennek az oldalnak a képviselői tehát úgy szocializálódtak, és nekik ez a normális, hogy az ő véleményük az origó, a fősodor, és ők mondják meg egyrészt, hogy mi a „valóság”, másrészt, hogy ki és mi van tőlük jobbra vagy balra. Ez a helyzet az elmúlt bő egy évtizedben elkezdett megváltozni, amit a baloldalon úgy érzékelnek, hogy mint egy Shakespeare-drámában, „kizökkent az idő”, és várják Hamletjüket, hogy „helyretolja azt”. Pedig csak annyi történt, hogy általánosságban kiegyensúlyozottabbá vált a magyar nyilvánosság, és ennek pusztán szimbolikus kifejeződése az a folyamat, ami az alapítványnak történt felajánlásokban megtestesült.

– Ez a kiegyensúlyozódás miben nyilvánult még meg az újonnan létrehozott jobboldali médiafelületek megjelenésén túl?

– Érdekes módon éppen akkor, amikor hatalmon voltak, egy erőteljes szellemi restség kezdett úrrá lenni a balliberális oldalon a 2000-es évek közepétől. Hogy ez része-e egy nagyobb folyamatnak, a nemzetközi „harmadik utas” balosság kifulladásának, a gazdasági világválságnak, vagy „csak” az őszödi beszéd és az országot csőd szélére juttató MSZP–SZDSZ-kormányzás természetes következménye, nehéz megmondani. Azt bizonyosnak látom, és ez 2010 után még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar balliberális oldal mindenféle stratégiai gondolkodás, kreativitás, ország- és politikavízió híján van. Most már lassan ott vagyunk, hogy nemhogy az országra, az őket körülvevő társadalomra, de önmagukra sem képesek reflektálni. Ezzel szemben a jobboldalon pontosan az ellenzéki évek alatt indult be egy szellemi evolúció, mely a 2010-es jobboldali győzelmet követően még inkább megerősödött. Most már a magyar jobboldalnak is megvannak a maga „beszélő fejei”, elemző- és kutatóintézetei, ráadásul van egy „életszagú” narratíva a középpontban, amelyet a sajtó révén el is lehet „mesélni” a nyilvánosságban. A haladároknak viszont, ideértve a pártpolitikai szcénát, az értelmiséget, az újságíróikat, az úgynevezett civiljeiket, érzékelhetően már se erejük, se kapacitásuk, se intellektusuk nincs arra, hogy háttérországuk „szellemi berendezésével” foglalkozzanak. És amikor e szellemi restség és a pozícióvesztésből fakadó frusztráció csókot vált egymással, az kreativitáshoz még sohasem vezetett. Hozzáteszem, az előzmények intő jelként kell szolgáljanak a jobboldalnak is, hogy, főleg utánpótlásképzés tekintetében, nem szabad elkényelmesedni. De én ezért is örülök a lehetőségnek, hogy részt vehetek az alapítvány munkájában: azon dolgozunk, hogy a polgári oldal megőrizze és tovább építse sajtóját, miközben a baloldal tönkreteszi és elveszejti a sajátját, legalábbis ha a politikai sajtót nézem.

– Tegyük hozzá, általánosságban közel sincs olyan jobboldali médiatúlsúly, mint amilyen előnye volt a balliberális oldalnak akár csak 2002-ben, amikor négyévnyi polgári kormányzás után is egyetlen polgári-konzervatív napilap és két hetilap állt szemben a szocialista–szabaddemokrata kormányt támogató három országos és másfél tucatnyi megyei napilappal, négy-öt hetilappal és két országos kereskedelmi tévével.

– Ha a teljes médiapalettát nézzük, jobboldali médiatúlsúlyról elég nehezen beszélhetünk, a legnézettebb kereskedelmi tévé, a leglátogatottabb internetes portál vagy a legnagyobb példányszámú nyomtatott napilap világnézeti elkötelezettsége nem vitatható, és megsúgom, nem is konzervatív. Ahogy említettem, kiegyenlítődés zajlott és zajlik, de még bőven van mit utolérni, persze nyilván nem úgy, hogy a jobboldali életmódrovatok átveszik a hasonló liberális felületek polkorrekt agymenéseit.

– Előbb említette az úgynevezett nyugati véleményalkotókat: miért olyan fontos a New York Times-nak vagy a Financial Times-nak, hogy többkolumnás írást szenteljen a „magyar médiahelyzetnek”?

– A nyugati balliberális elit és sajtó részéről mély megdöbbenés érződik. Ez abból fakad, hogy – ahogyan magyar kollégáiknál is – a nyugati újságíró szemében és öndefiníciójában a független és objektív újságírás egyet jelent a main­stream liberális-progresszív, politikai korrektségre alapozó újságírással. Számukra ezért megdöbbentő, ha azt látják, hogy egy uniós országban van annyira erős a nemzeti-keresztény oldal, hogy meg tudta magát szervezni, és most elért egy olyan médiaegyensúly-közeli helyzetet, ahol a valódi konzervatív-keresztény gondolat ugyanolyan érvényességgel van jelen, mint a balliberális.

Hírcsatornától a hetilapig
Múlt heti közleménye szerint a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kizárólagos, illetve többségi részesedés megszerzésére irányuló megállapodást kötött a következő médiavállalkozásokkal mint felajánlókkal: Echo Penisola Kft. (a Part FM médiaszolgáltatója); Gong Rádió Kft. (81,7 százalékos részesedés); Hír TV Zrt., Hold Reklám Kft. (a Retro Rádió médiaszolgáltatója); Hung-Ister Zrt. film-, videó-, televízióműsor-gyártó; K4A Lapkiadó Kft. (a Figyelő hetilap kiadója); Mandiner Press Kft., Modern Media Group Zrt. (a Lokál, a Lokál extra lapok, a lokal.hu és a 888.hu kiadója); Napfénymédia és Marketing Kft. (a Déli Szó és a szegedma.hu internetes hírportál kiadója) és Ripost Média Kft. (a Ripost napilap, a Hello! magazin, valamint a ripost.hu és a faktor.hu internetes hírportálok kiadója). Ezen médiavállalkozásokban, amelyek tevékenysége a rádiós és televíziós médiaszolgáltatásra, online tartalomszolgáltatásra és nyomtatott sajtótermékek kiadására terjed ki, és piaci részesedésük húsz százalék alatti, az alapítvány különböző felajánlások, illetőleg adományok alapján 2018 novemberében tulajdonrészt szerzett.
Az alapítványhoz később további felajánlások érkeztek, az OPUS PRESS Zrt., ECHO HUNGARIA TV Zrt., New Wave Media Group Kft. és a Magyar Idők Kft. tulajdonosai felajánlották az érintett médiaszolgáltatókat és tulajdonukban lévő médiumokat az alapítvány számára.
„Az alapítvány tulajdonszerzése ezen médiaszolgáltatókban a versenytörvény hatálya alá esik, ezért az érintett cégekkel egyetemben az alapítvány szerdán összefonódás bejelentése tárgyában a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul” – írta a közlemény.