Imre atya nyolcvanéves
Micsoda évforduló! Kozma Imre atya 1940. június 4-én, éppen június negyedikén látta meg a napvilágot. Akár jelképnek is tekinthetjük, hogy a Kárpát-medencei békéért, az emberséges létezésért élethosszan szolgáló pap a nemzeti összetartozás napján ünnepli nyolcvanadik születésnapját.
Isten éltessen, Imre atya! Eddig is a Jóisten útmutatását követted utadon, és olyan sok szép, bár nemritkán kockázatos, sőt veszedelmes kalandokat éltetek át együtt az elmúlt évtizedekben, hogy lehetetlen volna mindet fölsorolni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjeként 1989-ben ötvenezer NDK-beli menekültnek adtál szállást és élelmet a zugligeti plébánia kertjében. Decemberben, a romániai forradalom idején huszonkét teherautónyi segélyt gyűjtöttetek össze, és szállítottatok el Erdélybe. A kilencvenes években zajló véres délszláv háború idején pedig elérted a vukovári szerb parancsnoknál, hogy a városban rekedt idős embereket, nőket és gyerekeket Magyarországra menekíthessed. A szeretetszolgálatnak azóta is kiterjedt országos hálózata van, és az ország egyik legnagyobb segélyszervezetének számít.
Nagy hatalmú ember voltál azokban a forró években, Imre atya, bár ez soha nem látszott rajtad, éppen olyan kedves és közvetlen voltál, mint most. Ám aki képes ezrek sanyarú sorsán segíteni, aki képes a béke olajágával a kezében a legvéresebb háborús helyszínen is emberi életeket menteni, az bizony hatalmas ember, akárhogyan nézzük is.
Sok mindenről kellene még beszámolni, mert a te életutad valóban olyan, mint egy fordulatos, romantikus regény, tele nagy és aggasztó próbatételekkel, amelyeket azonban mindig sikerült teljesíteni. Nagyszerű társaid voltak az úton, el ne felejtsük megemlíteni közöttük Csilla von Boeselager nevét, akivel közösen alapítottátok meg a szeretetszolgálatot, s akinek neve ezért összeforrt egy kicsit a tiéddel is.
Régóta, a kilencvenes évek eleje óta ismerjük egymást, ezért a tegező hang, de másfelől azokat a papokat, akiket szeretnek és tisztelnek az emberek, többnyire tegezik is; talán megbocsátható ez a közvetlen hangnem. És talán megengedhető egy személyes élmény felidézése is, mert úgy érzem, ez is jellemző volt rád.
A délszláv háború idején, vagyis a kilencvenes évek elején a Pesti Hírlap főszerkesztőjeként kerestelek fel Seszták Ágnes főszerkesztő-helyettessel, hogy a fantasztikus teljesítményt nyújtó Kozma Imrével interjút készítsünk. A zugligeti plébánián fogadtál. Hosszan beszélgettünk, keresztbe vetett lábbal ültél előttünk, teáztunk is, úgy emlékszem, az interjú jól sikerült. Amikor eljöttünk tőled, Seszták Ágnes megjegyezte: Látta? Mit láttam, kérdeztem vissza. Lukas volt a cipője talpa, mondta kolléganőm. Tonnaszámra viszi a rászorulóknak a segélyt, élelmiszert, ruhát, cipőt, de a saját cipője talpa lukas… Az az igazság, Imre atya, hogy addig is tiszteltünk, de akkor kezdtünk el nagyon szeretni téged.
Adjon a Mindenható neked még sok szép évet közöttünk!
A Kárpát-medence közös hazánk, és az itt élő népek sokat köszönhetnek a magyaroknak, elsősorban Szent Istvánnak – mondta a 80. születésnapját ünneplő Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője csütörtökön a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
Az irgalmasrendi szerzetes arról beszélt: egész életét meghatározta, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján született, és hogy családjában megtanulta, mit jelent a haza szolgálata.
Felidézte: nagyapjától két „nagy igazságot” kapott ajándékba, az egyik, hogy az élet ajándék, amit nem tarthat meg magának senki, amit másoknak kell ajándékozni.
A másik, hogy a Kárpát-medence közös haza, amelynek formálásában a magyaroknak nagyon fontos szerepe volt.
Hozzátette: 2013-ban, amikor Rómában, a Szent Péter-bazilikában XVI. Benedek pápát köszöntötte a máltaiak nevében, a pápa azt kérte, „vigyázzanak Szent István örökségére, mert a Kárpát-medence sorsa csak a Szent István-i gondolat szellemében oldható meg”.
Kozma Imre szólt arról: amikor felfogta, hogy mit jelentett Magyarországnak a trianoni békeszerződés, amelynek minden cikkelye azzal kezdődött, hogy „Magyarország lemond”, akkor azt is megértette, hogy a „földi érdekek hálójából ki kell szabadulni”.
Akkor „én felszabadultam az emberi kapcsolatok építésére” – fogalmazott.
Trianon „elmélyítette bennem annak megértését, hogy a földi érdekek mulandóak, az emberi kapcsolatok és az egymás iránti felelősség azonban mindent meghatároz” – mondta.
Kitért arra is: 1989-ben, amikor a zugligeti plébánia kertjében tábort rendezett be a keletnémet menekülteknek, pontosan értette a hazájuk szétszakításából fakadó helyzetüket.
Ezek az emberek arról beszéltek, hogy Németország szétszakításával az „örökségüket vették el”, „én pedig tudtam, hogy segíteni kell nekik” – tette hozzá Kozma Imre.