Idézzük fel az előzményeket. Augusztus 18-án Patrubány az MVSZ elnöksége elé vitte a kérdést, és az MTI-n keresztül bejelentette döntésüket a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kezdeményezéséről. Almássy Kornél, az MDF Országos Elnökségének külügyi és külpolitikai kérdésekért felelős tagja viszont arról tájékoztatott, hogy Balogh László országgyűlési képviselő már augusztus elején elkezdte az aláírásgyűjtést, majd ezt követte Lezsák Sándor Szili Katalinhoz intézett nyílt levele a kettős állampolgárság megadása ügyében, végül az MDF elnöksége augusztus 22-én terjesztette országos szintre saját aláírásgyűjtését.

A két szervezet között kialakult nézeteltérés nem az elsőbbség kérdésében jelentkezett, hanem a kivitel és cél meghatározásában. Almássy szerint a politikai pártoknak a parlament falai között kell megtalálniuk a megoldást a határon túli élő nemzettársak jogos kérésére, míg az MVSZ népszavazással kívánta dűlőre vinni a döntést. A célok tekintetében még nagyobbak a nézetkülönbségek.

– Az MVSZ azt szeretné, ha a honosításban az elszakított területek magyarsága részesülne, míg az MDF az egykori Nagy-Magyarország valamennyi állampolgárának honosítását célozta meg. Utóbbi megoldás több millió románt, szlovákot, szerbet, zsidót érintene, ugyanakkor kizárná a magyar állampolgársággal sosem rendelkező csángókat – véli Patrubány Miklós.

– Elképzelhető, hogy mind az MDF, mind az MVSZ javaslata megfelelő, de vélhetően az MDF javaslata a kivitelezhetőbb, hiszen mi gondolunk arra a kormánypárti – sok esetben túlzó – aggodalomra is, hogy a magyar állampolgárság megadása ne diszkrimináljon nemzetiségi hovatartozás szerint. Az MDF azt szeretné, hogy az Országgyűlés elfogadja a javaslatát, és ezért minden vélt vagy valós támadást szeretne elkerülni. Nem érezzük valós veszélynek azt, hogy nem magyar nemzetiségű személyek tömegesen fognak állampolgárságot kérni a szomszédos országokból, de ebben az esetben is az állampolgárság megszerzésének kritériumaival, mint például nyelvtudás, állampolgári vizsga, megoldható, hogy csak a magyarok jussanak hozzá – vázolta a párt által követendő politikát Almássy Kornél.

A nézetek az elkövetkező hetekben sem közeledtek egymáshoz, sőt, mindkét kezdeményezés zátonyra futott. Bár az MVSZ Országos Választási Bizottsághoz benyújtott kezdeményezését a szervezet 7:0 arányban elfogadta, a fellebbezési határidő lejárta előtti órákban egy természetes személy óvást jelentett be, ezért az ügy átkerült az Alkotmánybírósághoz.

Október 23-án az MVSZ által a városligeti Regnum Marianum helyén szervezett megemlékezésen az MDF elnökségi tagja, Szőke László határozottan cáfolta, hogy a pártnak köze lenne az óváshoz, sőt ígéretet tett, hogy ki fogják deríteni az illető személyét. Erre ugyan aligha látszott lehetőség, s az idő a kétkedőket igazolta.

– Nem sikerült az MDF alelnökének kinyomoznia, hogy ki emelt óvást, de azért még nem adtuk fel az esélyt az ügyben – válaszolta meg ezzel kapcsolatos kérdésünket a minap Almássy Kornél. De térjünk vissza a tavalyi évhez, amikor is alig pár nappal az ünnep után, az Országgyűlés Rendészeti Bizottságának október 28-i ülésén elutasították az MDF állampolgársági törvény módosítására vonatkozó indítványát. A bizottság honlapjáról kiderült, hogy az ülésről a jelenlévő 8-8 Fidesz és MSZP, valamint 1 SZDSZ képviselővel ellentétben távol maradt az MDF mindkét bizottsági tagja. A javaslat napirendre vételét egyébként nyolcan támogatták, heten ellene szavaztak, ketten tartózkodtak. Az MVSZ-t főleg az háborította föl, hogy a hiányzók még csak nem is gondoskodtak helyettesekről, ahogyan az MSZP és a Fidesz ezt megtette. Ezek után az Országgyűlés november 3-i ülése 173 igen, 26 nem és 168 tartózkodással szintén elutasította az MDF indítványának tárgysorozatba vételét. Bekövetkezett tehát az, amit a Világszövetség előre megjósolt és amiért népszavazástól, és nem a honatyák nemzeti elkötelezettségétől várja a határon túli magyarok további sorsának alakulását.

Almássy Kornél szerint sajnálatos félreértés történt, a két képviselő vidéki elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a bizottsági ülésen, ahol azonban szerinte a kormánypárti többség miatt akkor sem ment volna át a javaslat, ha jelen vannak. Ennek ellentmondanak a számok: a két hiányzó MDF-es szavazatával ugyanis 10 igenre módosult volna a kép, ami több mint a 7 nem és a 2 tartózkodás együttesen. Almássy állítja, az Országgyűlés általános ülésén történt elutasítás után az MDF újra be fogja nyújtani törvénymódosítási javaslatát az állampolgársági törvény kapcsán.

– Ennek érdekében az MDF kezdeményezésére az országgyűlési pártok között folyik az egyeztetés és remélem, még a tavasz során sikerül kialakítani egy konszenzusos megoldást. Az MVSZ kezdeményezését továbbra is túl kockázatosnak tartjuk, mert sajnos ismerjük az állampolgárok jó részének viszonyulását ehhez a kérdéshez. Gondoljunk arra, hogy az uniós népszavazáson nem volt meg az 50 százalékos részvétel, ami egy ilyen ügydöntő népszavazás eredményességéhez szükséges, márpedig a sikertelenség ütőkártya lenne a jelenlegi kormánypártok kezében. Ezek után érdemes elgondolkodni, kinek az érdekeit szolgálja az MVSZ elnöke. Az MDF nem csak az európai uniós kampányban, hanem 15 esztendeje a mindennapok során is kiemelt fontosságú kérdésként kezeli a határon túli magyarok ügyét és ez így lesz a továbbiakban is – tette hozzá.

Kérdés, hogy mindez mikorra történik meg, ráadásul, ha időközben az Alkotmánybíróság jóváhagyja az OVB döntését, akkor megkezdődhet a népszavazást sürgető aláírásgyűjtés. A világszervezet ugyanis negyven civil szervezettel karöltve kérvénnyel fordult a legfőbb bírói testülethez, azt kérve, hogy soron kívüli eljárással vitassa meg az óvást. Döntés mindmáig nem született. Sőt annak időpontja fölöttébb bizonytalan. Mert hiába a kért soronkívüliség – ezt egyébként az OVB döntések esetében törvény is előírja -, az Alkotmánybíróság leterheltsége miatt a minden körülményre kiterjedő döntéshozatal még kedvező esetben is hónapokat vesz igénybe.

Ilyen előzmények után került sor február 1-jén a bevezetőben említett nagygyűlésre a Magyarok Házában. A szervezők eredetileg az Alkotmánybíróság épülete elé kívántak vonulni, azonban tekintettel az elmúlt hetek provokációira és a mesterségesen szított rendzavarásokra, valamint a kérdés jogelméleti voltára, az MVSZ nem kívánta a döntéshozókat az utca nyomása alá helyezni.

A nagygyűlés szónokai példák sokaságával bizonyították, hogy a jus sanguini alapján történő kedvezményes honosítás nem csak európai lehetőség, hanem európai gyakorlat, amit a szomszédos államok többsége jogrendjébe is beépített. A magyarországi gondoskodás szép és követendő példája a szomszédos Horvátország, amely háborúval fenyegetett függetlenségének első napjaiban, már 1991. június 28-án törvénybe foglalta, hogy minden horvát nemzetiségű ember, bárhol éljen a világon, alanyi jogon, és a legnagyobb kedvezményt élvezve juthasson horvát állampolgárság birtokába. Románia is követte a hazától elszakított románok kedvezményes honosításának gyakorlatát, ide vonatkozó törvénye 2003. június 9-től hatályos. Az Európai Unió 15 tagállama közül 11 – közte Olaszország, Spanyolország, Portugália – elfogadja ezt a jogintézményt, az Európai egyezmény az állampolgárságról című, nemzetközi dokumentum is tálcán kínálja fel a külhoni magyarok által kért kettős állampolgárság formáját. Rácz Sándor MVSZ-alelnök nem véletlenül jelentette ki, hogy a kettős állampolgárság már nem is jogi, hanem politikai kérdés.

A fórum résztvevői ezért felszólították a Magyarok Világszövetségét és a népszavazásra társult szervezeteket, hogy kezdeményezzék a jelenleg hatályban lévő népszavazási és a választási törvény alkotmányellenességének megállapítását és e törvényeknek az Országgyűlés által történő haladéktalan módosítását. Ma ugyanis – függetlenül az adott példától – a demokráciára való hivatkozással bármely ésszerű és az ország érdekét szolgáló döntés akár egyetlen óvással is hónapokra elodázható. Azt azonban semmi sem szabályozza, hogy kit és milyen felelősség terhel akkor, ha emiatt a nemzet – az elvesztegetett idő alatt – történetesen egy megismételhetetlen lehetőségtől esik el. Márpedig az uniós csatlakozás után minden bizonnyal körülményesebb lesz az egész szervezettel elfogadtatni a magyarság törekvéseit.

A politikai pártoknak ezt is mérlegelniük kéne, amikor a Magyarok Világszövetségét kizárva, csupán maguk igyekeznek megoldást találni az 1996 óta húzódó kettős állampolgárság kérdésére. És persze azt is, hogy az összmagyarság legátfogóbb szervezete 2000 óta egyetlen fillér állami támogatásban nem részesül, miközben közeleg a VI. Világkongresszus május 31-ére kitűzött időpontja.