Iszaphisztérikusok támadása
A fehérvári szennyvíziszap ügye eklatáns példája a környezetvédelmi jelszavak mögé bújtatott politikai haszonszerzésnek. A balliberális sajtó botrányról cikkez, a szakértőket senki nem kérdezi, álhírek tömege terjedt el a téma kapcsán, sőt, sikerült Brüsszelt is bevonni az ügybe. Eközben lejárathatnak egy kiváló, magyar fejlesztésű technológiát, amely ráadásul az alternatívák közül a leginkább fenntartható.
A technológia, ami a terméketlen talajt termővé alakítja szennyvíziszap felhasználásával, már több éve jól működik, ám a választások előtt kellett valami környezetszennyezésnek látszó dolog a székesfehérvári baloldali ellenzéknek. Ekkor jelentek meg a hírek: horvátországi szennyvíziszapot hordanak egy város környéki agyagbányába, 50 százalékos profitrátával a működtetőnek… A választások után ráadásul továbbgyűrűzött az ügy, most már Brüsszel figyelmét is felhívták a fehérvári helyzetre. A szennyvíziszap-hasznosításról csupán a fejlesztő kutatókat mulasztották el megkérdezni, pedig a nemzetközi szakma értékesnek tartja a munkájukat…
Gyorsított talajregenerálás
– Az alapötlet a kilencvenes évek végén született a Fehérvári Téglaipari Kft.-nél – meséli Heil Bálint erdőmérnök, szak-mikrobiológus, talajvédelmi szakértő, a Soproni Egyetem oktatója, aki Kovács Gáborral, szintén erdőmérnök, talajtani szakmérnök kollégájával a kétezres évek végén kapcsolódott a munkába. – A cél növénytermesztésre alkalmas talaj létrehozása volt mesterséges úton. A legidősebb talajunk nyolcéves, ezen már nőnek a fák.
A székesfehérvári területen eddig 14 hektárt rekultiváltak. A talajképzéshez először is ásványi anyagokra van szükség, a természetes talajoknál is valamilyen kőzet mállási maradéka az alap. Ehhez egyéb, főleg szerves anyagokat kell adni: tökéletes hozzá a szennyvíziszap, amiben ráadásul víz is van. Természetes körülmények között a folyamat száz vagy ezer év alatt játszódna le, ám a magyar technológia ezt felgyorsítja, miközben magát a szennyvíziszapot is feldolgozza.
– Amikor egy természetes kőzet elkezd mállani, kémiailag aktív felületei jönnek létre, ezeken reakcióba lépnek a szerves vegyületek. Minél több az ilyen felület, annál aktívabb a tápanyag-, a vízkörfogalom és a levegőáramlás, egyre jobban működő, stabil talajszerkezet alakul ki. Ez azért fontos, mert a termőföld térfogatának fele nem szilárd anyag, hanem pórus, ami vizet és levegőt tartalmaz. Ott jön létre az aktív talajélet, onnan veszik fel a tápanyagot a gyökerek, ez a talajmikrobák élettere is. Ez utóbbiakat még pluszban beoltjuk ebbe a keverékbe, a környező talajok természetes közösségéből véve az oltóanyagot – mondja Heil Bálint.
A székesfehérvári agyagbánya azért jó alap, mert az agyagszemcsék nagy felületet koncentrálnak pici térfogatban: egy kávéskanálnyi talajnak egy futballpályányi felülete van, ráadásul az agyagréteg vízzáró képessége miatt nem szivárognak el a szennyvíziszapban lévő káros anyagok, mielőtt ártalmatlanítanák őket a biokémiai folyamatok.
A kutatók hosszú évek alatt kísérletezték ki a megfelelő keverési módokat, arányokat és oltóanyagokat. A folyamatos monitorozás független, akkreditált laborban történik, a bányászati és a környezetvédelmi előírások alakulását végig figyelemmel kísérték, sokszor elébe is mentek azoknak.
– Amikor a nyáron felmerült ez az ügy, lakossági aggodalmak is megfogalmazódtak azzal kapcsolatban, juthatnak-e a talajvízbe, az ivóvízbázisba ártalmas anyagok; ekkor a korábbi vizsgálatokat frissen is elvégeztettük – szögezi le Heil Bálint. – Szó sincs arról, hogy bármilyen környezeti kár fellépett volna, vagy ilyennek kockázata lenne a jövőben.
A legjobb alternatíva
Mindez azért is fontos, mert a szennyvíziszap kezd probléma lenni. A szennyvíztisztítás során melléktermékként visszamaradt bűzös massza kezelésre szorul. Eddig a mezőgazdaságban hasznosították, ugyanis komposztálható, a termőföldek számára tápanyagforrás. De az utóbbi években több nyugati országban betiltották a használatát, miután egyre világosabb, hogy a benne lévő hormonok és gyógyszermaradványok felhalmozódhatnak, és az élelmiszerbe juthatnak. Nem született még egységes európai vagy nemzetközi szabályozás, de a trend már egyértelmű.
– A mi eljárásunk lényege, hogy nem valamely meglévő mezőgazdasági területet gazdagítunk, hanem a mezőgazdasági termelésből kivont, terméketlen területeket állítjuk helyre, komplett termőtalajt gyártunk, ami ráadásul nagy arányban tartalmaz vizet: másfél év után már lágy szárú, két év után fás szárú növények is képesek megélni rajta. Ezeken eleve energetikai célú vagy egyéb növénytermesztés a cél, nem élelmiszer-termelés – így Heil Bálint.
Ilyen területből mintegy háromszázezer hektárnyi van Magyarországon, visszamaradt tájsebek, vagyis bőven lenne hely a technológiának. S mivel az ország nagy részén zajlott téglagyártás, vannak helyek a feldolgozótelepek kialakítására is.
Most egész Európa keresi a megoldást a szennyvíziszap megfelelő hasznosítására, mert nincs kifejezetten fenntartható alternatíva. Az energetikai célú égetéssel az a baj, hogy az iszap nyolcvan százaléka víz, ráadásul így nem hasznosulnak az értékes szerves anyagok sem. Lehet biogáztermelésre is használni, viszont akkor a szennyvíziszap 90 százaléka fizikailag megmarad.
A magyar kutatók munkája iránt mindezért érthető módon nagy a nemzetközi érdeklődés, rangos szakmai folyóiratoktól kapnak felkérést publikálásra, konferenciákra hívják őket, illetve különböző egyetemektől érkeznek kutatók Fehérvárra: a freiburgi Albert Ludwig Egyetem hallgatókat is küld ide tanulni, a technológiáról így szakdolgozat is született.
Tálalás kérdése
Sok kutatás és kísérlet után fogtak az első nagyüzemi alkalmazásba – ez adta később a felületet a botránynak, mivel az ehhez szükséges nagy mennyiségű iszap Horvátországból érkezett. Hat-nyolc olyan teleppel, mint a fehérvári, a teljes magyar szennyvíziszap kezelhető lenne, így valóban felmerül a kérdés, miért kellett külföldről hozni az iszapot.
– Eredetileg magyar partnereket kerestünk, de a hazai szennyvízhez nem olyan egyszerű hozzáférni a hosszú távú szerződések miatt – meséli Heil Bálint. – Most igyekszünk meggyőzni a vízműveket és szennyvíztisztító telepeket, hogy legyen hazai forrásunk nagy léptékben is.
„Székesfehérvár többet érdemel annál, mint hogy a fideszes vezetésnek köszönhetően nyilvános vécét csináljanak belőle” – nyilatkozta a választások előtt a közös ellenzéki polgármesterjelölt, Márton Roland, aki nyilvánvalóan nem tájékozódott a technológia hátteréről. Az ellenzék ekkor aláírásgyűjtésbe is kezdett. Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője pedig nemrég bejelentette: vizsgálni fogja az Európai Parlament új környezetvédelmi biztosa a „magyarországi szennyvíziszapbotrányt”. A hír szerint a környezetvédelmi bizottság alelnöke súlyosnak nevezte az esetet, és közreműködését ajánlotta a kivizsgálásában.
Ujhelyi az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának tagjaként fordult a környezetvédelemért és az egészségügyért felelős biztoshoz, arra várva választ tőlük, hogy tud-e az ügyről az Európai Bizottság; arról, hogy évek óta veszélyes anyagokat szállítanak egyes tagállamok között, és ez összhangban van-e az uniós joggal. A botrány kapcsán a kormány maga is úgy döntött júliusban, hogy nem engedélyezi tovább a szennyvíziszap behozatalát, Ujhelyi azonban ezt kevésnek tartotta, mivel a még érvényes szerződéseknek meg kell felelni. De a konkrét tilalomra éppen az áruk szabad áramlásának uniós alapelve miatt nincs lehetőség – ahogy a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely bejelentette –, tehát a kormány annyit tud tenni, hogy az engedélyeket felülvizsgálják, illetve a jövőben nem adják meg. Az Európai Unióban ugyanis a hasznosítandó – vagyis nem lerakandó – hulladékot kicserélhetik egymást közt a tagállamok, tehát ilyen értelemben ez az eset teljesen jogszerűen zajlott le. A hír mégis ütős lehet: Magyarország szennyezi a környezetet, és ezt Brüsszelnek kell megakadályoznia!
– Önkormányzati választások voltak, és minden téma izgalmas lehetett, ami egy adott politikai erő pozícióját erősítheti, a másikét meg gyengítheti. Mást nem tudok kitalálni okként, hiszen ez nyolcéves technológia, miért épp most kötöttek bele? – teszi fel a kérdést Reichert Péter környezetvédelmi szakjogász, hulladékügyekben járatos ügyvéd. – Persze az, hogy egy politikus kimegy, vázol egy ügyet, mire vizsgálat indul, még nem jelenti azt, hogy negatív eredményre is fognak jutni. Nyilván bármilyen ügy felfújható, ha kellő bázisra talál, és egyoldalú a tájékoztatás. Nálunk semmilyen szabálytalanságot nem fog senki találni.
Közben az is felmerült, hogy a Kolontáron tíz éve tragédiát okozó vörös iszap által terméketlenné tett területet is termővé tegyék. Ujhelyi István pedig mérlegelt, és úgy döntött, hogy a fehérvári szennyvíziszap a legnagyobb környezetvédelmi probléma Magyarországon, amelynek ügyében sürgősen be kell avatkozni Brüsszelben.
Pedig mennyivel jobb lenne jó hírét vinni a technológiának, és előrelépni…
