30 százalékos gázáremelés, közel duplájára emelkedő eva, s szintén majdnem kétszeresre növekvő egészségbiztosítási járulék. Talán ezek a hét végén bejelentett megszorító intézkedések legfájdalmasabb pontjai. De az adóemelés mindenkit sújt: nő az élelmiszerek áfája, az elektromos áram ára, a vállalkozásokat szolidaritási adóval és társasági adóátalánnyal sújtják. Mindebből már idén 350 milliárd forintos többletbevételre számít a kormány, jövőre pedig 1000 milliárd forinttal csökken a költségvetési hiány. Az intézkedések eredményeként a következő két és fél évben a kormányfő szerint nem emelkedik a magyarországi bérszínvonal. Elemzők szerint erős életszínvonal-csökkenés várható.

Magyarországon nincs szükség sokkterápiára – e kijelentéssel indított Gyurcsány Ferenc az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, mielőtt megkezdte a költségvetési kiigazítás adóemeléseinek részletezését. A biztató szavak mögött azonban nem sokáig maradt rejtve a lesújtó jövő. Az elvonások a legfantáziadúsabb várakozásokat is felülmúlják, pedig az elmúlt másfél hónapban a kormánypárti sajtó mindent megtett a közvélemény ráhangolása érdekében. A másfél hónapja még további adócsökkentést harsogó szocialisták immár ugyanazokkal a számokkal indokolják a megszorításokat, amelyeket a választási kampányban még „ellenzéki riogatásnak” minősítettek. Az államháztartás hiánya például idén most már hivatalosan is a GDP 8 százaléka lesz, de Veres János sajtótájékoztatóján kiderült, az egyensúlyjavító intézkedések nélkül 9 százalék lenne. A pénzügyminiszter még büszke is a hirtelen pálfordulásra. Mint elmondta: „eddig azt kérték rajtunk számon, miért nem az igazat mondjuk, hát ezek most azok a számok, amelyek a valóságot tükrözik”. Persze így, következmények nélkül lényegesen könnyebb őszintének lenni. – Az állam terheinek csökkentése érdekében nincs más lehetőség, hozzá kell nyúlni a köz- és a vállalati szférához, a lakosságnak, a vállalkozásoknak és az államnak együtt kell működniük a jövedelmek igazságosabb újraelosztása érdekében – e szavakkal fejezte be az Érdekegyeztető Tanácsban a megszorítások szép szavakba csomagolását a miniszterelnök.

Magánszemélyek: minden drágul

Valójában a látványosabb terhet a lakosságra pakolja az „Új egyensúly” programja. Az átlagembert szinte mindenhol elérik a szigorítások, ahol csak pénzzel találkozik: csökkenő fizetés, emelkedő termékárak, dráguló lakásfenntartás, ingatlan- és kamatadó.A nettó fizetés leginkább az egészségbiztosítási járulék miatt csökken majd. Ez jelenleg a bruttó bér 4 százaléka, szeptember elsejétől azonban 6 százalékra, januártól pedig 7 százalékra nő. Szintén szeptemberben emelkedik a szolidaritási járulék, a jelenlegi 1 százalékról 1,5 százalékra. E járulékemelések eredményeként a bruttó bért terhelő, szja-körön kívüli elvonások mértéke a jelenlegi 13,5 százalékról 17 százalékra nő. Ami jócskán lenullázza az elmúlt években büszkén hangoztatott jövedelemadó-csökkentést. Ezen még az sem segít, hogy januártól a jelenlegi 1,55 millió forintról 1,7 millió forintra nő a 18 százalékos szja-kulcs alá tartozó jövedelmek határa. A legmagasabb keresetűek még nagyobb veszteséget szenvednek, hiszen hatmillió forint jövedelem fölött a kormány 4 százalékos szolidaritási adót vezet be, amivel lényegében a jelenlegi 36 százalékról 40 százalékra növeli a legmagasabb szja-kulcsot. Megszűnik a szellemi tevékenység jelenleg évi 50 ezer forintos adókedvezménye, a számítógép-vásárlás után 60 ezer forintig érvényesíthető Sulinet-kedvezmény, valamint a felnőttoktatás résztvevői által visszaigényelhető, szintén 60 ezer forintos adójóváírás lehetősége. Öt év szünet után ismét adót kell fizetni a nyugdíj mellett szerzett jövedelmek után. Míg a béreket terhelő elvonások tekintetében a legtöbben csak az elmúlt évek nyereségét veszítik el, mindenkit sújt az alsó áfakulcs 15-ről 20 százalékra emelése. A szeptembertől esedékes adóemelés miatt drágulnak az élelmiszerek, a tüzelőanyag, a tömegközlekedés, a kulturális programok. A kormány így indokol: e lépéssel tulajdonképpen azt egyenlítik ki, hogy még januárban 25-ről szintén 20 százalékra csökkentették a fölső áfakulcsot. Csakhogy azt az adócsökkentést alig érezte meg a lakosság, hiszen a kereskedők nagyrészt lenyelték az engedményt (Demokrata, 2006/12). Most viszont minden bizonnyal az utolsó fillérig jelentkezni fog az árakban az adóemelés. S nem igaz a kompenzáló hatás azért sem, mert a januári adócsökkentés a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozott – amiből inkább a nagyobb jövedelműek vásárolnak többet -, a szeptemberi adóemelés viszont az alapvető cikkeket érinti – ami inkább a szegényebbek fogyasztásában képvisel magasabb arányt. Drágább lesz az alkohol és a cigaretta. Előbbi jövedéki adója 7, utóbbié 5,7 százalékkal nő. Ráadásul a cigaretta jövőre tovább drágul: áprilisban és szeptemberben újabb 2,7-2,7 százalékkal emelkedik az adó. A legfájdalmasabb mégis az augusztustól bejelentett gázáremelés lesz. A tüzelőanyag ára szeptembertől eleve növekedne az áfa emelése miatt, a miniszterelnök azonban további 30 százalékos emelést jelentett be. Mert az elmúlt években „egy buta politikai versengés miatt” a világpiaci szintnél lényegesen kevésbé nőttek a hazai gázárak. Az áremelés nagyrészt annak a következménye, hogy megkezdik a jelenlegi gázár-támogatási rendszer felszámolását. A cél, hogy csak a „valóban rászorulók” kapjanak állami támogatást, a lakosság nagyobbik része pedig két-három év alatt szembesüljön a világpiaci árakkal. Ami azt jelenti, hogy jövőre és azt követően is áremelések várhatók, hiszen a világpiaci szinthez a tervezett 30 helyett mintegy 60 százalékkal kellene drágulnia a gáznak. (Demokrata, 2006/22). Legtöbbünk számára kisebb érvágást jelent, de szintén emelkedik az elektromos áram díja, 10-14 százalékkal. Sokak számára válik valósággá az eddig csak mumusként emlegetett ingatlanadó. Az adónem jelenleg százmillió forintos értékhatárát tízmillió forintra csökkentik. Azért enynyire, mert a miniszterelnök szerint ma enynyi Magyarországon egy átlagos ingatlan értéke, vagyis az adó nem érinti a panellakásban vagy vidéki házakban élőket. Kérdés, hogy a fővárosi téglaházakban élő nyugdíjasokat, a nagyobb városok, vagy a Budapest-környéki agglomeráció kertes házainak szegényebb tulajdonosait kiveszi-e valamilyen mentesség az adófizetési kötelezettség alól. Az elmúlt évek piaci folyamatai ugyanis az ő lakásaikat is jócskán a tízmilliós szint fölé drágították. Az ingatlanadó egyébként jelenleg az értékhatárt meghaladó összeg 0,5 százaléka, vagyis egy tégla-lakótelepi fővárosi lakás – esetleg egy lerobbant gödi családi ház – esetében évi 20 ezer forint lenne. Ez azonban szerencsére csak 2008-tól fenyeget. Több mint évtizedes szünet után januártól ismét számíthatunk a kamatadóra. Az adó mértéke 20 százalék lesz.

Cégvilág: bonyolult elvonási háló

A vállalkozásokat első ránézésre kevésbé sújtják az elvonások. Hosszabban ízlelve azonban számukra is keserűvé válik a feketeleves.Az evázók nyilvánvalóan jelentős veszteséget szenvednek, hiszen a kedvezményes adónem októbertől a jelenlegi 15-ről (a meglebegtetett 20 helyett) 25 százalékra nő. Emlékezetes, az evát 2003-tól azzal a jelszóval vezették be, hogy e kedvezményes lehetőséggel kívánják mentesíteni a költség-elszámolási trükkök alól a kisvállalkozásokat: a hagyományos adózási módszer szerint számított mintegy 48 százaléknál (áfa + társasági adó + osztalékadó) vonatkozzon rájuk kisebb adó, de azt fizessék be. A csali bevált: négy év alatt 109 ezer vállalkozás, a működő cégek közel negyede választotta az evát. A beetetés évei után azonban most már másodszor növeli terheiket a kormány (januárban az áfamérséklés következtében csökkent az evások bevétele, az adónem azonban változatlanul 15 százalék maradt). A mostani emelés után lényegesen kevésbé lesz vonzó becsületesnek lenni. Az evások árbevételük egynegyedét elveszítik, vagyis 50 százalékos költségelszámolás esetén immár nem éri meg ennél az adónemnél maradni. Mielőtt azonban valaki visszatér a társasági adó hatálya alá, érdemes alaposan tanulmányoznia az ott életbe lépő adóemeléseket. Ezek kevésbé látványosak, a sok kis tétel azonban komoly tehernövekedést okozhat. A cégeket is terheli például szeptembertől a szolidaritási adó – mértéke hasonlóan 4 százalék, mint a magánszemélyek jövedelemadójánál. A gyakorlatban ez azt jelenti, mintha 16-ról 20 százalékra emelték volna a szintén nyereségből fizetendő társasági adót. Ezzel Magyarország gyakorlatilag elveszíti azt a kedvezően alacsony adószintet, amivel 12 éven keresztül sikeres volt a külföldi tőke becsalogatásában. Sőt, a kormány ezúttal szigorú a külföldiekkel: a szolidaritási adó alól ugyanis nem lehet kibújni a korábban szerzett nagyszámú mentességekkel és kedvezményekkel, mindenkinek ki kell fizetnie. De nem mentesülnek az adóprés alól a veszteséges vagy nullszaldós cégek sem. Esetükben a társasági adóátalány bevezetése okozhat nem várt kiadásokat. Beszédében ugyanis a miniszterelnök bevezette az „elvárt adó” fogalmát, vagyis minden vállalkozásnak legalább – az eladott áruk beszerzési értékével csökkentett – árbevétele 2 százaléka után társasági adót kell fizetnie. Nem kereskedelemmel foglalkozó cégek esetében ez azt jelenti, hogy az árbevétel legalább 0,4 százalékát – a sokat támadott iparűzési adóhoz hasonlóan – lényegében átalányként beszedi a költségvetés. E kísérlet lehet, hogy megbukik, az elvárt adó fogalma ugyanis elemzők szerint alkotmányossági problémákat vet föl, s szinte biztosra vehető, hogy valamelyik érdekképviselet az Alkotmánybírósághoz fordul (emlékezetes, ugyanígy semmisültek meg a Bokros-csomag bizonyos passzusai). További pofon a cégvilágnak, hogy a miniszterelnök megadóztatja a házipénztárakban tárolt összegeket. Köztudott, sok kisvállalkozás úgy bújt ki az osztalékfizetési kötelezettség alól, hogy nem vette ki a cégből a felhalmozott nyereséget, így viszont a házipénztárakban hosszú évek alatt milliók-tízmilliók halmozódtak fel – természetesen csak könyvelési értelemben. A kormány most bezárja ezt a kiskaput, a házipénztárakban indokolatlanul tartott összeget – a napi átlagos készpénzforgalom kétszerese fölötti részt – 20 százalék adóval sújtja. Ez nyilván arra készteti a vállalkozásokat, hogy végre rendezzék a „bent ragadt” osztalékokat, amit idén még 10 százalékos kedvezményes kulcs (esetleg részletfizetés) mellett tehetnek meg – már ha van miből. Nő a természetbeli juttatások adója, a jelenlegi 44-ről 54 százalékra. S adóköteles lesz a cégtelefonok magáncélú használata – a beszélgetések 20 százaléka fog természetbeli juttatásnak számítani. További teher, hogy elmaradnak a korábban beígért tehercsökkentések: az alkalmazottakat is foglalkoztató cégek számára fennmarad a személyenként 1950 forintos tételes egészségügyi hozzájárulás, noha novembertől megszűnt volna ez a járulék. Szintén marad az iparűzési adó, amelynek megszüntetését 2008-tól ígérték a választási programban.

Ezermilliárd sem elég

– Nem kell félni, nem fog fájni – próbálta a kormányfő egy vidám slágerrészlettel tompítani a megszorítások élét. Illetve azzal az eszmefuttatással, hogy mivel Magyarországon az elmúlt nyolc évben mintegy 50 százalékkal nőtt a bérek és a nyugdíjak értéke, most kibírja a társadalom az elkövetkező két évben várható stagnálást.Csakhogy a bejelentett intézkedések stagnálás helyett jócskán csökkentik az emberek jövedelmét. Valójában szélesebb rétegeket érintő megszorításról van szó, mint az 1995-96-ban 18+5 százalékos reálbércsökkenést okozó Bokros-csomag esetében – más kérdés, hogy az életszínvonal visszaesésében akkor komoly szerepet játszott a 28 százalékra felpörgetett infláció. Mitől is stagnálna az emberek jövedelme, amikor, ha összeadjuk a megszorításcsomag magánszemélyekre szóló részeit, kiderül, hogy közel 600 milliárd forintot vesznek el a háztartásoktól? Hiszen Gyurcsány becslése szerint 2007-ben az egészségbiztosítási járulék emelése 230, a magánszemélyek szolidaritási adója 20, a nyugdíj mellett végzett munka jövedelemadó-körbe kerülése 32, az szja-kedvezmények szűkítése 40, az áfaemelés 170, a jövedékiadó-emelés 6, gázár-kompenzáció csökkentése 90, a kamatadó 40 milliárd forint többletbevételt hoz a költségvetésnek. A cégvilágra kisebb terhet pakol a kormány. Az eva-kulcs emelése 53 milliárd forint többletet biztosít a költségvetésnek, a vállalati szolidaritási adó 170, a társasági adóátalány 60, a házipénztárak megadóztatása 10, a természetbeli juttatások adójának emelése 20 milliárdot hoz, ami összesen valamivel több 300 milliárd forintnál. A cégvilágtól származó bevételeket azonban nehéz pontosan felbecsülni, hiszen nem tudható, hogy a fokozódó nyomás alól hány legális vállalkozás vonul vissza a szürke- vagy feketegazdaságba. Még akkor is, ha a pénzügyminiszter demonstratív módon fokozott vagyonosodási vizsgálatok lefolytatására utasította az adóhivatalt. Minden tételt – a különböző állami leépítéseket és egyéb kiadáscsökkentéseket is összeadva – Veres János pénzügyminiszter szerint már idén 350, jövőre pedig 1000 milliárd forinttal csökken a költségvetési hiány. Ennek azonban nem csak jövedelemcsökkenéssel fizetjük meg az árát: az infláció 5 százalékra emelkedik, és 2,4 százalékra lassul a gazdaság növekedése. Ez azonban még mindig nem a végállomás. A megszorító intézkedésekkel 2007 végére csak 5 százalékra csökken a költségvetés hiánya, márpedig a kormány 3 százalékos tervekről beszél az euró-csatlakozás tekintetében sorsdöntő 2008-as évet illetően – jövő év végén tehát újabb takarékossági program is elképzelhető. Veres János szerint a költségvetésben csak 2009-ben keletkezik mintegy 200 milliárd forintos mozgástér, amit – szavai szerint – akár adócsökkentésre is fordíthat a kormány. Hja, persze, akkor már ismét közelednek az országgyűlési választások! Kárász Andor