A Dankó utcai evangéliumi testvérközösség központja
Hirdetés

Amint a lelkét is kitevő lelkész agyán átfutott, hogy ezek tényleg nem kukoricáznak, és gáz nélkül nagy gáz lesz, azonnal a nyilvánossághoz fordult: „Miután felére csökkentették a testvérközösség iskoláinak állami támogatását, mélyszegénységben élő gyerekek sorsa került veszélybe” – közölte, ami azért furcsa, mert tartozásfizetés helyett szegény gyerekek sorsára hivatkozni nem hozzáértő gazdálkodásra vall. „Az államtitkáron keresztül azzal kínált meg bennünket az Orbán-hatalom, hogy még egy tanév erejéig, az eddigi 190 millió állami többlettámogatásnak csak a felét, azaz 95 milliót fizet majd”, és ekképpen zárta: „többel tartozik nekünk az állam, mint mi nekik.”

A tüntető színművészetisek taktikáját átvéve Iványi a testvérközösség Dankó utcai központjában is sátorbarikádot emeltetett az utcai gázmérő fölé a számla kifizetése helyett. A gázórát akkor sem adják, ha 30 milliós a tartozásuk, amely a vidéki iskolákéval együtt pedig már bőven közelíti a 200 milliót, nem, akkor sem.

Ekkora tartozást lehetetlenség másfél hónap alatt összehozni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékes államtitkára, Maruzsa Zoltán szerint 2017 óta csak az adott évre, esetileg nyújtottak többlettámogatást, senki nem állította, hogy ez jövőre is járni fog. Idén pedig a védekezésre kellett a pénz. (Hasonló intézkedés másokat is érint, mégsem vertek sátrat.)

Minimum álságos tehát arra hivatkozni, hogy most azért tartoznak, mert jövőre a minden oktatási intézményt megillető kötelező állami normatíván felül már nem kapnak pluszpénzt. Az elmúlt években kaptak, mégis hatalmas adósságot halmoztak fel. 

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Hogy forrásai csökkenni fognak, előre tudhatta, hiszen szerződés készült, hogy az utolsó 190 milliós támogatás 2020. augusztus 31-én lejár, mégis levelet írt, amelyben újra kért. Ezután Maruzsa Zoltán államtitkár irodájában került sor az egyeztetésre, ahová a lelkész negyedmagával érkezett.

– Az Iványi úr által vezetett közösség az ország 19 helyén folytat köznevelési tevékenységet, ahol a tavalyi statisztika szerint összesen mintegy kétezer tanulót közel 340 főállású és óraadó pedagógus, illetve nevelést-oktatást közvetlenül segítő oktat, gondoz és nevel – sorolja a számokat az államtitkár. – Erre a feladatra kalkulációnk szerint tavaly a jogszabály alapján járó támogatás összege közel 926 millió forint lehetett. Ezen túl a nyilvántartás bizonyítja, hogy Iványiék 2004 óta minden tanévben plusztámogatást kértek a minisztériumtól, amiről mindenkor az oktatásért felelős miniszter döntött. Az általuk kért többlettámogatás évente átlag több száz milliós volt a kötelezőn felül, ugyanakkor folyamatos kifogással éltek annak módjával szemben, mivel nem kaphatják meg az egyházügyi törvény módosítása óta a bevett egyházaknak járó működési támogatást. Az egyházi státus megítélése azonban nem oktatási kérdés – mondta Maruzsa Zoltán.

Mivel elveszítették egyházi státusukat, amit még 1981-ben a Kádár-rendszer adott meg nekik, először az Alkotmánybírósághoz, majd a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak, ahol gyorsan ki is mondatott, hogy a magyar törvény sérti az Emberi jogok európai egyezményét, és 2017-ben milliárdos kártérítést ítéltek Iványinak, amit, a 444-nek adott interjújából tudjuk, már régen el is költöttek.

A lelkész a minisztériummal a státusvesztés egyfajta kompenzációjaként 2012-ben öt évre szóló támogatási szerződést írhatott alá, ami évente nagyjából 450-500 millió forint többletet jelentett a jogszabály alapján nekik járó pénzen felül, tehát nem engedték el a kezét. Iványiék mégis azt állítják, azért nem telik gázszámlára, mert csökkent a támogatás. Arról viszont, hogy mire költik a pénzt, hallgatnak.

– Nekünk a gázszámlához meg a többi tartozásukhoz nincs közünk, erre nincs is rálátásunk, elszámolniuk csak a támogatással kell, de augusztus 31-ig még kapták a többletpénzt; aligha hiszem, hogy ezt a tartozást most, szeptemberben halmozták volna fel. Amikor találkoztunk, elmondtam, hogy a járványügyi védekezés sok kiadással járt, ezért a csupán „adható” támogatásokat csökkentenünk kell, nem is mindenkivel kötünk új szerződést, még az is megfontolás tárgya, hogy velük újra szerződünk-e – mondja Maruzsa Zoltán. Az államtitkár arról is beszámol, hogy Iványi úr rámenős tárgyalási hangnemben közölte, hogy neki jövőre is kell legalább 190 millió. 

– Elmondtam neki az előzményeket, ahogy mi látjuk. A kompetenciamérések sajtóban is megjelenő eredménye azért került szóba, mert ő kiemelte a náluk folyó szakmai munka magas színvonalát, mi pedig jeleztük, hogy a kötelezően előírt felmérések eredményei ezt nem igazolják, olyan alacsony a kitöltöttség foka, hogy iskoláik eredményessége statisztikailag nem ítélhető meg, így objektív, országos felmérések alapján az elvégzett munkájuk minősége sem igazolható. Feszült hangulatú beszélgetés volt; azt mondta, csökkentett összeget nem fogad el. A találkozót követően ennek ellenére felajánlottuk, hogy a tavalyi támogatás felét, azaz 95 millió forintot utoljára még biztosítunk. Azt is felajánlottuk, ha úgy érzi, hogy valamelyik iskolájukat a jövőben gazdaságilag, szakmailag nem képesek üzemeltetni, akkor a következő tanévtől készek vagyunk őket átvenni, amennyiben kérik, tehát az általuk fenntartott intézmények nincsenek veszélyben, az állam garantálhatja a működésüket. 

Iványi mindezt a sajtóban már úgy interpretálta, hogy a kormány el akarja venni az iskoláit, ami nyílvánvaló képtelenség. 

A tárgyalás során a vezető lelkész viselkedése mindvégig olyan volt, mint aki nem kérni, hanem követelni ment. Modora – a Demokrata a lelkész egyik kísérőjétől tudja – gúnyos, sőt fenyegetőző volt. Azt hangoztatta, hogy az egész mögött a kormány meg Orbán áll, de ha kell, ő elmegy a végsőkig, Brüsszelbe, akár megint Strasbourgba. Aztán megelégedett annyival, hogy elment telekürtölni a nyilvánosságot, majd kiült a Dankó utcai sátor elé.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyike a nálunk 2010-ig százával, a világban pedig a XIX. századtól ezrével alakult úgynevezett szabadegyházaknak (free churches), a protestáns felekezetekből sarjadt kis létszámú közösségeknek vagy szövetségeknek. Önkéntes alapon szerveződnek, tagjaik saját erejükből tartják fenn magukat, állami támogatást nem igényelnek, nem is kapnak. Iványiék nem ilyen utat jártak be.

A vezető lelkész közösségének születését egy, még az 1970-es években a metodista egyház prominensei között kialakult nézetkülönbség, veszekedés előzte meg, amelynek végén több mint tíz lelkészt zavartak el az egyházból. Az elűzöttek, élükön Iványi Gáborral, aki a szabadegyházak lelkészképzőjében pallérozódott, és akit zűrös lelkészi tevékenységéért 1977-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a kádári igazságszolgáltatás, néhány évvel később, pontosan 1981 októberében mégis elérte – vajon hogyan? –, hogy ugyanaz a kommunista és ateista rezsim „törvényesen elismert vallásfelekezetté” nyilvánítsa a közösségét. Ez hatalmi összeköttetések és az első számú kultúrpolitikus, Aczél György nélkül aligha sikerülhetett volna. A jogi procedúrát pedig minden bizonnyal a kalauz képzettségű Miklós Imre elvtárs bonyolította le, aki akkor már az Állami Egyházügyi Hivatal elnöki tisztét töltötte be, és aki a Lendvay utcai, ma Fidesz-irodaház épületéből figyeltette meg, kik járnak templomba, mit prédikálnak és miről a papok, és mi történik Iványi elvtársékon kívül azokban a kisegyházi közösségekben, például a veszélyes Bokor-közösségben, amelyeket folyamatosan üldözött az a rendszer.

Miért a hosszas múltba nézés? Mert a Kádár-korból itt ragadt és rendszerváltást követően alakult kétes szándékú és tevékenységű kisegyházak közül nem is egy komoly visszaéléseket követett el, és mert amíg 1999-ben száz, addig 2010-ben már több mint kétszáz volt bejegyezve, ráadásul majd mindegyik kamuegyház állami támogatásért tartotta a markát.

A Fidesz-kormány helyesen érzékelte és döntötte el, hogy mielőbb rendet kell tenni, méghozzá szigorú rendet. Ezért az Országgyűlés elé terjesztette 2011-ben a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet az Ország­gyűlés el is fogadott. A hatályba lépett 2011. évi CCVI. törvény alapján a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség többé nem tartozhat a magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek sorába, ezért egyházi kiegészítő támogatásra sem jogosult.

És így elérkeztünk a lényeghez, Iványi Gábor Orbán-fóbiájához. Mert micsoda dolog az, hogy amit Kádár elismert, azt Orbán nem ismeri el? Micsoda dolog az, hogy a Beszélő című újság alapítóját, aztán Göncz Árpád, Solt Ottilia és más balliberális gondolkodók egykori harcostársát, az aktív lelkészt, egyúttal az ateista SZDSZ országgyűlési képviselőjét és az ő közösségét kitessékelik a valódi egyházak sorából…

Facebook-oldalán azt írja Iványi, hogy az utóbbi tíz évben valóban jelentős tartozásokat halmoztak fel, amelyek hátterében az áll, hogy az állam elvette hivatalos egyházi státusukat. Ezzel szemben a valóság az, hogy a köznevelési tevékenységükre folyamatosan többlettámogatásokat kaptak, 2013-ban 501 907, 2014-ben 498 802, 2015-ben 467 494 ezer forintot.

Sok ez vagy kevés? A rendelkezésre álló adatok alapján Iványiék 2004 és 2020 között csupán köznevelési tevékenységükre egy tízezer lakosú magyar város éves költségvetésének bő háromszorosát, azaz több mint ötmilliárd forintot vehettek fel. Több száz magániskola tenné össze a két kezét ennek a töredékéért is.

Vajon milyen vezető az, aki már tíz éve százmilliós adósságokban úszik, és vajon talpon maradhat-e egy olyan vállalkozás, amelyik veszteségből él? Őszinte válasz helyett hatásosabb sátrat verni a Dankó utcai központ elé, kiülni az utcára, és belezokogni a nyilvánosság képébe. Meg is lett az eredménye. A gázszolgáltató közölte, csak tavasszal csenget be újra. A szabad demokrata pap, Iványi Gábor megnyugodhat. Csendben majd elfogadja a minisztérium 95 millióját, amit hozzácsatol az adományokból eddig befolyt 60 millióhoz, ami így már 155 millióra rúg. Lehet még adakozni, elvtársak, meglesz a pénz.