– Mire jött létre a Wekerle Sándor Alapkezelő?

– A kormányváltás után kialakult az új kormányzati struktúra, ezzel párhuzamosan a feladatkörök és a különböző szakmai területek is a megfelelő helyre kerültek át. Az egyházi, nemzetiségi, kisebbségi és társadalmi felzárkózással kapcsolatos pályázatok lebonyolítása a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik, így célszerű volt magát az alapkezelőt is a tárca alá rendelni. A hatályos kormányrendelet értelmében a korábban az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz tartozó Támogatáskezelő Igazgatóság Wekerle Sándor Alapkezelő néven folytatja működését. A rendelet szerint az alapkezelő a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium irányítása alá tartozó központi hivatal, önállóan működő költségvetési szerv. Legfontosabb feladata egy hatékony pályázati rendszer működtetése, amely a nemzeti együttműködés elveinek megfelelően biztosítja a hazai költségvetési források értékelvű, átlátható, gyors és hatékony felhasználását, és a lehető legjobb projektek megvalósulását.

– Miért Wekerle Sándor nevét választották?

– Ha az intézmény alapfeladatait nézzük, akkor hasonlóan az elődjéhez, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Támogatáskezelő Igazgatóságának is el lehetett volna nevezni. Ez rövidítve KIM TÁKI, amiről egy távol-keleti hosszútávfutó juthat inkább eszünkbe, mintsem egy magyar állami intézmény. A viccet félretéve, szerintem kiváló választás volt a Wekerléről való elnevezés, hiszen a KIM-hez köthető szervezeti egységek hagyományos miniszterelnökségi feladatokat is ellátnak, és miniszterelnök-helyettes vezeti ezt a minisztériumot. Tehát ilyen értelemben erősen kötődik a kormányfő személyéhez. Wekerle Sándor pedig háromszor volt miniszterelnök, ami eddig másnak nem sikerült, valamint kétszer állt a pénzügyminisztérium élén, intézményünk fő feladata pedig a rendelkezésre álló pénzek elosztása. Véleményem szerint ezért tökéletes a történelmi és szakmai kapcsolódás. Ráadásul 2011 Wekerle-emlékév lesz, amelynek fővédnöki tisztét Orbán Viktor miniszterelnök úr vállalta el, és amelybe mi is bekapcsolódunk majd valamilyen formában.

– Az idei év egyéb változást is hoz az intézmény életében…

– Valóban, január 1-jétől kezdve az európai uniós források kikerültek az alapkezelő hatásköréből és ez kizárólag a hazai források elosztásában működik közre. Átalakul az intézményi struktúra is: a szaktárcák által felügyelt területek lefedésére három, az oktatási, szociális és ifjúsági; az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős; valamint a társadalmi felzárkózási programigazgatóság jön létre. Ez utóbbi alá tartoznak például a roma ösztöndíjprogramok is. Mint azt hallani lehet, a miniszterelnök úr szeretné, ha a 2011-es magyar uniós elnökség végére elkészülne a közös európai romastratégia. Nekünk, magyaroknak ez különösen nagy jelentőségű, hiszen az amúgy is kedvezőtlen demográfiai folyamatok mellett lassan olyan mértékben eltolódnak az arányok az adófizető, munkavégző társadalmi rétegek és a részben saját oldalon felmerülő körülmények okán, részben önhibájukon kívül mélyszegénységben élő, főképpen roma közösségek között, ami tarthatatlanná válik. A teherhordó többség egy idő után a lehető legnagyobb igyekezet, jó szándék mellett sem fogja tudni megoldani, vagy akár csak kezelni ezt a problémát. A magyarságnak tehát alapvető nemzeti érdeke, hogy ebben döntő változás legyen, ehhez pedig Európa figyelmét is fel kell hívnunk a problémára, hogy megnyílhassanak az uniós pályázati források. Visszatérve az alapkezelőhöz, jelentős változás még, hogy 2011-től a Nemzeti Civil Alapprogram döntéseinek az előkészítése és végrehajtása is a mi feladatunk lesz. Ezen a területen jelenleg is tart az átadás-átvétel a civil forrásokat korábban kezelő szervezettől.

– Mit örököltek?

– Sajnos az már most megállapítható, hogy az elmúlt évek terhes öröksége a civil pályázatok kezelése területén is mély nyomot hagyott: rengeteg hátralékos, el nem intézett, le nem zárt ügy, elmaradt ellenőrzések sora mutatja, hogy sürgető feladat a törvényesség helyreállítása a pályázatok lebonyolítása során.

– Az elmúlt években pályázati visszaélésektől, korrupciógyanús ügyletektől volt hangos a közvélemény. Van mód ezek kiszűrésére?

– Mostanában sokan nekem szegezték a kérdést, hogy az állami pénzek elosztása során egyáltalán lehet-e korrupciómentesen működni? Manapság sajnos a normalitást kell magyarázni, pedig a korrupciómentességnek alapvető elvárásnak kellene lennie az ilyen intézményekben. Persze, ha az ember nem tűz ki maga elé világos célt, esélye sincs arra, hogy elérje. Természetesen a Wekerle Sándor Alapkezelő elkötelezett abban, hogy korrupciómentesen ossza el a forrásokat. Sok elem együttes hatása kell ahhoz, hogy a visszaéléseket ki lehessen zárni: vannak tőlünk függetlenül fennálló törvényi, illetve az általunk kialakított szervezeti elemek, és van egy emberi része is a dolognak. A jogszabályi környezeten is változtatni kell, ugyanakkor igaz, hogy sok olyan jogi lehetőség megvolt már korábban is, amellyel javítani lehetett volna a helyzeten, csak úgy tűnik, a szándék hiányzott. A szándék, amely tükre az emberi hozzáállásnak: akar-e az ember jogi és erkölcsi szempontból tiszta életet élni, van-e egyáltalán ilyen irányú törekvése. A korrupcióval szorosan összefügg egyébként az átláthatóság kérdése is, amely tágabban értelmezendő annál, hogy a társadalom minden tagja jogosult a közösséget érintő információkhoz hozzájutni. Nyilvánvaló elvárás, hogy maga a pályázati rendszer világos és érthető legyen. Hogy a pályázótól annyi, és csakis annyi adatot és nyilatkozatot kérjünk, amennyire szükség van ahhoz, hogy el lehessen bírálni a pályázatot. Ez is az átláthatóság szerves része.

– Előzetes szűrőket kívánnak beépíteni a forráselosztás rendszerébe?

– Igen, ezeknek a segítségével többek között figyelemmel kísérhetjük a pályázati igényeket benyújtó szervezetek előéletét, hiszen csak valóságos közösség állami pénzből támogatható igénye lehet az eredményes pályázat alapja. Ám ez sok idő és energia, ezért nagyban segítené a munkánkat, ha a gazdasági társaságokhoz hasonlóan a civil szervezeteknek is lenne elektronikus nyilvántartásuk. Ez nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, hiszen minden társadalmi szervezet, legyen az kisebbségi vagy valamilyen civil területen mozgó szervezet, nagyon sok helyen van regisztrálva, például megyei bíróságokon. Egy egységes, kvázi kataszter azonban nem létezik. Ennek a megalkotása után ki lehetne kötni, hogy eleve csak az pályázhasson, aki benne van a nyilvántartásban. Ezt rendszeres időközönként lehetne és kellene is frissíteni. Az az egyesület pedig, amelyik évente legalább egyszer nem jelzi valamilyen formában, hogy még létező szervezet, nem nyújthatna be eredményesen támogatási igényt.

– Utólag is ellenőriznék a pályázatokat?

– Ellenőrzési jogosítványok eddig is voltak, csak nem éltek velük megfelelően. Vannak olyanok, amelyeken újítani kellene, és vannak olyan kontroll-lehetőségek, amelyeket be kellene vezetni, hogy szélesíteni lehessen az állami szervek mozgásterét. Ezek együttesen hathatnak olyan irányba, ami azt a tudatot alakíthatja ki a pályázókban, hogy azok, akik esetleg az első kontrollszűrőn még bejutottak a rendszerbe, száz százalék bizonyossággal számolhatnak azzal, hogy a pénzfelhasználás az utolsó fillérig minden tekintetben ellenőrzésre kerül. És ha azt a támogatást nem azok és nem úgy költötték el, mint amire elnyerték, azzal kell számolniuk, hogy a jogsértés súlyának megfelelő joghátrányban részesülnek. Aki csak kisebb jogsértést követett el, kisebb szankcióra számíthat, akinek viszont jogellenes magatartása eléri a büntetőjog területét, annak számolnia kell azzal, hogy az alapkezelő megteszi a szükséges büntetőjogi lépéseket.

– Nehéz morális elvárások elé állítani a társadalmat az elmúlt nyolc év után…

– Erre jó példa annak a korábbi közhivatalnoknak az esete, aki munkatársának szeretett volna fizetésemelést elérni, ám nem járt sikerrel, ezért utasította beosztottját a pénz törvénytelen kifizetésére. De ez csak az alaptörténet, itt jön az, ami a józan ember számára az érthetetlenséget tovább növeli: ezt a pénzt ugyanis szabályosan is ki lehetett volna utalni akkor, ha a munkatárs valóban társ lett volna a munkában és az adott pályázati programban tényleges munkát is végez, és erről szerződést kötnek. De az a lehetőség eszükbe sem jutott, hogy a többletpénzhez úgy jusson hozzá, hogy többletmunkát nyújtson érte. Ez már olyan fokú romlottsága a gondolkodásnak, ami nemcsak azért megdöbbentő, mert valaki törvénytelenül szerez magának jövedelmet, hanem mert fel sem merült, hogy azt törvényes úton is megszerezhetné magának.

– Hogyan lehet majd visszanyerni az emberek bizalmát?

– Én hiszek a tisztességes munkában, és állítom, hogy képesek vagyunk felismerni a másik emberben a közjóra való törekvést. A társadalom minden egyes tagjának kötelezettsége van a közjó irányában. Különleges, csak rá szabott, mással nem helyettesíthető nagy esemény ez: szolgálattétel, amely alól senki sem vonhatja ki magát. A török veszedelem idején a Cilleiek és a Hunyadiak is viszonyultak valahogy a közjóhoz, a déli harangszó nap mint nap emlékeztet arra, melyik az igaz út. Hitem szerint Isten annyira szereti az embert, hogy teljes szabadságot ad: elfordulhatunk tőle, de akkor szomorú, feldúlt, nyugtalan és boldogtalan életünk lesz. Ugyanakkor élhetünk a szívünkbe írott törvény szerint is, ez az emberi kiteljesedés útja. Mivel új hivatalt hozunk létre, az elmúlt két hónapban közel több száz felvételre jelentkező embert hallgattam meg. Nagyon sok elkötelezett, tiszta szívű, nyílt tekintetű, dolgozni és tisztességes munkát végezni akaró fiatallal találkoztam. Ők bizonyosan megértik Dsida Jenő üzenetét, amelyet az Amundsen kortársa című versében fogalmazott meg: egyszerű hivatalnokként is lehetünk hősök, ha becsülettel elvégezzük azt a feladatot, amelyet ránk bíztak. Én a boldogságot a teljesség érzésével írom le, tehát amikor összhang van közöttünk, és aközött, aki megbízott minket a feladattal. Ugyanúgy a hivatalban, vagy házastársként, apaként, gyerekként, barátként. Az emberi élet beteljesedése alapvetően az, hogy ami bennem van, ami én vagyok, abból mit tudok más javára hasznosítani. Csak annyi értelme van az életünknek, amennyit el tudunk ajándékozni másoknak. És erre jobb terület, mint a közszolgálat, nincs. Hiszen az állam azért van, hogy a közösséget irányítsa és szolgálja. És ha az állam – mint a mai magyar állam – vállalja, hogy nemzetépítő állam, akkor a legnagyobb tisztesség, ami érhet, hogy tisztviselője lehetek.

– Mennyi idő kell ahhoz, hogy az emberek gondolkodásmódjában helyreálljon a rend?

– Egy csapásra nem változhat meg a világ, de nem vagyunk magunkra maradva. Olyan ősi toposzok vannak a magyar nemzettudatban, amelyekhez vissza lehet és vissza is kell nyúlni. Kukorica Jancsiból hogyan lett János vitéz? Kukorica Jancsi amikor elindul, az első nagy kritikus helyzete akkor adódik, amikor a zsiványok tanyájára ér. Először úgy néz ki, hogy végeznek vele, aztán beveszik maguk közé. Kukorica Jancsi leitatja a zsiványokat és elkezd álmodozni arról, hogy hazamegy Iluskájához a rablott kincsekkel, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt véget is érhetne a történet… De nem ér véget. – Ilyen pénzből legyek gazdag, amihez másoknak a vére tapad? – teszi fel a kérdést magának. Azzal rájuk gyújtja a házat pénzestül, majd végigjárja a maga útját: János vitéz lesz belőle és megszerzi magának Iluskát is. Ez az út rögösebb, összetettebb és bonyolultabb, fárasztóbb és terhesebb, de tisztességes. És magyar.

Csere Zsuzsa

* * *

DR. HIDAS JÁNOS

1970-ben született Tatabányán.

1995-ben végzett az ELTE ÁJK-n jogászként (szakvizsgát 1998-ban tett).

1998–1999 között kistelepülési jegyző, majd megyei jogú városi osztályvezető.

1999–2001 között egyéni ügyvédi tevékenységet folytat.

2001-től ügyvédi tevékenységet folytat a Dr. Hidas Ügyvédi Iroda keretein belül több alkalmazottal – polgári, gazdasági, közigazgatási jogi ügyekben, tartós megbízásokkal gazdálkodó szervezetektől, pénzintézettől, közintézményektől, önkormányzatoktól.

2000-től tartós és egyedi megbízás keretében széles körű közbeszerzési szakértői tevékenységet folytat. 2005-től hivatalos közbeszerzési tanácsadó.

2006–2010 között a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés alelnöke.

2009. szeptembertől jogi ismereteket oktat a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján.

2010. június–szeptember között a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság főigazgatója.

2010 augusztusától a Kiváló Építési Termék Minősítő Tanács tagja.

2010 szeptemberétől az OKMTI főigazgatója, majd a névváltozás után november 27-től a Wekerle Sándor Alapkezelő főigazgatója.

Házas, négy gyermekük van.