Jogi köntösbe bújtatott ideológiai vita

– A múlt héten az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka indítványozta, hogy a bíróság utasítsa el Magyarország és Lengyelország közös keresetét, amely a jogállamisági rendelet eltörlését célozza. Mi a tétje ennek a peres eljárásnak?

– Aggodalommal tekintek erre a jogi köntösbe bújtatott politikai vitára. A jogállam kifejezés mára egyfajta Jolly Joker lett az európai intézmények kezében. Bármikor és bármilyen ügyben elővehető; valódi tartalma ennek a fontos szónak kiüresedett, helyette politikai tartalmat kapott. Az európai parlamenti vitákban és dokumentumokban talán az egyik leggyakrabban megjelenő kifejezés. Akik erre hivatkoznak, nem is feltétlenül tudják, mi a szó eredeti jelentése. A XIX. században a jogállam szó a közigazgatás joghoz kötöttségét jelentette, de idesorolhatjuk a szabad választásokat, a független igazságszolgáltatás működését is. Én éltem diktatúrában, amikor a jogállam szó tiltott volt. Ma Magyarországon demokrácia van, senkinek nem kell suttogva beszélnie, vannak szabad választások, a pártok szabadon tevékenykedhetnek, az állami intézmények a helyükön vannak, az alapjogok védelmének rendszere biztosítva van. Annak, hogy egy kormány politikája egyes európai intézményeknek nem teszik, semmi köze a jogállamisághoz. Ahogy az Európai Parlamentben használják a jogállam kifejezést, az szembemegy a demokráciával.

– Mi történik akkor, ha az Európai Bíróság elutasítja a fenti keresetet?

– A rendeletet a bizottság akkor alkalmazhatja, ha úgy ítéli meg, hogy az adott országban az unió pénzügyi érdekei sérülnek. Ennek is megvannak a szabályai, és érdemes megnézni a rendelet megszületésének körülményeit, miben is állapodtak meg az Európai Tanács ülésén az állam- és kormányfők. A bizottság mozgásterét behatárolták, lefektettek eljárási szabályokat, így a rendelet alkalmazhatóságának vannak szűkítő keretei.

– A főtanácsnok is hangsúlyozta, a rendeletet nem a jogállamiság valamennyi megsértésére kell alkalmazni, hanem csak azokra az esetekre, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az uniós költségvetés végrehajtásával. Ezek szerint például Magyarország migrációs politikája vagy az LMBTQ-jogok állítólagos megsértése miatt nem indítható eljárás?

– Ezek nem érintik az EU pénzügyi érdekeit, de természetesen minden értelmezés kérdése. Ezt lehet megszorítóan és kiterjesztően is értelmezni. Ez utóbbi esetben parttalansággal állnánk szemben, és sajnos ezt a szcenáriót sem lehet kizárni. Az igazságszolgáltatás szervezetét érintően az Európai Bíróság az uniós jog hatékony érvényesítésére való hivatkozással olyan megállapításokat fogalmazott meg, amelyek messze túlmutatnak a hagyományos bírói függetlenség gondolatán. A tagállamok nem állapodtak meg abban, hogy az igazságszolgáltatás szervezetére nézve közös normát akarnának elfogadni, ez a nemzeti szuverenitás körébe tartozó kérdés. Ahány ország, annyi modell van. Ehhez képest az Európai Bíróság hihetetlen aktivitással mondja meg, hogy melyik igazságszolgáltatási szervezeti modell tudja biztosítani az uniós jog hatékony érvényesülését. Vagy álláspontot fogalmaz meg, hogy az ügyészi szervezet döntését mikor lehet független igazságügyi hatósági döntésként elfogadni. Az Európai Bíróság döntései a nemzeti szuverenitást kérdőjelezik meg.

– Hogyan lehet védekezni az EU hatáskörtúllépésével szemben?

– A német és a lengyel alkotmánybíróság két teljesen eltérő ügy kapcsán megállapította, amennyiben az unió a hatáskörét nem megfelelő módon gyakorolva vagy hatáskörén túllépve – azaz ultra vires – járna el, akkor az ilyen uniós aktusnak vagy döntésnek nincs joghatása, vagyis érvénytelen. Ez már komoly figyelmeztetés az unió szervei számára. Nem véletlen, hogy az uniós intézmények azonnali vehemenciával támadták a két nemzeti alkotmánybíróság döntését. Az unió és a tagállamok közötti ilyen viták feloldására ma nincsenek jogi utak, ugyanakkor látható, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő konfliktusok az uniós és a tagállami intézmények között. Ennek oka az, hogy az unió szervei egyre inkább kiterjesztő módon értelmezik hatáskörüket, és ezt a tagállamok a maguk rendelkezésére álló eszközökkel meg kívánják fékezni. Valódi és nagyon komoly konfliktusokról van szó.

– Mi lehet az az uniós pénzügyi érdekeket sértő téma, amelyre a bizottság rá tudja húzni a hazánk elleni jogállamisági eljárást?

– Nem látunk bele a bizottság kártyáiba, de az biztosra vehető, hogy az Európai Parlament nyomást fog gyakorolni az Európai Bizottságra, hogy még a választások előtt indítsanak eljárást Magyarországgal szemben. Bár az eljárás áprilisig még nem fejeződik be, az Európai Bíróság ítéletére is várni kell, de a szabad választásokba közvetett módon már az eljárás megindításával is be tudnak avatkozni. Jelenleg informális levelet küldött a bizottság, amelyben vélelmek, gyanúsítgatások, sejtetések vannak tényanyagok, bizonyítékok nélkül. Ezekkel nem lehet mit kezdeni.

– Miért nem lehet a vitákat párbeszéd útján rendezni?

– Párbeszédre csak akkor van mód, ha mindkét fél fontosnak tartja. Az európai intézmények nem kíváncsiak a magyar kormány álláspontjára, csak mondják a magukét, nem szándékoznak érdemi tárgyalásokat folytatni velünk. Utoljára a Barroso-bizottság mutatott hajlandóságot érdemi tárgyalásokra, akkor sok vitás kérdésben konszenzusra lehetett jutni. A Juncker-bizottság már ideológiai testület volt, érdemi párbeszédre nem kerülhetett sor. Az Ursula von der Leyen vezette bizottság – akárcsak a Juncker-féle – ideológiai alapon működik, és az Európai Parlament erős nyomása alatt cselekszik. Már nem a problémamegoldás a célja, hanem a probléma fenntartása, a dolgok lebegtetése, a gyanúsítgatás. Az Európai Parlament túlhatalma fogságban tartja az Európai Bizottságot, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy bírósági eljárással fenyegetik a bizottságot, ha nem indít eljárást Magyarország ellen. Az Európai Bizottság független, technokrata jellege erősen háttérbe szorult. Az uniónak a tagállamokat kellene szolgálnia, ehelyett téves ideológiai mezőre lépve erőteljes gyámságot kíván felettük gyakorolni. Ennek eszköztára rendkívül széles: elítélő európai parlamenti viták és határozatok, bizottsági eljárások, pénzek felfüggesztésével való fenyegetőzés, bírósági döntések. Mára háttérbe szorult a párbeszéd, helyette az unió egyoldalú lépései lettek a jellemzőek.

– Donáth Anna, a Momentum elnöke és EP-képviselője nyíltan beszélt erről a beavatkozásról, amikor azt írta, „Európában ott a szándék arra, hogy segítsék a magyarok harcát az elnyomó hatalommal szemben, de újra és újra szembesülnünk kell azzal, hogy az európai intézmények döntéshozatala lassú és körülményes”. Milyen eszközökkel tud Brüsszel beavatkozni a magyar választásokba?

– A politikai szándékok egyértelműek. 2010 óta láthatjuk, hogy az Orbán-kormányoknak európai politikai ellenszélben kell hajózniuk. Akkor is, amikor az unió válságban van, és a magyar kormány intézkedéseit az élet igazolja. Gondoljunk csak a határkerítés építésére. Ma Lengyelország, korábban pedig Spanyolország épített kerítést. Egy sikeres kormány leváltása sohasem könnyű. Az ellenzéknek szüksége van támogatásra, és ezt meg is kapja az uniótól. Az Európai Parlament tényfeltáró delegációt küldött Magyarországra, az uniós biztosok árgus szemekkel nézik, hol lehet újabb kormányzati intézkedéseket kifogásolni vagy bírósági eljárást kezdeményezni. Az ellenzék szereplőit megkülönböztetett figyelemmel fogadják Brüsszelben. Mindezt néhány hónappal a választások előtt.

– Van arra esély, hogy megtérítsék hazánknak a határkerítés építési költségeit?

– A határvédelem terén kettősség figyelhető meg Brüsszel részéről. Egyrészt fontosnak tartja a külső határok védelmét, másrészt úgy tekint a migrációra, mint amelyet úgysem lehet megállítani, ezért menedzselni kell. Ugyanakkor a határellenőrzés alapvető érdekük. Amikor mi az unió külső határait védjük, azokét a tagállamokét is védjük, amelyeknek nincsenek külső határai. Ennek ellenére nem látom esélyét, hogy megtérítsék ezeket a költségeinket.

– Az Egyesült Államok Kongresszusának Európával foglalkozó albizottsága a múlt héten meghallgatta a V4-es országok főpolgármestereit a hazájukban tapasztalt jogállamisági problémákról. Amerikából is elindult a jogállamiság köntösébe bújtatott harc?

– Az 1975-ös helsinki csúcs óta az emberi jogi kérdések felértékelődtek és szupranacionális jelentőségűvé váltak. Abban az időszakban az akkori szocialista országokra akartak nyomást gyakorolni. Később, Jimmy Carter elnökségének időszakában az amerikai külpolitika szerves részéve vált az ideológiai alapú emberi jogi gondolkodás. Mára a helyzet még bonyolultabb lett. Különböző nem kormányzati szervezetek, úgynevezett szakértők véleményezik az országok demokratikus berendezkedését. Létrejön egyfajta monitoringhatalom, amelynek segítségével könnyen lehet egy országról negatív véleményt alkotni. Ma már nem az a filozófia uralkodik, hogy az állam feladata polgárainak védelmezése, hanem az, hogy az állam ab ovo sérti a polgárai jogát, ezért szupranacionális, vagyis nemzet fölötti szintre kell helyezni az alapjogi védelmet. Ennek szellemében a monitoringszervezetek górcső alá veszik az egyes országokat, hogy a jogállam nem sérül-e, majd jönnek a nemzetközi bírói fórumok ítéletei. Az EU is egyfajta szupranacionális szervezet, pedig eredetileg azért hozták létre, hogy a tagállamok, az európai kontinens hatékonyan működjön. Mára már az unió tagállamokat ellenőrző funkciója vált a legfontosabbá. Ugyanakkor az uniós szervek eljárásának vagy az uniós jognak a hatékonysága számos területen megkérdőjelezhető.

– Elindult az EU jövőjéről szóló konferencia, amelynek célja, hogy helyreállítsa az európai polgárok unió iránt megingott bizalmát. Sikerrel járnak?

– Az unió utolsó sikertörténete a 2004-es bővítés volt, utána jött a sikertelen francia és holland népszavazás, majd a pénzügyi-gazdasági válság után a görög válság, a migrációs válság, a brexit és a koronavírus-járvány. Nem az integráció, hanem az unió működése iránti bizalom ingott meg, mert evidencia, hogy a mai világban az európai országok együttműködésre vannak ítélve. Az unió működése viszont nem hatékony, és eltávolodott a polgáraitól, amit az EU vezetői is éreznek, ezért hívták életre az EU jövőjéről szóló konferenciát. Eddig körülbelül nyolcezer ember mondta el a véleményét az unió közel 450 millió lakosából, tehát ez sem tekinthető sikertörténetnek. A másik probléma, hogy a konferencia felülről irányított, a témáit nem alulról jövő kezdeményezések útján határozzák meg. A konferencia is azt mutatja, hogy az unió a központosítás útján halad, ezzel szemben mi a szubszidiaritás elvét valljuk, miszerint helyben kell meghozni a döntéseket. A konferencián is olyan centralizációs ötletek vetődtek fel, mint a transznacionális, vagyis az európai pártcsaládok közös választási listája vagy az Európai Parlament szerepének további erősítése. Azt felejtik el, hogy EU a tagállamoknak köszönheti a létét, a szervezet alapját a tagállamok nemzeti alkotmányai szavatolják. Ezt az alapot próbálják megingatni, és helyette egy felülről irányított rendszert létrehozni. A mi mottónk az, hogy nem a tagállamok vannak az unióért, hanem az unió van a tagállamokért. Nekünk az a fontos, hogy a balkáni országok csatlakozásával létrejöjjön egy egységes Európa, hatékonyan működjenek a tagállamok, minél több munkahely legyen, segítsük a kis- és középvállalkozókat. Sajnos ezek helyett a tagállamok jogosítványainak szűkítését tapasztalhatjuk. Így Európa sem lesz versenyképes, miközben más kontinenseken komoly fejlődés megy végbe.

– Hogyan látja az unió jövőjét?

– Hiszek a sokszínűségében. A magyar Alaptörvény is megemlíti, hogy az európai egység megteremtésében fontos szerepünk van. Az európai történelem, a kultúra országonként eltérő, fontos ezeknek a különbségeknek a megőrzése, nem szabad homogenizálni. Ha visszatérnénk az eredeti gyökerekhez, akkor az Európai Unió sikertörténet lehetne, de ha eltérünk ettől, akkor kétséges a jövője. A szupranacionalitásnak vannak korlátai. Számomra a kultúra, az oktatási rendszer, a család, a vallás, az életmód, az identitás mind-mind olyan területek, ahol az uniónak nincs semmi keresnivalója. De ilyen az állami szervezetünk felépítése vagy akár az adórendszerünk alapjai is. Ugyanakkor beszélni kell az elért eredményekről is. Gondoljunk csak az Erasmus-programokra, amelyek lehetővé teszik az egyetemi oktatók és hallgatók mobilitását. Értékes a schengeni együttműködés, amely szintén elősegíti a szolgáltatások, az áruk, a tőke és a személyek szabad áramlását. Kézzelfogható eredménynek tekintem az európai roamingszabályozást, és még sorolni lehet számos olyan területet, ahol az európai szintű szabályozás igazolható. Ugyanakkor a migrációval kapcsolatos uniós politika és jogalkotás megbukni látszik, ennek újraértékelése elengedhetetlen.

– Orbán Viktor és a Fidesz vezetésével formálódik egy új európai jobboldali parlamenti frakció. Mi erről a véleménye?

– Európának szüksége van egy korszerű és értékeit megőrző kereszténydemokrata jobboldali pártszövetségre. Ez erőt és új lendületet adhatna kontinensünknek. Bízom benne, hogy egy ilyen politikai formáció ki fog alakulni, de ez nyilván lépésről lépésre jön majd létre. Választások lesznek jövő évben Franciaországban, Németországban, egyfajta útkeresés kezdődhet a jobbközép oldalon, és jelenleg még az egyeztetések fázisában tartunk. A pártközi együttműködés kereteiről egyeztettek magas szinten a múlt héten Varsóban, és ez folytatódni fog a jövő esztendőben is.