– Ki tartozhat a „magyarságát igazolni tudó személy” fogalomkörébe?

– Elméletileg jelenthet magyar felmenőket, vagy olyan személyt, akinek a felmenője magyar állampolgár volt, adott esetben fontos tényező lehet a nyelvtudás is. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy egy ízes magyar nyelven beszélő kérelmező ne a bikkfanyelven beszélő hivatalnok előtt kényszerüljön nyelvtudásáról számot adni. További szűrőként beépíthető elem lehet valamely magyar iskolában megszerzett bizonyítvány vagy végzettség.

– Mi kell tartalmaznia a kívánatos szabályozásnak?

– Az a célszerű, hogy egy erdélyi vagy felvidéki magyar anélkül, hogy ide kelljen költöznie, kérelmére megkaphassa az állampolgárságot. Nyilván nem az a jó megoldás, hogy deklaráljuk, aki a Felvidéken él, az mind magyar állampolgár, hiszen ebből számos nemzetközi és államközi feszültség keletkezne. Ez az ugyanakkor, amit a szlovák nacionalisták éppen el akarnak hitetni a világgal, vagyis hogy Magyarország a magyar állampolgárság látszólagos kiterjesztésével valójában magába akarja olvasztani a Trianon után elcsatolt területeket.

– Napok óta azt lehet hallani, hogy milyen retorziókat von maga után, ha a felvidéki magyarok megkapják a magyar állampolgárságot. Tényleg ekkora horderejű kérdés a sok más európai ország által is alkalmazott kettős állampolgárság?

– Nincs globális nemzetközi jogi tilalom a kettős állampolgárságra. Ha valakinek kérelmére megadjuk a magyar állampolgárságot, ez jelentheti azt, hogy elveszíti például a szlovákot vagy az ukránt, de ez az egyén önrendelkezésének körébe tartozik, vagyis mindenkinek magának kell mérlegelnie, mielőtt kérvényezi magyar állampolgárságát.

– Ez azt jelenti, hogy tényleg hozható ilyen szlovák jogszabály?

– Aggályosnak, a jogállamiságot sértőnek tartanám, ha valakit ilyen joghátrányok érnének. Ha ad absurdum Szlovákia mégis alkotna egy olyan jogszabályt, amely a fenti helyzetet előidézi, át kell tekinteni a hatályos nemzetközi egyezményeket. A Római egyezmény és egyéb nemzetközi jogi dokumentumok számos előírást tartalmaznak a jogbiztonság tekintetében. Ha Szlovákia a kérdést a végletekig ki akarja élezni, mondván, az érintett polgár döntsön, és ha kérelmezi a magyar állampolgárságot, elveszíti a szlovákot, ennek elvi esélye nem zárható ki. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy minél előrébb tart egy állam a jogállamiság fejlődési vonalán, erre annál kisebb az esély. A XXI. században a klasszikus alkotmányos alapjogokat szavatoló komoly jogállamban ilyen példáról nem tudunk.

– A szocialisták által a 2004-es népszavazás előtt hangoztatott érvek más megvilágításba kerülhetnek?

– A mostani választójogi törvény azon állampolgároknak adja meg a választójogot, akiknek hivatalos lakóhelyük Magyarországon található. Rengeteg olyan személy van, aki egész életében magyar állampolgár volt, de a munkája vagy a családi körülményei miatt külföldön lakik; ezek az emberek itthon nem szavazhatnak. Ha a határon túli magyar kedvezménnyel megkapta a magyar állampolgárságot, attól még nem fog itt élni. Ha azonban állandó lakóhelyet szerez Magyarországon, ugyanaz vonatkozik majd rá is, mint bármely magyar állampolgárra. A jövedelemszerző képesség felemlegetése szintén alaptalan. Számtalan eset van, amikor itt élő magyar állampolgárok nem adóznak, mégis beleszólhatnak az ország sorsának irányításába. A külföldiek vonatkozásában most is léteznek bonyolult nemzetközi szerződések, többek között a kettős adóztatás elkerüléséről. A kisebbségeket politológiailag három kategóriára oszthatjuk. Az első kategóriába azok tartoznak, akik mindig más országban éltek, nincs anyaországuk. A második csoport egy terület okkupációját követően lett más állam polgára, ilyenek a külhoni magyarok is. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik valahonnan áttelepedtek. Azon kisebbségek tekintetében indokolt leginkább a speciális jogi védelem, amelyek a saját akaratukon kívül, államhatár-módosítással kerültek más államhoz. Ilyen szempontból a Trianon sújtotta magyar kisebbség jogosan igényelhet többletvédelmet.

Udvarhelyi István

* * *

Kossuth és az állampolgárság

„Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy osztrák–magyar közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát.” Így rendelkezett az 1879. december 20-án szentesített, „a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről” című törvény, amely csak abban az esetben adott lehetőséget a magyar állampolgárság megtartására, ha az érintett a tízéves határidő alatt egy osztrák–magyar konzulnál tartózkodási engedélyért folyamodik.

Az emigrációban élő Kossuth Lajos kijelentette, sohasem veti alá magát a Monarchia asszimilációs törekvésének. „Ez annyit tenne, mint magamat osztrák–magyarnak vallani, ami soha életemben nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek semmi feltétel alatt, semmi áron.” A jogszabály hatalmas felháborodást váltott ki és Tisza Kálmán miniszterelnök lemondásához vezetett.

* * *

Jószomszédi iszony

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a magyarok elleni uszításból akar a közelgő választásokra politikai tőkét kovácsolni a szlovák miniszterelnök és koalíciós partnere.

„Még a hideg is kilelt, amikor tájékoztattak a Martonyi–Lajcák megbeszélésen elhangzottakról” – kommentálta Robert Fico szlovák kormányfő Martonyi János leendő külügyminiszter bejelentését a határon túli magyarok magyar állampolgárságának megadásáról.

A szlovák miniszterelnök és elmaradhatatlan kísérőjelensége, koalíciós társa, Jan Slota szokásos stílusukban estek neki a törvénytervezetnek, megállapítván, a magyar állampolgárság Szlovákia számára nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és retorziókkal fenyegették meg saját polgáraikat arra az esetre, ha azok netán mégis kérvényeznék a magyar állampolgárság felvételét.

A trianoni határokon túl rekedt szlovákiai magyarok a második világháborút követően a Benes-dekrétumok kapcsán, amelyek kizárták őket az egészségügyi és nyugdíjrendszerből, megfosztották őket állampolgárságuktól és javaiktól, megtapasztalhatták a szlovák szélsőséges nacionalizmust, amelyet kitelepítés követett. 1993, Szlovákia megalakulása óta számos további feszültségforrás gerjesztett ellentéteket, az igazi rossz viszony azonban a magyar fél által javarészt erőtlen viszontválaszokkal teli időszak a Gyurcsány-kormány regnálása alatt alakult ki. A két állam közti helyzet akkor durvult el, amikor az érdemi kormányzás helyett kizárólag kommunikációs feladatokat ellátó Gyurcsány a 2006-os szlovákiai választások eredményeképp megkapta agresszív elvtársát Robert Fico személyében. A szélsőségesen magyargyűlölő Slotával összebútorozó Fico pártja, a magát szociáldemokratának tartó Smer az EU parlamentjében annak az Európai Szocialista Pártnak a tagja, amelyikhez az MSZP is tartozik.

„Ez a Smer integrációjának befejezése az európai szocialista pártok családjába, ahová mindig tartoztunk” – jelentette ki a párt egyik vezetője, amivel nyilvánvalóvá tette, nem Ficoék fognak alkalmazkodni holmi európai alapértékekhez, hanem csupán arra használják az uniót, hogy legitimálják Fico és Slota szövetségét. Pedig az unió tudott Slota magyargyűlöletéről, 2006-ban például a „magyarok rákos daganat a szlovák nemzet testén” megnyilatkozását egy uniós képviselő küldte szét körlevélben.

2006 augusztusában Nyitrán magyar beszéde miatt ismeretlenek rátámadtak Malina Hedvig diáklányra és összeverték. A szlovák hatóságok, folyamatosan megsértve az áldozat emberi jogait, azzal vádolták a lányt, hogy csak kitalálta az egészet és végül őt vonták eljárás alá.

A szlovákok vegzálták azt a Pozsonyba látogató szekszárdi iskolásokból álló magyar csoportot is, amelynek két tanárát tiltott idegenvezetés miatt letartóztatták. A tanárok vétke az volt, hogy idegenvezetői képesítés nélkül magyarul beszéltek diákjaikhoz a pozsonyi katedrális előtt. A magyar kormány ez idő tájt épp azóta sem látott szlovák terroristák rémképével riogatta a magyar lakosságot, és nem volt érkezése a jogtalanul letartóztatottak érdekében föllépni.

A szlovák parlament 2007 szeptemberében inkább újra megerősítette a Benes-dekrétumokat, amelyben náci mintára a magyarok kollektív bűnössége is rögzítve van. Magyarország viszontválasza Sólyom László államfő révén nyilvánult meg, aki elfogadhatatlannak nevezte a szlovák lépést. 2008 februárjában Dusan Caplovic szlovák miniszterelnök-helyettes egy holokauszt-emlékműátadó rendezvényén tartott beszédében a Horthy-kormányra hárította a felelősséget a szlovák területekről deportált zsidókkal kapcsolatban annak ellenére, hogy a szlovák bábállam Hitler egyik gátlástalan kiszolgálója volt, részt vett Lengyelország 1939-es megtámadásában is.

Jogfosztás, elemi jogok sárba tiprása, kollektív bűnösség után így minden adott volt egy nagyobb szabású magyarveréshez, amire sor is került Dunaszerdahelyen, 2008 novemberében. A DAC–Slovan Bratislava futballmeccsre kilátogató magyarokat Gergényit idéző módszerekkel, símaszkos rendőrök viperával ütötték, ahol érték. A rendőrök ügyeltek arra, hogy kizárólag a magyarokat verjék, a szomszéd szlovák szektorból bedobált füstgránátok és egyéb tárgyak nem érték el a szlovák rendőrök ingerküszöbét, akiket Slota szerint a magyarok provokáltak. Heizer Antal pozsonyi magyar nagykövet azt állította, nincs diplomáciai kötelezettség a futballmeccsen történtekkel kapcsolatban. Amikor Göncz Kinga egykor magyar külügyér egy világos pillanatában azt találta mondani, erős rokoni kötelékek fűzik össze Slotát és Hitlert, a szlovák nacionalista a maga közvetlen stílusában válaszolt. „Nem engedünk a déli szomszédunktól és Budapestről érkező nyomásnak: egy kócos asszony, egy nyomorult fenyeget minket és kérdőre vonja a szlovák miniszterelnököt, akinek a cipőtalpáig sem ér fel” – mondta a turult csúf papagájnak, Szent Istvánt lovas bohócnak tituláló Slota. 2009-ben a szlovák parlament elfogadta a szlovák nyelvtörvényt, amely a hivatalos eljárásban a szlovák nyelv primátusát tette kötelezővé pénzbüntetés terhe mellett.

A máskor az Egyesült Államokkal, Izraellel, az unióval fennálló kiváló kapcsolatrendszerével kérkedő szocialista kormány erejéből még egy erőtlen nemzetközi tiltakozás elérésére sem futotta. Fico felismerte, hogy Magyarországon Sólyom László testesíti meg és képviseli mindazt, ami Gyurcsányból és kormányából hiányzik, ezért túlszárnyalva román kollégáit 2009 augusztusában megakadályozta a magyar államfőt egy révkomáromi Szent István-szobor átadási ünnepsége kapcsán abban, hogy szlovák területre átmenjen. A szélsőségesek miatt állandóan aggódó Gyurcsány-kabinet képtelen volt érdemi válaszreakciót kifejteni a példa nélküli szlovák agresszióval szemben.

2009 szeptemberében Szécsényben ugyan tárgyalóasztalhoz ült Fico és Bajnai Gordon, úgy tűnt, megállapodnak a nyelvtörvény szabályainak enyhítésében. A szlovák miniszterelnök azonban már a megbeszélést követő sajtótájékoztatón gúnyolódott vendéglátójával, majd pár hónappal később egyoldalúan felrúgta a szécsényi megállapodást.