– Józsefvárosban az emberek mindenütt azt mondják: a „nyócker” nem az ő környékükön, hanem máshol van. Ön szerint hol van?

– Egyre kisebb területre húzódik vissza. A „nyóckert”, a gettót nem a tősgyökeres józsefvárosi emberek hozták létre. Azokkal volt a baj, akiket a hetvenes-nyolcvanas években erőszakkal betelepítettek a kerületbe, akik korábban nem szoktak a városi léthez. A gettósodás a rendszerváltozás idejére felerősödött, így a helyzet – a korábbi folyamatok hatásaként a kilencvenes elejére súlyossá vált szociális gondokkal összeadódva – szinte kezelhetetlenné vált. Ráadásul a főváros vezetése a hajléktalanproblémát is szinte teljes egészében a kerület nyakába varrta, amit a helyi önkormányzat készségesen kiszolgált. Mindezekre rásegítettek a rosszindulatú nyócker-kampányok, amelyek a tősgyökeres józsefvárosiak önbecsülésén ejtettek sebeket. Ők ugyanis szeretik és tisztelik ezt a várost, míg az előbbiek nem.

– A Józsefvárosban sokan úgy tartják: az évtizedekig tartó áldatlan állapotok annak is köszönhetők, hogy hetedíziglen bűnhődniük kellett a forradalom után. A házakról évtizedeken át nem tüntették el a belövések nyomait, itt tartották fenn a legtovább a társbérleti rendszert, a hatalmas polgári lakásokba akár 4-5 családot is bezsúfolva. Sokáig szabad folyást engedtek a prostitúciónak, kezelhetetlenné téve az egyre erősödő bűnözési hullámokat.

– Ez sajnos így van. Pedig az előző századfordulón és a két háború között pezsgő gazdasági és kulturális élet volt még ebben a városrészben. A Belső-Józsefvárosban kiépült Palotanegyed, a Külső-Józsefváros iparosainak műhelyei, a kereskedők üzletei, a Tisztviselőtelep, vagyis a kerület kertvárosi része, jó alapot adtak volna a fejlesztéseknek. A történelmi múltnak köszönhetően azonban 1956-ban itt alakult ki a forradalom epicentruma: elég a Köztársaság térre, a Corvin közre vagy a Rádióra gondolni. Itt volt a legnagyobb a vérveszteség, innen disszidáltak a legtöbben, és a megtorlás is talán a józsefvárosiakat sújtotta a legkeményebben. A kerület lakóinak száma rövid idő alatt harmadával csökkent. Meggyőződésem, hogy a büntetés korszaka valóban nem zárult le a rendszerváltozással, amihez hozzáadódott a felelőtlen kerület- és városvezetési gyakorlat. A 90-es években baráti alapon, szinte fillérekért kiárulták az önkormányzati tulajdonú ingatlanokat, ráadásul óriási hitelekkel terhelték meg később a költségvetést. Húsz év alatt szinte csak a Corvin sétány kiépítését tudták felmutatni, ami édeskevés az elúszott tízmilliárdokhoz és az eladósodás miatti óriási kamatterhekhez képest.

– Az önkormányzatok adósságkonszolidációja hogyan érintette Józsefvárost?

– Az előző vezetéstől örökölt 10 milliárdos hitelből 4,4 milliárd forintot átvállalt az állam. Ez jelentősen csökkenti a terheinket. Bővíti a mozgásterünket, hogy ebben a ciklusban 40 milliárd forint fejlesztésre fordított működő tőke érkezik a kerületbe, és a pályázati lehetőségeinkkel úgy tudtunk élni, hogy közben nem növeltük az adósságállományt. Másfél milliárdot fordítottunk az iskolák felújítására, ilyen arányú fejlesztésre nem volt példa 1990 óta. Ennek köszönhető, hogy a korábban legelhanyagoltabb Magdolna negyed rehabilitációjának harmadik üteme befejezéshez közeledik, megújult a Mátyás tér, újjáépül a Teleki téri piac és a park, szociális és sportközpont épül a Dobozy utcában…

– Máris hallom a vádakat: a fideszes önkormányzat kiszorítja a szegényeket a kerületből.

– Ellenkezőleg. Szociális és képzési programjaink a legszegényebbek elhelyezkedési esélyeit bővítik. A közterületek felújításának tervezésébe, a megújult városrészek rendjének fenntartásba igyekszünk bevonni a lakókat – a legszegényebbeket is.

– Mint a Teleki téren?

– Mint a Teleki téren. Hasonló elképzeléseink vannak a további közterület-rehabilitációk előkészítésével kapcsolatosan. Hiszen további fejlesztések kezdődnek szinte minden városnegyedben, felújítjuk az Auróra utcai rendelőintézetet, és megkezdjük 1200 önkormányzati bérlakás felújítását. Az országban ilyen léptékű lakásfelújításba egyetlen önkormányzat sem vágott még bele.

– Hogyan tudják belevonni e munkába a cigány lakosságot?

– Nem szeretem a kérdésben rejlő általánosítást. A kerületben 20-22 ezer cigány ember él. Több mint harmaduk azoknak a muzsikus családoknak a leszármazottai, akik 80-100 évvel ezelőtt telepedtek le a Józsefvárosban az akkori pezsgő, kulturális, kávéházi életnek köszönhetően. Számosan közülük innen indultak el a világhír felé, és ma is komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a tehetséges gyerekek és fiatalok minden lehetőséget megkapjanak a tanulásra, érvényesülésre. Az ő támogatásukra, együttműködésükre építhetünk. A 70-es 80-as években idetelepített családok egy részének sikerült megkapaszkodnia a városi életben, más részük valóban okoz gondokat. Őket a képzési és szociális programok révén szeretnénk támogatni a beilleszkedésben. Új jelenség viszont, hogy megjelentek a magyarul nem beszélő, román állampolgárságú vándorló cigányok. Ez valóban óriási kihívást jelent, mert ők nem szeretik Józsefvárost, nem építeni, hanem rombolni és bűnözni jönnek ide. Erre válaszolnunk kell. De ez is csak úgy lehetséges, ha összefogunk az itt élő emberekkel.

– Azt már tudjuk, hogy a józsefvárosi piacot bezárják, a helyén sportcentrum épül. Az ázsiai kereskedőknek felajánlották, hogy a kerületben másutt, üzlethelyiségekben folytassák a kereskedést. De mi lesz a valamikor Ganz-gyár épületeivel? Azokban kínai óvodák, orvosi rendelők, fodrászatok, és kaszinók működtek. A viszonyok még néhány hónappal ezelőtt is a legszörnyűbb amerikai kapreál filmekben látottakra emlékeztetnek.

– A Ganz-épületek tulajdonjogán nagyjából 130 magántulajdonos osztozik, ezért nehezebb úgy belenyúlni, mint ahogy tettük a bódépiac kapcsán, az ugyanis nem magántulajdon. Tény: a Ganzon konszolidáltabbak a viszonyok, de ott is van probléma bőven. Elvárjuk tőlük, hogy betartsák az adózási, köztisztasági és közbiztonsági szabályokat.

– A közbiztonsági problémák enyhítésére, megoldására önök eléggé unortodox megoldásokat választottak. A Diószegi utcába mozgó rendőrőrsöt telepítettek, hogy megnehezítsék a kábítószer-kereskedők dolgát. A Lujza utcában fiatal rendőröknek felújított bérházban alakítottak ki szolgálati lakásokat. Mindez meghozta a várt eredményt?

– Azt mondhatom, hogy idővel beválnak ezek a megoldások. Az a baj, hogy mindenki másnapra várja a csodát. Negyven évig pusztították, tönkretették és lerabolták ezt a kerületet, nem könnyű hamar rendbe tenni, de az irány jó. Áttörést várunk a kínai piac bezárásától is, hiszen az a bűnözés melegágya volt.

– És hová lettek a Mátyás tér környéki utcákról a lányok?

– A térfigyelő kamerák megjelenésével javarészt kiszorítottuk őket. Persze próbálkoznak most is néhányan, de a rendőrséget évről évre a leghatározottabb fellépésre kérjük a jelenség ellen. Tény: összehasonlíthatatlan a mai helyzet a korábbival, de van még feladatunk benne.

– Mi a városvezetés célja?

– Az, hogy a korábbi gettóból újra a főváros egyetemi negyede, kulturális központja legyen Józsefváros. Ahogyan egykoron is volt. Erről ismerjék meg az emberek, mert ez az igazi arca, csak évtizedekig elnyomták. Az adottságok ma is megvannak: a számos általános és középiskola mellett itt működik a SOTE a klinikákkal. Itt található az ELTE bölcsészkara, a Pázmány Egyetem jogi kara, a Károli, a német egyetem, a Műszaki Főiskola, a Színművészeti Egyetem, a Nemzeti Múzeum, a Magyar Rádió, az Olasz Intézet, az Országos Rabbiképző, a Szabó Ervin Könyvtár; itt fog működni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Felsorolni is nehéz, mennyi kiemelt intézmény… Ebből is látható, hogy a nyóckert lejárató kampányok ellenére a Józsefváros az ország legsűrűbben „belakott” egyetemi központja.

– A Palotanegyed hangulata ma már valóban erősen emlékeztet a párizsi diáknegyedre. Jó időben mindenfelé diákok beszélgetnek, vitatkoznak, tanulnak, olvasnak; ők töltik meg a Nemzeti Múzeum lépcsőit, a fásított sétányokat, a szaporodó kávéházakat, sörözőket, romkocsmákat. A Közszolgálati Egyetem megnyitásával vélhetően ez a hangulat átcsap majd a Ludovika környékére, és átalakítja az Orczy negyed hangulatát is. Mindezek után a jövő évi választásokon ön polgármesterként indulna szívesebben, vagy inkább az országos politikát választja?

– Én a Józsefvárosban nőttem fel, itt jártam iskolába, egyetemre, itt él a családom. Ide kötődöm érzelmileg. Jövőre a polgármesterséget választanám, ha a józsefvárosiak is újra támogatnak ebben.

Nagy Ida