Fotó: MTI/Mohai Balázs (archív)
Hirdetés

Az Európai Unió szekularizált Európát vizionál, isten nélküli, hit nélküli, vallás nélküli, keresztény ünnepek nélküli Európát tervez, polgáraitól pedig elvárja, hogy törekvéseik középpontjában az egyéni boldogulás álljon.

A nyugati ember egyébként az utóbbi évszázadokban a külső világban kereste üdvösségét. Nagy eredményeket ért el, de nagy árat is fizetett érte. Egy mesterséges civilizációt hagyott ránk, másrészt elidegenedett magasabb rendű önmagától, oda a lelkünk. 

Mi, keresztények Európában ma is karácsonyra, a megváltó szeretet megünneplésére készülünk.

A szeretet az ember élő és éltető eleme. Hiányába belehal az ember. Belehal, ha nem szeretik, s abba is, ha nem szerethet. 

Korábban írtuk


Valóságosabb életet élhetnénk, ha komolyan vennénk, amit világosabb pillanatainkban megértünk, hogy a szeretet nélkülözhetetlenebb a jólétnél, a szabadság pedig annak elismerése, hogy az ember szeretetre született. 

Ha az ember megismeri annak az önfeláldozó szeretetnek a történetét, ami Isten ajándékaként a Fiú-Istenben emberi testet öltött, akkor magasabb szinten megérti a szeretet jelentőségét, amiből az ember és világa újjászülethet. 

Adventben Istenre várunk, Isten megváltó szeretetére. 

Mi rendszerint két történésre gondolunk: Jézus első eljövetelére, ami Betlehemben történt, és második eljövetelére az idők teljességében, a világ végén. Jézusnak van egy harmadik eljövetele is, és ez állandó. Jézus a földi életre, a mindennapok világára, a hétköznapok problémáira hívja fel figyelmünket… Éhes voltam, szomjas, vándor, ruhátlan, beteg, és a rabság volt osztályrészem. 

Nem világrengető problémákra utal, de azokra, amikkel az ember naponta találkozik. Ezekben a mindennapos mozzanatokban világrengető erők dolgoznak, az üdvösség és kárhozat erői. A tudósok ezt így mondanák, a végső időkben vagyunk. „Az idő betelt, közel van az Isten országa, térjetek meg”!

Jézus nem hőstetteket, világraszóló cselekedeteket vár tőlünk, hanem emberek szeretetét és szolgálatát, akikkel naponta találkozunk, akiknek testi-lelki mezítelenségében, rongyosságaiban, igazságra vágyó éhezésében, és szeretetre vágyó szomjazásában, az elvek és elképzelések közötti vándorlás otthontalanságában, a különféle kötöttségek fogságában, sarkaiból kiforduló életekkel és világgal szembesülünk.

A Pásztor-Királyra várunk. Jézus magát pásztornak mondja Jézus önvallomása: Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Életemet adom a juhokért. 

A szolgáló szeretet királyára várunk, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

A Pásztor-Király öröksége – aki önmagánál jobban szeret bennünket – a felebaráti szeretet, „keresztény örökség”. Ezzel az örökséggel küld bennünket a világba: Szeressétek egymást jobban, mint magatokat, és keresztény életünk szerves részévé teszi a „pásztorelvet”, hogy senki ne maradjon magára élete döntő fordu­lóiban. 

A szolgáló szeretet királyának öröksége, a szolgálat megszentelése, akinek szolgálata a keresztig vezet – „keresztény örökség”. A szolgálat alapvetően krisztusi magatartás. Példát adtam nektek: Úgy vagyok köztetek, mint a szolga. Jézus ezzel a szolgálatban rejlő természetes fensőbbséget emelte magasba.

Aki első akar lenni, aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok. Jézus ezzel az elsőbbség és uraság ambícióját lopta belénk, és megjelölte az utat is, hogy ez miként érhető el. Úgy, ha szolgálatot teljesítünk, a szeretet szolgálatát. Ez adja meg a léleknek a királyi öntudatát, amellyel az egész világot magunk alatt érezhetjük akkor is, ha fölöttünk lévőnek látszik. „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved”. (Mt 16,26)

Kiforgattuk létünket, világunkat sarkaiból, mert magunknak élünk. Helyrebillenthető életünk, világunk egyensúlya, ha magunknál jobban szeretjük egymást, s ha meglátjuk Krisztus arcát a szegényben, betegben, a halmozottan hátrányos helyzetű emberben. 

2020 karácsonyának bátorító ajándéka Európa és a többi földrész népeinek: Isten kiragad bennünket a végzetérzés hatalmából. 

Budapest, 2020 karácsonyán

P. Kozma Imre OH, Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője