Katedrák egymás ellen

– Mennyire baráti a viszony a szegedi egyetemen a balliberális és a nemzeti konzervatív oktatók között?

– Köszönünk egymásnak.

– És mi hangzik el a közös sörözéseken? Ez ugye a politikai ellenfelek közeledésének olyan nyugati, toleranciára nevelő modellje, amelyet idehaza is követni kellene többek szerint.

– Nincs ilyen. Nem jönnek el a könyvbemutatóinkra, az előadásainkra, ha viszont mi elmegyünk az övékére, sőt, uram bocsá’ hozzá is szólunk, hamar lebunkóznak. A kritikai iskola bajnokainak tekintik magukat, bennünket pedig hazafias amatőröknek hívnak.

– Melyik oldal tart inkább a vitától?

– Ők, mert valahol a lelkük mélyén érzik, hogy elméleteik jelentős része igencsak ingatag lábakon áll. Ars poeticájuk a magyar történelem eseményeinek indokolatlanul kritikus, provokatív vizsgálata.

– Pedig egységes szemléletre és erős nemzettudat megteremtésére lenne szükség. Az egyetemek hallgatói holnap a tanári katedrákon állnak majd. Milyen jövő elé nézhet az az ország, amelynek kétféle módon tanították például Trianont?

– Ez jó kérdés. Látni, hogy 1990-ben elmaradt a rendszerváltás az egyetemeken, főiskolákon. A Kádár-rendszerből magukat átmentő elvtársak jól működő hálózatot építettek ki, és felnevelték az utódaikat. Most ők és az utódaik uralják a magyar felsőoktatást. Ez mély politikai és ideológiai megosztottsághoz vezetett az oktatói karban.

– A történelemtudomány felől nézve melyek a neuralgikus pontok?

– A fáraók kérdésében nincs vita. De a XIX–XX. század történelmi eseményei kapcsán már van. Dualizmus, az első világháború, kommün, Trianon, Horthy-korszak és aztán a forradalom, rendszerváltás… Mind nagy ütközőpontok. Van, aki azt tanítja 1945 tavaszáról, hogy felszabadulást, hozott, mi azt, hogy szovjet megszállást.

– A megosztottságnak van egzisztenciális kijelzése is?

– Kemény harc folyik. A balliberális oldal igyekszik megtartani régi pozícióit, és elragadni újakat a konzervatív oldaltól. Vegyük például a kutatói ösztöndíjakat. Nem mindegy, hogy milyen a pályázó világnézete, mert az elbírálásnál a mi kutyánk kölyke effektus működik, és persze egy liberális hangszerelésű témával sokkal hamarabb célba ér egy kutató. Ugyanez igaz az állások ügyére is.

– A hallgatók körében is él ez a kétpólusúság?

– Amikor tizennyolc-tizenkilenc évesen bekerülnek az egyetemre, világnézeti értelemben kiforratlanok. Az a kérdés, hogy milyen hatások érik az oktatók részéről.

– Mennyire érnek meg egyetemi éveik alatt?

– Talán képesek lesznek eldönteni, hogy a balliberális vagy a nemzeti konzervatív történelemtanárok körébe lépjenek-e be. A középiskolák szintjén is él ez a megosztottság. Vannak gimnáziumok, amelyek ha informálisan is, de megtartják régi, a munkásmozgalom hőseitől kapott nevüket. És ez a dac magával ragadja a diákok és szüleik egy részét is.

– Néhány éve még azon sopánkodott az MSZP-s Lendvai Ildikó, hogy a hazai egyetemisták jobboldali gondolkodásúak…

– Ez sztereotípia, de igaznak vélem. Bár ha azt nézem, hogy a frissen végzett tanárok egy része is felhördüléssel fogadta a NAT-ot, akkor már bizonytalan vagyok. Rossz jel, hogy a fiatalokat megszólító szemtelen, cinikus stílusával, az értékeket tagadó lázadásával sok hallgatót állított maga mellé Szegeden is a Momentum. Sőt! Már a fiatalabbakat is megcélozták. Szegedi balliberális körök pályázatot hirdetnek középiskolások részére Trianon századik évfordulója kapcsán. Mihálik Edvin, a Momentum helyi elnöke és önkormányzati képviselője a program vezéralakja, ő nyilatkozott a kiírásról is. Jól mutatja a kontinuitást az elvtársak és az ifjú momentumosok között, hogy Mihálik a szegedi egyetemen hallgatott kommunikációt és történelmet.

– Ön Trianont kutatja. Mit tudnak a keze alá kerülő hallgatók erről a történelmi eseményről?

– Attól függ, ki tanította őket a középiskolában. A gimnáziumi tankönyvekben a békediktátum csupán egyetlen lecke. És az egyetemek sem viszik túlzásba, már ahol tanítják egyáltalán, és nem csak a megemlítés szintjén kezelik. Jellemző, hogy a Trianon-kurzusom és a Horthy-korszak-kurzusom nem a bölcsész-, hanem a tanárképző karon zajlik. Az általánosan művelő kurzus lehetőségét kihasználva az egyetem tizenkét karáról jönnek hallgatók, például orvosok, gépészek, gyógytornászok tanulni ezekről a témákról. Nagy örömömre, egyre több történelemtanár-jelölt is felveszi ezeket a kurzusokat.

– A bölcsészkar nem kér az előadásaiból?

– Itt egy kiszorításos technikáról van szó. Még 2004-ben indíthattam a bölcsészkaron egy kurzust a Horthy-korszak külpolitikájáról. Ám 2014-ben közölték velem, hogy óraadók nem adhatnak elő a bölcsészkaron. Annak ellenére soroltak az óraadó kategóriába, hogy 1998 óta az egyetem főállású oktatója vagyok, és 2015-ben megkaptam a professzori címet. Hatan jártunk és járunk ebben a cipőben, persze egyikünk sem titkolta nemzeti, konzervatív elkötelezettségét. Végül is azt a választ kaptuk a vezetéstől, hogy sokba kerülünk. Erről csak annyit, hogy én 2004-től 2014-ig teljesen ingyen oktattam a bölcsészkaron, és ezért az átoktatásért az én karom sem kért pénzt.

– Száz év távlatából hogy látja a mai társadalom Trianont?

– Van egy nagyon vékony réteg, amelynek tagjait érdekli. A többiek keveset tudnak róla. Fontos lenne, hogy ne csak az oktatásban, de más csatornákon is beszéljünk róla. Készüljön játékfilm vagy televíziós sorozat a békediktátumról, de ez sem akar elindulni. Az ügynök Szabó István viszont filmet készíthetett Zárójelentés címen, féloldalas hirdetések népszerűsítik például Szegeden, a Dél-Magyarország című napilapban, sőt országosan is folyik a film kampánya.

– Tompítsuk, vagy éppen ellenkezőleg, hevítsük a Trianonnal kapcsolatos érzéseinket?

– Az ország lakosságának és területének kétharmadát elvették. Nagyon kevés példa van arra a történelemben, hogy egy nemzetet ilyen módon megcsonkítsanak. Először is végre rendesen meg kellene gyászolni Trianont. Aztán pedig hangsúlyozni, hogy túléltük, és lám, milyen erősek vagyunk, készen állunk a Kárpát-medencei építkezésre. A kormány már ezt az utat járja. A balliberális oldalon viszont Trianon relativizálása zajlik. Ott azt mondják a kutatók, hogy az eltelt száz év alatt a határainkon túl élő magyarok eltávolodtak az anyaországtól. Tehát az ő közösségeik már nem részei a nemzetnek. A mi egyetemünkön is ezt a tudást töltögetik a hallgatók fejébe.

– Ezek nem Gyurcsány Ferenc tézisei, amiket be is dobott 2004-ben, a kettős állampolgárság elleni kampányában?

– Oktat nálunk volt SZDSZ-es képviselő. A balliberális oldal szerint Trianon kihűlt történet, Horthy gazember volt, 1945 felszabadulást hozott, ’56-ot Nagy Imre reformkommunistái csinálták, a rendszerváltást pedig a demokratikus ellenzék, vagyis az SZDSZ. A XX. századi magyar történelem minden epizódjának van balliberális, és van nemzeti konzervatív narratívája. És itt jön a képbe az, hogy az egyetemi oktatók között döntő túlsúlyban vannak a balliberális alternatíva hívei.

– Mi lesz így a jövő generációival? Hogyan töltekezhetnek fel nemzeti érzésekkel a magyar fiatalok, ha ez a túlsúly megmarad?

– Valójában 1990 óta zajlik a balliberális tudatformálás az egyetemeken. Ez harminc év. Kásler Miklós viszont csak két esztendeje ül az emberi erőforrások miniszteri székében. És ő az első ezen a poszton, aki nyíltan merészelt beszélni a hazafias és nemzeti oktatás szükségességéről. Huszonnyolc év a nemzeti, konzervatív oldal hátránya.

– Mi az oka ennek? Hiba vagy diverzió?

– Negyven éven át uralkodott a magyar társadalmon a pártállami rezsim. Összeszedett annyi rutint és tapasztalatot, hogy tudja, miként kell manipulálni és kézben tartani az embereket. A rendszerváltó pártoknak viszont semmiféle tapasztalatuk sem volt ahhoz, hogyan is lehetne ezt a hatalmat semlegesíteni. A Fidesz 2010 óta próbálkozik vele, de tíz év még nagyon kevés idő.

– Pesszimista?

– Ezt a luxust nem engedem meg magamnak. Végre itt egy épkézláb nemzeti alaptanterv, elindult egy sor, hazafias karakterű program az oktatásban, legyen pesszimista a híresen progresszív Oktatói Hálózat. Ami különben épp Szegeden a legerősebb…