Keresztelőkút a középkorból
A történelmi Magyarország legkeletibb, utolsó falva Bereck. Az egykor központnak számító határvédő településnek több történeti nevezetessége is van, itt született például Gábor Áron, itt találkozott Bem és Petőfi 1849 nyarán, de még Mátyás királynak is van Bereckhez kapcsolódó meséje. Kétszáz éve újjáépített temploma a középkorból ered, a régi épületből megmaradt keresztelőkutat ma is használják a helyiek.
Ha Bereck látképét megpillantjuk, a katolikus templom uralja a tájat. A kétszáz éves istenháza olyan építészeti jegyeket hordoz, amelyek egyszerre képviselik a nagyságot és a szerénységet, díszítése megnyugtató, ugyanakkor a nagyobb egyházak lélekemelő hangulatát sugározza. Az oltárképen Szent Miklós látható.
Templomok építése akkor kezdődhetett el, amikor Nagy Konstantin császár 313-ban vallásszabadságot adott a keresztényeknek. Ez jelentette azt az időpontot is, amelytől kezdve megszűnt az úgynevezett katakombaélet. Berecknek is épült a középkorban egy temploma, a helyét okmányok felkutatása révén sikerült azonosítani. Ma a temető a település központjához közel fekszik, ennek a helyén állott a középkori templom. A felszínre került kövek alapján arra lehetett következtetni, hogy gótikus épület lehetett.
A berecki híresen szép keresztelőkút biztosan állítható, hogy abból a templomból került elő, amelyik a mai temető helyén állt. Sajnos 1802-ben hatalmas földrengés pusztított a vidéken, ami ma sem ritka, legfeljebb nem ilyen heves. Az erős földrengéstől a templom annyira megsérült, hogy statikai problémák miatt lebontották, majd újraépítették. A természeti katasztrófa az épület belső berendezéseit is tönkretette. Ami megmaradt belőle, azt mementóként őrzik a mai templom kápolnájában. Ez is csak egy barokk oltárrész.
A napjainkban működő Szent Miklós-templom szentélye keleti tájolású, és a községen átfutó patakkal párhuzamosan fekszik. Méretei igazolják monumentalitását, belső hosszúsága 34,6 méter, magassága 11, szélessége 13, a torony magassága 31,35 méter. A templom védőszentjét ábrázoló Szent Miklós-képet Csűrös József kolozsvári festő 1837 májusában festette. Székelyföldön úgy hívják az ilyen embert, hogy képíró. Az orgona 1865-ben készült, Kolonits István kézdivásárhelyi műhelyében. Kiemelkedő alkotás a szószék, amelyet a négy evangélista díszít. Harangja túlélte a szabadságharc ágyúöntéshez kapcsolódó begyűjtéseit, a templom másik harangját azonban felajánlotta forradalmi célokra a gyülekezet. Az épület belsejét félköríves ablakok teszik világossá.
A középkori templomból maradt meg az a keresztelőkút, amelyik a mostaniban is szolgál. Ez a szakrális tárgy minden templom vagy kápolna ékessége, hiszen új keresztényeket indítanak útjukra a kút vizéből. A berecki keresztelőkutat nem hivalkodó kőfaragás díszíti. Származási korának stílusjegyeit viseli, nemes egyszerűségét ma is megcsodálják. Megható, hogy a település hívei nem múzeumban tartják értékeiket, hanem napjainkban is ugyanúgy beépítik az életükbe, mint korábban. Talán ebből ered kitartásuk, hazaszeretetük, erős hitük és szorgalmuk, amelyre építhet az anyaország is.