A sukorói történet főhőse, az izraeli-magyar kettős állampolgárságú Yoav Blum is így jutott hozzá fillérekért a 80 hektáros, közvetlen tóparti területhez. A Velencei-tó északkeleti részén, Pákozd szomszédságában, szelíd dimbes-dombos lankán fekszik Sukoró. A faluból festői kilátás nyílik a tóparti tájra, amely szinte érintetlennek tűnik, pedig környezetvédők, biológusok, tájvédelmi szakemberek tudatos munkájának eredménye. A tó vizét lágyan borzolja a nyári szellő. A hatalmas nyárfákkal szegélyezett vidéken ma még csak egy-egy vadkacsa szárnysuhogása zavarja meg a délutáni csend békés nyugalmát…

A part menti táj evezősök, kajak-kenusok és persze vitorlások közkedvelt tanyája. Itt található a VVSI sporttelep, ahol már több olimpiai bajnok nevelkedett. A fiatalok most is edzésre készülnek: csónakokat gurítanak a parton a tó irányába. Néhány kilométerrel távolabb horgászok várják a mozdulatlan csendben, hogy végre horogra akadjon valami.

Akadt is, csak nehogy megakadjon az ember torkán… Csillogó-villogó fedett város, akvárium, jégkorcsolya- és sípálya, 18 lyukú golfpálya, amerikai stílusú kaszinó és a világ legnagyobb termálfürdőjének tervei bukkantak fel… Szerencsére egyelőre csak papíron.

Egy vezetői összefoglalónak nevezett dokumentum szerint ugyanis a sporttelep szomszédságában fekvő több mint 81 hektárnyi fás-ligetes, vízparti tájat szemelte ki magának az a rejtélyes befektető, aki ide, a nádas helyére valami tájidegen plázavárost, hotelt és kaszinót álmodott. Las Vegas, Szingapúr és Tokió után ugyan kinek jut eszébe, hogy a kicsiny falu, Sukoró közvetlen közelébe hatcsillagos üdülőközpontot tervezzen? Hogy a Velencei-tó partjára a horvátországi idegenforgalmi mutatókkal vetekedő ötmillió (!) látogatót vonzó fedett várost építsen? És persze ki az az őrült, aki ennek az egésznek bedől?

A vezetői összefoglaló szerint a King City-fejlesztés alapítói Mr. Ronald S. Lauder, amerikai üzletember, a Central European Media Enterprises fő részvényese, Mr. Fred H. Langhammer, az Estée Lauder Companies Inc. globális ügyek elnöke, a Walt Disney Company, a Sinsei Bank és az American International Group Inc. különböző bizottságainak a tagja, Mr. Itzhak Fisher, a Churchill Venture’s elnök-vezérigazgatója és végül, de nem utolsósorban történetünk főszereplője, Mr. Yoav Blum, izraeli és európai ingatlanfejlesztési cégek elnöke és tulajdonosa. A fejlesztésnek nevezett ingatlan-biznisz fő hazai támogatói közé a helyi polgármesteren kívül felsorakozott a Gyurcsány-kormány, amely az egyik utolsó kormányülésén „kiemelt nemzetgazdasági ügynek” nyilvánította a fejlesztést és ezt a döntését a 83/2009-es kormányrendeletben meg is erősítette. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az uniós források felhasználása mellett a kormány a központi költségvetésből támogatja a beruházást, hanem azt is, hogy az eljárást fel lehet gyorsítani, illetve le lehet egyszerűsíteni. Gyurcsány ment, Bajnai jött, a kiemelt nemzetgazdasági ügy maradt.

Így azután nem csoda, hogy már egy jó ideje borzolja a Velencei-tó jövőjéért aggódók kedélyeit, hogy a King’s City Management Kft. Európa legnagyobb szállodájának, golfpályájának, kaszinójának a megépítését tervezi a Sukoró közigazgatási területéhez tartozó part menti területen.

Néhány részlet a grandiózus tervből: „Nagy örömmel mutatjuk be önöknek a King’s City-t- Európa legnagyobb üdülőjét, kaszinóját és szállodáját. A Mr. Ronald S. Lauder által tervezett beruházás 40 kilométerre található Budapesttől. A terület nagysága 81,11 hektár és könnyen elérhető légi, valamint szárazföldi úton. A hatcsillagos kaszinó és szálloda egy különleges üdülőcélpont lesz mind a magyarok, európaiak valamint a világ összes turistája számára. A King’s City világszerte híres célpont lesz több millió turista számára. A látogatók európai stílussal és hagyománnyal ötvözött pihentető, szórakoztató környezetben tölthetik majd szabad idejüket” – áll a vezetői összefoglalónak nevezett különös anyagban, amiből azt is megtudhatjuk, hogy a King’s City bemutatja a „Négy Királyságot, valamint a számtalan törzset és kultúrát, amelyek elözönlötték Európát – a rómaiakat, hunokat, tatárokat, vikingeket, valamint a különböző európai királyi dinasztiákat. A projekt más ókori királyságok hagyományait is színre viszi: a Kínai Császárságét, Arábia Ezeregy Éjszakáját és a Szahara Sivatag Legendáit, illetve a Szépség, a Sport és a Divat Királyságát is” – olvashatjuk.

Mi ez a zagyvaság? Nem sok ez egy picit? – kérdezheti az ember. Mit is akarnak? Lesz itt minden, csillogó-villogó, vásári kavalkádban követi egymást a múlt, a történelem, a kultúra, a sportok, a szórakozás: golf, jégkorcsolya, élménypark, síelés hó nélküli fedett csarnokban, vízi park, lovaglás… konferencia-központ és koncertterem… És persze Mega Kaszinó. Mindez hatcsillagos kivitelben, szerény 81 hektáron…

És persze a méretek: háromezer szállodai szoba. Amerikai stílusú kaszinó. A világ legnagyobb termálfürdője. Háromezer-ötszáz fős koncertterem. Külső és belső vízi park és akvárium. Golfpálya (18 lyukú), és lovaglópályák. Hihető? Első ránézésre ez az egész több mint komolytalan, még akkor is, ha a közgazdaságtanból ismert értékcsökkenésről, nettó jelenértékről, amortizációról, leszámítolási kamatlábról sem feledkeztek meg az anyagban. Mintha az lett volna a feladata egy legalább ezerfős manager-fejtágító valamennyi résztvevőjének, hogy írják le egy papírra, mi az, ami a számukra a luxus kategóriájába tartozik, egy hatcsillagos szálloda nem képzelhető el nélküle és mindez milyen közgazdasági mutatókkal jellemezhető. Minél túlzóbb, minél pazarlóbb, minél elképesztőbb, annál jobb. S ha még ezek után valaki hiányolná a helikopterleszállót, vagy a közvetlen metró-összeköttetést a fővárossal, no és persze a hajózható vízi utakat közvetlen tengeri kijárattal, az csak csöndben mondja, vagy inkább tartsa magában a hasonló javaslatait, nehogy kibővítsék vele a már így is meglehetősen émelyítő, cukormázas terveket. De mi ez az egész?

– A fedett kaszinóváros tervét a kettős (magyar-izraeli) állampolgárságú Yoav Blum dobta be a köztudatba. Blum papíron sukorói lakos, ám a szomszédai még sosem látták – tudtuk meg Szigeth Gábortól, az Angelika Egyesület elnökétől.

A helyi természetvédelmi és kulturális egyesület kezdettől fogva tiltakozott és mára több mint ezer aláírást gyűjtött a kaszinóváros terve ellen, mert úgy gondolják, egy ilyen beruházás tönkreteszi a Velencei-tó élővilágát, és veszélyezteti a táj arculatát. De térjünk vissza Blum úrhoz, aki az ingatlan-nyilvántartás szerint a Kis utca 5. szám alatt lakik, a fenti igényekhez képest igencsak szerény körülmények között. Egy elhagyatott, düledező viskóban, amelynek kertjét felveri a gaz, az érett gyümölcs rohad a fán, a házikó ablakát beszőtte a pók, a kertkaput pedig vastag láncra fűzött lakat zárja el a külvilágtól. Szörnyű. Szegény Blum úr, miért lakik egy ilyen elhagyatott házban egyedül, ennyire mostoha körülmények között? Talán azért, mert minden pénzét Sukoró felvirágoztatására fordítja? A helyiek úgy tudják, az általános iskola felújításához is hozzájárult… És kimeszeltette a templomot is…

Yoav Blum már sukorói lakos volt, amikor vett magának egy gyümölcsöst – nem itt, Albertirsán. 2008 tavaszán ezt a gyümölcsöst cserélte el a Velencei-tó északi partján levő, állami kézben levő földterületre. A vagyonkezelői jogot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő gyakorolta, amely azután, hogy Vadex Zrt.-től, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságtól és a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtól a területet visszakapta, Blum úrral üzletet kötött. A cserének a 2008 júniusában módosított földtörvény szerint az volt a feltétele, hogy a cserepartnernek a bejelentett lakóhelye azon a településen legyen, ahol a csere révén megszerzendő föld található… Vagyis Sukorón. És mit ad a véletlen, ennek a Kis utca 5. szám alatti lakos eleget is tett. Bár nem lakott ott soha életvitelszerűen… De mit számít mindez? Az üzlet az üzlet.

A közel 80 hektárnyi sukorói terület állami tulajdonban lévő részét 1,1 milliárd forintra értékelték. Blum úr albertirsai gyümölcsöse viszont csak 300 milliót ért. Így azután Blum úr újabb gyümölcsöst vásárolt, 99 hektárt Pilis határában. De mit tesz isten… Véletlenül épp az M4-es autópálya tervezett nyomvonalán. Micsoda pech! El kell cserélni, mert az állam igényt fog tartani a gyümölcsösre. Az értékkülönbözet így 300 millióra apadt: ennyit fizetett Yoav Blum az állam kasszájába a Velencei-tó partján fekvő közel 80 hektáros területért.

– Blum úr a szántóáron megvett területtel hozzájutott négy úthoz, és 83 különböző műtárgyhoz, amelyek a tó védművét képezik – mondta a Demokratának Balsay István, a Fejér megyei közgyűlés alelnöke.

Melyek azok a műtárgyak, amelyek az elcserélt területen találhatók? Szivárgók, átereszek, csatornák… Vadátjárók… És a 2,5 kilométeren húzódó, a védmű részét képező erdősáv, tudtuk meg.

– Aggódva láttuk a Velecei-tó-Vértes Kiemelt Térség településekre való szétaprózódásának veszélyeit, a börgöndi reptér és a várpalotai égetőmű előidézte közösségi igény, illetve a környezetvédelem iránti elkötelezettségünk közötti növekvő feszültséget. Erre mindig felhívtuk a figyelmet, elfogadtuk a megye rendezési tervét, de mégsem mindig jártunk sikerrel – mondja Balsay István.

Megtudjuk, hogy felszólító levelet kaptak Bajnai Gordon akkori fejlesztési és gazdasági minisztertől, hogy a 2003-as sukorói rendezési terv alapján a megyei rendezési tervben a település vízparti területét hagyományos vidéki települési térségként ábrázolják.

– Ennek a felszólításnak eleget tettünk – mondja az alelnök. – Nemrég arról szereztünk tudomást, hogy Sukoró módosítani kívánja a rendezési tervet. Felhívtuk Sukoró község polgármestere figyelmét arra, hogy nem értünk egyet az eljárással, melybe a Fejér Megyei Önkormányzatot nem vonták bele, annak ellenére, hogy ezt jogszabály írja elő – tette hozzá. Balsay István amiatt is aggódik, hogy a tulajdoni lapok tanúsága szerint a beruházás jellegénél fogva igénybe vesz olyan területeket, mint például a 30 méter széles véderdő, illetve a parti sáv, amit nem adhat el az állam a vízügyi, illetve erdészeti törvény szerint.

A parti sáv és a helyi sportélet miatt aggódik Fa Nándor is, akinek régóta dédelgetett álma egy helyi sportiskola létrehozása és akinek minden porcikája tiltakozik a beruházás ellen. A jelenleg kikötőket építő magyar vitorlás velencei lakosként sokat tett a tóért.

– Itt élek. Itt nőttem fel, joggal mondhatom, a tó a mienk. Amikor ki akart száradni, pénzért vettük bele az ivóvizet. Akkor sikerült a tavat megmentenünk. Most akárhogy számolom, ez a beruházás sehogy sem stimmel. Egyszerűen nem jönnek ki a számok – ráncolja a homlokát a híres hajós, aki úgy számolja, hogy önmagában csak a 18 lyukú golfpálya elfoglalná a teljes 80 hektáros területet.

Akkor viszont mi ez az egész? Bicske-Póctető és Szentkirályszabadja után nem nehéz a megfejtés. A különböző történetek nyomán egy kaptafára illő módszertan bontakozik ki, amelynek lényege, hogy az állítólagos befektetőnek esze ágában sincs megépíteni mindazt, amit ígért, amit csak mézesmadzagként dobott be a köztudatba, mint ahogy semmiféle garanciát nem is vállal érte. A minél nagyobb számok, az elképesztő forgalom, a rapid megtérülési mutatók és az extraprofit, mely a tízezer utas, az ötmillió turista és a háromezer új munkahely képében jelenik meg, ugyancsak a beetetés része, mert azt mégsem mondhatja, hogy már 2011 előtt meg akarja vásárolni a magyar földet. Méghozzá szántóáron, pedig ez az igazság. Így ugyanis anélkül, hogy egyetlen kapavágást ejtene, szántóáron jut hozzá közvetlenül vízparti területhez, amelyet ha felparcelláz, ezerszeres haszonnal értékesíthet…

Mi ez az egész, ha nem spekuláció? Amely úgy tűnik, kezd országos méreteket ölteni anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne. Balsay István úgy tudja, hogy ez idő tájt országosan tízezer hektár területen 95 darab golfpályára, (ebből csak Fejér megyében 7-re), 46 darab repülőtérre (ebből kétszáz kilométeres körben 7-re) és több tízezer lakóparkra jeleztek beruházási szándékot a legkülönfélébb ingatlanfejlesztők, de még egyetlenegyről sem tudunk, amely ténylegesen megvalósult volna az eredeti szándékok szerint. Beindult a földbiznisz.

Hernádi Zsuzsa