Két kerék, egy élet

Tavaly ötvenezer, idén nyolcvanezer kerékpáros tekert végig Budapesten a Critical Mass (kritikus tömeg) elnevezésű kerékpáros-felvonuláson. A világrekordra akár büszkék is lehetnénk, azonban az évek során nemzetközi jelentőségűvé vált demonstráció célja még mindig ugyanaz, ami kezdetben, négyezer résztvevővel volt. Felhívni a figyelmet arra, hogy bár Demszky Gábor szavakban és látványos píárakciókban a biciklisek nagy barátja, Budapesten gyakorlatilag lehetetlen kerékpárral biztonságosan közlekedni.

– Az évtized két legnehezebb éve következik a budapesti lakosok számára – közölte Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. Az uniós támogatásokra ugyanis csak 2010-ig jogosult a főváros, ezért addig erőltetett menetben végre kell hajtani a jelentősebb beruházásokat, útfelújításokat. – Lehet vizionálni a közlekedés összeomlásáról, de ez nem fog bekövetkezni – próbált nyugtatni, ám azt már nem árulta el, hogy az évek óta az összeomlás szélén álló budapesti közlekedésre mi lehet a megoldás. Pedig Budapesten a mindennapossá vált forgalmi dugóknak köszönhetően egyre többen használják a kerékpárt mint közlekedési eszközt. Azaz csak szeretnék használni. A fővárosban ugyanis nemcsak autóval, hanem kerékpárral sem lehet közlekedni.

Egy százalék

Bár pontos statisztika nem áll rendelkezésre, a forgalomszámlálási adatok szerint a budapesti kerékpárosok száma tavaly egy év alatt a kétszeresére nőtt, ám hazánkban a biciklizés részaránya még mindig rendkívül alacsony, mindössze 1-2 százalék, azaz száz emberből csak ketten közlekednek kerékpáron. Ugyanez Hollandiában 30, Dániában 18, Németországban 10 százalék, de a szomszédos Ausztriában is minden huszadik ember biciklivel közlekedik.

Semmiből a semmibe vezető, váratlanul véget érő kerékpárutak, járdára festett sárga csíkok, ahol a járda egyik fele a gyalogosoké, a másik a bicikliseké. Itt jobb híján pénzfeldobással dönthetnek a felek, ki melyik oldalon közlekedjen, ugyanis a legtöbb helyen ez nem egyértelmű. Van, ahol még ilyen csík sem választja el a közlekedőket, itt elég nagy esély van gyalogos és biciklis találkozására.

Az Andrássy út belső, az Erzsébet tértől az Oktogonig tartó szakaszán végigvezető kerékpárút jó eséllyel pályázhat a „világ egyik legbalesetveszélyesebb kerékpárútja” címre. Itt ugyanis hiába kerekezünk teljesen szabályosan a kerékpárútnak kinevezett sávon, sokszor csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem történik baleset. A bicikliút a parkoló autók bal oldala mellett halad, azaz balról az autók, jobbról a járda határolja. Ha a vezető melletti utasülés ajtaja éppen akkor nyílik, amikor az autó mellett kerekezünk, frontálisan ütközhetünk a nyíló ajtóval. Az ilyen incidens pedig meglehetősen gyakori, mert a szűkre szabott úton még szabályosan sem lehet úgy parkolni, hogy az ajtó ne biciklisávra nyíljon, az utasok túlnyomó többsége pedig nem néz a tükörbe, mielőtt ösztönös mozdulattal kiszállna az autóból. Jobbról ráadásul a járda szélén lévő nagy fák teljesen takarják a kilátást, így a lelépő gyalogosok is balesetet okozhatnak. Ezt tetőzi, hogy az Opera és az Oktogon közötti szakaszon az autók előszeretettel parkolnak egyenesen a bicikliúton, így itt a kerékpáros leginkább már csak a járdán vagy az autók közötti forgalomban tud továbbmenni.

Az Oktogont elhagyva aztán egészen abszurddá válik a helyzet: a Kodály köröndig a kerékpárosokat felvezetik az úttest és a szer viz út között húzódó járdára, a babakocsis kismamák, a szaladgáló kisgyermekek és a méteres pórázon futtatott kutyák közé. A Kodály köröndnél akár meg is nyugodhatnánk, mert onnan ugyanez a sáv – a táblák szerint – tiszta kerékpárútként vezet tovább, ha nem éppen innentől változna macskakövessé az addigi aszfaltburkolat, így az extrém sportok kedvelőin kívül gyakorlatilag senki sem tudja használni a bicikliutat.

Természetesen vannak biztonságos és ideális bicikliutak is, mint például a Hősök tere mögötti városligeti kerékpársáv, a Szilágyi Erzsébet fasor bicikliútja, vagy a Szerémi út a Háros-sziget felé. A külső kertvárosi kerületekben bicikliút sem kell a biztonságos kerekezéshez, mert az itt közlekedők sokkal figyelmesebbek, mint a Belvárosban. De a Belvárosba érve mintha egy másik bolygóra csöppennénk, ahol csak az erős maradhat életben. Kerékpárral pedig csak a szabályokat megszegő.

Egyenrangú járművek

– A kerékpár jármű, ezért az úton a helye, nem a járdán – foglalható össze egy mondatban a Magyar Kerékpáros Klub elnökének, László Jánosnak májusi előadása, amelyet a Kerékpáros Budapestért Program keretében tartott. A legnagyobb hazai kerékpáros-szervezet a főváros felkérésére fél éven át dolgozott együtt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Út és Vasút tanszékével, hogy a budapesti kerékpáros közlekedésre megoldási javaslatot készítsen. Az elkészült anyagot hamarosan társadalmi vitára bocsátják. Legfontosabb eleme, hogy a kerékpározást a közlekedés integrált és egyenrangú részévé kell tenni.

László János szerint a forgalom résztvevőinek kölcsönös együttműködésére, és nem a teljes fizikai elválasztásukra kell alapozni a kerékpárosok biztonságos közlekedését. Azaz, elsősorban nem kerékpárutakat kell építeni, hanem a meglévő úthálózatot kell kerékpárbaráttá tenni. Nagy sebességű utakon vagy külterületeken szükséges a külön kerékpárút, de a sűrű, városi úthálózatban általában célszerűbb, ha a kerékpáros együtt haladhat a többi járművel, tekintve hogy az átlagos városi forgalom esetén minimális a kerékpárok és az autók közötti sebességkülönbség.

„A gépjárművektől való teljes elválasztás mindkét félnek hamis biztonságérzetet ad, mert a különválasztott kerékpárúton közlekedőt nehezebben érzékelik a gépjárművezetők jobbra kanyarodáskor” – olvashatjuk a javaslatban, amelynek végleges változata a tervek szerint szeptemberre készül el. A Kerékpáros Budapestért Program célja, hogy 2012-re megduplázza a jelenlegi 170 kilométernyi kerékpárutat és 15 százalékra emelje a kerékpárral közlekedők részarányát.

– A Nagykörúton háromszáz autós érdeke áll szemben mintegy nyolcezer biciklisével – mondta a Demokratának Kürti Gábor, a Critical Mass egyik szervezője. – A biciklisek létszáma most már elérte azt a kritikus tömeget, aminek köszönhetően a Nagykörúton megépítendő bicikliút érdekében jó eséllyel vehetjük fel a küzdelmet a városvezetéssel. Szeretnénk elérni, hogy a körúton ne az egész nap és állandó jelleggel ott parkoló pár száz autó foglalja a helyet, hanem nyissuk meg az utat a több ezer biciklis részére – hívta fel a figyelmet a kerékpáros érdekvédő. Szerinte az utóbbi években végre sikerült áttörést elérni a kerékpáros-érdekvédelemnek, és a Kerékpáros Budapestért Programmal teljesen új alapokon el lehet kezdeni építkezni.

– Eddig mindent a megkérdezésünk nélkül csináltak, de most reményeim szerint más idők jönnek. Sikerült elérnünk, hogy a Vámház körúttól a Deák térig hamarosan bicikliút fog épülni – tette hozzá.

Magosányi Árpád szerint a közlekedés gyengébb szereplőinek védelméért jogszabályi változásokra is szükség van. A Radikális Biciklis szervezet elnöke hiányolja a KRESZ-ből azt a részt, amely az 1968-as Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményben megtalálható: „A járművezetőknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk a leginkább veszélyeztetett úthasználókra, mint a gyalogosok és a kerékpárosok, különösen a gyermekekre, idős emberekre és a mozgássérültekre”. Szerinte a hazai közlekedési kultúra egyik oka az, hogy a KRESZ nem tartalmaz a gyalogosokra és a kerékpárosokra vonatkozó általános elővigyázati kötelezettséget, ezért objektív felelősség bevezetését indítványozta az Igazságügyi Minisztériumnál. A beadványban felhívta a figyelmet, hogy több európai országban a gyalogos vagy kerékpáros elütése alapértelmezés szerint a gépjárművezető számára büntetéssel jár. Például ha Belgiumban zebrán elütnek egy gyalogost, mindenféle vizsgálat nélkül (féktávolság, féknyom) az autós lesz a hibás a balesetért.

Sokakban él az a tévhit, hogy a főváros szennyezett levegője ártalmasabb a kerékpárosok szervezetére, mint a gyalogosra vagy az autósra. Az Európai Unió által támogatott VECTOR projekt áprilisban egy kerékpárra és egy autóba szerelt műszer segítségével mérte meg Budapesten a levegő finompor-szennyezettségét. A mérések során kiderült, egy köbcentiméter fővárosi levegőben átlagosan 30-40 ezer porszemcse található, ami tízszer több a Hamburgban mért adatoknál. Ez kivétel nélkül mindenkire halálos veszélyt jelent, mégis tévhit, hogy a kerékpározókra fokozottan ártalmas a budapesti levegő. A VECTOR mérései szerint ugyanis ez egyáltalán nem a kerékpárral közlekedőket veszélyezteti leginkább, hanem a kisgyerme ke ket és az autóval közlekedőket.

A legszembetűnőbb különbség a kerékpáros mérésekhez képest az volt, hogy a zárt légterű járműben folyamatosan nőtt a koncentráció, míg a kerékpárost a forgalomban lényegesen kevesebb ideig érték a szennyező anyagok. Nem is beszélve arról, hogy míg egy kerékpáros megválaszthatja az útvonalat, addig az autós akár órákig is ülhet a dugóban, a 10 mikrométernél kisebb részecskéket pedig az autókba épített szűrők sem tudják kiszűrni.

Szemléletváltást!

Kerékpáros téren szinte minden változásért kiált. Szükség lenne biztonságos kerékpártárolókra, ahol a biciklit nyugodtan ott lehet hagyni, szükség van kerékpárosok számára szervezett KRESZ-oktatásokra, valamint KRESZ-módosításokra, mint a jövő évtől életbe lépő változás, miszerint a biciklis is használhatja a buszsávot. Szükség lenne egy olyan városvezetésre, amely komolyan gondolja a forgalomszervezést, és ad hoc ötletek helyett átgondolt stratégiával lát neki a budapesti káosz felszámolásának.

Mindenekelőtt pedig szemléletváltásra van szükség, elsősorban az autósok részéről, akik ma még úgy tekintenek a kerékpárosokra, mint az őket feltartó, akadályozó, zavaró körülményre, akiktől nem lehet közlekedni. Éveknek kell eltelnie még ahhoz, hogy a kerékpárt is járműnek tekintsék, ugyanakkor a kerékpáros maga is úgy viselkedjen a forgalomban, mint egy járművezető.

Forrás: Studio Metropolitan

Kerékpárral megtett utazások aránya (százalékban)

Hollandia 27 %

Dánia 18 %

Japán 14 %

Németország 10 %

Ausztria 5 %

Olaszország 4 %

Franciaország 3 %

Magyarország 2 %

USA 1 %

Forrás: DG Energy and Transport 2000

———————-

Halálos por

A levegőben található kis részecskék a közlekedés és a szél által felvert porból származnak. Ez a por, főleg a városi levegő esetén, nem ártalmatlan, hanem olyan egészségre káros anyagokat tartalmaz, amelyeket főleg a közlekedés és az ipari tevékenységek juttatnak a környezetbe. A finompor a 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű porszemcse, amely az emberi hajszál vastagságának mintegy harmincada, szabad szemmel nem látható, nem szagolható. A finompor számos súlyos betegség okozója, hiszen kis mérete miatt akadálytalanul jut a légutakon keresztül a szervezetbe. Szoros összefüggés van az allergiás, asztmás, illetve egyéb légzőszervi megbetegedések és a légszennyezettség mértéke között, mert a részecskék rátapadnak a növényi pollenekre, és azokat rendkívül agreszszívvá, allergénekké teszik. Emellett káros, rákkeltő anyagokat is tartalmaznak. Az Európai Unióban évente mintegy 300 ezer halálesetért felelős a porszennyezés, állapította meg egy elemzés. A felmérés eredményei hazánkra nézve is riasztóak. Kimutatták, hogy a jelenlegi szennyezettségi szint mellett egy átlagos magyar több mint egy évet, egy budapesti lakos akár három évet is veszíthet az életéből. Ezzel az eredménnyel Európában a harmadik legrosszabb helyet foglaljuk el.