– Indoklás nélkül, 2003 novemberében váltották le. Voltak előzmények, jelezték önnek bármikor is, hogy elégedetlenek?

– Nem jelezték egyetlen szóval sem, hogy nem megfelelő a munkám, de előzményei azért voltak. 2002-ben, a kormányváltást követően bejelentkeztem Kiss Elemér akkori kancelláriaminiszterhez. Mivel a KSH felügyeleti szerve a Miniszterelnöki Hivatal, úgy gondoltam, úgy illik, hogy bemutatkozunk egymásnak. Tájékoztatni szerettem volna a hivatalban folyó munkáról, cserébe úgy gondoltam, hogy ő is elmondja, hogyan képzeli el együttműködésünket. Kiss Elemér azonban nem talált időpontot arra, hogy fogadjon engem, pedig majdnem egy évig volt kancelláriaminiszter. Amikor őt leváltották, jött Kiss Péter, nála ugyanezt eljátszottam, bejelentkeztem, de ő sem fogadott. Egyetlen egyszer találkoztunk személyesen, mindössze két percre, amikor be kellett adnom a vagyonnyilatkozatomat, és neki mint a felügyeleti szerv vezetőjének kellett ellenjegyeznie. Ekkor sem beszéltünk egymással, a találkozás teljesen adminisztratív jellegű volt. Ám az azért jelzett valamit, hogy a következő év költségvetésében a legtöbb pénzt a KSH-tól vették el, és a legnagyobb létszámleépítést is nekünk kellett végrehajtani, és volt még egy dolog, amiből sejteni lehetett, hogy készül valami. 2003-ban nem engedték kormány elé az OSAP-ot, azaz az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programot.

– Miért volt ennek jelentősége?

– Azért, mert ennek hiányában nem gyűjthettünk volna törvényesen adatokat, és nem tudtuk volna elvégezni a munkánkat. Minden költségvetési év adatgyűjtését a kormánynak kell engedélyezni és jóváhagyni. E nélkül nem lehet a kötelező adatgyűjtést végrehajtani, mert senki sem végezhet adatgyűjtést Magyarországon, csak az, akinek a programja benne van az OSAP-ban. Ennek elfogadása úgy történik, hogy először megtárgyalja és elfogadja a közigazgatási államtitkári értekezlet, majd kormány elé terjeszti, az is elfogadja, és kormányrendelet formájában kihirdeti. Mivel ennek a programnak elég hosszú az átfutási ideje, hiszen a megtervezett kérdőíveket csak a kormányengedély megléte után lehet kinyomtatni, illetve postázni a célszemélyeknek, arra nagyon figyeltünk, hogy még idejében a közigazgatási államtitkári értekezlet elé kerüljön. De hiába vártuk, a kormányengedély nem jött. Mivel sürgetett az idő, utánajártunk, hogy mi történt. Kiderítettük, hogy az államtitkári értekezlet hiába fogadta el, mégsem terjesztették föl, mert a felügyeletet gyakorló helyettes államtitkár nem tudott részt venni az ülésen, és kifogásai is vannak. Pedig ha az államtitkári értekezlet jóváhagyja, akkor kötelező érvényűen tovább kellett volna adni az anyagot a kormánynak. A helyettes államtitkár ekkor Katona Tamás volt, akit a KSH elnöki székében váltottam. Amikor az OSAP tárgyalására került volna a sor, Katona Tamás látványosan kiment a teremből, utólag pedig vagy tizenkét pontban sorolta föl kifogásait.

– Ezt ma megteheti Magyarországon egy államtitkár?

– Tisztában voltam vele én is, hogy amit tesz, nem szabályszerű, de nem tudtam mit tenni. Ha nincs engedélyezett éves program, akkor azért én viselem a felelősséget. Ekkor már teljesen egyértelmű volt, hogy harapófogóban vagyok. Nagyon ügyes húzás volt ez Katona Tamástól, mert így elkerülte a nyílt összeütközést, ami azért volt fontos számára, mert csupa olyan kifogása volt, amelyeket korábban – amikor lehetőségük lett volna rá – nem vetettek fel, s amelyek teljesítése igen időigényes lett volna. Bejelentkeztem hozzá, hogy megtárgyaljuk a kifogásait, beszéltünk ugyan, de a programot nem terjesztették a kormány elé. Majd novemberben behívatott Kiss Péter, és közölte velem, hogy felmentenek, mert az uniós csatlakozás levezényléséhez dinamikusabb emberre van szükségük.

– Mi lett az adatgyűjtési programmal?

– Leváltásom után pár nappal elfogadták. Felmentésem már akkor kellemetlen volt külföldön, mert abban az évben már második ciklusomat töltöttem az ENSZ Statisztika Bizottsága elnökeként. Évenként választanak új elnököt, először 2002-ben választottak meg, a következő évben újraválasztottak. Jelölésemben nyilván az is szerepet játszott, hogy a magyar statisztikát mindig elismerték külföldön, rangunk van a szakmában. Szakembereink neve jól cseng, az említett ENSZ-bizottság ülésein gyakran felszólalunk, a szakcsoportokban is szerepet kapnak embereink. Ezzel szemben, tudomásom szerint, sem az elődöm, Katona Tamás, sem az utódom, Pukli Péter nem játszik semmilyen tevékeny szerepet nemzetközi fórumokon, így az ENSZ Statisztikai Bizottságában sem. Az angol nyelvvel is hadilábon állnak, ami ebben a szakmában elengedhetetlen.

– A statisztikai hivatal elnöke nem politikus, hanem szakember. Elmondaná, mi az a varázs trükk, ami miatt ennyire fontos ez a tisztség a balliberális kormánynak?

– Sok olyan apróság létezik, amely a kormány számára kedvező lehet, és amelyeket csak a hivatal elnöke tehet meg. Úgy látszik, hogy erre igényt is tartanak.

– Azért azok nem apróságok, amiket az Eurostat, illetve az unió pénzügyi biztosa, Joaquín Almunia kifogásolt. Lassan két hete arról cikkeznek, hogy a magyar kormány különböző ügyes trükkökkel igyekszik kozmetikázni a költségvetési hiány számait, ami messze a fölülmúlja a tervezettet, illetve az euró bevezetéséhez szükséges, előírt mutatókat. Magyarán, csalnak, és most lebuktak.

– Ne fogalmazzunk ilyen erősen. Ügyeskedtek, és abban reménykedtek, hogy az Eurostat nem veszi majd észre. Mert valóban lehet olyan módszertani változtatásokat alkalmazni, amelyek rövid távon, hangsúlyozom, hogy csak rövid távon, de kedvezőbb adatokat adnak, így az a kép alakul ki, hogy a gazdaság lendületesebben fejlődik, de hosszú távon ez mindig megbosszulja magát.

– Például?

– A 2003-ra a GDP várt növekedési üteme 2,8, legfeljebb 2,9 százalék volt. Miután elhagytam a hivatalt novemberben, az utolsó negyedév eredményei meglepően jók lettek, minek következtében a GDP éves növekedését 3 százalékosra javították. Aztán amikor több mint egy esztendő elteltével bejöttek a vállalati mérlegadatok, akkor mindent ki kellett javítani, és a GDP növekedését is visszajavították 2,9 százalékra. Ezt a módszert azóta sokszor alkalmazták. Ezért gondolták, hogy ha engem eltávolítanak, akkor majd jobban tudják a KSH-t irányítani. Ezért nevezték ki a helyemre Pukli Pétert, aki még Katona Tamás helyettese volt 1995"98 között. Pukli bevált ezen a téren.

– A legutóbbi leváltásokra gondol, amikor elküldték a Tájékoztatási Főosztály vezetőjét, és helyettesét, Szabó Ivánt, valamint Friss Pétert?

– Ez történhetett. Nem tetszett az a KSH-jelentés, amely kimondta, hogy Pénzügyminisztérium nem teljesítette a tervet, és a költségvetési hiány már júliusban elérte az éves előirányzatot. Ilyet ezek szerint nem lehet leírni, és aki ezt írta, leváltották. Most így mennek ott a dolgok. Hadd meséljem el, hogy amikor a hivatalba kerültem, az első napokban odajött hozzám a Tájékoztatási Főosztály most leváltott helyettes vezetője, és közölte velem, hogy ő tudja az újságokból, hogy én konzervatív ember vagyok. Szeretné ezért közölni, hogy ő pedig baloldali, szocialista, és emiatt szerinte nem fogunk tudni együtt dolgozni. Azonnal fölajánlotta lemondását. Nem fogadtam el, hanem azt mondtam neki, hogy kezdjünk bele a munkába, és majd meglátjuk. Végig a helyén maradt egészen mostanáig, amíg saját elvtársai le nem váltották.

– Térjünk vissza a költségvetéshez, és a számokkal való játszadozáshoz.

– A legnagyobb baj az, hogy ezt pont az államháztartási hiánnyal játsszák, ami az elmúlt években folyamatosan a tetőfokon volt. Tudni kell, hogy a hiányt a törvény szerint a Pénzügyminisztériumnak kell kiszámolni, ám a számolás módszertanát a statisztikai hivatal ellenőrzi, és az éves mutatókat is a KSH küldi ki az uniónak. Az olyan módszertani játékoknak köszönhetően, mint ez a mostani trükk is az autópálya-építésekkel, azt eredményezi, hogy az államháztartási hiány már évek óta 2-2,5 százalékkal magasabb, mint amit kimutatnak. Ha én vagyok a hivatal vezetője, ez nem fordulhatott volna elő, mert én ezt nem hagytam volna, nem írtam volna alá, és nem küldtem volna el az Eurostatnak így a jelentést. Most viszont megkapták, mert az Eurostat azt mondja, hogy ő ebbe nem egyezik bele. Nem lehet kiszervezni az autópálya-építést, ez teljes képtelenség. Most azt mondják, hogy nem tartozik bele a költségvetésbe, majd hatalmas hiteleket vesznek föl autópálya-építésre, állami garanciával. Ráadásul úgy akarják a csökkenteni a hiányt, hogy a költségvetési körön kívüli hitelekből 2-300 milliárdot elvesznek, befizetik a költségvetésbe, mondván, hogy az még nem kész, valójában persze már használatba vett autópályák építésébe vonják be a magántőkét. Ez teljesen komolytalan, lejáratja az országot, és az eddig jó hírű magyar statisztikát.

– Szóval minden út a költségvetési hiányhoz vezet?

– Teljesen egyértelmű. A költségvetésben 2002 után olyan súlyos helyzet alakult ki, amelyben nagyon fontossá váltak e játékok. Még egy példa. 2004-ben már eljátszották, és lehet, hogy az idén is el fogják játszani az év végén, hogy nem utalták vissza a befizetett áfát, csak 2005 első felében. Mit gondol, hogy ezt a 2005-ben visszautalt áfát vajon melyik évre számolták el?

– Melyikre?

– A 2003-as évre! Így az utólag elkönyvelt adatok szerint a 2003-as államháztartási hiány 6,2 százalék lett. A tavalyi év hiánya a végső számok tükrében bizonyára ugyanilyen elképesztően magas lesz, de már a 2005-ös évről is sejthetjük, hogy 5,5-6 százalék körüli eredményre számíthatunk, ha az autópálya-építéseket végül mégis bele kell számolniuk. Pedig most óriási a tét. Hiszen az elkövetkezendő éveken múlhat, hogy mikor vezethetjük be az eurót, már ha komolyan gondolja a kormány, hogy 2010-ben bevezetjük. Bár nem hiszem, hogy valaki is komolyan gondolná közülük. Még az én időm alatt felkértük a Kanadai Statisztikai Hivatalt, ez a világ legjobb statisztika hivatala, hogy világítsa át a KSH-t. Akkor rendkívül jó minősítést kaptunk, amiben többek között kimondták, hogy megvalósult a hivatal politikai függetlensége, és a nyugat-európai hivatalokkal egyenrangúnak találtak bennünket. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a mostani kormány merne-e kezdeményezni egy hasonló átvilágítást.