Az összes küldött alig több mint fele szavazott bizalmat a Fidesz elnökségének

Titokzatosság lengte körül a Fidesz XX. kongresszusát a múlt hét szombatján. A küldöttek a sajtó teljes kizárásával szavaztak és szólaltak fel a Budapest Kongresszusi Központban. Ez azért is volt meglepő, mert alig egy évvel ezelőtt a BNV területén tartott kongresszus minden percét bármilyen kívülálló a helyszínen is végigkövethette, s néhány hónappal ezelőtt, amikor a küldöttek a miniszterelnök- és a miniszterelnökhelyettes-jelölt személyéről döntöttek, fel sem merült, hogy a média ne vehessen részt az eseményen. A mostani kongreszszust megelőző sajtótájékoztatóból csak annyit tudhattunk meg, hogy a program Pokorni Zoltán alelnök beszédével indul, majd a zárt ülést követően a meghívott ezernyolcszáz küldött bizalmi szavazással dönt Orbán Viktorról és a négy alelnökről – együtt, csomagban.

Miután a 2006-os országgyűlési választások második fordulóját követően Orbán Viktor minden, a vereséggel kapcsolatos felelősséget magára vállalt, azt is bejelentette, a párt küldöttgyűlésétől bizalmi szavazást kér majd. Nem sokkal később kiderült, a szavazás „csomagban” lesz, mivel egyszerre kell szavazni a négy alelnökről, Pelczné Gáll Ildikóról, Pokorni Zoltánról, Schmitt Pálról és Varga Mihályról is. Az országos elnökségnek két másik tagja is van – Navracsics Tibor frakcióvezető és Kövér László választmányi elnök -, őket azonban nem a küldöttgyűlés választotta meg. Pokorni Zoltán megnyitó beszédének elején hangsúlyozta, az országgyűlési választás nem azon versenyek közé tartozik, amelyekről elmondható, hogy „az ezüst szépen csillog”, hiszen nem osztanak második díjat, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal segítették a Fidesz választási kampányát. – Négy évvel ezelőtt az én tisztem volt öszszegezni a tapasztalatokat ebben a teremben. Most nagyobb a felelősségünk, hiszen másodszor veszítettünk. Nagyobb a felelősségünk, mert riválisaink példátlanul nagy erővel igyekeznek a másfél százalékos vereségből bukást kreálni, politikánk egészét megkérdőjelezni, vezetőinket egymással szembefordítani, az egységes polgári szövetséget felszalámizni. De nagyobb a felelősségünk azért is, mert a mozdulatlanság, a megújulás hiánya is ugyanide vezethet – állította Pokorni Zoltán. Szerinte a Fidesz politikusai olyan feladat előtt állnak, amelynek megoldásához „józanságra és hitre, kreativitásra és hűségre, hideg fejre és mély felelősségérzésre volna szükségük”. Megemlítette, hogy már megjelentek olyan elemzések, amelyek nem is a mostani, hanem a 2007-es Fidesz-kongresszusról írnak „elemzéseket”, s emlékeztetett arra, hogy a külföldi sajtó nagy része a választások kapcsán szinte egyetlen „pozitívumként” említette a tényt, hogy a rendszerváltozás óta először fordult elő a hatalmon lévő kormánykoalíció újraválasztása. – A kormány maga sem meri a folytonosságot hangsúlyozni, hiszen ma már mindenki előtt világos, hogy az út, amin az utóbbi négy évben haladtunk, és amin ebben a pillanatban is halad az ország, a szakadékba vezet. Ehhez képest a sokat emlegetett lendület is inkább aggasztónak tűnik. Vagyis a folytonosság nem a kormányzás tartalmában áll, sokkal inkább magában a szocialista pártban – hangsúlyozta, s azt állította, az SZDSZ elsősorban „az öntudatos szocialista átszavazóknak” köszönheti a parlamentbe való bejutását. – Mindenesetre az is a szocialista párt erejét bizonyítja, miként segíti életre parlamenti szövetségesét, mi több, most már az ellenzéket is a párt akarja megalkotni önmagának, ami a demokratikus rendszerektől talán idegen, de a magyar történelemben egyáltalán nem példa nélküli jelenség. – Tetszik vagy sem, de ma a Fideszen múlik, hogy a politikában egymással demokratikusan versengő erők inspiráló egyensúlya jöjjön létre. Hogy a mindennapjainkban szabad, levegős, élhető életet élhessünk. Ez a tét, ez a felelősségünk. Hiszen ezt a szerepet ma a Fidesznek kell betöltenie. És hogy képes legyen rá, ez rajtunk, itt ülőkön, a mai kongresszuson is múlik. Ennek egyik legfőbb feltétele, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal, erényeinkkel és hibáinkkal is. Természetesen találhatunk elég okot, külső okot a vereségre. Tény, hogy a média nagyobbik része finoman szólva nem minket segített. De hát ez nem volt meglepetés – jelentette ki Pokorni Zoltán. – Sokak szerint az MDF sem mindig úgy viselkedett, ahogyan egy normális ország normális ellenzéki pártja. De ezzel is lehetett számolni. Ha csupán a kalkulálható külső okokra hárítjuk vereségünk ódiumát, saját magunkat csapjuk be. Hiszen a mi felelősségünk éppen az, hogy ezekkel a külső okokkal számoljunk, és ezek ismeretében alakítsuk politikánkat. Legyenek bármilyenek a külső körülmények, a hibákat mégis mi követtük el, mert nem tudtunk úrrá lenni rajtuk. A ránk szavazó több millió embernek, a magyar demokrácia jövőjének és természetesen önmagunknak tartozunk azzal, hogy őszinte számvetést készítsünk. Mit csináltunk jól, mit rosszul, min kell változtatnunk, hogyan és mikor. Hivatalosan ezekkel a szavakkal nyitotta meg az alelnök a kongresszust – ám ezek voltak egyben az utolsó szavak is, amelyeket a sajtón keresztül a nagyközönség is hallhatott. Megkezdődött a zártkörű munkaértekezlet. A következő néhány óráról csupán kiszivárgott és meg nem erősített információfoszlányaink lehetnek. Ezek szerint a megjelent küldöttek többsége egyértelműen Orbán Viktor mellett állt, és sokkal inkább mellette, mint a négy alelnök mellett, akik közül kettővel kapcsolatban többen – ha nem is ellenérzésüket, de mindenképpen – bizonytalanságukat fejezték ki. Szavazni azonban csak igennel vagy nemmel lehetett, és csak együtt, mind az öt vezető személyét illetően. A kiszivárgó hírek arról szóltak, a legtöbb küldött politikai öngyilkosságnak tartotta volna Orbán Viktor háttérbe vonását. Néhány órával később aztán kiderült, a hírek ugyan igazak voltak, de a végeredmény több mint elgondolkodtató: a hivatalos állásfoglalás szerint az érvényesen szavazó küldöttek 87 százaléka adott bizalmat az elnöknek és az elnökhelyetteseknek, ami elsöprően jó arány. A valóság azonban az, hogy az 1751 meghívott küldöttből csupán 1114 jelent meg, 637 el sem jött. Aki eljött, azok közül 1042 szavazott, vagyis további 72 megjelent küldött nem óhajtott véleményt nyilvánítani. A ténylegesen szavazó küldöttek közül 127-en nemmel, 19-en érvénytelenül szavaztak és 896 fő támogatta az elnököt és az alelnököket, ami 86 százaléknak felel meg, de az összes küldöttre vetítve a támogató szavazatokat, ez bizony csak 51 százalék. „Kevesen voltunk, de éppen elegen”, ironizált ezért a kongresszust követően az egyik résztvevő, értésünkre adva, hogy bár együtt marad a tábor és a bizalom is megvan, a jelek szerint tartósnak ígérkezik a bizonytalanság. – Az idő pénz, és Magyarország ideje különösen drága – értékelte röviden a kongresszus utáni helyzetet Orbán Viktor. – Naponta négymilliárd forinttal nő az államadósságunk, így a választások óta eltelt huszonhat nap száznégymilliárd forinttal növelte a deficitet. És még mindig nincs kormánya Magyarországnak, ahogy kormányprogramja sem. Valaki félrevezette és becsapta a miniszterelnököt, elhitette vele, hogy dübörög a gazdaság, és azt, hogy rendben mennek a dolgok Magyarországon. Orbán Viktor az ország valódi gazdasági helyzetének feltárására három neves közgazdászt kért fel: Bod Péter Ákost, Mellár Tamást és Vukovics Gabriellát, a kongresszus pedig megerősítette a Költségvetési Tanács felállításának szükségességét. Az elnökség által kidolgozandó új stratégia alapelemei a szervezettség növelése, a tagtoborzás, a választókerületi elnökök megerősítése, egy külön médiastratégia kidolgozása, a szervezetépítés a fiatalok körében és Budapesten, illetve egy falusi szervezeti rendszer kidolgozása lesznek. Orbán Viktor bejelentette, a Fidesz hétfőtől már elsősorban az önkormányzati választásokra koncentrál. Somorjai Viktória