Ki megy Európába?

A 2002-es választásokon a társadalmat egy egyszerű, de annál ördögibb módszerrel hasította ketté a werberi gyűlöletkampány. Az emberek legősibb hiedelmére alapozott az MSZP, arra a félelemre, amit a létfenntartás bizonytalanná válása okoz. Az ősi közösségi együttélési formákban, akit a hordákból kitaszítottak, azt egyben halálra is ítélték, mivel kirekesztették őt a zsákmány felosztásából. A szocialisták ezt a hiedelmet modernizálták, amikor folyamatosan arról beszéltek, az Orbán-kormány a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket még szegényebbé tette, és magukra hagyta őket.

Valójában a polgári erők arra törekedtek, hogy egy erős középrétegre támaszkodva zárkózzon fel Magyarország gazdaságilag és nemzettudatában az európai demokráciákhoz. Az önmagukért tenni képes és akaró középrétegek támogatásán keresztül kezdődött el az elszegényedett társadalmi csoportok helyzetének javítása. A szocialisták felfogásában viszont az atyáskodó, gyámolító, „szegénységpárti” állam képe a domináns. Az MSZP érezte, hogy az 1998-ban elkezdődött társadalmi megújulással felnőhet egy olyan politikai erő, amely hosszú távon is vetélytársa lehet a szocializmus nosztalgiáján tengődő, megújulni képtelen baloldalnak. A szocialistáknak ezért egyetlen esélyük volt a hatalom megszerzésére, ha végletekig fokozzák a két értékrend, a két felfogás közötti ellentétet.

Ehhez olyan elemeket használtak fel, mint például azt, hogy az Orbán-kormány elvett a nyugdíjasoktól 19 ezer forintot, nem emelte a családi pótlékot és így tovább. A polgári kormány a szegények magára hagyásán túl ráadásul olyan dolgokra költött pénzt, mint a millenniumi ünnepségsorozat, a Millenáris Park. Aztán sokat beszéltek még a baloldali médiumok az Orbán-bányákról, a Happy Endről, országimázsról. Beágyazták a közgondolkodásba ezeket a sémává csupaszított ügyeket, melynek egyetlen célja a gyűlöletkeltés volt. A képet tovább színesítette a diktátorként ábrázolt Orbán Viktor, és a Magyarországról a nyugati sajtóban a baloldal értelmiségi holdudvara által épített antiszemita országimázs. Ezeket a bélyegeket a mai napig viseli a nemzeti oldal.

A társadalmi tudatba beleégetett sémákat nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen kiirtani. Nem véletlen talán, hogy a polgári oldal pártjai az európai parlamenti választásokon negatív kampányra számítanak. A baloldalnak ráadásul nem is kell túlságosan erőlködnie, hogy ellentéteket szítson és azt ráterhelje a Fideszre és Orbán Viktorra, hiszen a recept egyszer már bevált. Olyan ez, mint a biciklizés, egyszer megtanulja az ember, és soha nem felejti el: országimázs, Happy End, Orbán-bányák. S az, hogy mit takarnak ezek az ügyek valójában, lényegtelen.

Az elmúlt hetek eseményei a törésvonalakat már nem az elszegényített és „meggazdagított” társadalmi csoportok mentén rajzolták ki, hanem az értékválasztások közötti konfliktusban. Olyan ügyek kerültek a közvélemény figyelmének középpontjába, mint például a Tilos Rádió, mely folyamatosan provokálta a kereszténységet. S a keresztényi hit éppen a nemzeti oldal egyik legfontosabb összetartó ereje. Az eset társadalmi felháborodást váltott ki pro és kontra. Ez azonban politikai értelemben még senkinek nem hoz közvetlen hasznot. A rádió épülete előtt tartott polgári körök tüntetése után történtek viszont igen. Elégettek egy izraeli zászlót. A baloldali politikusoknak innentől kezdve semmit sem kell tenniük, csupán felidézni a társadalomban mélyen elültetett sémákat: a jobboldal antiszemita, Orbán Viktor kivezényelte a polgári köröket az utcára és most képtelen visszahívni onnan őket, puccs veszélye fenyeget. Ez utóbbiról a Népszava egyik írása számolt be, mely szerint március 15-én jobboldali csoportok megkísérlik átvenni a hatalmat. A nemzeti oldalon és Orbán Viktoron már előre ott a baloldal által odaragasztott bélyeg.

Fantomlista

Mindez a 2002-es durva kampányhangulatot idézi. S mi az ördögi az egészben? A szocialisták látszólag még csak most készülődnek a kampányra. Nincs végleges listájuk, csupán a fantomokat nevezték meg: Kovács Lászlót, Horn Gyulát, akik a lista élén lesznek, ám mégsem mennek az Európai Parlamentbe, mert lemondanak majd mandátumukról. A közvélemény szemében a szocialisták nem jelennek meg mint kampányoló párt, nem így a Fidesz. Schmitt Pál a legnagyobb ellenzéki párt EP-listájának vezetője a minap arról beszélt, hogy a szövetség elsőként jelölte meg 24 képviselőjét, akiket Brüsszelbe küldene.

Elmondta, hogy jelölteikkel szemben igény volt egy európai nyelv legmagasabb szintű ismerete, és speciális szaktudás, melyet az EP illetékes bizottságában hasznosíthatnak majd. A legfontosabb követelmény ezen túlmenően, hogy a képviselők elsősorban Magyarország és csak másodsorban saját pártjuk érdekeit képviseljék az Európai Parlamentben.

A felkészülés első szakaszához József Attila híres verssorát kölcsönözték: „Rendezni végre közös dolgainkat.” Ez nem lesz egyszerű feladat. Schmitt Pál szerint magyarázatra szorul a magyar közgondolkodásban a Szabad Európa kifejezés, mely egyben az ellenzéki párt listájának megnevezése is. A névválasztást az alelnök azzal indokolta, hogy az 1945-ös jaltai egyezmény óta most lesz az első szabad európai választás. A második világháború végén ugyan Sztálin, Roosevelt és Churchill úgy egyezett meg, hogy az országok szabadon dönthetnek működési formájukról, ez a lehetőség a valóságban a vasfüggöny mögé kényszerített államoknak nem adatott meg. Hatvannégy évvel később nemcsak ennek, hanem Európa újraegyesítésének ideje is eljött.

A Fidesz az erős médiaellenszélben az úgynevezett második nyilvánosságára, a polgári körökre támaszkodik. Mint azt az alelnöktől megtudhattuk, a felkészülés első szakaszában a mozgalom tagjait a 11 500 bejegyzett közösségen keresztül szólítják meg. A szövetség részben a kényszerpálya miatt – mivel nincs megfelelő médiaháttere –, részben mert fel akarják mérni a polgári körök hatékonyságát a személyes beszélgetésre helyezi kampányának súlypontját. Orbán Viktor a sajtó által agyonhallgatott debreceni beszédében, melyet a Fő utca zárórendezvényén mondott el, arra kérte a polgári körök tagjait, jelentkezzenek a Szabad Európa Irodában, és vállaljanak feladatot a kampányban. Eddig több ezren regisztráltatták magukat.

Önkéntes aktivistáira számít a Fidesz, hogy ne essen abba a csapdába, mint az országgyűlési választások első fordulójában, amikor rengeteg bejelentés érkezett különböző választási visszaélésekről. A kampánycsendsértésen kívül súlyosabb esetekre is emlékezhetünk: szervezett mozgósításokra, gulyáspartikra, képviselőverésre, kopogtatócédula-vásárlásra.

A Szövetség elkezdte azoknak a szavazatszámláló biztosoknak a felkészítését, akik június 13-án a tizenegyezer szavazókör mindegyikében jelen lesznek. Sőt, a Fidesz tervei szerint a számítógépes rendszer mellett külön összesíteni fogják a szavazás eredményeit tartalmazó jegyzőkönyveket is. A Fidesz és önkéntes szövetségesei kemény küzdelemre számítanak. Már hallatszik a werberjugend-aktivisták csizmájának dobbanása.

Laza hadgyakorlatok

Navracsics Tibor, a Fidesz kabinetfőnökeként részt vesz a kampánystáb munkájában és ott van ülésein, de konkrét feladatkörébe inkább a kampány mögötti, üzemszerű működés biztosítása tartozik. A kissé bürokrata-ízű kifejezés a gyakorlatban a kampánystáb által kitalált akciók végrehajtását, a feltételek megteremtését és ezek koordinálását, irányítását takarja. A kabinetfőnök lapunknak elmondta, az igazi kampány majd a márciusi kongresszus után kezdődik, de az előkészítő munkák már régóta folynak.

– Ahhoz, hogy egy választási kampány szembeszökő, jól látható és érzékelhető legyen, a háttérmunkának jóval korábban el kell kezdődnie – hangsúlyozta a pártigazgatóként is működő Navracsics. – Ha a választást hadjáratnak fogjuk fel, most, a tényleges kampány megkezdése előtt csak könnyed hadgyakorlatokat tartunk.

A kabinetfőnök ide sorolta azt a szórólapakciót, amelyet az elmúlt hetekben indított a Fidesz, hogy valós tájékoztatást adjon az embereknek a várható áremelésekről, de ebbe a kategóriába tartozik a Fidelitas új internetes honlapja is, a bankarkormany.hu. A Fidesz heves, ám békés kampányra számít, a kabinetfőnök megjegyezte azonban, hogy a polgári körök nevében írt fenyegető levelek, annak ellenére persze, hogy beazonosíthatatlanok, egy igen erős negatív kampány előszelét is jelenthetik. Mivel politikai ellenfeleik rájöttek, hogy a polgári körök erősek és egyre szervezettebbek, szétzilálásuk, lejáratásuk eszköz és cél is lehet egyben annak érdekében, hogy júniusban minden várakozással ellentétben jól szerepeljenek a szocialisták az EP-választáson.

– 2002 után már egyetlen politikai erő sem kockáztathatja meg, hogy ne készüljön negatív kampányra – szögezte le Navracsics. A Szövetség is készül, a támadásokat nem fogják szó nélkül hagyni, de reményeik szerint a kampány megmarad a demokratikus keretek között, s a durva sárdobálás, a politikai adok-kapok nem lépi majd túl a normális határokat.

Komoly hangsúlyt fektetnek a szavazókörökben feladatot vállaló emberek felkészítésére. A kiképzés egyfelől jogi ismeretek átadására és a szavazás hivatalos menetének ismertetésére, másfelől a lehetséges választási törvénytelenségek kiszűrésére irányul majd. A kabinetfőnök visszafogottan nyilatkozott, mikor pártja esélyeit firtattuk, ő kis arányú, akár csak egy mandátumos győzelemmel is beérné. Óva inti a polgári politikusokat és a Szövetség szimpatizánsait a közvélemény-kutatások túlértékelésétől. Az, hogy a kormány és a szocialisták megítélése jelentősen romlott az elmúlt időszakban, hogy az emberek a bőrükön érzik a „jóléti rendszerváltás” összes létező hátrányát, nem szabad, hogy bárkit elbizakodottá tegyen.

– Az MSZP egy lomha szervezet, olyan, mint a szovjet autók: nem túl jó teljesítményű, de megbízható. Amikor már azt hisszük, hogy végképp lerobban, mindig összeszedi magát, és hozza a tőle elvárható legjobb teljesítményt – sommázta véleményét Navracsics Tibor.

Egyedül vagy mégsem?

A Magyar Demokrata Fórum elég hamar világossá tette, hogy nem kíván közös listát állítani a Fidesszel. Tette ezt annak ellenére, hogy az elkülönülést sokan – politológusok, elemzők – öngyilkos lépésnek tartják. Tavaly július elején történt ugyan kísérlet a két párt közötti viszony rendezésére, Orbán Viktor a közös listaállítást is felajánlotta Dávid Ibolyának, ám ő ezt elutasította. Dávid hajthatatlannak mutatkozott, és továbbra is bízik az önálló megmérettetésben. Vagy mégsem? Az elmúlt hét eseményei arra engedik következtetni a laikus szemlélőt, hogy a Magyar Demokrata Fórum első embere már nem annyira hisz saját népszerűsége sikerében. Mi mást jelenthetne az a múlt szombaton aláírt együttműködési megállapodás, amit az MDF kötött parlamenten kívüli jobbközép pártokkal – a Független Kisgazdapárttal (FKGP), a Vállalkozók Pártjával (VP) és a Magyar Demokrata Néppárttal (MDNP) – az EP-választáson való közös listaállításról? A lista élére húzónévként Dávid Ibolya került, aki régóta hangoztatja, nem szándékozik az Európai Parlamentben politizálni, csak azért vállalta a listavezető szerepét, hogy pártja könnyebben beazonosítható legyen.

Gémesi György kampányfőnök lapunknak elmondta, mivel Dávid Ibolya a legnépszerűbb politikus Magyarországon, egyértelmű volt, hogy az ő neve fémjelezze az MDF listáját. Azokra a vádakra, hogy Dávidot csaléteknek használják – mivel, ha mandátumhoz is jut, nem megy Brüsszelbe –, és ezzel becsapják választóikat, Gémesi így reagált:

– Az lenne becsapás, ha ezt nem mondtuk volna el a szavazóinknak, mi azonban idejekorán világossá tettük, hogy az elnök asszony csak a lista vezetésére vállalkozik, de nem akar az EP tagja lenni. Mindenki a jó eredmény elérésére törekszik, mi sem teszünk másként.

Az együttműködési megállapodás megkötése után a pártelnök asszony „hagyományos jobbközép politikai csoportnak”, Csáky András választmányi elnök új „jobbközép politikai centrumnak” nevezte választási szövetségüket, míg Gémesi a 2002-es választások óta rosszul csengő „centrum” szót a kis pártok „politikai erőterévé” finomította. Dávid Ibolya a HírTV-ben is elmondta, hogy a „csendes többséget kívánják szolgálni”. Hogy a párt népszerűségi mutatóit tekintve mire alapozza ezen kijelentését, csak ő tudhatja. A kampányfőnök azonban kérdésünkre válaszolva kijelentette:

– Bárki bármit mond, alakul az MDF. Igenis sokan vannak olyanok, akik a mérsékelt jobbközép politikai stílust támogatják, és nem feltétlenül a sárdobálás hívei. Gémesi elmondta továbbá, hogy kampányukat – ellentétben az SZDSZ-szel, aki szerintük máris eldurrantotta a startpisztolyt – még nem kezdik el. Az az álláspontjuk, hogy a játékszabályokat mindenkinek be kéne tartania, hiszen a hivatalos kampány 90 nappal a köztársasági elnök által kiírt választás napjától visszafelé számítva kezdődik. Ez ügyben az OVB-hez fordultak, kérve a választásokat felügyelő szervet, foglaljon állást, jogszerű-e a kampány idő előtti megkezdése. A kampányra felhasználható pénzeszközök maximalizálását és átláthatóságát is zászlajára tűző párt a mérsékeltség és kiegyensúlyozottság jegyében szeretne legalább egy – jó esetben két – mandátumot szerezni a júniusi választáson.

– Ennek érdekében szeretnénk a hagyományos konzervatív értékeket felmutatva, embertől emberig haladni – összegezte stratégiájukat Gémesi György.

Eljön-e az ő országuk?

Az SZDSZ alig ébredt fel szilveszteri mámorából, máris etikai kódexekkel kívánja nevelni a jónépet. Kicsit fura ez a 2002-es „Lop-Stop” kampány után, de higgyük el a liberális értelmiség jeles képviselőinek, hogy most tényleg komolyan gondolják… Mit is? Hát a demokráciát. Hogy nem fogják egymást lejáratni, normális keretek között játsszák a politikai adok-kapok csörtéit és nem eregetnek lufit egymás rendezvényein. Demszky Gábor főpolgármester és Fodor Gábor ügyvivő január elején közösen leleplezték a párt első választási plakátját a Nyugati téren, és lám, máris megsértették jó néhány ember vallási érzékenységét, ugyanis az óriásplakáton a keresztények legszentebb imáját, a Miatyánkot parafrazálták. (Pokorni Zoltánnak, a Fidesz alelnökének erről rögtön egy másik ima jutott eszébe: „Bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják, mit cselekszenek!”)

Demszky Gábor szerint, aki a párt listavezetője, kampányuk célja, hogy a választók „tisztességes, korrekt vitában” dönthessék el, melyik alternatíva áll hozzájuk legközelebb. S hogy milyen egy tisztességes, korrekt vita Demszky-módra? Elég, ha a főpolgármester-választás tévés vitáira gondolunk, azokra, amikor Demszky – ha nem járt volna le a műsoridő – bizonyára Schmitt Pál torkának ugrik… Szóval, az SZDSZ beindult, és egy-két helyet mindenképp meg kíván szerezni júniusban. Ha sikerül nekik, legfeljebb kevesebbet látjuk a főpolgármestert Budapest utcáin sárga sisakban motorozni. A tempót tehát úgy tűnik, ők diktálják, és az MDF rossz néven is vette a szabad demokraták repülőrajtját, de Szent-Iványi István, a lista második számú jelöltje ügyesen megválaszolt a kisebbik ellenzéki pártnak:

– Nem kezdtük el a kampányt, csak sajtótájékoztató-sorozatot tartunk, melynek keretében be szeretnénk mutatni a párt európai uniós programját.

„Ki hol áll?”

A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem indul ugyan az EP-választásokon, de beszáll a kampányba, és az embereket a szavazástól való távolmaradásra szólítja fel. A választást kutyakomédiának tartják, amelynek véleményük szerint csupán annyi a tétje, hogy melyik párt tud zsírosabb állásokhoz és kapcsolatokhoz jutni Brüsszelben vagy Strasbourgban. Érveik közé tartozik, hogy nézetük szerint az Európai Parlament csak látszattevékenységet folytat és a 24 magyar képviselő, aki mandátumhoz jut, különböző világnézeti frakciókba kerül, így kizárt, hogy a magyar nemzeti érdekeket közösen tudnák képviselni. Azt mondják, az EU-t ellenzőknek nincs Magyarországon törvényes képviselete, pedig közeledvén a csatlakozáshoz egyre többen lesznek az EU-szkeptikusok. Céljuk, hogy az uniós csatlakozás feltételeinek újratárgyalását kieszközöljék, valamint hogy az új uniós alkotmány elfogadásáról Magyarországon népszavazás döntsön. Mindezt az EP-választáson való alacsony részvétellel kívánják elérni, ezért fognak minden eszközt megragadni, hogy a voksolástól távol tartsák az embereket. Hogy a csatlakozás eldöntött tény, hogy a részvétel ellen való kampányolás a szocialisták malmára hajtja a vizet, a Jobbikot – a jelek szerint – hidegen hagyja.

A kampány hivatalosan még nem kezdődött el, de ki-ki a saját eszközeivel már hozzálátott a szavazók megnyeréséhez. Mind a pártok, mind a választók negatív kampányra számítanak. A balliberális médiamunkások már megadták az alaphangot és készülnek a 2002 utáni ráadásra. A polgári oldal pedig most vizsgázik először szervezettségből, elszántságból, bátorságból.

* * *

A Fidesznek áll a zászló

Az EP-választásokkal kapcsolatban kérdeztük Lakner Zoltán politológust a pártok esélyeiről, a leendő kampány várható hangneméről, stílusáról.

– Mit gondol, mennyiben befolyásolhatja a kis pártok (MDF, SZDSZ) indulása a nagyok (Fidesz, MSZP) kilátásait?

– Fordított összefüggésbe helyezném a kérdést, inkább a nagy pártok magatartása fog hatni a kicsik kampányára. Ugyanis kérdéses még, hogy a nagyok mennyire engedik levegőhöz jutni a kicsiket, mennyire és mennyi ideig képesek egyáltalán látszani a nagyok mellett. Ha a Fidesz és az MSZP egy erőteljes, egymás elleni negatív kampányt visz majd, ha beindul a kemény adok-kapok, akkor a parlamenti választáshoz hasonló hangulat alakulhat ki, ami egyszerűen fölporszívózhatja a kis pártok szavazóit. Úgy érezhetik a választók, itt élet-halál kérdése valamelyik nagyra szavazni, mert itt valami hihetetlenül fontos dologról kell dönteni.

– Az SZDSZ már megkezdte kampányát.

– Igen, és megítélésem szerint jókor, hiszen így, hogy csak róluk tudósít a média, el is érhetik a szavazókat. Ráadásul úgy tűnik, megpróbálják kikerülni a negatív kampányt. Liberális válaszokat kínálnak sokakat érdeklő kérdésekre, egyelőre anélkül, hogy politikai ellenfeleiket sároznák. Nem is értem, az MDF mire vár. Elment az idejük ezzel a választási szövetséggel, és lássuk be, az együttműködés aláírói nem éppen a húzó pártok közül valók.

– A Jobbik nem indul ugyan, és még nem is igazán mérhető új párt a jobboldalon, de következetes unióellenességével befolyásolhatja a részvételi arányokat. Ön hogy látja?

– A Jobbik valóban nem indul ezen a választáson, mégis nyertese lehet. Ezt az alkalmat könnyen felhasználhatják saját szavazótáboruk növelésére, hiszen karakán kiállásukkal sok EU-szkeptikus Fidesz-szavazót maguk mögé állíthatnak. Azért megjegyzem, az Európai Unióban az ellenzők is indulnak a választásokon. Mindent egybevetve, a Jobbiknak az a jó, ha látszik. Az egy más kérdés, hogy a távolmaradásra való buzdítás, vagyis az esetleges alacsony részvétel a kormánypártoknak kedvez.

– Miről fog szólni a kampány?

– Elsősorban belpolitikai kérdésekről. Azért, mert hetente mond valaki valami szépet és hangzatosat az unióról, hiszen mégiscsak illik valamit mondani, a választók nem fognak megfeledkezni arról, hogy kétnaponta új és új korrupciós ügyek kerülnek elő, romlik a forint, nő az infláció és a munkanélküliség. Az embereket elsősorban a csatlakozás belpolitikai vonatkozásai foglalkoztatják. A Fidesz bizonyára ki fogja használni ezeket a lehetőségeket, és belpolitikai kérdésekre tereli a hangsúlyokat, a kormány alkalmatlanságára apellál majd, és bizalmi szavazásról beszél. A kormánypártok természetesen igyekeznek ennek elvenni az élét, de nem térhetnek ki előle teljes mértékben. Negatív kampányra számítok, a pártok is erre készülnek. Európa-stratégiájukat nem mondják el, erről szinte semmit nem hallunk. Az a benyomásom, hogy nincs is nekik ilyen. Egyelőre bele kell tanulniuk, hogy kimondják jól: „Európa”.

– Ki szerez több mandátumot?

– 55-60 százalék körüli részvétel mellett a Fidesz tűnik esélyesebbnek a jelenlegi állás szerint. De nagyon nehéz jósolni, valahol döntetlen körüli eredményre számítok, a kormánypártok együttesen megszoríthatják a nagyobbik ellenzéki pártot. Amellett, hogy most a Fidesznek áll a zászló, egyáltalán nem lefutott meccs ez még.

(ky)

* * *

Választási útmutató

Az európai parlamenti választást a tagállamokban egységesen június 10. és 13. között kell megtartani. Nálunk a köztársasági elnök még nem írta ki a választás pontos időpontját. Hazánkban ez az első alkalom, hogy egy választási ciklus közepére újabb választás esik. Néhány tudnivaló a választásokról.

– Minden magyar állampolgár, aki bejelentett magyar lakcímmel rendelkezik, és a választási névjegyzékben szerepel, részt vehet a szavazáson. Az EP- választás külön érdekessége, hogy az Európai Unió más tagállamainak választópolgára is voksolhat nálunk, ha nyilatkozatot tesz arról, hogy választójogát a Magyar Köztársaságban kívánja gyakorolni, és magyarországi lakóhellyel rendelkezik.

– Az EP-választás listás szavazással történik és a Magyar Köztársaság területe egyetlen választókerületet alkot. Ez annyit jelent, hogy adott pártlistákra szavazunk, és mindenütt az egész országban egyforma szavazólapon adhatjuk le voksunkat a nekünk tetsző párt által állított listára.

– Nincs részvételi küszöb. A választás akkor is eredményes lesz, ha az összes választásra jogosultaknak csak töredéke megy el szavazni. Nem árt tudni, hogy az alacsony szavazati arány a szocialisták esélyeit növeli, míg a magas a Fidesznek kedvez inkább.

– A választópolgár egy listára szavazhat. Vagyis, aki elmegy szavazni, mindenképp döntenie kell, melyik párt listája mellé húzza be az x-et. Ha két listát jelöl meg, érvénytelen lesz a szavazata.

– A 24 mandátum kiosztásában csak azok a listák vehetnek részt és szerezhetnek mandátumot, amelyek több szavazatot kaptak, mint az összes listára leadott összes érvényes szavazat 5 százaléka. Tehát, aki nem éri el a küszöböt, nem kap mandátumot. A ráeső szavazat elvész.

– A mandátumhoz jutott képviselő megbízatásának megszűnése esetén a mandátumot – a listán eredetileg is szereplő jelöltek közül – a párt által megnevezett, ennek hiányában a listán soron következő jelölt szerzi meg. Ez azok esetében lényeges, akik csak „húzónévként” kerültek saját listájuk élére, de nem kívánnak az EP tagja lenni. Gyakorlatilag a lista éléről kieső – itthon maradó – jelöltek helyére az utánuk következők lépnek.

– A szavazatszámláló bizottságok kivételével minden választási bizottság mellett, továbbá a külképviseleteken választási iroda működik. A szavazatszámláló bizottság mellett a helyi választási iroda egy tagja jegyzőkönyvvezetőként működik. A külképviseleti választási irodákról és a szavazásról ment sokáig a huzavona, végül a parlament megszavazta, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok ugyanolyan körülmények között szavazhassanak, mintha itthon tennék (ez akár 20-30 ezer embert jelenthet).

* * *

Felkészültünk a kampányra

Június 13-án az európai parlamenti választásokon egy hihetetlenül fontos belpolitikai döntést hozunk. Szavazatainkkal döntünk arról, hogy a nemzeti érdekek iránt elkötelezett képviselőket bízunk-e meg Magyarország képviseletével és egyben értékeljük a kormány eddigi teljesítményét is – mondta lapunknak Gyürk András, a Szövetség választási kampányának vezetője.

– A 2002–es országgyűlési választások óta kétmilliós stabil támogatottságot tudhat maga mögött a nemzeti oldal. Az elmúlt egy évben kiderült, hogy az értékrendi közösségen túl milyen sokféle mentalitású, élethelyzetű ember alkotja ezt a tábort. Hogyan lehet megszólítani őket az európai parlamenti választási kampányban?

– Két részre kell bontani a kampányban megszólítandók célcsoportját. A figyelmünket egyrészt természetesen a nemzeti oldal iránt elkötelezettekre fordítjuk, de el akarjuk érni azokat is, akik ugyan nem Fidesz-szavazók, de nem biztos támogatói a kormánypártoknak sem. A nemzeti oldal sokszínűsége megmutatkozott az uniós csatlakozásról szóló népszavazáson, ahol a támogatók mellett sokan távolmaradtak, és voltak olyanok is, akik nemmel szavaztak. Most az a feladatunk, hogy mindannyiuk számára világossá tegyük, a június 13–i választásnak nem a csatlakozás a tétje, hiszen az már eldőlt, hanem az, hogy az első szabad európai választáson minél több olyan képviselőt küldjünk Brüsszelbe, akik a nemzeti érdekeket fogják képviselni.

– A kormány azt mondja: csatlakozunk Európához. Az ellenzék szerint Európa újraegyesül. Ön szerint mi a legfontosabb eltérés a két üzenet között?

– Európa – ahogy a listánkon szereplő Schöpflin György professzor mondta – cseppfolyós állapotban van, vagyis még alakítható. Ez látható az alkotmányozási vitákban, ahol például a kereszténységre való hivatkozás körüli huzavonában mi, magyarok is képviselhetjük meggyőződésünket. Európa újraegyesülésével nem egy kialakult rendszer szolgamódi elfogadása történik meg, mint azt a csatlakozunk Európához jelmondat sugallja, hanem lehetőséget kapunk, hogy a szervezetet nemzeti érdekeink szerint formáljuk. Az újraegyesül kifejezés a kölcsönös elfogadást fejezi ki, míg a csatlakozásban alárendeltségi viszony, a régi reflexek, Moszkva után Brüsszel, mint hatalmi centrum elfogadása köszön vissza.

– Változott a magyar polgári pártok korábbi kedvezőtlen európai megítélése?

– Az országgyűlési választási kampányban a szocialisták megszegték azt az íratlan szabályt, hogy külpolitikai kérdéseket nem tesznek témává a választási küzdelemben. Az európai sajtóban nemcsak ekkoriban, hanem az Orbán-kormány időszakában mindvégig olyan írások jelentek meg, amelyek a polgári erők lejáratásán kívül, Magyarországot is kedvezőtlen színben tüntették fel. Az előttünk lévő választásoknak az is tétje, hogy kik lesznek azok a személyek, akik Európával feledtethetik a magyarokról kialakított torz képet. Egy példát említenék arra, hogy június közepén az állampolgárok miért nemcsak 24 politikusról döntenek, hanem saját jövőjükről is. A magyar politikai pártok képviselői megfigyelőként most is jelen vannak az Európai Parlamentben, bár szavazati joguk nincs, de lehetőségünk igen, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be. Ehhez olyan képviselőket kell megnyerniük, akiknek van mandátumuk és hajlandóak elvállalni elképzeléseink előterjesztését. Surján László fideszes képviselő a költségvetés vitájakor 600 millió eurós indítványt nyújtott be ilyen módon a csatlakozó országok kohéziós keretének bővítésére. Elvállalta az indítvány képviseletét az Európai Parlament legerősebb frakciója, az Európai Néppárt és végül a parlament is megszavazta a javaslatot. Ez Magyarországnak 20 milliárd forintos többlettámogatást jelentett. A pénzt mégsem kaphatjuk meg, mert a Miniszterek Tanácsában a javaslat elbukott. Nem kis mértékben amiatt, hogy a magyar kormány nem állt ki mellette.

– Hogyan értékelték az ottani parlamenti képviselők a magyar kormány viselkedését?

– Értetlenséget tapasztaltam rajtuk és azt, számukra nincs becsülete annak a mentalitásnak, amely mindig a megfelelni vágyást használja iránytűként. Európában a határozott kiállást szeretik, ez megmutatkozott a korábban említett költségvetési indítványnál is, amelynél értékelték, az azt benyújtó fél tiszta, világos szándékát.

– Hadd kételkedjek. Vajon melyik felet fogadja szívesebben Európa, a D–209-es által vezetett, múltja miatt állandó legitimizációs kényszerben lévő kormányt vagy egy feddhetetlen politikai erőt?

– Ha csak ezt az egy szempontot vesszük figyelembe, nyilván az első féllel könnyebb a megegyezés. Ugyanakkor hosszú távon éppen a kényszer miatt a politikai partnerek számára kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná válik egy ilyen politikai erő.

– Hivatalosan még nem kezdődött el a választási kampány, bár a Tilos Rádió körüli mizéria az országgyűlési választások werberi gyűlöletkampányát idézi fel, amikor csakúgy, mint most, kettészakították a társadalmat és a feszültséget a két tábor között a végletekig fokozták. Milyennek látja a társadalom lelkiállapotát?

– Megtörte az embereket az elmúlt másfél év, és a fásultság egyre több jelét látom megjelenni még a fiatalokon is, akik közt a Fidelitas vezetőjeként mozgok. A szemükből bizonytalanság, reményvesztettség tükröződik. A kormányzat szétverte az lakástámogatási programot, ezzel több száz ezer fiataltól vette el hosszú évtizedekre a reményt, hogy saját otthont teremtsen. A diákhitel kamatainak 12 százalékra emelésével tíz évvel növelték meg a törlesztés idejét. Az elkeseredettséget tovább fokozza, hogy a pályakezdők munkanélkülisége immár 16 százalékra nőtt. Közülük sok a diplomás, akiknek az egyetem falai közül kilépve azonnal el kell kezdeniük, ha igényelték, diákhitelük törlesztését, többségük jobb híján a munkanélküli segélyből teszi ezt. Itt csupán a fiatalokról és a szétvert támogatási rendszerekről beszéltem és a választási ígéretek elmaradt teljesítését még meg sem említettem.

– Kinek kedvezhet ez a fásult állapot?

– Amikor fásultságról beszélek, nem a politikai aktivitás feltétlen csökkenésére gondolok. Azt remélem, képesek leszünk elmagyarázni az embereknek, hogy a mostani választásnak belpolitikai tétje van. Május 1-jétől az unió tagjai leszünk, és innentől kezdve minden, ami az EU-val kapcsolatos, belpolitika. Aki azt állítja, hogy június 13-a Brüsszelről és Strasbourgról szól, az a régi reflexekből indul ki, és helytelenül fogja fel az unió és Magyarország viszonyát. Az EU nem rajtunk kívül álló döntési centrum, júniustól mi is részesei lehetünk a döntéseknek.

– A politikai aktivitás legfőbb fóruma és a Fidesz legnagyobb támogatói bázisa a polgári körök mozgalma. Emiatt kellett a baloldali médiumoknak összemosniuk a Tilos Rádió elleni tüntetést és az attól függetlenül történt zászlóégetést?

– Fel kell készülnünk ehhez hasonló esetekre. A jövőben ez az egyik legfontosabb feladatunk. Ki kell védenünk a provokációkat és ebben természetesen továbbra is számítunk a polgári körök tagjaira. Ezért hirdettük meg számukra, hogy legyenek a szabad Európa hírnökei és segítsék munkánkat a kampányban. Több ezren jelentkeztek a felkérésünkre, ami azért lényeges, mert központi szerepet szánunk nekik a választási felkészülésben. Ellenfeleinktől eltérően mi nem Brüsszelről és Strasbourgról fogunk beszélni, hanem a magyar emberekről, a napi problémáikról, arról, hogy a tanár, a fuvarozó, a nyugdíjas, a diák milyen nehézségekkel találkozhat az uniós csatlakozás kapcsán, és hogyan oldhatja meg ezeket. Nem adom fel a hitemet, hogy a közvetlen ember-ember közötti kommunikáció döntő jelentőségű lehet a kampányban. Mindamellett természetesen tudjuk, média nélkül nem nyerhetünk.

– Mennyire lehet önálló a Fidesz kampánya a baloldali médiaellenszélben?

– Világos mondanivalónk van, amit ha törik, ha szakad tudatunk az emberekkel. „Rendezni végre közös dolgainkat” címmel ezért indul konferenciasorozat a Fidesz tagozatainak szervezésében, az érdekvédelmi szervezetekkel, civil szerveződésekkel. Közösen keressük meg azokat a feladatokat, melyeket az EP–be küldendő képviselőkre bízunk. Tudjuk azonban, hogy a kampányt nem lehet függetleníteni attól, amit ellenfeleink mondani fognak. Ez volt az egyik nagy tanulsága a mögöttünk hagyott választásoknak, ezzel tisztában vagyunk.

– A szocialisták Ron Werber segítségével a választások óta tudatosan fenntartják a társadalmi feszültségeket. Felkészültek egy a 2002–eshez hasonló gyűlöletkampányra?

– Nem szeretnénk, ha sárdobálás lenne a vége az előttünk álló megmérettetésnek. Remélem, a választók el tudják különíteni a mondanivalónkat attól, amit a ránk szórt rágalmakra válaszul kell megfogalmaznunk. Ugyanakkor a demecseri választások és az elmúlt hetek történései azt jelzik, hogy az ellenfeleink részéről negatív kampányra kell számítanunk. A Fidesz pedig úgy fog a vádakra válaszolni, hogy közben nem fogjuk hagyni, hogy a kampány az emberek helyett, kizárólag a két nagy politikai párt küzdelméről szóljon.

– Kényszerpályát jelölt ki a Szövetség számára a baloldal a Horn Gyula által szorgalmazott nemzeti minimum megfogalmazásával?

– Rengeteg lehetőség lenne az árkok betemetésére, az érdemi párbeszédre. Csak egyet említek a múlt hétről: a Költségvetési Bizottság ülését, ahol kormány és ellenzék egyeztethetett volna az ország gazdasági helyzetéről és a 120 milliárdos megszorító csomagról. Ám sem Medgyessy Péter, sem a hivatalban lévő, sem a kijelölt pénzügyminiszter nem jelent meg a testület előtt, maguk helyett az államtitkárt küldték el. A következő lehetőség a parlament rendkívüli ülésnapja, ahol a megbukott költségvetést egy pótköltségvetéssel helyre lehetett volna hozni. Ülés volt, de érdemi vita nélkül. A nemzeti minimum, Magyarország sodródó gazdaságának stabilizálása lenne. Ehelyett a kormány az elhibázott döntései nyomán kialakult válságot nem akarja kezelni, hanem az egészet az előző kabinet hibájaként igyekszik feltüntetni.

– A baloldali kampánykezdetre utal a Tilos Rádió és Bencsik ügye. Olyan konfliktusokat állítanak a figyelem középpontjába, melyek csakúgy, mint 2002–ben, megosztják a társadalmat és feszültséget generálnak. A Szövetségnek mindemellett jobbra is ki kell tekintenie, ahol készülődik az MDF, a MIÉP és egyre többször válnak hírértékké a Jobbik üzenetei.

– Tiszteletben tartjuk a demokrata fórum döntését, hogy nem kívánnak a Szövetséggel közösen indulni a választásokon. Megnevezték listavezetőjüket, szövetségeseiket. Ezzel együtt bízom benne, hogy hogy sem az MDF, sem a nemzeti oldal egyetlen pártja nem fog a vele azonos értékrendet vallókkal szemben kampányolni.

– A Jobbik, bár nem vesz részt a választásokon, mégis a szavazástól való távolmaradásra buzdítja szimpatizánsait.

– Senki helyében nem hagynám ki a választásokat, mert hihetetlenül fontos belpolitikai döntésről van szó. Június 13-án szavazatainkkal döntünk arról, hogy a nemzeti érdekek iránt elkötelezett képviselőket bízunk-e meg Magyarország képviseletével és egyben értékeljük a kormány eddigi teljesítményét is.

S. Cs.