„Omlik a barikád pálinkás szabadságharcunkban” – írta a mindig mindenen gúnyolódó index.hu, hozzátéve, hogy ugyan még sem a bíróság, sem a minisztérium nem tud közelgő ítéletről pálinkaügyben, de ők már tudják, hogy az adómentességet az unió előbb-utóbb így is, úgy is elbuktatja. Az agrárszektor.hu szerint is egyedül maradhatunk az Európai Bizottsággal szemben. A lap úgy tudja, hogy a kormány több uniós tagállamot is felkért a magyar álláspont támogatására, de eddig senki nem jelezte, hogy fellépne Magyarország mellett a pert kezdeményező Európai Bírósággal szemben.

Hogy mi a baj? A 2010-es jogszabály elfogadásával az évi száz liter 43 fokos, vagy 86 liter 50 fokos párlat otthoni előállítása legálissá és adómentessé vált. Az Európai Bizottság azonban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert megítélésük szerint a házi párlatkészítésre nem vezethettünk volna be adómentességet. A bizottság az álláspontját arra a jogszabályra alapozza, amely az alkoholtartalmú italok jövedéki adóját a belső piac torzulásainak megelőzése érdekében harmonizálja. Ennek értelmében Magyarország a személyes fogyasztásra szánt párlatból a jövedéki adót legfeljebb ötven százalékkal csökkenthette volna az 50 liter 86 fokos éves mennyiségig. A testület azért fordult az Európai Bírósághoz, mert a kormány a kötelezettségszegési eljárás ellenére sem szüntette meg az adómentességet.

Miközben a bizottság Magyarországot támadja, több uniós tagállamban, Szlovéniától Ausztrián át Németországig fellelhető a kis mennyiségű házi párlatfőzés adómentessége. Szlovéniában például az általános adószabályozás nem vonatkozik a 40 liter alatti űrtartalmú desztillálóberendezésekre, ami azt jelenti, hogy egy ekkora készülékben bárki szabadon főzhet magának párlatot, akár évente 365 alkalommal is. Németországban az Abfindungsbrenner nevű kis főzdék bizonyos mennyiségi korlát mellett ugyancsak adómentes párlatot készíthetnek. A déli országok közül pedig Portugáliában adómentes a törkölypárlat előállítása a szőlőtermesztőknek, természetesen éves mennyiségi korlát mellett.

Azt a folyamatot, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök egyenesen szabadságharcnak nevezett, mellesleg épp a Demokrata indította el. 2009 decemberében hívtuk fel először a figyelmet arra a pazarlásra ösztönző túlszigorított szabályozásra, ami azt eredményezte, hogy a gazda kénytelen volt kiönteni a sűrítményt, vagy a fa alatt hagyni elrothadni a gyümölcsöt. Feltűnt azonban, hogy az osztrák gazdák átjöttek Magyarországra, felvásárolni a határ innenső oldalán az olcsó sárgabarackot, hogy a túloldalon pálinkát főzzenek belőle és az osztrák panziókban árusítsák, épp feleannyiért, mint amennyibe egy féldeci akkoriban itthon került!

A 2010-es kormányváltást megelőzően Magyarországon tonnaszámra ment tönkre a gyümölcs az alacsony felvásárlási árak miatt. A bérfőzetés túlszigorított és túladóztatott volt, emiatt drága: nem érte meg a gyümölcsből párlatot főzetni. A bérfőzdék számításai szerint a bérfőzetett pálinka literjének önköltségi szintje a befektetett munkával és a szállítási költségekkel együtt meghaladta a 4000 forintot.

Közben a környező országokban a hazainál jóval szabadabb és megengedőbb volt a törvényi szabályozás. Nem csoda, hogy szemfüles nyugati szomszédaink kihasználták ezt a lehetőséget, és pálinkát főzettek a magyar gyümölcsből, amihez rendkívül alacsony áron jutottak hozzá. Ausztriában egyébként az úgynevezett gazdasági főzdéket maguk a termelők hozzák létre, a saját gyümölcsük lepárlására. Egy főzdében évente 200 hektoliterfok alkohol állítható elő, ami 500 liter 40 fokos pálinkának felel meg. Tíz hektoliterfok adómentes, száz hektoliterfokig csökkentett adóval terhelt, a további száz hektoliterfok adóterhe viszont az előző sáv duplája.

A 2010-es törvény életbelépését megelőzően Magyarországon évente összesen 50 liter gyümölcsből való szeszt főzethetett le kedvezményesen az a természetes személy, aki betöltötte a 18. életévét, gyümölcsössel rendelkezett és nyilatkozott arról, hogy az általa lefőzetni kívánt gyümölcscefre nem tartalmaz mesterségesen hozzáadott cukrot, vagy abból származó alkoholt…

2010 őszén ezrek ünnepelték, hogy az Orbán-kormány módosította a jövedéki adóról szóló törvényt. Az új törvény 2010. szeptember 27-én lépett hatályba. Eszerint a 18. életévét betöltött személy saját, vagy vásárolt gyümölcsből kizárólag személyes fogyasztásra magánfőzésben adómentesen állíthat elő évi 50 liter 86 fokos párlatot, ami 86 liter 50 fokos, vagy 100 liter 43 fokos párlatnak felel meg. A párlatot értékesíteni akkor lehet, ha a magánfőző kistermelőnek minősül és megfizette a jövedéki adót.

Az új szabályozás átalakította a piacot. Az elmúlt kilencven évben csak titokban lehetett házilag gyártott pálinkafőző-berendezéseket használni. Mára komoly üzletág lett a kisebb, házi célra gyártott, biztonságos desztillálóberendezések forgalmazása. A magánfőzésre vállalkozók legfeljebb 100 liter űrtartalmú desztillálóberendezést tarthatnak a birtokukban a jogszabály által biztosított keretek közt. Lepárlóberendezést gyártani, importálni, értékesíteni csak a vámhatóság engedélyével szabad.

A 2010-es törvény nyertesei egyértelműen a bérfőzdék lettek. Az Acsai Szeszfőzde tulajdonosa, Acsai Ildikó a Demokratának elmondta, az okos emberek belátták, hogy a szeszfőzés komoly szakma: ha valaki házilag akar párlatot készíteni, hiába vesz magának otthonra egy drága gépet, nem biztos, hogy ugyanolyan jó minőségű párlatot tud vele készíteni, mint egy erre a tevékenységre szakosodott bérfőzde. Ráadásul egy komolyabb desztillálóberendezés félmillió forintnál kezdődik, miközben a bér­főz­dé­ben csak a főzetés díját kell megfizetni. Az Acsai Szeszfőzdének számos olyan új ügyfele lett, akik az új törvény életbelépését követően előbb úgy döntöttek, megpróbálkoznak a házi pálinkafőzéssel.

– Ez a hobbi újra a reneszánszát éli. A kerttulajdonosok büszkék a saját párlatukra.

Olyan ez, mint a borral. Sokan szeretnek házilag bort készíteni, de ez nem mindig iható, ezért a minőségi borok piaca látványosan megnőtt, mert az emberek már meg tudják becsülni a jó minőségű italt.

A legnagyobb nyertesek tehát a bér­főz­dék lettek. A bérfőzés után forgalomba bocsátott párlat és pálinka mennyisége 2010 óta évről évre nő. Míg 2010-ben 4 millió 530 ezer hektoliterfokot bocsátottak forgalomba, addig 2013-ban ez a szám elérte a 7 millió 403 ezer hektoliterfokot. Egy hektoliterfok 2 liter ötven százalékos párlatnak felel meg. Vagyis 2013-ban 14 millió 806 ezer liter ötven százalékos párlatot állítottak elő bérfőzdében.

A magáncélú párlatfőzés szabaddá tétele után várható volt, hogy a bérfőzésből származó adó drasztikusan visszaesik. 2010-ben még 2,7 milliárd forint, 2011-ben már csak 15 millió forint, 2013-ban pedig már csak 12 ,4 millió forint folyt be a bérfőzési szeszadó számlájára.

Ha valaki ezek után azt hinné, hogy a kereskedelmi főzdék lennének a folyamat vesztesei, téved. Ugyanis a kereskedelmi főzést követően forgalomba bocsátott pálinka mennyisége is nőtt, igaz, kisebb mértékben. A 2010-es 730 ezer hektoliterfokról 744 ezer hektoliterfokra, a kiugró a 2011-es és a 2012-es év után. 2012-ben volt a legmagasabb, 881 ezer hektoliterfok, azaz 1 millió 762 ezer liter 50 százalékos pálinkát főztek le a kereskedelmi főzdékben a NAV adatai szerint.

A pálinkafőzés szabadsága ráadásul az alkoholtermékek jövedéki adójából befolyó bevételeket sem vetette vissza: épp ellenkezőleg, a bevételek ötszázalékos növekedést mutatnak.

2010-ben 82,9 milliárd, 2011-ben 86,9 milliárd, 2012-ben 84,8 milliárd, 2013-ban pedig 87 milliárd forintot szedett be a költségvetés az alkoholtermékek jövedéki adója után.

A házi pálinkafőzés tehát nem rengette meg a költségvetést, nem vetette vissza a kereskedelmi főzdék forgalmát, viszont megszüntette azt a pazarlást, amit nem engedhet meg magának még egy gazdag ország sem: nem hagyhatja elrohadni a drága gyümölcsöt a fa alatt.

A fenti számok azt is alátámasztják, hogy újra divatba jött Magyarországon a pálinkafogyasztás.

Ennek azonban a szeszipari cégek cseppet sem örülnek. Az agrárszektor.hu arról számolt be, hogy „Minden eddigi rekordot megdöntő, elképesztő mennyiségű pálinka kerülhet feketén a piacra az elmúlt évben lepárolt óriási készletből. Az otthon készített vagy bérfőzetett adómentes párlatokból akár 20 millió liter is illegálisan cserélhet gazdát, miközben a szeszipari cégek korábbi piacaik csaknem felét elveszítették és csődhullámtól tartanak” – kongatta meg a vészharangot az agrárszektor.hu, amelyik azt is hozzáteszi, hogy „elvileg javíthatja a szeszipari cégek helyzetét, ha az Európai Bíróság nem Magyarországnak ad igazat abban a perben, amelyet az Európai Bizottság kezdeményezett a házi pálinkafőzés adómentessé tétele miatt” – állítja a lap, a nagy szeszipari cégek piaci pozíciójáért aggódva.

„Kevesebb unicumot iszunk” – panaszkodik a hvg.hu is a Zwack bevételkiesése miatt. Tény, hogy megváltoztak a fogyasztói szokások. Nem járunk annyit vendéglőbe, mint a válság előtt, és előnyben részesítjük a tiszta és ízletes házi párlatot a tömegben gyártott, aromásított égetett szeszekkel, whiskykkel, különféle likőrökkel, vodkákkal és hasonlókkal szemben. Annál is inkább, mert az otthoni munkaráfordítással rengeteget meg lehet takarítani. Egy liter kereskedelmi forgalomban kapható tömény szesz ára ugyanis meghaladhatja a 12-15 ezer forintot.

Ha viszont a gyümölcsöt a saját gyümölcsfánkról magunk szedjük, magunk cefrézzük, a fenti ár töredékéért elő tudjuk állítani. Jó minőségű házi pálinkából egy litert ma 4000 forintért lehet venni. Ami hatalmas árkülönbség. A tudás pedig nem vész el, hanem apáról fiúra száll. Az Orbán-kormány több ízben kifejtette álláspontját, hogy nem célja a munka megadóztatása. Márpedig pálinkát főzni munka és komoly szaktudás kérdése.

Acsai Ildikó szerint a jó házi pálinka titka, hogy csak érett, egészséges gyümölcsöt használjunk. A cefrézési folyamat hasonló a lekvárfőzés előkészítéséhez, válogatásból, magvazásból, mosásból és ledarálásból áll, azzal a különbséggel, hogy tilos cukrot adni hozzá. A cefrét, amit a ledarált gyümölcsből nyerünk, erjedést segítő adalékanyagokkal kell ellátni és megfelelő, zárt edényben tárolni.

Ha valaki nem biztos abban, hogy helyesen ismeri a folyamatokat, képes felismerni a tipikus erjedési hibákat, az egyes gyümölcsfajták jellegzetességeit, beiratkozhat pálinkafőző tanfolyamokra, ahol komplex elméleti és gyakorlati ismeretekre tehet szert, és nemcsak megtanulja, de meg is érti a minőségi pálinkakészítés teljes folyamatát. Egy-egy ilyen tanfolyam részvételi díja a résztvevők számától függően tíz- és harmincezer forint között mozog, az érdeklődés pedig évről évre nő.

Valójában tehát egy elutasító európai bírósági döntéssel az utóbbi években újra felfedezett és napjainkban reneszánszát élő évszázados hagyomány, kultúra és tudás kerülne veszélybe. A pálinka szabadságharca még nem ért véget. Újjászületett hagyományunkat meg kell védeni.

Hernádi Zsuzsa