Gortva Imre, a óbecsei Agrocentrum nevű mezőgazdasági cég egyik tulajdonosa szerint ma egyenesen az a kérdés, hogy képletesen szólva Európa déli régiója, azaz a Balkán viszi el a Délvidéket, vagy Magyarország, illetve ahogy itt mondják: az anyaország.

A Gortva család régi csehországi família, akik 1703-ban kerültek Óbecsére II. Rákóczi Ferenc oltalma és vezetése alatt. Gortva Imre ma Óbecse egyik legnagyobb gazdája. Közös mezőgazdasági céget működtetnek Kovács Nándorral, a település másik, szintén ismert gazdálkodójával. A cég elsősorban értékesítésre szakosodott, s igyekezett Óbecse legnagyobb gazdáit maga köré gyűjteni, az ő terményeiket viszi piacra. De Gortva Imre és Kovács Nándor természetesen maguk is termelnek, és bár egy szövetkezetszerű formációról van szó, vigyáznak az önállóságukra, az egymásnál végzett munkákat pontosan, napi áron elszámolják.

Azért is érdemes mindezt megemlíteni, mert az Agrocentrum bejáratott, sikeres vállalkozás, Gortva Imréék már megtanulták az efféle működés minden csínját-bínját, Magyarországon azonban nagyon keservesen halad a gazdák szövetkezése. Tegyük hozzá, a Gyurcsány-kormány is mindent megtesz az ellehetetlenítésükre, például a szövetkezések támogatására szánt 7,5 milliárd forintnyi EU-s pénzt máshová szeretné átcsoportosítani az FVM. Jól jellemzi egyébként a hazai állapotokat, hogy tavaly 41 nagyobb termelési-értékesítési egyesülés ment tönkre az országban.

Óbecsének 40 ezer lakosa van. A település pedig éppen 40 ezer hektár termőfölddel rendelkezik. Most minden azon múlik, ki szerzi meg ezeket a földeket. A 40 ezer hektárból 20 ezer úgynevezett társadalmi, vagy mondjuk úgy, állami tulajdonban volt. Ma az óbecsei mezőgazdasági kombinát, mely jellegét, szerkezetét tekintve a mi állami gazdaságainknak felel meg, 13 ezer hektáron működik. Ebből a 13 ezer hektárból a jövőbeli szerbiai kárpótlás során 11 ezer hektárt várnak vissza a becsei gazdák, akik között sok szerb ember is van, de többségük magyar.

Egy kanadai befektető érdeklődött az óbecsei kombinát iránt, de amikor megtudta, mekkora földterületre tartanak jogos igényt a helyi gazdák, gyorsan visszalépett. A településen élő gazdálkodók átlagos birtoknagysága ma körülbelül 10 hektár. Nem sok, különösen, ha azt vesszük, hogy a magyar szocialista agrárpolitikus, Magda Sándor megszállottan hajtogatja a hazai termelőknek, hogy 500 hektár alatt eszükbe se jusson gazdálkodni, inkább adják át a földjeiket bagóért a zöld báróknak, azaz az MSZP mezőgazdasági klientúrájának.

Ebből a 10 hektárból Becsén sem tud megélni senki sem, ám mégis az a mondás járja errefelé a gazdák között, hogy "tartsd meg, az is sokat jelent, amit a konyhára termelsz rajta". Gortva Imre 700, Kovács Nándor pedig 250 hektáron gazdálkodik, a maguk köré gyűjtött nagyobb gazdákkal együtt pedig 2000-2500 hektárnyi termőterületre van rálátásuk. Főbb terményeik a búza, az árpa, a kukorica, a cukorrépa. Kovács Nándor korábban foglalkozott ipari paprikával is, a tavalyi esztendőben azonban abbahagyta. Kár, mondta, mert a magyar paprikaválság idején sok-sok magyarországi húsfeldolgozó kereste errefelé a piros fűszert.

A régió gazdái, mezőgazdasági szövetkezetei és vállalkozásai jelenleg elsősorban a Szovjetunió utódállamaiba exportálnak, Oroszországba és Ukrajnába pedig még vetőmagot is visznek. Azonkívül persze, hogy a Bácska ellátja magát Szerbiát is élelmiszerrel. Errefelé egyébként a bosnyák felvásárlók voltak a legnépszerűbb üzletfelek. Azonnal fizettek, készpénzben. Ez a gazdagság Bosznia bőséges fa- és érckészletén nyugodott.

A délvidéki földek rendkívül jó minőségűek, ez az itteni kiugróan magas terméseredmények egyik titka. Míg a magyarországi hektárokon általában 40 mázsa gabona terem, addig itt, Bácskában nem ritkák a hektáronkénti 70 mázsás eredmények sem. A legjobb magyarországi földek 30-32 aranykorona értékűek, a bácskai területek átlagminősége 45 aranykorona, a legjobb földek pedig 60 aranykoronásak.

Ezek a területek valamikor Európa legkeresettebb földjei lesznek, nemcsak hatékonyságuk miatt, hanem azért is, mert rendkívül alkalmasak a biotermesztésre. Keresettek voltak azelőtt is. Az 1880-as években földet osztottak errefelé, furcsa módon azonban az ideköltöző szerbek könnyebben jutottak területekhez, mint a magyarok. Volt egy másik nagy földosztási kezdeményezés is nem sokkal később. Ekkor az I. világháború harcaiban részt vevő szerb önkéntesek kaptak földet Óbecsén. Ezek az emberek azonban nem értettek a szántóföldi gazdálkodáshoz és az errefelé szokásos állattenyésztéshez sem. Ezért egyszerűen eladták a Belgrádtól kapott területeket, a magyar gazdák pedig igyekeztek visszavásárolni őket.

A II. világháború után nem volt semmiféle földosztás, a szocialista Jugoszlávia közösségi tulajdonba vette a termőterületeket, s állami gazdaságokat alapított a megművelésükre. Hiába volt Óbecse lakóinak legalább a fele magyar, hiába értettek jobban a termeléshez, állattartáshoz a magyarok, az itt alakuló állami gazdaságok élére szerb igazgatók kerültek.

Amint már szó volt róla, az óbecsei kombinát földjeit is visszavárják a helyi gazdák, a kárpótlás szám szerint 200 embert érintene. Hiába ígérte meg azonban Belgrád, a mai napig sem született meg még az úgynevezett visszaszármaztatási törvény Szerbiában. Az itteni rendszerváltás, vagyis 2000 októbere óta összesen hat törvénytervezet készült földkárpótlás ügyében, azonban egyik sem lépett hatályba. Pedig a belgrádi parlament igenis képes a rekordidő alatt végzett munkára. Született már azóta törvény meghökkentő gyorsasággal a szerb állampolgárságról, a háború hőseiről, csak a kárpótlásról nem. A szerb vezetés azzal riogatja a társadalmat, hogy mindez túl sokba kerülne a társadalomnak, s jelentősen csökkentené az amúgy sem magas életszínvonalat.

A gazdák legtöbbje – szerbek és magyarok – hüledezik, hiszen eközben a rendkívül elmaradottnak tekintett Albánia is megalkotta már a maga visszaszármaztatási törvényét.

A délvidéki szakemberek azt is kiemelik – éppen a magyarországi kárpótlási jegyes megoldás rossz tapasztalatira hivatkozva -, hogy itt a földet, pontosabban a föld tulajdonjogát várják vissza az emberek, semmiféle jegyet sem fogadnak el helyette.

– Az már más kérdés – mondta Balzam Tibor, a Vagyon-visszaszármaztatási Liga óbecsei szervezetének elnöke -, hogy az előbb említett 200 becsei lakos egy része bent hagyná valahol a földjét. Akár a kombinátban vagy valamilyen más nagyobb üzemben, szövetkezetben is.

Persze egy tisztes, piaci áron mért bérleti díj fejében. Ez, tekintettel a bácskai földek minőségére és terméshozamára 170 euró körül van hektáronként. De miután jelentős verseny folyik a földek bérletéért, felmegy 200 euróra is.

Különféle jogi csapdákat is rejt a törvényi bizonytalanság. Kajári Ferenc, a zentai képviselő-testület tagja elmondta, 10 ezer hektárnyi termőterülete van a zentai mezőgazdasági kombinátnak. Ebből 5 ezer hektárt várnak vissza a kárpótlás során a zentai gazdák. Csakhogy megindult a kombinátok privatizációja, a nemrég privatizált magyarországi bólyi gazdaság érdeklődik a zentai üzem iránt. Ha elkél a kombinát, akkor Zentán egyetlen hektárnyi visszaszármaztatható föld sem marad.

A privatizációs folyamatokat természetesen Belgrád vezényli, s nem is csinál titkot belőle, hogy elsősorban a szerb vállalkozókat szeretné helyzetbe hozni. Így eshetett meg például, hogy Temerinben 1500 hektárnyi területet vehetett egy igen kedvezményes ügyeletben egy boszniai szerb vállalkozó. Mindössze 100 eurót adott hektárjáért. Ez magyar pénzben 25-26 ezer forintnak felel meg. Egyébként ez a 100 euró megdöbbentően kis összeg. Nemhogy vételárnak, de még bérleti díjnak is igen-igen alacsony lenne rendes körülmények között. Becsén például 5 ezer euró egy hektárnyi föld ára, ez magyar pénzben számolva 1 millió forint.

A déli régiókból, mondjuk a Kragujevác környékéről érkező szerb vállalkozók megjelentek a Bánátban is. Ők eleve nagyobb birtokokban gondolkodnak, általában 1500-2000 hektáros területeket szemelnek ki maguknak megvételre. A hústermeléssel, húsfeldolgozással foglalkozó Matijevity nyilván a saját cégébe szeretné betagolni azokat a hatalmas táblákat, amelyeket Topolya környékén vásárolt. Olcsó takarmány, olcsó tenyésztés, olcsó alapanyag…

Igazából azonban éppen az 1500-2000 hektáros földek képezik a legjobb spekulációs alapot. Különösen most vált érdekessé ez a kérdés, amikor ha halványan is, de váratlanul felderengett Szerbia uniós csatlakozásának lehetősége. Még annak ellenére is, hogy a nemrég készült közvélemény-kutatások szerint a szerb lakosság 70 százaléka a csatlakozás ellen szavazna.

Belgrád korábban elindított egy rendkívül előnyös akciót is. Mondván, ha valaki földet akar vásárolni, akkor a vételár egyharmad részét megtéríti az állam. Három megszerzett hektár közül egyet a belgrádi büdzsé fedez. Csakhogy ennek az akciónak már a meghirdetésével is baj volt, Belgrád úgy intézett mindent, hogy az akció a bennfenteseknek kedvezzen. Az állam amúgy is eleve támogatja azokat a szerb vásárlókat, akik a Délvidéken szeretnének földhöz jutni.

Kovács Nándornak 2000 hektár kellene a Becséhez nem messze eső Ada környékéről. Nem sok reményt lát azonban rá, hogy megszerezhesse. Ráadásul a szerb vásárlók a keményebb eszközöktől sem riadnak vissza. Kovács Nándor szerint megesett, hogy egy igencsak tőkeerős magyar befektető is érdeklődött egy kombinát földterülete iránt. Ismeretlenek felhívták telefonon, s közölték vele, álljon el a licitálástól, különben baja eshet a gyerekeinek. Elállt…

Óbecse termőterületeinek 70-80 százaléka magyar kézben van. Nem értik azonban a helyiek, miért maradnak távol a magyarországi befektetők. Azt mondják a magyarországiak, hogy még mindig törvényi bizonytalanság van a Délvidéken. Ez igaz, csakhogy ez a bizonytalanság az olaszokat például nem zavarja. Sok olasz érdeklődő járja a környéket, Lengyel László, a Budapesti Corvinus Egyetem Zentai tagozatának vezetője szerint már megvették Erdély 70 százalékát, most itt is szeretnék megvetni a lábukat.

A magyar befektetőknek amúgy kitűnő terep lenne ez, rendelkezésre áll a szorgalmas és hozzáértő munkaerő, s kulturális és nyelvi különbségek sem lennének. Ráadásul a közös vállalkozásokon keresztül – így vagy úgy – bevihetnék a magyar cégek a délvidéki gazdákat és szövetkezeteket és terményeiket az EU-ba, gyarapodna, erősödne az itteni magyarság.

Azt sem értik a helyiek, hogy hol van egy magyar bank, hol van például az OTP. Mely a földvásárlásban és a gazdálkodásban is segíthetné a délvidéki gazdákat. A pénzintézet Szlovákia után Bulgáriában is megtelepedett, érthetetlen módon átugrotta azonban a Délvidéket. Ugyanakkor Óbecsén például a Raiffeisen Bank kezeli a magyar gazdák hitelügyleteit. Nem véletlen, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt február 19-i kongresszusa is sürgette a magyar bankok megjelenését a Délvidéken.

Kiss Csiszár Erna, a péterrévei Tisza Földműves szövetkezet vezetője szerint az ő környékükön nagyon elaprózódtak már a termőterületek. Péterrévén nagy a szegénység, de földet senki sem ad el. Se idős, se fiatal. Csak bérbe adják. Még akkor is, ha például az öregek igen szűkösen éldegélnek meg a pár hektár után járó bérleti díjból.

Több magyar nagyvállalkozó mellett Kovács Nándor és Gortva Imre is fejleszteni, bővíteni akar. Minél több földet vásárolni, vagy bérelni. Főként azoktól a magyar családoktól, akik már nem akarnak mezőgazdasággal foglalkozni, illetve azoktól az idősektől, akik kiöregedtek belőle. Kovács Nándor és Gortva Imre pontosan tudja mit csinál. Most ez a termőföld mentésének, megőrzésének leghatékonyabb formája. Vagyis az erősebb délvidéki magyar gazdák küldetése.